A modern médiaipar megalapozása
Médiatörvények politikus- és szakemberszemmel
A Szerbiai Képviselőház sürgősségi eljárásban tegnap a média és köztájékoztatási, az elektronikus médiumokról és a közszolgálati médiumokról szóló törvények javaslatairól kezdett vitát. Lapunknak a téma kapcsán Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség frakcióvezetője, Kókai Péter, a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási kérdésekért felelős megbízott tanácsosa, Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője és Mihal Ramacs, a Vajdasági Rádió és Televízió vezérigazgatójának tanácsadója nyilatkozott.
Pásztor Bálint emlékeztetett, hogy a VMSZ az utóbbi tíz évben nagy küzdelmet folytatott két cél megvalósításának érdekében: a nemzeti tanácsok médiumok alapítói lehessenek, illetve maradhassanak, a helyi önkormányzati alapítású médiumok pedig megmaradhassanak közszolgálati tájékoztatási eszköznek, és ne kelljen ezeket kényszer privatizáció alá vetni. Egyebek mellett a VMSZ javaslatára került bele a helyi önkormányzati törvénybe, hogy az önkormányzatok kisebbségi nyelveken is sugárzó elektronikus médiumok alapítói lehetnek, magyarázta Pásztor.
– Amikor egy héttel ezelőtt napvilágot látott a médiatörvények tervezete, azzal kellett szembesülnünk, hogy ezek katasztrofális következményekkel járnának a kisebbségi közösségek nyelvén történő tájékoztatás szempontjából. Ezért tárgyalásokat kezdeményeztünk a tájékoztatási miniszterrel. Három konkrét célunk volt. Az első az, hogy a nemzeti tanácsok ne csak intézményeket és alapítványokat hozhassanak létre a tájékoztatás területére vonatkozóan, hanem gazdasági társaságokat is. Ez azért lényeges, mert mondjuk a Magyar Szó és a Hét Nap 2003 óta az MNT alapításában kft.-ként működik, ezt viszont nem tette volna lehetővé a médiatörvény tervezete. Hosszas tárgyalásokat követően végül sikerült elérni célunkat – taglalta Pásztor.
A VMSZ második célja az volt, hogy a nemzeti tanácsok alapította médiumok esetében megmaradhasson a jelenleg működő normatív támogatási rendszer, és ezt is sikerült kiharcolni, nyilatkozta Pásztor Bálint.
– A harmadik, a médiumok kényszerprivatizációjának elkerülésére vonatkozó célunkról már sajnos januárban le kellett mondanunk, hiszen szóban forgó hónap 16-án az alkotmánybíróság határozatban mondta ki, hogy nemcsak az állam, hanem a tartomány és a helyi önkormányzatok sem lehetnek médiumok alapítói. Innentől kezdve a jogalkotó keze meg volt kötve, a magánosítás elkerülhetetlen. Annyit tehettünk, és azt meg is tettük, hogy komoly biztosítékokat építettünk bele a törvényjavaslat szövegébe, így a médiumokat megvásárlóknak nemcsak a tájékoztatási tevékenységet kell fenntartaniuk a privatizációtól számított öt éven belül, hanem az összes sugárzási nyelvet is. A Szabadkai Rádió esetében ez öt nyelv, a topolyai Régió Rádió esetében pedig legalább három. Azt is sikerült beépíttetnünk a törvénybe, hogy a jövendőbeli tulajdonosoknak öt éven át az összes sugárzási nyelv tekintetében meg kell őrizniük a műsorrácsot. Egy ilyen rendelkezés kedvét szegi mindenféle tisztességtelen szándékkal privatizációba induló potenciális tulajdonosnak. Ha pedig a következő egy év folyamán nem kel el mondjuk a Szabadkai Rádió, akkor ingyenrészvények kerülnek kiosztásra a foglalkoztatottak körében, vagyis az alkalmazottak ingyen megvásárolhatják a Szabadkai Rádiót vagy bármelyik másikat – foglalta össze Pásztor.
Kérdésünkre, hogy ezek az általa komolynak nevezett biztosítékok elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy a Szabadkai Rádióhoz hasonló médiumok fennmaradjanak, akár nemcsak öt évig, hanem tovább is, a VMSZ frakcióvezetője igennel válaszolt. Az öt év a privatizációs szerződés értelmében a leghosszabb idő, amennyit bármilyen kötelezettségre vonatkozóan elő lehet írni a jövendőbeli tulajdonosok számára, magyarázta Pásztor, aki azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy az elektronikus médiumokról szóló törvényjavaslat értelmében a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség egy másik, kilenctagú szervvé alakul át, ebbe pedig a nemzeti tanácsok közösen delegálhatnak egy tagot. Ez nem mellékes, hiszen ez a szerv egyebek mellett a műsorszórási engedélyek kiosztásának szempontjából rendelkezik fontos hatáskörökkel, nyomatékosította Pásztor.
