Beszámoló a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának 2004. évi tevékenységéről
Elnök Úr, Tisztelt Tanácstagok!
Az Intéző Bizottság 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló nyitó mondata tavaly egy Márquez-idézet volt. Egy, a visszaemlékezés fontosságát kidomborító gondolat, amely a Nobel díjas író első önéletrajzi kötetének mottójául szolgált. A kolumbiai szerző szerint az élet nem a megélt élmények ötvözete, hanem visszaidézhető emlékeink összessége. Így van ez a magán -vagy közéletben, egy ember vagy egy testület életében egyaránt. A visszaemlékezés feltétele azonban az emlékek, az eredmények megléte. Ehhez hasonló gondolatok szerepeltek egy esztendővel ezelőtt az IB beszámolóban.
Gabriel García Márquez önéletrajzi könyvének második kötete még mindig nem jelent meg, nekem mégis folytatnom kell a visszaemlékezést. Ott, ahol tavaly február 14-én, Versecen abbahagytam. Annak érdekében, hogy Önök, tisztelt tanácstagok, és a közvélemény megítélhessék, hogy a tavalyi évértékelő óta a mai napig eltelt közel tizenhárom hónapban visszaemlékezésre méltó volt-e tevékenységünk. Az én feladatom a tavaly útjára indult évértékelési hagyomány folytatása, a visszaemlékezés segítése. Meggyőződésem, hogy vannak visszaidézhető emlékeink.
Elnök Úr, Tisztelt Tanácstagok!
Az elmúlt időszak végérvényesen bizonyította: véget kell vetni a délibábkergetésnek. A valós gondok orvoslása érdekében kell tevékenykednünk. És valóban erre irányultak törekvéseink. A kérdés azonban most már nemcsak az: mit tud a Magyar Nemzeti Tanács tenni az identitás-megőrzés érdekében. Az igazi kérdés az: mit tudunk felmutatni a klasszikus értelemben vett identitás-megőrzés fogalmán túl. Nem érhetjük be a magyarság megmaradásával Vajdaságban, meg kell teremtenünk a fejlődés feltételeit is.
A fejlődés alapfeltétele a mindennemű intézményépítés, annak, pedig az együttgondolkodás, együttműködés. Együttműködés a szakmai szerveződésekkel, a civil és politikai szervezetekkel, a tartományi, köztársasági, államközösségi és anyaországi kormánnyal. A szakmainak keresztelhető együttműködésnek az elmúlt évből - konzultációk és közösen megszervezett rendezvények formájában - számos bizonyítéka van. A politikai együttműködés tekintetében, pedig nagyobb fokú intézményesülést értünk el.
A 2004. év egyik legkiemelkedőbb eredménye az, hogy a nemzeti tanácsok a korábbinál jobb pozícióba kerültek. Olyanba, amely megilleti őket: oktatási, művelődési, tájékoztatási és nyelvhasználati kérdésekben képviselhetik a közösségüket. A Köztársasági Kisebbségi Tanács megalakulása, valamint a magyar és szerb-montenegrói Kisebbségvédelmi Egyezmény rendelkezési alapján létrejött Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottságban az MNT-t megillető szerep támasztja ezt alá a legmarkánsabban. Mindez azonban nem cél, hanem eszköz. E testületek ülésein ugyanis olyan lényeges kérdéseket vethettünk föl, és azok megoldását számon is kérhettük, amelyek elengedhetetlenek közösségünk fejlődése érdekében. Ma már a nemzetközi szervezetek képviseletei is megfelelő helyen és módon kezelik a nemzeti tanácsokat. Mindennek köszönhetően az MNT és az Intéző Bizottság tevékenysége nagyobb lendületet vehetett. A visszaemlékezés folyatásához nélkülözhetetlen emlékképek tehát biztosítottak.
A tavaly elkezdődött hagyományhoz híven kezdjük most is a közoktatással. A 2003. évhez viszonyítva az elmúlt időszakban, jelentős mértékben javult az MNT és testületei kommunikációja az oktatást segítő civil szervezetekkel, szakmai szerveződésekkel. Több stratégiai-kialakító –és egyeztető tanácskozás van mögöttünk, amelyeken a tartományi vagy az anyaországi oktatási kormányzat munkatársai mellett pedagógusaink, iskolaigazgatóink, szakmai szervezeteink jeles képviselői is részt vettek.
Világossá vált, hogy az elmúlt évtizedek során felgyülemlett gondokat kizárólag a pedagógusokkal és a szakmai civil szervezetekkel történő folyamatos kapcsolattartás és gyakorlati együttműködés eszközével mérsékelhetjük. Ennek érdekében szerveztük meg a közelmúltban, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság kezdeményezésére, a Vajdasági Magyar Iskolahálózat-fejlesztő Konferenciát is, amelyen egy-egy vajdasági alrégió megvalósításra váró oktatási koncepcióját vázolta föl mintegy hatvan gyakorló oktató, valamint iskolaügyünk jeles szakértői. Néhány héten belül a közvetlen érintettek és a szakértők által is támogatott gyakorlati stratégiával rendelkezünk majd közoktatásunk jövőjére vonatkozóan.
A Magyar Nemzeti Tanácsnak a hosszú távú oktatási stratégiaépítés részeként a szórványból (és nem csak onnan) érkező kezdeményezések fölkarolását is fel kell vállalnia. Az elmúlt hetekben a Magyar Nemzeti Tanács vezetői több alkalommal is tárgyaltak a köztársasági oktatásügyi miniszterrel és munkatársaival, többek között a magyarittabéi és a tordai leépítésről. Figyelembe kell azonban venni a tényt, hogy a mintegy két évtizeddel ezelőtt bekövetkezett leépítés visszafordítása érdekében a helybeli pedagógusok és polgárok, a Tartományi Oktatási és Művelődésügyi Titkárság, valamint az MNT együttműködésére, összefogására van szükség. Annál is inkább, mert ahogy azt az Iskolahálózat-fejlesztő Konferencián láthattuk, nem csak e két településen szembesülnek hatalmas gondokkal a magyar oktatás érdekében tevékenykedők. Sok még a tennivalónk.
A hiányosságok feltárását és a rendszerben gondolkodást segíti a tavalyi év derekán megnyitott Vajdasági Magyar Oktatási Honlap. A Magyar Nemzeti Tanács megbízásából elkészült internetes portál a kapcsolattartást, az információközvetítést, a részletes helyzetfelmérést szolgálja. Interaktív fórum, amely lehetőséget ad az oktatás szereplői közti kommunikációra. A honlap, egyszóval, kitörési pontot jelent a magyar tannyelvű oktatást érintő korszerűsítési törekvésekben. Általa feltérképezetté és áttekinthetővé váltak oktatási intézményeink, kommunikációs csatornák jöttek létre. A honlap lehetővé tette a 2005-re tervezhető minőségi továbblépést: a Vajdasági Magyar Regionális Sulinet program kidolgozását, amely a magyarországi Sulinetre támaszkodva, de vajdaság-specifikus portálként a hazai pedagógusok szakmai műhelye lesz, amely az itthoni helyzetet szem előtt tartva az oktatás tartalmi kérdéseivel foglalkozik majd. A regionális Sulinet hozzájárul majd – az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és az MNT együttműködése eredményeként – az iskolákba eljuttatott számítógépek nagyobb fokú hasznosításához.
