A politika nem a szimpátiáról szól
Pásztor Bálint: Luxus lenne sarokba állva várni, hogy megerősödjenek a magyarság számára szimpatikusabb pártok
Mihal Ramacs politikai elemző, újságíró a 2012-es parlamenti választásokat követően kifejtette, hogy a nemzeti kisebbségek érdekérvényesítésének szempontjából az a legelőnyösebb, ha pártjaik a hatalmi többségből politizálnak. „A nemzeti kisebbségi pártok nem befolyásolhatják az állampolitikát, ugyanakkor a hatalommal való együttműködésüktől függ az általuk képviselt közösségek helyzete. A kisebbségek sokkal egyszerűbben és hatékonyabban valósíthatják meg jogaikat, ha jó kapcsolatot alakítanak ki a hatalommal. Ez az elv köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten is érvényes. Ha a kisebbségek politikai képviselői és a hatalom között feszült a kapcsolat, akkor a hatalom nyomást gyakorol a közösségekre. Ilyen szempontból a horvátországi szerbeket említeném, ők rendkívül praktikusan kezelik ezt a kérdést, mindig az éppen aktuális hatalom oldalán állnak” – fogalmazott akkor Ramacs.
Az idei rendkívüli parlamenti választásokon ismét önállóan induló Vajdasági Magyar Szövetség magas rangú tisztségviselői már több alkalommal is elmondták, hogy ha erre lehetőségük lesz, akkor a következő parlamenti ciklusban hatalmi pártként kívánnak politizálni. Arról, hogy ez miért jó, hogy ilyen módon mit tudnának kiharcolni a közösségnek, valamint a pártot érő vádakról, hogy hajlandóak lennének koalícióra lépni a radikális múlttal bíró Szerb Haladó Párttal, Pásztor Bálinttal, a VMSZ listavezetőjével beszélgettünk.
Milyen előnyei lennének annak, ha a VMSZ a következő ciklusban a hatalmi többséghez tartozó pártként politizálhatna?
– Az elmúlt évek megmutatták, hogy ellenzékből is lehet eredményeket felmutatni. Az utóbbi két év tevékenységéből ilyen szempontból a kis értékű lopások tekintetében megvalósított eredményünket vagy az 1944–45-ös, magyarságot ért atrocitások elítéléséről szóló parlamenti határozat kieszközölését említeném. A következő négyéves időszak teljesen más jellegű lesz. A Đinđić-kormány óta egyik kabinetnek sem volt akkora támogatottsága a parlamentben, mint amekkorára a következő szerbiai kormány számíthat. Hiszem, hogy a következő ciklusban nagyjából 150-160 képviselő fogja támogatni a kormányt. Arra számítok, hogy az új parlamenti többség nagyon masszív lesz, hiszen az eddig elhangzó nyilatkozatok értelmében a Szerbiai Demokrata Pártot és a Demokrata Pártot leszámítva gyakorlatilag az összes parlamenti párt arra készül, hogy a többséghez tartozzon. Ez a többi párt esetében sem a véletlen vagy a hataloméhség következménye. Az elkövetkező időszakban olyan gyökeres átalakításokra fog sor kerülni az élet minden szegmensére vonatkozólag, hogy minden valamire való párt szeretne ezeknek a folyamatoknak az aktív alakítójává válni, annak érdekében, hogy ne sérüljenek az általa képviselt emberek érdekei. Olyan folyamatok fognak elindulni Szerbiában, mint amilyenek a magyarországi politikai életet jellemezték az utóbbi négy évben. Nem kívánok értékítéletet mondani, vagy előrejelezni, hogy milyen minőségűek lesznek a szerbiai reformok, és semmiféleképpen nem szeretném a Magyarországon megvalósított reformokhoz hasonlítani azt, amit a következő szerbiai kormány feltehetőleg megtenni tervez, tudjuk azonban, hogy az alkotmány módosítása sem elképzelhetetlen, a mezőgazdasági támogatási rendszer is át fog alakulni, új munkatörvénye lesz az országnak, valamint átalakításokra számíthatunk a nyugdíj- és az egészségbiztosítás, illetve az egészségügyi ellátás területén is. Ezek olyan folyamatok, amelyek a vajdasági magyarság életét is döntő módon befolyásolják a következő 15-20 évre vonatkozólag. Felelőtlenség lenne tudatosan kimaradni ezekből a folyamatokból. Azt szeretnénk, ha a parlamenti mandátumok birtokában, a magyarok támogatásának köszönhetően, aktív részesei lehetnénk ezeknek a folyamatoknak, hogy ne csorbuljanak a magyarok érdekei. Itt most nemcsak az identitás szempontjából fontos kérdésekre gondolok, hanem arra, hogy minőségi legyen az egészségügyi ellátás, hogy a munkájukból élőket ne semmizzék ki, vagy a mezőgazdasági termelők kiszámítható támogatási rendszerre számíthassanak.
A polgárok szempontjából miért lenne jó, ha valóban masszív többség állna fel?
