A magyarságnak nincs oka a félelemre - Heti Interjú

- hangsúlyozta a Vajdaság Mának adott interjúban Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője

„A szerbiai kormánynak hatalmas a felelőssége ezekben a pillanatokban, mert neki van meg a hatalma ahhoz, hogy megfékezze a különböző szélsőséges elemeket. Elítélünk minden olyan lépést, illetve lépéskísérletet, aminek az lenne az eredménye, hogy Szerbiát újra a kirekesztettség, az izoláció felé sodorja. Éppen ezért elfogadhatatlan számunkra a diplomáciai kapcsolatok megszakítása bármely országgal a világon. Nem tudjuk elfogadni, hogy a szerbiai társadalom még ma sem hajlandó szembesülni azzal a ténnyel, hogy nem véletlen az, hogy Szerbia az egyetlen európai ország, amelynek most itt, a huszonegyedik században elveszik a területének egy bizonyos hányadát. Ez természetesen az elmúlt évtizedek önpusztító és téves szerbiai politizálásának a következménye. Ebben a pillanatban az országot a Szerb Radikális Párt vezeti, annak ellenére, hogy ellenzékben van. Nem tartjuk összekeverhetőnek és összemoshatónak, sőt még összehasonlíthatónak sem a vajdasági helyzetet a koszovói helyzettel. Nem tartjuk összehasonlíthatónak a koszovói szerbség helyzetét a vajdasági magyarság és más itt élő kisebbség helyzetével. Ugyanakkor, amennyiben a koszovói rendezés folyamatában olyan előremutató kisebbségvédelmi mechanizmusok kristályosodnak ki, amelyek Szerbia más részein nem működnek, akkor bizony azokra igényt tartunk, mert nem gondoljuk azt, hogy abban a folyamatban, amikor Szerbia Koszovóért küzd, megengedhető az a retorika, hogy Koszovóban valami működhet, a Vajdaságban és szűkebb Szerbiában pedig nem működhet” – nyilatkozza Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője a Vajdaság Ma Heti interjú rovatának.

- Veszélyben vannak-e a magyarok most Szerbiában, miután Koszovó kikiáltotta függetlenségét?

- Én úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a magyarságnak nincs oka a félelemre. Az óvatosságra azért mindenképpen okot ad a jelenlegi belpolitikai helyzet. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a szerbség milyen napokat, heteket él át, a szerb állam milyen nehéz helyzetben van. Ez, mint azt az elmúlt napok történései is tanúsítják, okot adhat különböző provokációkra és incidensekre. Ezért fontos az, hogy az itteni magyarság közszereplői, a politikusok, azok az emberek, akik nyilvánosan szólalnak meg, körültekintően fogalmazzanak, nehogy esetleg valamilyen szélsőséges csoportokat arra ingerelhessen a mi felszólalásunk, hogy mondvacsinált okokkal elinduljanak a vajdasági magyarok intézményei, szervezetei ellen.

- Mért volt szükség egy héttel ez előtt egy újabb parlamenti döntésre Koszovó ügyében, hiszen a szerbiai törvényhozás az elmúlt években már többször állást foglalt a kérdésben, keményen kimondta, hogy Koszovó mindig Szerbia része volt, az ma, és az is marad…