KORSZERŰ ELKÉPZELÉSEK
Kókai Péter, az MNT tájékoztatási kérdésekért felelős megbízott tanácsosa szerint a három törvényt egyszerre szemlélve érhető tetten a törvényhozónak az a törekvése, hogy megfeleljen az európai elvárásoknak, médiafogyasztási szokásoknak és a modern médiaipar követelményeinek.
– Ezek a törvények most megpróbálják terminológiailag is tisztázni és meghatározni a modern média világában használatos fogalmakat, az egyes médiatartalmakat és a médiapiac szereplőit, a korábbinál azonban pontosabban határozzák meg például a médiahatóság megalakulásának módját, munkáját és hatásköreit. Pozitívumnak tekinthető például az is, hogy a törvény igyekszik valós és teljes függetlenséget biztosítani a közszolgálati médiumoknak, mind a finanszírozás, mind a szerkesztéspolitika terén. Csak a törvény betűjét nézve tehát kétségtelenül vannak pozitív hozadékai a törvénycsomagnak, de jól tudjuk, hogy minden törvény annyit ér, amennyi a gyakorlatban megvalósul belőle – fogalmazott Kókai.
A beszélgetés során kiderült, hogy a kisebbségi média tekintetében nem sok az újdonság a törvényjavaslatokban. A média és köztájékoztatási törvényjavaslat meghagyja a nemzeti tanácsoknak azt a jogát, hogy a tájékoztatás terén intézményeket, gazdasági társaságokat és alapítványokat hozhassanak létre az anyanyelven történő tájékoztatás biztosításának érdekében. A törvénytervezet napvilágra kerülését megelőző háttértárgyalások során a VMSZ-nek sikerült elérnie, hogy a már meglévő nyomtatott tájékoztatási eszközeink, a Magyar Szó és a Hét Nap, továbbra is gazdasági társaságként, tehát kft.-ként működjenek, és ne kelljen átalakulniuk más szerveződési formává, mint ahogy azt is, hogy esetükben megmaradjon a tartományi támogatás eddigi formája, magyarázta Kókai, mondván: kisebbségi, konkrétan magyar szempontból legfontosabb tájékoztatási eszközeink működési formájában és finanszírozási módjában nem várható jelentősebb változás.
Kérdésünkre, hogy mi lesz a sorsa a magánosítás előtt álló helyi önkormányzati alapítású médiumoknak, Kókai azt válaszolta, hogy ezeknek van esélyük a túlélésre. A köztájékoztatási törvény valóban előírja az ilyen típusú médiumok kötelező magánosítását egy éven belül, vannak azonban a törvénynek olyan kitételei, amelyek igyekeznek meggátolni azt, hogy ez a kisebbségi nyelvű médiatartalmak megszűnésével vagy csökkenésével járjon.
– Ilyen kitétel például az, hogy a magánosítást követő öt éven belül az új tulajdonos nem változtathat a korábbi műsorpolitikán (nyelvi megoszlás tekintetében sem), vagy például az, hogy amennyiben a magánosítás nem jár eredménnyel, akkor maguk az ott dolgozók válnak részvényesekké. A törvényhozó beleépítette a törvénybe a kisebbségi nyelvű médiatartalmakra vonatkozó garanciákat, a végső választ azonban mégiscsak maga az élet fogja megadni, azon belül pedig nem utolsósorban a törvény tiszteletben tartásának és betartatásának mértéke – taglalta Kókai.
A SZABADKAI RÁDIÓ NEM ÉLI TÚL
Kevésbé optimista a jövő tekintetében Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének megbízott főszerkesztője, aki kifejtette: a törvényhozó szerint megfelelő garanciákat építettek be az elektronikus médiáról szóló törvényjavaslatba, amelyek lehetővé teszik, hogy a kisebbségi tájékoztatás fennmaradjon. Valóban, öt évig nem lehet a kisebbségi munkatársakat elbocsátani és a műsorrácsot megváltoztatni, az viszont nincs a szövegben, hogy az újságíróknak fizetést is kell adni, érvelt Németh, majd hozzátette: attól tart, hogy az új tulajdonosok majd azt mondják: aki akar, dolgozzon, de ingyen.