Eredményként könyvelhetjük el, hogy kétévnyi küzdelmet követően októberben a szerbiai Oktatási Minisztérium jóváhagyta nyolcvanhárom anyaországi szakközépiskolai tankönyv behozatalát, aminek köszönhetően a szakközépiskolákban több évtized elteltével újra magyar nyelvű tankönyvből oktathatnak pedagógusaink. Az Intéző Bizottság tankönyvbehozatallal foglalkozó munkacsoportja folytatta a tankönyvekre vonatkozó konkrét igény feltérképezését a vajdasági szakközépiskolákban.
A 2004. évben áttörés volt tapasztalható az általános iskolai tankönyvek behozatalát és engedélyezését illetően is. Az általános iskolák első és második osztályos tanulói ettől a tanévtől immár magyarországi könyvekből is tanulhatnak. Mindezek ellenére az Intéző Bizottság továbbra is elsősorban a honi tankönyvírás fejlesztésében látja az ideális megoldást.
Meggyőződésem, hogy a személyi elvű autonómia eredményes megvalósulási formája érhető tetten akkor, amikor arról beszélhetünk, hogy az MNT Oktatási Bizottsága tanterveket készít vagy tankönyv-tervezeteket vitat meg. A Tartományi Oktatási és Művelődésügyi Titkárság felkérése alapján ugyanis Bizottságunk, külső szakemberek bevonásával, elkészítette a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium második osztályos tantervét magyar nyelvből, illetve irodalomból. A 2004. évben az Oktatási Bizottság szakemberei kidolgozták az első, második és hetedik osztály magyar nyelv, valamint a szellemiség szempontjából fontos fakultatív tantárgyak tanterveit is, továbbá bekapcsolódtak az ezen osztályok minden előlátott tantárgyára vonatkozó tantervek véglegesítésének folyamatába. Az MNT szakmai véleményét az esetek mindegyikében méltányolták.
A 2003. évi IB beszámoló egyik központi témája tavaly, teljesen jogosan, a tehetséggondozó gimnáziumok kérdésköre volt. Ezúttal csak azt szeretném kiemelni, hogy a mögöttünk hagyott évben is minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy a két tehetséggondozó gimnáziumot hozzásegítsük ahhoz, hogy betöltsék a közösség által hozzájuk fűzött reményeket. A segítség elsősorban eszköztámogatásban valósult meg. A Magyar Köztársaság Kormánya segítségének és a Magyar Nemzeti Tanács közbenjárásának köszönhetően, azt követően, hogy 2004-ben Szabadkán átadásra került az iskolaépület, Zentán pedig a kollégium és a számítástechnikai terem, az idén mindkét intézmény esetében folytatódhat az épületek bővítése. A Kosztolányi Gimnázium épülete második fázisának, valamint a Bolyai Gimnázium ebédlőjének és konyhájának elkészülte várható. A Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyagi támogatásával, a tavalyi évben kialakításra került a szabadkai tehetséggondozó gimnázium könyvtárterme. Az MNT kezdeményezésére, a szabadkai intézmény anyaországi testvériskolai kapcsolatainak kiépítésével több lehetőség is megnyílt a diákok előtt.
Jelentős tényként könyveltük el, hogy a tartományi és az anyaországi Oktatási Minisztérium mellett a tavaly megalapított Vajdasági Pedagógiai Intézetben újabb partnert ismerhettünk meg.
Az idei évben is van tennivalónk a közoktatásban. A még eredményesebb érdekképviselet érdekében még szorosabb együttműködést kell kialakítanunk az oktatást segítő civil szervezetekkel. Az általuk több éve folytatott munka (tanári továbbképzések, versenyek, táborok szervezése, taneszköz-fejlesztési támogatások eljuttatása, tehetséggondozás) koordinációs tevékenységet igényel, amely a civil háttérintézmények részéről is kezdeményezett.
A Vajdasági Magyar Oktatási Honlap keretében az Itthon 2000 történetében is új fejezet kezdődik az idén. A munkát kereső fiatalok egy internetes adatlap kitöltésével bekerülnek majd az adatbázisba, valamint a honlapon az általuk szükségesnek tartott adatok is nyilvánossá válnak. Ezáltal a munkát kínáló cégek közvetlenül és hatékonyabb módon választhatják ki a potenciális munkavállalókat. Ez azért fontos, mert a Magyar Nemzeti Tanácsnak többet kell tennie fiatal diplomásaink elhelyezkedése érdekében.
Az idei évben mindenképpen be kell fejeznünk a 2004. évre tervezett, a vajdasági magyar ösztöndíj-politika alapjairól szóló dokumentum kidolgozását. A stratégia középpontjában a szülőföldi felsőoktatási intézményekben tanuló vajdasági magyar hallgatók és a posztgraduális képzésben résztvevők ösztöndíjazása áll, de a magyarországi képzések ösztöndíjazási mechanizmusait is tartalmaznia kell, különösen a szülőföldön nem hallgatható szakok esetében. Elképzeléseink szerint a program hosszú távra vonatkozó célkitűzései folyamatosan alakítható, objektív feltételrendszer mellett valósulnának meg. A dokumentum tartalmazza majd a hazatérés hatékonyabb jogi mechanizmusának érvényesítésének eszközeit is.
Számtalan tennivalónk van annak köszönhetően, hogy a tavalyi év végén megtartott Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság első ülésének jegyzőkönyvében több, a vajdasági magyar közoktatás szempontjából kiemelt fontossággal bíró ajánlás is helyet kapott. Érvényt kell szereznünk, például annak a lehetőségnek, hogy a magyar nyelven oktatást és nevelést vállaló pedagógusok e munkájukért többletjuttatásban részesülhessenek.
A KVB jegyzőkönyvének értelmében Nagybecskereken és más vajdasági településeken kezdeményeznünk kell olyan magyar nyelvű oktatási központok életrehívását, amelyekben magyar óvoda, általános iskola és magyar középiskolai tagozatok működnének, kollégiumi férőhelyek biztosítása mellett.
Az MNT kezdeményezésére a KVB azt is javasolta, hogy a szerb kormány oldja meg azoknak az egyházi, illetve önkormányzati fenntartású kollégiumoknak a költségvetési támogatását, amelyek jelenleg nem részesülnek semmilyen állami forrásokból (zentai tehetséggondozó gimnázium kollégiuma, Emmaus Kollégium, Miasszonyunk Szegény Iskolanővérek által fenntartott nagybecskereki leánykollégium, Apáczai Kollégium), egyúttal pedig finanszírozásuk megoldásáig részesüljenek munkájukhoz szükséges ideiglenes támogatásban. Rendszerbeli, önjáró megoldást kell találnunk a tankönyvbehozatal megnyugtató rendezése érdekében is.