- A hétfői parlamenti ülésnek az volt a lényege, hogy a szerbiai parlament semmissé nyilvánította a koszovói függetlenségi nyilatkozatot. Ugyanakkor, mi a VMSZ-ben úgy gondoltuk, hogy ez a parlamenti ülés semmi újat nem hoz. A tavalyi év folyamán három parlamenti ülést szenteltek Koszovónak. Az első február 14-én volt a parlament megalakulásának napján, majd júliusban tárgyalt a parlament Koszovóról, majd december 26-án, Karácsony másnapján. Mi a VMSZ-ben úgy mértük fel, hogy most az a legbölcsebb, ha mi a VMSZ-ből nem szólalunk fel ezen az ülésen, mert a tavalyi évben mindhárom említett ülésen elég világosan elmondtuk, hogy mi a VMSZ és a vajdasági magyarság álláspontja. Elmondtuk azt, hogy mindenképpen a békés rendezés hívei vagyunk, hogy visszautasítunk mindenféle erőszakhullámot. Hangsúlyoztuk, hogy a szerbiai kormánynak hatalmas a felelőssége ezekben a pillanatokban, mert a szerbiai kormánynak van meg a hatalma ahhoz, hogy megfékezze a különböző szélsőséges elemeket. És azt is elmondtuk, hogy elítélünk minden olyan lépést, illetve lépéskísérletet, aminek az lenne az eredménye, hogy Szerbiát újra a kirekesztettség, az izoláció felé sodorja. Éppen ezért elfogadhatatlan számunkra a diplomáciai kapcsolatok megszakítása bármely országgal a világon. Ezeket a dolgokat mi elmondtuk a tavalyi év folyamán, többször a parlamentben, és most éppen ezért nem szerettük volna, hogy a mi felszólalásunk magyarellenes incidensekhez vezessen, ezért nem szólaltunk fel. Viszont végig ott voltunk a teremben és a beterjesztett határozat vonatkozásában sehogy sem szavaztunk, mert úgy gondoltuk, hogy Szerbiának jogi értelemben igaza van, és ezt nehéz lenne elvitatni, és ezt nem is szeretnénk elvitatni. Ugyanakkor azt nem tudjuk elfogadni, hogy a szerbiai társadalom még ma sem hajlandó szembesülni azzal a ténnyel, hogy nem véletlen az, hogy Szerbia az egyetlen európai ország, amelynek most itt a huszonegyedik században elveszik a területének egy bizonyos hányadát. Ez természetesen az elmúlt évtizedek önpusztító és téves szerbiai politizálásának a következménye és nagyon sajnálatos az, hogy azok a parlamenti pártok sem hajlandók ezt belátni, amelyeknek nagyon nagy része volt abban, hogy 2008. február 17-én a koszovói parlament kikiálthatta a függetlenséget. Azt kell mondanom, hogy ebben a pillanatban az országot a Szerb Radikális Párt vezeti, annak ellenére, hogy ellenzékben van. A parlament mostanság úgy működik, ahogy a radikálisok szeretnék.

- A Blic napilap szerdán arról írt, hogy a parlament valószínűleg pénteki ülésén dönt abban a kérdésben, hogy Szerbia miként lépjen fel azokkal az országokkal szemben, amelyek elismerik Koszovó függetlenségét. Erre az ülésre nem került sor. A Vajdasági Magyar Szövetség képviselői miként lépnek fel abban az esetben, ha ez a téma terítékre kerül, különös tekintettel arra, hogy Magyarország várhatóan hamarosan elismeri Koszovó függetlenségét.

- Ezt az ülést is a radikálisok sürgetik. Azonban egyet kell érteni ebben a kérdésben a Szerb Radikális Párttal, mert ők azt mondják, hogy néhány hónappal ez előtt a szerbiai kormány hozott egy akciótervet Koszovó függetlenségének kikiáltása ügyében, illetve az ügyben, hogy a szerbiai állami szerveknek mit kell utána tenniük. Ezt államtitokká nyilvánították, ami érthető, ugyanakkor a radikálisok azt mondják, hogy a parlament választja a kormányt és nem fordítva, tehát a kormánynak nem lehetnek titkai a parlament előtt és a kormánynak kötelessége beszámolni minisztériumonként, hogy mit fognak tenni. Most már tudjuk, hogy megtörtént a függetlenség kikiáltása. Tehát mit fog a kormány tenni az elkövetkező napokban, hetekben. De ha ez napirendre kerül, akkor zárt ülés lesz, tehát a polgárok nem követhetik majd figyelemmel, hogy az ülésen mi történik. És továbbra is államtitok lesz az, hogy a kormány milyen lépésekre készül. Az biztos, hogy a VMSZ számára teljességgel elfogadhatatlan az, hogy megszakítsák a világ bármely országával a diplomáciai kapcsolatokat. Én azt gondolom, hogy mindannyian tudjuk és érezzük azt, hogy Szerbia túlságosan hosszú ideig volt kirekesztett állam, túl sokáig volt izolációban ahhoz, hogy most egy újabb ilyen hullám következzen be a szerbiai kormány rövidlátó politizálásának köszönhetően. Jelen pillanatban azt tudjuk, hogy a külügyminiszter visszahívta a szerbiai nagyköveteket azokból az országokból, amelyek elismerték Koszovó függetlenségét. Ez még nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, és én nagyon remélem, hogy csupán arról van szó, hogy ezeket a nagyköveteket a külügyminiszter visszavonta egy-két hétre konzultáció céljából és utána visszaengedik őket az állomáshelyükre, és nem fognak csorbulni a diplomáciai kapcsolatok a világ egyetlen országával sem.

