310 iskolát „loptak” el Vajdaságtól
Pásztor Bálint: A magyarbarátként számon tartott pártok döftek kést a hátunkba
Vajdaság statútuma, a tartományi hatáskörökről szóló törvény, a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció – a szóban forgó dokumentumok és jogszabályok bizonyítják, hogy bár az államvezetés az alkotmányban szavatolja a nemzeti közösségek és Vajdaság jogait, a valóságban igencsak nehezen bólintanak rá ezek megvalósulására. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője lapunknak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy az elmúlt négy évben milyen gyakran maradt egyedül a köztársasági képviselőházban a VMSZ, amikor a nemzeti közösségek és a magyarság szempontjából fontos kérdéseket vetett fel.
A VMSZ szempontjából melyek voltak az elmúlt parlamenti ciklus legnagyobb küzdelmei?
– Több ilyen eseményt is megemlíthetek. Ezek a küzdelmek arról is emlékezetesek maradtak, hogy azok a pártok döfték a hátunkba a kést, amelyeket a magyarok jelentős része magyarbarátként tart számon. Ezek a történések azonban az esetek többségében nem akadályozták meg a magyar érdekek érvényesítését a parlamentben. Az első helyen említeném a vagyon-visszaszármaztatásról és a rehabilitációról szóló törvényeket. Ezek vonatkozásában komoly eredmény, hogy a vagyon-visszaszármaztatás folyamatából sikerült kiiktatni a kollektív bűnösség elvét, amely miatt a vajdasági magyarok mintegy 100 ezer hektár termőföld visszaigénylésétől estek volna el. Ugyanez más jellegű vagyontárgyakat illetően is kimutatható. Vajdaság statútumát és a tartomány hatásköreiről szóló törvényt szintén csak nagy csatározás árán sikerült elfogadtatni Belgrádban. A küzdelmek listáján a következőként a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről szóló törvényt említeném, amely még 2008 végén szerepelt a képviselőház napirendjén. Ezzel a jogszabállyal 138 községi bíróságból 104-et javasolt megszüntetésre a kormány. Mi nem szavaztuk meg a törvényt, és mindent megtettünk azért, hogy a parlament ne fogadhassa el a Vajdaság és a magyarság szempontjából káros jogszabályt. Ezt úgy kívántuk elérni, hogy nem biztosítottuk a parlamentnek a határozatképességét. Az LDP viszont biztosította a kvórumot, és ezáltal lehetővé tette a szavazást a szóban forgó jogszabályról. Az LDP ugyan nem szavazott, de azzal, hogy szavazóképes lett a testület, lehetővé tette a törvény elfogadását. Az elmúlt évek bebizonyították a jogszabály károsságát: hiszem, hogy a közbiztonsági helyzet Vajdaság több településén is jobb lenne, ha az adott községekben önálló bíróságok működnének. Persze más kérdéseket illetően is szembe kerültünk a kormánykoalíció többi pártjával. Nem azért, mert bármikor meg akartuk volna buktatni a kormányt, hanem azért, mert mi azt valljuk, hogy következetesen kell a magyarság és Vajdaság érdekeit, valamint a helyi és a regionális érdekeket képviselni a szerbiai parlamentben.
Az állami költségvetés, pontosabban a Vajdaságot megillető rész miatt szintén nagy viták tanúi lehettünk…
– Minden évben hatalmas küzdelmek zajlottak a tartományi költségvetési pénzek miatt. Minden esztendő végén bebizonyosodott, hogy Vajdaságot megkárosították, még akkor is, ha az előző év végén úgy tűnt: a költségvetés javaslata összhangban van az alkotmánnyal. Valójában nem is azzal volt gond, hogy nem volt összhangban az alkotmánnyal, hanem azzal, hogy a megvalósítás folyamatába „csúszott hiba”. Ezek miatt a „hibák” miatt az elmúlt öt évben Vajdaságot mintegy 62 milliárd dinárral károsították meg. Kimutatásokat lehet készíteni arról, hogy ennyi pénzből mi mindent lehetett volna Vajdaságban felépíteni: 620 darab 1000 négyzetméteres művelődési házat, 310 darab 2000 négyzetméteres általános iskolát, 700 kilométer regionális utat vagy 120 darab olyan fedett úszómedencét, amely most Szabadkán épül, a Harcosok sorakozója lakótelepen. Ezek a számok bizonyítják, hogy a vajdaságiak életminőségéről volt szó, amikor azért küzdöttünk, hogy a tartomány legalább az alkotmányban szavatolt pénzeket megkapja.
Véleménye szerint melyek a leglényegesebb különbségek a mostani és az előző ciklus között? Érdemben és jobb irányba változott a parlament munkája?
– Mindenképpen bekövetkezett egyfajta minőségi változás, hiszen módosult a parlament ügyrendje. Ennek következtében sokkal több törvényt fogadhattunk el, mint mondjuk az előző ciklusban. Persze az is egyértelmű, hogy nem lehet az elfogadott törvények mennyiségével mérni a parlament munkájának eredményességét. Többször is előfordult, hogy az elfogadott jogszabályokat rövidesen már módosítani is kellett. Ezért úgy vélem, hogy a következő ciklusban lassítani kell a képviselőház munkáját, hogy jobb minőségű jogszabályokat fogadhassunk el.
Ha esélyt kapnak rá, mit szeretnének kiharcolni a következő parlamenti ciklusban?
– Az egyik első feladatunk az lesz, hogy kiharcoljuk a kis értékű lopások felső értékhatárának csökkentését. Véleményünk szerint valahol 3 és 5 ezer dinár között kell meghatározni a kis értékű lopások határát. A még kisebb értékű lopások esetében pedig azt akarjuk, hogy hivatalból szabálysértési eljárás induljon. Tehát semmiféle lopás sem maradhatna büntetetlenül. Mindenképpen szeretnénk elérni, hogy az illetékesek vizsgálják felül a bíróságok rendszerét. Ezzel bizonyos megszüntetett bíróságok visszaállítását kívánjuk kieszközölni. Közbenjárnánk a kommunális rendőrségről szóló törvény módosításának érdekében, hogy a városokon kívül a községekben is bevezessék a kommunális rendőrség intézményét. Célkitűzésünk a körzethatárok módosítása és a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény elfogadtatása is.
PESEVSZKI EVELYN