Tisztelt Tanácstagok!
Meg kell állapítanom, hogy a vajdasági magyar oktatás összetett kérdéskörének másik fontos szegmense, a felsőoktatás, a tavalyi évben még kiemeltebb szerephez jutott. Két olyan központi kérdésnek szenteltük figyelmünket, amelyek esetében napi szinten módosulnak a fejlemények: a szabadkai Tanítóképző Kar működése beindításának és a készülő Felsőoktatási törvénynek. Mégha közhelynek is tűnhet, nem az: mindkét ügyben azt tapasztaltuk, hogy rengeteg erőfeszítés, kellő koordináció vezethet csak sikerhez, annak ellenére, hogy magától értetődő célkitűzésekről van szó. Elsősorban a Tartományi Oktatási Titkársággal, a többi nemzeti tanáccsal és a szakmai civil szervezetekkel működtünk együtt a megnyugtató rendezés érdekében. Mindennek ellenére, jelentős kézzelfogható eredménnyel eddig nem büszkélkedhetünk.
Attól függetlenül, hogy a Tartományi Képviselőház még a tavalyi év májusában megalapította a szabadkai Tanítóképző Kart, a szerbiai kormányzat akadályokat gördített működése megkezdése elé. A szabadkai mellett ellehetetlenült a verseci és a mitrovicai tartományi alapítású tanítóképző megnyitása is. Az elmúlt évben a többi érdekelt nemzeti tanáccsal és a tartományi titkársággal történő egyeztetést követően számos megbeszélést folytattunk a szerbiai minisztérium vezetőivel. A kérdést napirendre tűzettük a Köztársasági Kisebbségi Tanács ülésén is, de áttörést nem tudtunk elérni.
Annak ellenére, hogy a Tanítóképző Kar működése megkezdésének elmaradása a tavalyi év egyik legnagyobb sikertelensége, mégis úgy látom lesz elég együttes energiánk közös célunk eléréséhez. Annak köszönhetően, hogy az MNT javaslatára a Kormányközi Vegyes Bizottság is foglalkozott a kérdéssel, sikerült a problémát államközi szintre emelni. A KVB első ülésén elfogadott jegyzőkönyv értelmében ugyanis a szerbiai illetékesek kötelezettséget vállaltak arra vonatkozóan, biztosítják a teljes körű anyanyelvi képzést az óvóképzésben és a tanítóképzésben. Ezzel összhangban, pedig a Vegyes Bizottság javasolta a szabadkai székhelyű Tanítóképző Kar működése megkezdésének támogatását, valamint azt, hogy a szerb kormány vizsgálja meg a többszakos tanárképzési modell kialakításának lehetőségét. Mielőbb érvényt kell szereznünk ennek az ajánlásnak, annál is inkább, mert amennyiben erre április végéig nem kerül sor, még egy évet késne az oktatás beindítása ebben az intézményben. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk. A mögöttünk álló év elején felemeltük szavunkat a zombori Tanítóképző Kar szabadkai kihelyezett tagozatán, valamint az Óvóképző Főiskolán, a magyarnyelvű oktatás visszaszorítását célzó intézkedések ellen is.
A Felsőoktatási törvénytervezet volt és maradt az e téren kifejtett tevékenységünk másik központi témája. A törvény javasolt szövege felszínesen és hiányos módon szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó felsőoktatás kérdését. Az MNT Felsőoktatási Albizottsága támogatta a Bolognai Folyamat meghonosításának, alkalmazásának kísérletét, ugyanakkor számos konkrét módosítási javaslatot fogalmazott meg felsőoktatásunk nagyobb mértékű anyanyelvűsítése érdekében.
Elengedhetetlen, hogy a Felsőoktatási törvény végleges szövegébe bekerüljön az a rendelkezés, amelynek értelmében a felsőoktatás szerb és az idegen tannyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvén is folyik. A Felsőoktatási törvénynek elő kell irányoznia a felvételi vizsgák, vizsgák és egyéb számonkérési formák nemzeti kisebbségek nyelvén történő megszervezését, valamint a diplomadolgozatok, magiszteri értekezések és doktori disszertációk anyanyelven történő megírásának és megvédésének lehetőségét is. A kisebbségi oktatás érdekképviselete céljából megkerülhetetlenül fontos, hogy a tizenöt tagú Országos Felsőoktatási Tanácsban a nemzeti tanácsok által javasolt legalább egy tag is helyet kapjon.
A Magyar Nemzeti Tanács Felsőoktatási Albizottsága a fenti javaslatokat és észrevételeket a köztársasági oktatási miniszternek is eljuttatta, abban a reményben, hogy a kért módosítások még a törvénytervezet parlamenti vitája előtt beépülnek a szövegbe. A köztársasági kormány azonban módosítási indítványainkat lesöpörte az asztalról. A törvénytervezet parlamenti napirendre kerülését megelőzően ki kell eszközölnünk azt, hogy a törvény Vajdaság autonómiáját és a kisebbségi nyelveken történő oktatást megfelelő módon és mértékben rendezze.
A felsőoktatásról szólva fontosnak tartom kiemelni még azt, hogy a Kormányközi Vegyes Bizottság ülésén javasoltuk, hogy Szerbia és Magyarország szakminisztériumai külön megállapodásban rögzítsék a két állam területén működő felsőoktatási intézményekben szerzett oklevelek különbözeti vizsgák nélkül történő honosításának biztosítását.
Az előttünk álló évben az MNT által 2003 novemberében szervezett felsőoktatási konferencia alapján elkészült felsőoktatási stratégia-vázlat leglényegesebb elemeinek megvalósításán kell fáradoznunk. Fel kell mérnünk a magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók számarányát az egyetemi kollégiumokban és a magyarokra nézve vélhetően hátrányos arányokon javítanunk kell. Napirenden kell tartanunk az egyetemi oktatók utánpótlásának teljesen megoldatlan kérdését, annak dacára, hogy ez vélhetően az egyik legösszetettebb feladat.
A visszaemlékezés következő állomása a tájékoztatás területe. A vajdasági magyar tájékoztatás terén a 2004. évben tevékenységünk homlokterében a tartományi jellegű nyomtatott közszolgálati médiumok alapítói jogainak átvétele állt.