- És ha Magyarország megteszi a Göncz Kinga külügyminiszterasszony által már bejelentett lépést…

- Ami Magyarországot illeti, a vajdasági magyarság vezetői az elmúlt hónapokban, sőt az elmúlt években is, több ízben kérték a magyar köztársasági elnököt, a magyar miniszterelnököt és a külügyminisztert is, hogy nagyon óvatosan lépjenek fel Koszovó esetleges függetlenedését követően és hogy Magyarország semmiképpen sem legyen azon országok között, amelyek az első hullámban elismerik Koszovó függetlenségét. Nyilvánvaló, hogy ez előbb, vagy utóbb meg fog történni. És én remélem, hogy ez a lépés nem fogja túlságosan megterhelni Magyarország és Szerbia viszonyát.

- Vojislav Koštunica szerbiai kormányfő a Koszovó függetlenségének kihirdetését követő percekben azt üzente a nemzetnek, hogy számára mindenek felett áll Koszovó, hogy nem igazán érdekli az Európai Unió. Keményen bírálta mind az USA-t és annak elnökét, mind pedig az EU-t. Még keményebben fogalmazott a csütörtöki belgrádi nagygyűlésen. Mindez milyen következményekkel járhat Szerbiára nézve? Valóban megrekedünk a fejlődés útján, vagy pedig az, ami történik, csupán színjáték?

- A Koštunica-beszéd egy igen rémisztő beszéd volt. Idézte azokat a szófordulatokat, illetve a saját szavaiként elmondta azokat a gondolatokat, amelyeket Miloševićtől szoktunk meg a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek folyamán. Én nagyon remélem azt, hogy ez csak egy rövid ideig tartó fellángolás és pillanatnyi hangulatkeltés. Ugyanakkor, hogy ha reális szeretnék lenni, és körültekintően akarok fogalmazni, akkor mindenképpen azt kell mondani, hogy Koštunicára ez a fajta retorika jellemző volt az elmúlt években, különösen pedig az elmúlt hónapokban. Nagyon remélem, hogy ez nem jelenti azt, hogy az egész kormánynak ez az álláspontja, hogy az EU-s közeledés folyamatát le kell állítani. Nagyon nagy ebben a pillanatban a Demokrata Párt felelőssége a kormányon belül. Egyrészt azért, mert Boris Tadić mögött áll kétmillió háromszázezer szavazat alig egy hónappal ez előttről. Kilencvenháromezer magyar szavazat is áll mögötte, és ezek az emberek egészen biztosan nem azért szavaztak Boris Tadićra a második fordulóban, hogy lemondjanak az EU-s útról, és az európai értékrendről. Ugyanakkor a Demokrata Párt soraiból került ki a parlamenti elnök is, illetve a kormánytagok többsége. Tehát ezért mondom azt, hogy a demokratáknak hatalmas a felelőssége. És én többször elmondtam már az elmúlt hetekben, hogy ha a Demokrata Párt legalább fele akkora bedobással és vehemenciával küzdene a kormányon belül az uniós csatlakozásért, amekkora energiával a Magyar Koalíciót igyekezett lejáratni az elnökválasztás első fordulójában, akkor már nem itt tartanánk. Remélem azt, hogy a szerbiai kormányon belül felülkerekednek azok az erők, amelyek reálisan politizálnak. Ha erre nagyon gyorsan nem kerül sor, akkor viszont az lenne a legjobb, hogy ha rendkívüli parlamenti választásokra kerülne sor Szerbiában, ami után olyan kormány alakulhatna, amelynek az első számú prioritása az európai értékrend meghonosítása Szerbiában és az EU.