– Egyértelmű, hogy a Szerb Haladó Párt fog kormányt alakítani. A párt tisztségviselői már több alkalommal is elmondták, hogy nem önállóan kívánnak kormányozni, hanem azt szeretnék, ha minél szélesebb támogatottsága lenne az elindítandó reformfolyamatoknak. Az embereknek talán az lehet mindebből a hasznuk, hogy az országnak nemcsak a politikai rendszere és az alkotmánya alakul át, hanem a mindennapjainkat érintő kérdések tekintetében is változás várható. Szerbiának most van esélye megtenni azokat a lépéseket, amelyekhez 2003 után egyik kormányzó pártnak sem volt bátorsága.
Ha a VMSZ valóban hatalmi pártként politizálna a következő ciklusban, melyek lennének azok a témák, amelyek tekintetében törvénymódosítást vagy egyéb intézkedések megtételét kezdeményeznék?
– Számos ilyen kérdés van. A már ismert vagy esetleg csak részben megvalósított kezdeményezéseken túlmenően példának okáért a szociális rendszer átalakítását említeném. Ennek vonatkozásában azt szeretnénk, ha a többszörösen visszaeső bűnözők a jövőben nem kaphatnának szociális segélyt. A mezőgazdasági rendszernek szerintük kiszámíthatónak kell lennie, meg kellene maradnia a területalapú támogatási rendszernek. Azt szeretnénk, ha a mezőgazdasági gazdákra vonatkozó társadalombiztosítási rendszer igazságossá válna, és az egy, két vagy három hektáron gazdálkodóktól nem várná el az állam, hogy évente 90 ezer dináros nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizessenek be. Szeretnénk elérni, hogy az új földtörvény gátolja meg, hogy 2017-től az Európai Unió állampolgárai ugyanazok a feltételek mellett vásárolhassanak termőföldet az országban, mint a szerbiai polgárok. A nemzeti tanácsokról szóló törvény vonatkozásában azt szeretnénk, ha az alkotmánybírósági határozatot követően a törvény szövege úgy módosulna, hogy a legkisebb károkat szenvedje el a magyar közösség perszonális autonómiája és a többi nemzeti kisebbség autonómiája. Jó lenne kieszközölni, hogy végre megszülessen a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény, annak érdekében, hogy megvalósulhassanak önkormányzataink fejlesztési elképzelései. Számos elképzelésünk és konkrét tervünk van. Arról is beszéltem már, hogy a VMSZ gazdasági és térségfejlesztési programot dolgoz ki, ennek bizonyos elemeit is felkínálnánk az új kormánynak. A programon egyetemi tanárok, szakemberek dolgoznak, és az idei év folyamán biztosan elkészül. A falugondnoki hálózat kialakítására vonatkozólag is van elképzelésünk, vagyis ez már több az elképzelésnél, hiszen számos, VMSZ által irányított önkormányzatban működik már ez a szolgálat. A klasszikus témák mellett, amelyek az elmúlt hét évben a VMSZ politizálását jellemezték, hangsúlyosabban szeretnénk foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek javítanák a vajdasági magyarság közérzetét, és jobbá tennék a gazdasági helyzetét, meggátolva ezzel az elvándorlást.
Mit válaszolna a különböző fórumokon, közösségi oldalakon megjelenő vádakra, hogy a VMSZ „összefekszik a haladókkal és Aleksandar Vučićtyal”?
– Azt, hogy ki lesz ennek az országnak a miniszterelnöke, azt nem mi döntjük el, hanem a szerb szavazópolgárok. Az SZHP támogatottságának jelenlegi mértéke tény, és ez a mandátumok számában is megmutatkozik majd. Ebből az következik, hogy a következő szerb kormánynak az SZHP lesz a meghatározó ereje. Mindamellett, amit a korábbiakban már elmondtam, hogy mely folyamatokra kívánunk döntően hatni, szeretnék emlékeztetni, hogy a VMSZ önállóan vesz részt a választásokon. Annyi mandátummal fogunk rendelkezni, amennyiről eddigi tevékenységünk és terveink alapján az emberek azt gondolják, hogy megérdemeljük. Számos más párthoz hasonlóan a VMSZ is megtehette volna, hogy az SZHP listáján indulva próbáljon több mandátumot szerezni, mint amennyit támogatottsága alapján egyébként szerzett volna. Elsősorban Rasim Ljajić pártjára gondolok. Mi azonban önállóan veszünk részt a választásokon, és amennyiben mandátumokhoz jutunk – erről pedig meg vagyok győződve, hiszen a VMSZ-é az egyetlen magyar lista –, akkor programunk megvalósításának érdekében azokkal kell tárgyalnunk, akik a következő négy évben az országot fogják irányítani. Vučićot lehet szeretni vagy nem szeretni, pontosan tudom, hogy a magyaroknak mi a véleményük róla vagy az SZHP-ről, nem is kívánom ezt a képet árnyalni, vagy Vučić mellett kardoskodni. Tény, hogy Vučić lesz az ország következő miniszterelnöke. Mi, magyarok nem engedhetjük meg maguknak azt a luxust, hogy a következő négy évben elbujdosunk, sarokba állunk, és várjuk, hogy a magyarság számára szimpatikusabb belgrádi központú pártok megerősödjenek, és majd négy, nyolc vagy tizenkét év múlva újra ezek vezessék a kormányt. Nekünk az a feladatunk, hogy a kitűzött céljainkat a következő ciklusban az új kormánnyal kialakított beszélőviszonynak köszönhetően megpróbáljuk törvénybe iktatni, megvalósítani.
PESEVSZKI EVELYN