Jórészt a Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésének köszönhető, hogy az előző összetételű Tartományi Végrehajtó Tanács a képviselőház elé terjesztette a kisebbségi sajtó alapítói jogainak átruházására vonatkozó javaslatot, a tartományi parlament, pedig ezt követően meg is szavazta az erre vonatkozó jogszabályt. Ennek értelmében a tartományi alapítású magyar tájékoztatási eszközök egy része, a Magyar Szó, a Hét Nap és a Képes Ifjúság ötéves követeléseinkkel összhangban a vajdasági magyarság képviseleti szervének, a Magyar Nemzeti Tanácsnak a hatáskörébe került át, ami a perszonális autonómia egyik megvalósulási formájaként a következő évtizedekre döntően meghatározza az itteni magyar tájékoztatás alakulását.
Az alapítói jogok átruházásának nemcsak célszerűségét, hanem jogszerűségét is bizonyítja a tény, miszerint a köztársasági Alkotmánybíróság nem minősítette alkotmányellenesnek az MNT egyik legrégebbi célkitűzésének megvalósulását. A mögöttünk hagyott hónapok azt is bizonyítják, hogy a félelmek ellenére, az immár a Magyar Nemzeti Tanács által alapított médiumok szerkesztéspolitikája, továbbra is tárgyilagos.
Az alapítói jogok átvételéből adódó kötelezettségekből eredően az Intéző Bizottság külön figyelmet fordított az MNT tulajdonába átkerült médiumok gazdasági helyzetének javítására. A Magyar Szó esetében a tartományi kormány illetékeseivel karöltve megoldásokat javasoltunk a még meglévő adósságterhek csökkentésére, valamint kezdeményeztük, hogy a Magyar Szó, a Hét Nap és a Képes Ifjúság az eddiginél méltányosabb mértékben részesüljön a tájékoztatási eszközök működtetésére jóváhagyott tartományi támogatásból. A Magyar Nemzeti Tanács tárgyalt napilapunk terjesztési gondjairól is és szorgalmazta, hogy a Magyar Szó Kft. üzletvezetése a vajdasági magyar nyelvű médián keresztül folyamatosan tájékoztassa a lap olvasóit, a sajtóterméket árusító eladóhelyekről.
Abból az alapelvből kiindulva, hogy a vajdasági magyarság tájékoztatási igényeinek kielégítésében nem csak a hatáskörünkbe átkerült három sajtószerv, hanem valamennyi magyar nyelven (is) megjelenő/sugárzó médium egyformán fontos szerepet játszik, kezdeményeztük a vajdasági magyar gyermeksajtó (Jó Pajtás, Mézeskalács) arányos anyagi támogatását a tartományi költségvetésből.
Az IB az MNT Tájékoztatási Bizottságával karöltve több ízben foglalkozott a vajdasági magyar elektronikus médiában uralkodó áldatlan állapotokkal, és a köztársasági, valamint a tartományi kormány képviselőivel folytatott tárgyalásokon támogatta az Újvidéki Rádió és az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége helyzetének javítására irányuló kezdeményezéseket. Az Újvidéki Rádióban a legutóbb a művelődési műsorok durva leépítésére irányuló intézkedések orvoslása érdekében az MNT vezetői az államközösségi kisebbségi miniszter közbenjárását kérték. Követeléseinket megerősítendő a Kormányközi Vegyes Bizottság javasolta, hogy az illetékes szervek biztosítsák az Újvidéki Televízió és Rádió magyar nyelvű adásainak egész Vajdaság területén való vételét, illetve annak nagyobb mérvű állami támogatását.
Az Intéző Bizottság tavalyi tevékenységében külön jelentőséggel bír három olyan kezdeményezés, amelyek teljesfokú realizálása az idei évbe is átnyúlik. A tartományi jellegű tájékoztatási eszközökre való állandó odafigyelés mellett ugyanis tavaly elsőízben próbáltunk közvetlenebb kapcsolatot kiépíteni a kisközösségi - az önkormányzati alapítású, a magánkézben levő vagy a civil szféra által működtetett - médiumokkal is. Ennek a kapcsolatfelvételnek köszönhetően hamarosan elkészül az első vajdasági magyar médiakataszter, a tartomány területén magyarul vagy magyarul is megjelenő/sugárzó médiumok teljes jegyzéke, amelyből már pontosan felmérhetjük, milyen tájékoztatási lehetőségekkel rendelkezünk Vajdaságban, és hol kell további erőfeszítéseket tenni a magyar nyelvű tájékoztatási hálózat kiépítésében.
A kisközösségi médiumoknak az anyanyelvű tájékoztatásban betöltött fontos szerepét szem előtt tartva elsőízben kapcsoltuk be őket a szervezett támogatási programba. Ennek keretében a tavalyi év végén az MNT a helyi tájékoztatási eszközök műszaki felszerelésének korszerűsítése érdekében pályázott a magyarországi Puskás Tivadar Közalapítványnál. A pályázat kedvező elbírálásának köszönhetően az idén több, elsősorban kisközösségi médiumunk részesülhet megfelelő támogatásban az anyaország részéről, nevezetesen a Tordai Újság, a Muzslyai Újság, a Székelykevei Igaz Szó, a Pancsovai TV magyarnyelvű adása, a Hódsági Rádió magyarnyelvű adása, az Apatini Rádió magyarnyelvű adása, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége, a Magyar Szó és a Hét Nap. A támogatásban részesített hat kisközösségi médium az idei évben életre hívja a Kistérségi Magyar Hírmondót, mint a szórványközösségek hírportálját.
A múlt évben megtettük az első lépéseket a vajdasági magyar hírszolgálat létrehozása irányába. Tárgyalásokat kezdeményeztünk a belgrádi független Beta hírügynökséggel, annak érdekében, hogy közösen készítsük el a szervezett és folyamatos magyar hírszolgáltatás projektumát. Az elképzelés megvalósítása lehetővé tenné, hogy a Beta közvetítésével a vajdasági magyarságot érintő hírek eljussanak minden érdekelt vajdasági, anyaországi és más határon túli magyar közösségbe, továbbá a magyar vonatkozású események szerb nyelven helyet kapjanak a Beta hírügynökség napi hírválogatásában.
A vajdasági magyar tájékoztatás fejlesztésére irányuló idei legfontosabb tennivalók részint a tavaly kitűzött tervek végleges valóraváltásából, részint pedig a hozzájuk szorosan fűződő feladatokból erednek.
Ezek között kiemelt helyet érdemelnek a Magyar Szó, a Hét Nap és a Képes Ifjúság anyagi helyzetének stabilizálására irányuló erőfeszítések, akárcsak a magyar nyelvű gyermeksajtó folyamatos állami támogatásának biztosítása.
A vajdasági elektronikus médiumok esetében követelnünk kell a magyar szerkesztőségek személyi állományának felerősítését olyan szintre, hogy teljes egészében eleget tudjanak tenni a közszolgálati tájékoztatásból eredő feladatoknak.
A regionális, önkormányzati, helyi és a civil szférához kapcsolódó médiumok esetében a műszaki felszerelés korszerűsítésére irányuló erőfeszítések mellett lehetőséget kell teremtenünk az újságírók folyamatos és szervezett továbbképzésére, hogy a műszaki feltételek javításával egyidejűleg a tájékoztatás minőségét is magasabb szintre emelhessük.