– Önként mennek majd el a munkatársak, elkezd zuhanni a színvonal, és lassan megszűnik majd az adás. És ki tudja megmondani, hogy mi lesz öt év után? Hogyan győzzük meg a fiatal, tehetséges munkatársakat, hogy jöjjenek a Szabadkai Rádióba, ha azt sem tudjuk, mi lesz a rádió további sorsa? Nagy a veszélye annak, hogy valamilyen politikai-gazdasági csoportosulás kezébe kerül a rádió, vagy más médiaház veszi meg, azzal a céllal, hogy leépítse, és ne legyünk tovább számára konkurencia. Ha nem kellünk senkinek, megkaphatjuk a részvényeket, de hogyan maradjunk fenn? Nincs épületünk, teljes műszaki felszereltségünk cserére szorul. A keverőpult februárban híradó közben gyulladt ki, az adónkat már annyiszor javították, hogy azt mondták a mesterek, többször nem lehet. Ha meghibásodik, akkor elhallgat a magyar adás. Mindezen felül többé nem lesz jogunk normatív támogatásra, pályáznunk kell. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy volt, amikor ki sem írták a pályázatokat. Ha mégis volt pénz, amelyet a kisebbségi tájékoztatásra szántak, akkor annak nagy részét lefölözte a szerb nyelvű média, a valóban magyarul tájékoztató sajtóorgánumok pedig semmit nem kaptak. A támogatást elnyerő szerb nyelvű lapok néhány héten át magyar nyelvű kiadványokat, magyar oldalakat jelentettek meg, a rádióban beolvastak ötpercnyi magyar hírt, ennek azonban semmi köze a tényleges magyar tájékoztatáshoz. Pályázati pénzekből nem lehet közszolgálati műsort fenntartani, ezekből a pénzekből csak gazdagítani lehet a kínálatot. A zavartalan működéshez normatív támogatásra lenne szükség. Sajnos azt kell mondanom, hogy az új rendelkezések miatt a Szabadkai Rádiónak semmi esélye nincsen a fennmaradásra – fogalmazott Németh.
NEM A TÖRVÉNYEKEN MÚLIK
Mihal Ramacs, a Vajdasági Rádió és Televízió vezérigazgatójának tanácsadója vegyes érzelmekkel fogadta a közszolgálati adókról szóló törvényjavaslatot. A törvényhozó a dokumentumban mindenre kitért, ami fontos a Szerbiai Rádió és Televízió, illetve a Vajdasági Rádió és Televízió működéséhez, a VRTV-nek semmi oka az elégedetlenségre, taglalta Ramacs. Hozzátette: a VRTV épületnek problémáját azonban nem oldották meg, a tartományi közszolgálati adó továbbra is bérlőként lesz kénytelen működni egy nem megfelelő épületben és megfelelő felszerelés nélkül. Ilyen körülmények között a VRTV a legjobb újságírókat, szerkesztőket, operatőröket vagy vágókat is alkalmazhatja, az általa felkínált program akkor sem lesz jobb, érvelt Ramacs, majd elmondta: a törvényjavaslatban korábban benne volt, hogy a VRTV számára saját épületet kell kiépíteni, ezt a rendelkezést azonban törölték. Ramacs értelmezése szerint ez azt jelenti: a belgrádi hatalom azt szeretné, ha a VRTV lassan saját magától menne tönkre és szűnne meg, közvetlen beavatkozás nélkül.
A kényszerprivatizációval kapcsolatban a VRTV munkatársa nem annyira pesszimista, mint sokan mások, és nem állítaná azt, hogy a folyamat mind a nyolcvan, magánosítás előtt álló sajtóorgánum végét jelenti. Az azonban igaz, hogy a már magánosított médiumok többsége tönkrement, fűzte hozzá.
– Ha őszinte vagyok, akkor nem is tudom, hogy hogyan maradhatna fenn egy helyi lap egy olyan önkormányzatban, amelynek 50 ezer, javarészt szegény polgára van. Ki és miért vásárolná a helyi lapot, vagy ki hirdetne abban? A fejlett országokban teljesen természetes, hogy minden normálisan kereső ember naponta megvásárol egy országos és egy helyi lapot. Szerbiában még hosszú ideig nem érjük el azt a színvonalat, amelyben ez természetes lenne. Akármennyire is szeretnénk, de 50 ezer ember számára nem maradhat fenn egy rádióállomás, vagy 200 ezer ember számára egy tévéállomás – fogalmazott Ramacs.
Azzal kapcsolatban, hogy milyen benyomást kelt a tény, hogy a parlament a média törvénycsomagot is sürgősségi eljárásban vitatja meg, a VRTV munkatársa az ezzel kapcsolatos közhangulat tekintetében fejezte ki értetlenségét:
– Amikor a kormány megígérte, hogy meghozzák a médiatörvényeket, mindenki azt mondta, hogy na abból sem lesz semmi. Most pedig azért tiltakoznak egyesek, mert gyorsan történnek a dolgok. A szóban forgó három törvényről hosszú időn át folyt a vita. Mindenki elmondhatta véleményét, akiket ezek a jogszabályok érintenek. Igen, a végleges változatról nem folyt közvita, ugyanakkor nem tudom, hogy az egyesek által megnevezett hiányosságokat ki lehetett-e volna javítani egy közvitán. Egyébként is, tarthatott volna a közvita fél évig is, a parlamenti többség végül úgyis azt fogadta volna el, amit a kormány javasolt. A szerbiai médiumok helyzete nem egy vagy három törvénytől függ, hanem ezek alkalmazásától. Attól tartok, hogy ezúttal is hiányozni fog a politikai akarat a leírtak betartásához. Szerbiában a hatalom egyetlen szintjén sem támogatják, hogy a médiumok függetlenek legyenek – mondta Ramacs.
PESEVSZKI EVELYN