- A koszovói albán vezetők folyamatosan arról beszélnek, hogy az Ahtisaari-terv értelmében példás módon fogják rendezni a kisebbségi kérdést Koszovóban. Miként lehetséges ezt a gyakorlatban megvalósítani, ha az ottani szerbeknek nem kellenek a kisebbségi jogok, mert nem hajlandóak elfogadni a kisebbségi státust, és Belgrád is azt hangoztatja, hogy Koszovó továbbra is Szerbia része és szerbek államalkotók Koszovóban. És miként hivatkozhatnak ebben az esetben a koszovói kisebbségi kérdés rendezése során érvényesülő elvek itteni betartására a vajdasági magyarok?

- AZ EU vezetői évek óta azt hangoztatják, hogy a koszovói helyzet egy egyedi eset és ezt valamilyen szempontból el kell fogadni, ugyanis sehol másutt nem volt olyan erőszakhullám az elmúlt évtizedekben, mint Koszovóban. Ezért mondtam az imént azt, hogy annak ellenére, hogy Szerbiának jogi értelemben igaza van, nem véletlen az, hogy Szerbiával történt meg ez, ami megtörtént február 17-én. De annak ellenére, hogy ez valóban egy egyedi eset, mi a VMSZ parlamenti képviselői már tavaly február 14-én az első Koszovóról szóló ülésen elmondták azt, hogy nem tartjuk összekeverhetőnek és összemoshatónak, sőt még összehasonlíthatónak sem a vajdasági helyzetet a koszovói helyzettel. Nem tartjuk összehasonlíthatónak a koszovói szerbség helyzetét a vajdasági magyarság és más itt élő kisebbség helyzetével. Ugyanakkor, amennyiben a koszovói rendezés folyamatában olyan előremutató kisebbségvédelmi mechanizmusok kristályosodnak ki, amelyek Szerbia más részein nem működnek, akkor bizony azokra igényt tartunk, mert nem gondoljuk azt, hogy abban a folyamatban, amikor Szerbia Koszovóért küzd, megengedhető az a retorika, hogy Koszovóban valami működhet, a Vajdaságban és szűkebb Szerbiában pedig nem működhet. Az Atisaari-terv olyan előremutató megoldásokat tartalmaz a koszovói szerbek vonatkozásában, amelyek valóban példaértékűek, és amilyen megoldásokra egész Európában szinte alig van példa. Én úgy gondolom, hogy a vajdasági magyarság politikai vezetőinek az elkövetkező hónapokban az a feladata, hogy megfogalmazzon egy autonómiakoncepciót. Nem lesz túlságosan nehéz dolgunk, mert ennek az autonómiakoncepciónak az alapja a történelmi VMDK óta létezik, és ezt kell pontosítani, aktualizálni. Ezt követően pedig harcolni kell azért, hogy a vajdasági magyarokat olyan jogok illessék meg, amely jogok Európa más területein is működnek. Én nem gondolom azt, hogy ez az egyik napról a másikra fog megtörténni. Nekünk a parlamentben az a feladatunk, hogy ezt a kérdést folyamatosan napirenden tartsuk, és hogy minden olyan törvény esetében, amelynek van kisebbségi jogi vonatkozása, tegyük a dolgunkat. Kis lépésekben kell előre haladni folyamatosan bővíteni a vajdasági magyarok autonómiáját, akár perszonális autonómiáról van szó a nemzeti tanácsok képében, akár az etnikai alapú területi autonómiáról az észak-vajdasági községek vonatkozásában. 

TERNOVÁCZ ISTVÁN