A Magyar Szóval és a Beta hírügynökséggel karöltve legkésőbb az év derekáig meg kell kezdeni a folyamatos és állandó magyar hírszolgáltatást a magyar közösségek és a szerb nemzet felé. Ennek eredménye részint a magyar közösségi tudat erősítése, részint pedig – a kisebbségi közösségünkre vonatkozó objektívabb szerb nyelvű tájékoztatásnak köszönhetően – a konfliktusok megelőzése lenne.
Különösen sürgős és fontos feladat az önkormányzati alapítású médiumok kötelező privatizációja elkerüléséből eredő tennivalókra történő alapos felkészülés. Ennek keretében olyan jogi megoldásokat kell fellelni, amelyek szavatolnák, hogy a tulajdonváltás után a kisebbségi médiumok továbbra is teljes egészében ellássák a magyar nyelvű és szellemiségű tájékoztatás feladatát. Folytatnunk kell a tavalyi évben megkezdett tárgyalásokat a köztársasági Művelődési Minisztériummal annak érdekében, hogy ezen médiumokat kivonják a kötelező privatizáció hatása alól. Ehhez jogszabály-módosításra van szükség. Jó alapot jelenthet az a tény, hogy a médiaprivatizáció elkerülésének célja bekerült a Vegyes Bizottság jegyzőkönyvébe is.
E kérdésében az MNT-nek egyeztetnie kell a többi kisebbségi nemzeti tanáccsal, ezen túlmenően pedig kezdeményeznie kell a közös kisebbségi médiastratégia körvonalazását, amely szavatolná, hogy a szerbiai kisebbségek a jövőben hatékonyabban léphessenek fel a zökkenőmentes anyanyelvű tájékoztatást szavatoló követeléseikkel az állami szervek irányában.
Végül, az idei év folyamán, az említett kisebbségi médiastratégiát szem előtt tartva, de mindenek előtt a vajdasági magyar közösség lehetőségeiből és tájékoztatási igényeiből kiindulva az MNT-nek el kell fogadnia a vajdasági magyar médiastratégiát, amely távlatilag kijelölné a vajdasági magyar tájékoztatás fejlődési irányvonalait és pontosítaná az ebből eredő közvetlen feladatokat.
Tisztelt Magyar Nemzeti Tanács!
Az Intéző Bizottság tavalyi évi munkájában külön hangsúlyt kapott a művelődés területe. Azok után, hogy a 2003. évben világossá vált a tény, miszerint a honi és az anyaországi illetékes minisztériumok vezetői elfogadják a Magyar Nemzeti Tanácsot, mint a vajdasági magyar kulturális érdekek legitim képviselőjét, tavaly tovább építhettük művelődési autonómiánk lépcsőfokait.
Véleményeztük azokat a pályázatokat, amelyeket a Tartományi Oktatási és Művelődésügyi Titkárság, valamint a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság hirdetett meg a magyar művelődés fejlesztése, illetve a kisebbségi szervezetek támogatása érdekében. Az elmúlt évben a két pályázatra közel hétszáz kérvény érkezett. Ez tíz százalékkal több pályázót jelent az előző esztendőhöz viszonyítva. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség vezetőivel kibővített Kulturális Bizottságunk, a prioritási sorrend felállításakor a tartalmi értékek mellett az arányos területi lefedettség elvének érvényesülését is figyelembe vette. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a tartományi költségvetés által a tavalyi évben a magyar közművelődési intézmények és azok elképzeléseinek támogatására biztosított hétmillió négyszázezer dinár, a reális igényeknek alig egy negyedét fedhette le.
Elégedettek akkor lehetünk majd, ha nem csak azt mondhatjuk el, hogy a két tartományi titkársággal kialakított partneri kapcsolatunknak és az MNT véleményének maradéktalan figyelembevételének köszönhetően, nemcsak kulturális autonómiánk bővült, hanem szervezeteink és azok rendezvényeinek anyagi támogatása is jelentős mértékben növekedett. 2004 végén ugyanakkor kezdeményeztük a szerbiai kultuszminiszternél a tartományi pályázat-elbírálási gyakorlat köztársasági szinten történő alkalmazását. Az, hogy a köztársasági költségvetésben a magyar kultúra fejlesztésére elkülönített eszközöket a magyarság országos kisebbségi önkormányzata és szakértői bírálják el, még magasabb fokra emelné művelődési autonómiánkat.
A 2004 decemberében a tartományi titkárság vezetőjével és munkatársaival folytatott megbeszélésen felvázoltuk a művelődésre irányuló középtávú elképzeléseinket és elvárásainkat is. A prioritást élvező infrastrukturális beruházási terveinkről, valamint a programok és a működtetési költségekre előirányozott eszközök növelésének lehetőségéről beszélve, kértük a vajdasági magyar művelődési intézményhálózat megtartásához és eredményes működtetéséhez szükséges, a reális igényeket megközelítő, költségvetési támogatás biztosítását.
Meg kell állapítanom, hogy a tavalyi évben nem sikerült érvényt szereznünk a vajdasági művelődési otthonok felújítására irányuló célkitűzésünk megvalósításának, annak ellenére sem, hogy elkészült azon intézmények listája, amelyek esetében az állagmegőrzési munkálatok nem tűrnek halasztást.
2004-ben megkezdődtek annak a nagyszabású, kiemelt médiafigyelmet feltételező újvidéki színházfesztiválnak az előkészületei, amely a kisebbségi kultúra és a kiemelkedő színházi produkciók bemutatását tűzte ki céljául.
A tavalyi évben elkezdődött a konkrét munka a Vajdasági Magyar Művelődési Honlap létrehozása terén. Jelentősen előrehaladt a vajdasági magyar művelődési intézményrendszer kataszterének rendszerezése is, amely munka 2005-ben történő befejezését követően meghatározhatjuk a további célokat és feladatokat. Az MNT Művelődésügyi Bizottsága ugyanis, a kataszter hiteles adatai alapján, elvégzi majd a kisebbségi művelődési intézményrendszer állapotának elemzését, valamint megfogalmazza az ennek megfelelő kulturálisan funkcionális rövid és hosszú távú feladatokat.
Legfőbb ideje, hogy kísérletet tegyünk a kulturális autonómiát jelentő intézmények körének meghatározására, amelyek teljes vagy részleges alapítói jogköre átruházható a Magyar Nemzeti Tanácsra.
2005 első hónapjaiban, anyaországi és kárpát-medencei minták alapján lehetővé válik a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megalapítása a Magyar Nemzeti Tanács által. A magyar művelődési intézet létrehozását, mint jogos igényt elsőként az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács fogalmazta meg 2001. áprilisában. Az Intéző Bizottság az MNT következő ülésén előterjeszti a VMMI alapítói okiratát és alapszabályát. A legalább két szakmunkatárs munkába állásának biztosítását követően, az MNT által alapított új alapintézményben kezdetét veheti hosszú távú stratégiai céljaink megvalósítása: művelődési archívumunk és hagyatékunk rendszerezése és feldolgozása, kulturális értékeink digitalizálása. Megkezdődhet a kulturális értékek társadalmi hatásának, valamint a művelődési intézmények változásának vizsgálata, a művelődő közösségek tevékenységének elemzése, ezek fejlődését szolgáló kísérletek végzése; közművelődési szakemberek képzése és továbbképzése; kulturális közösségfejlesztő, településfejlesztő tevékenységek elősegítése. A Kormányközi Vegyes Bizottság jegyzőkönyve értelmében a szerb kormánynak biztosítania kell a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megalapításához és működtetéséhez szükséges anyagi feltételeket.
Ebben az évben mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy gyakorlati érvényt szerezzünk a KVB azon ajánlásának, amely értelmében olyan alap létrehozása válhatna valóra, amelyből a két országban élő magyar és szerb nemzeti kisebbség identitásához tartozó és kulturális örökségét képező történelmi emlékműveknek, épített művészeti és történeti emlékeinek, illetve azok együtteseinek megőrzését és felújítását finanszíroznák.
Ezen a ponton, tisztelt tanácstagok, szólnom kell két olyan kérdésről, amelyek jelentősége túlmutat a művelődés területén. Az MNT decemberben nyilatkozatot fogadott el az 1944/45-ben a katonai közigazgatás idején végrehajtott magyarellenes megtorlások hatvanadik évfordulója alkalmából. Az ártatlanul megkínzott, elhurcolt és kivégzett bácskai, bánáti és szerémségi magyar és más nemzetiségű áldozatokra emlékezve, az elkövetett bűntettek tudományos feltárását, az áldozatokról való szabad megemlékezés jogát és történelmi igazságtételt követelve a Magyar Nemzeti Tanács síkraszállt az egymás ellen 1941. és 1945. között elkövetett atrocitásokról szóló szerb - magyar párbeszédért.
Végezetül, a Magyar Nemzeti Tanács mai ülésén szerepel napirenden A vajdasági magyarság nemzeti jelképére és ünnepeire vonatkozó javaslatok közvitára bocsátásáról szóló határozat. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény értelmében a vajdasági magyarság nemzeti jelképére és ünnepeire vonatkozó javaslat elfogadása a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe tartozik, amely javaslat elfogadását a Köztársasági Kisebbségi Tanácsnak kell jóváhagynia. A Tanács Kulturális Bizottsága megvitatta a jelképre és az ünnepekre vonatkozó kezdeményezéseket, megfogalmazta javaslatait, amelyeket a majdani általános elfogadottság érdekében ma közvitára bocsátunk. Az idei év egyik, nagy bölcsességet és körültekintést igénylő feladatának megoldása veszi tehát kezdetét a mai napon.
Az immár hagyományosnak is mondható emlék-visszaidézés következő jelentős állomása a hivatalos nyelvhasználat kérdésköre. Az MNT Intéző Bizottságának a 2003. évi tevékenységét bemutató beszámolójában az egyik legfontosabb eredményként a vajdasági települések hivatalos magyar neveinek meghatározását emeltem ki. Ebben a beszámolóban az is szerepelt, hogy célszerű lenne azon települések hagyományos neveinek meghatározása is, amelyek olyan önkormányzatok területén helyezkednek el, amelyekben a magyar nyelv nem hivatalos, mert a magyarság aránya nem éri el a tizenöt százalékot – ezek kizárólag nyilvános használatban lennének.
Az elmúlt év utolsó ülésén az MNT elfogadta azt a Nyelvhasználati Bizottság által összeállított helységnév-listát, amely az azon helyi önkormányzatok területén elhelyezkedő mintegy száz település nevét tartalmazza, amelyekben a magyar nyelv nincs hivatalos használatban. Ezen elnevezések, a jelenlegi jogállás szerint nem tekinthetők hivatalosnak, vagyis kizárólag nyilvánosan, nem pedig hivatalosan, használandók. Ennek ellenére kiemelkedő fontosságú volt meghatározásuk, ugyanis az esetleges jogszabálybeli változások némely elnevezést hivatalos rangra emelhetik. A tavaly decemberben elvégzett munkával lezárult a településnév-meghatározási folyamat második része is.
A két év leforgása alatt teljesített feladattal, a több száz magyar településnév definiálásával körvonalazódni látszik egy hosszú folyamat vége, amely során a számtalan szakértői bizottsági ülés, a felhasznált szakirodalom, a szakvélemények és konstruktív viták eredményeként összeállt a teljesnek tűnő vajdasági magyar helységnévlista.
A Magyar Nemzeti Tanács 2004-ben immár másodízben volt társszervezője a mintegy ötven szakember és számos neves előadó részvételével, A magyar nyelv hivatalos használata a közigazgatásban és az igazságügyben címmel megszervezett háromnapos tanácskozásnak. A Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság és az MNT által szervezett terminológiai szemináriumot a tavalyi év májusában a szerbiai Képviselőház elnöke nyitotta meg.
A 2005. esztendőben a nyelvhasználat területén fő feladatunk az előző évre előlátott, ám még meg nem valósított feladatok végrehajtása. Ilyenek a papíralapú és digitális kiadványok, szótárak, szószedetek, iratmintagyűjtemények elkészítése és terjesztése. Az anyanyelvvel való foglalkozás professzionalizálása, a hosszú távú stratégia kidolgozása érdekében, erdélyi és felvidéki mintára, létre kell hoznunk a Magyar Nyelvi Intézetet is. A Magyar Nemzeti Tanács által alapítandó Nyelvi Intézetnek koordináló szerepet kell majd betöltenie. Az MNT Nyelvhasználati Bizottsága szakemberei elképzeléseinek értelmében az Intézet összefogná és irányítaná a jelenleg még amatőr keretek között folyó nyelvművelő munkát.
Az MNT-nek az előttünk álló időszakban is biztosíttatnia kell a kisebbségek nyelvének és írásának következetes hivatalos használatát az államigazgatásban és az igazságügyben, az ide vonatkozó jogszabályokkal összhangban. Néhány napja az új Családjogi törvény e téren visszalépést hozó rendelkezéseinek módosítását kértük a szerbiai Képviselőháztól. Ahogy eddig, a jövőben is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a jogszabályok megfelelő módon szavatolják a magyar személynevek, helységnevek és általában nyelvünk használatát. Alapvető érdekünk az új szerbiai Nyelvhasználati törvény meghozatala.
Elnök Úr, Tisztelt Tanácstagok!
Néhány perccel ezelőtt azt mondtam, hogy ma már az igazi kérdés az: mit tud a Magyar Nemzeti Tanács tenni a klasszikus értelemben vett identitás-megőrzés biztosításán túl. Meggyőződésem, hogy célul nem csupán a magyar közösség megmaradását, hanem annak fejlesztését kell kitűznünk.
Úgy látom, megalapozottnak tekinthetjük azt a gondolkodásmódot, amely szerint a közösség a valós gyakorlati gondok megoldását várja el tőlünk, és nem csak az oktatás, a tájékoztatás, a művelődés és a nyelvhasználat területén. Nem tévedtünk, amikor több mint két évvel ezelőtt, az Intéző Bizottság programjának elfogadásakor azt mondtuk, hogy az MNT-nek minden olyan kérdéssel foglalkoznia kell, amely előmozdítása az itteni magyarság javát szolgálja. Ezt bizonyítják az emberektől kapott visszajelzések. Így az elmúlt év tevékenysége is kiterjedt a gazdaság, a helyi önkormányzatok és az informatika témakörére.
A klasszikus identitás-megőrzést elősegítő tevékenységünk ismertetését követően az emlékképek visszaidézését a gazdaság terén kifejtett munkánk vázolásával kezdem. Ha a 2003. év egyik legjelentősebb eseménye az MNT alapítványának létrehozása volt, akkor a tavalyi esztendő legmarkánsabb eredményeit tevékenységünkben a gazdaság terén a Szekeres László Alapítványnak kell tulajdonítanunk. A 2003. májusában itt, Zentán életre hívott Alapítvány megbecsültségéhez nem fér kétség. Kitűnőnek mondható az együttműködés más alapítványokkal, elsősorban a budapesti székhelyű Új Kézfogás Közalapítvánnyal.
A mögöttünk álló év bizonyította, hogy az MNT által alapított intézmények működéséhez, projektumok kidolgozásához, valamint hatásköreink gyakorlásához szükséges pénzeszközök összegyűjtése céljából létrehozott Szekeres László Alapítvány igazolta létének szükségességét. Mi bizonyíthatná ezt jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt esztendőben alapítványunk kuratóriuma az Új Kézfogás Közalapítványnak köszönhetően hatvan millió forintnak megfelelő összeg kihelyezéséről dönthetett kisvállalkozóink között. Az, hogy a kölcsön formájában történő, igen kedvező feltételek melletti támogatás iránt hatalmas érdeklődést tanúsítottak a vajdasági magyar vállalkozások, azt bizonyítja, hogy az MNT-nek kötelessége volt hozzájárulnia a gazdasági gondok enyhítéséhez. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy mindez egy csepp a tengerben, mégis hozzájárulhattunk kisvállalkozóink fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához.
Alapítványunk kuratóriuma eddig két pályázati kört hirdetett meg, amelyeken összesen több mint száz kis –és közepes vállalkozónk vett részt, amelyek közül összesen közel ötven pályázó kaphatta meg a kedvező kölcsönt, munkahelyteremtés és beruházás érdekében. Ez volt az első olyan együttműködés egy magyarországi és egy hazai alapítvány között, amikor a vajdasági alapítvány kuratóriuma által elfogadott határozatot nem kellett Budapesten jóváhagyatni. Ebben azt hiszem, méltán látjuk nemcsak az önálló felelősségteljes döntés meghozatala képességének bizonyítékát, hanem a gyakorlati autonómia elemeit is.
Az sem elhanyagolható, hogy az Új Kézfogás kezdő vállalkozók támogatását megcélzó pályázata a Magyar Nemzeti Tanács javaslatára került kiírásra. A ma már az egész Kárpát-medencében működő hiánypótló támogatási forma a vállalkozni vágyó fiataloknak nyújt segítséget.
A Szekeres László Alapítvány feladatai közé nemcsak a vállalkozóink esélyegyenlőségét elősegítő intézkedések meghozatala tartozik, hanem többek között a magyar oktatás és művelődés fejlesztését elősegítő anyagi eszközök biztosítása is. Ezt szolgálta annak a határozatnak a meghozatala, amely értelmében alapítványunk vállalta a Határon Túli Magyarok Hivatala által, a 2004. évi Délvidéki Alap terhére folyósított támogatás felhasználásából eredő feladatok elvégzését. A Magyar Nemzeti Tanács alapítványa kuratóriumának döntése értelmében a HTMH által megítélt mintegy harminchárom millió dinárt oktatási intézményépítésünk kiteljesítésére: a két tehetséggondozó gimnázium és a szabadkai Tanítóképző Kar projektumára fordítjuk. Mi sem bizonyítja jobban azt a feltételezést, amely szerint az Alapítvány létrejötte és működése közelebb segít bennünket a színvonalas oktatáshoz, mindent kielégítő művelődéshez, minőséges tájékoztatáshoz.
A gazdaságról szót ejtve említést érdemel az is, hogy az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács szerepét átvéve a tavalyi év szeptemberében az MNT immár másodízben volt társszervezője a Budapesti Nemzetközi Vásár keretében megrendezésre kerülő ötödik jubileumi Magyar Világ elnevezésű rendezvények, amelyen tizenöt vajdasági magyar kiállító vett részt.
Tisztelt Tanácstagok!
A helyi önkormányzati kérdéskör az a terület, amely vonatkozásában az előző évhez képest a legnagyobb előrelépést tudtuk felmutatni. Meggyőződésem ugyanis, hogy A vajdasági önkormányzati és helyi közösségi vezetők képzése című, két ciklusból álló tanfolyamsorozat az elmúlt év egyik legjelentősebb rendezvénye volt. A Magyar Köztársaság Foglalkozáspolitikai és Munkaügyi Minisztériuma, valamint az Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával megszervezett képzéssorozat valóban nagymértékben hasznosítható gyakorlati tudást adott át több száz helyi vezetőnek.
A tanfolyamsorozatnak már az alapparaméterei is impozánsnak nevezhetők. 2004 nyarán Bácskertesen, Temerinben, Maradékon, Újvidéken, Torontálvásárhelyen, Tordán, Versecen és Múzslyán szerveztük meg a képzés első fordulóját. A helyszíneken a szórványban élő hallgatók mellett a tömbmagyarság önkormányzati vezetői is jelen voltak, rajtuk kívül, pedig még huszonnyolc szórványtelepülés képviselőit kapcsoltuk be a munkába. Egy-egy alkalommal huszonöt-harminc érdeklődő hallgatta a hazai és anyaországi előadókat, vett részt a gyakorlati foglalkozásokon. A helyhatósági választásokat követően került sor a képzés második körének megszervezésére, háromnapos szeminárium formájában, ismét nyolc helyszínen: Szabadkán, Topolyán, Bácsfeketehegyen, Csókán, Kanizsán, Zentán, Adán és Óbecsén. A háromnapos képzéseken összesen mintegy négyszáz önkormányzati és helyi közösségi vezető, községi képviselő vett részt.
A képzéssorozat „névjegykártyáját” áttekintve óhatatlanul is több, a rendezvény jelentőségét bizonyító gondolat merül fel. Mindenképpen emelte a képzéssorozat súlyát az, hogy az előadók között több magyarországi és tartományi minisztert, jelentős erdélyi magyar politikust, anyaországi gyakorló polgármestert tarthatunk számon. Hosszú évek után ez volt az első olyan rendezvény, tisztelt tanácstagok, amelyen a vajdasági magyarság összes (akkor még hat) pártjának képviselői részt vettek. Mégis úgy gondolom, hogy ezek az elsősorban protokollárisnak nevezhető előnyök jelentősége eltörpül a képzéssorozat hasznossága mellett. Tudatában kell lennünk, azonban annak is, hogy a két szempont egyaránt lényeges. Az, hogy olyan magyar pártok képviselői is részt vettek az MNT szervezte rendezvényen, amelyek nap, mint nap hangsúlyozták a Magyar Nemzeti Tanács illegitim voltát és feleslegességét, nemcsak azt bizonyítja, hogy változtattak álláspontjukon, hanem azt is, hogy a képzéssorozat mindenki által hasznosnak ítéltetett. A hasznosság, a gyakorlati alkalmazhatóság a képzéssorozat sikerességének igazi fokmérője. Ez az, ami másodrangúvá silányítja a rendezvény protokolláris jelentőségét, még akkor is ha, még egyszer hangsúlyozom, önkormányzati konferenciáinkra közösségünk pártjain túl az összes újvidéki és belgrádi székhelyű demokratikus beállítottságú párt képviselői is meghívást kaptak, és el is jöttek.
A megszerzett gyakorlati tudás hasznosságához, pedig nem fér kétség. Önkormányzati vezetőink elsőízben hallhattak szervezett formában olyan kérdésekről, mint az új szerbiai önkormányzati rendszer, az informatika szerepe az önkormányzatban, önkormányzatiság az Európai Unióban, település –és régiómarketing a gyakorlatban, forrásszervezés és költségvetés-készítés, testvértelepülési kapcsolatok kiépítése. A kommunikációs gyakorlatok vagy a magyarországi polgármesterekkel történő konzultációs lehetőségek valódi gyakorlati jelleget biztosítottak a megszerzett tudásnak.
A rendezvény megszervezésekor abból indultunk ki, hogy új kihívások előtt állnak a magyar többségű, magyar részvételű önkormányzatok. Az informatikai, gazdasági vagy jogszabályi háttér megismerése nélkül önkormányzataink nem tudnának megfelelni a mai kor kihívásainak. Azon kihívásoknak, amelyek kiindulási pontja az, hogy az önkormányzat közszolgálat. A befektetőkkel történő nem megfelelő kommunikáció okán gazdasági lemaradásuk is elkerülhetetlen lenne. Mindezek elkerülése ellen próbált tenni a Magyar Nemzeti Tanács. A tanfolyamsorozat bizonyította az önkormányzati és helyi közösségi vezetőink képzésének szükségességét.
Érdeklődésünk és idei cselekvésünk középpontjába az Európai Unió kerül. Ezt nem a nyegle modernkedés indokolja. A 2004. évben az MNT képviselői Csíkszeredában és Révkomáromban részt vettek azokon a tanácskozásokon, amelyeken a kárpát-medencei magyar szervezetek a közös határon túli magyar EU csatlakozási stratégiát és a közös fellépést próbálták definiálni, már amennyire ez lehetséges országaink különböző felkészültségi foka miatt. Az idén ez az együttgondolkodás Vajdaságban, az MNT szervezésében folytatódik. 2004-ben tehát hangsúlyt kell fektetnünk az EU nyújtotta lehetőségek megismertetésére. Nyári tábort szervezünk majd fiatalok számára, politikai döntéshozóknak tartunk előadásokat uniós tapasztalatokról, valamint lakossági fórumokat szervezünk, ahol a lakosság is megismerkedhet az EU működésével. Az első Interreg pályázat megjelenésével önkormányzataink közös fellépése és együttgondolkodása aktuálisabb, mint valaha. Az MNT Önkormányzati Vezetők Fórumán is ezeknek a kérdéseknek kell előtérbe kerülniük. Külön figyelmet igényel a tömb -és a szórványmagyarság egymás iránti elvárásainak kérdésköre és a lehetséges megoldások felkutatása is.
Folytatnunk kell a tavalyi évben meghonosodott örvendetes gyakorlatot is, amely értelmében a községi képviselő-testületek nemzetiségiviszony-ügyi bizottságai magyar tagjaira vonatkozóan az MNT Intéző Bizottsága tesz javaslatot. Az, hogy a mai napig ez már Alibunár, Belcsény, Zichyfalva, Zombor, Magyarkanizsa és Nagybecskerek esetében megtörtént, nem csak azért jelentős tény, mert a nemzeti tanács országos kisebbségi önkormányzatként történő elismertségének újabb bizonyítékát látjuk benne, hanem azért is, mert a bizottságok megalakulásával a kisebbségi jogok védelme helyi szinten nagyobb mértékben válik biztosítottá.
A 2004. évi emlékképeink felidézésének segítését az informatika területével zárom. Tavaly azt mondtam, hogy az, hogy az MNT informatikai-stratégiaépítéssel is foglalkozik, nem a modernkedésünknek köszönhető, hanem elsősorban annak a felismerésnek, hogy ma már az oktatásban, a művelődésben, a tájékoztatásban sem képzelhető el fejlesztési elképzeléseink megvalósítása informatikai háttér nélkül. Annak, pedig, hogy a Magyar Nemzeti Tanács tevékenységében egyenesen központi szerep jutott az informatika kérdéskörének, legfőbb „kiváltója”: a budapesti Informatikai és Hírközlési Minisztérium. A Minisztérium tavaly több ízben is bebizonyította, hogy nem politikai megnyilatkozás volt a határon túli magyarság információs társadalomba történő bekapcsolására vonatkozó célkitűzése.
Azt követően, hogy a Magyarság az Információs Társadalomban címmel 2003. novemberében Nagyváradon megrendezett konferencia életre hívta a Magyarság az Információs Társadalomban Testületet, az hozzálátott az informatikai stratégia alapjainak definiálásához. A MA ITT testület Irányító Bizottsága, amelynek az MNT képviselője is tagja, már januárban kidolgozta a tavalyi évi, határon túli magyar közösségek informatikai felzárkóztatására szánt pénzügyi támogatás keretét, és az ezt követő pályázati útmutatásokat. Elkészült a vajdasági magyarság informatikai helyzetképéről és a fejlesztési elképzelések irányairól szóló tanulmány is.
Az informatika terén most mégis azokról az egyre nagyobb mértékben megvalósuló célkitűzéseinkről szólnék, amelyek a vajdasági magyar intézmények felzárkóztatását szolgálják.
A tavalyi évben az MNT Intéző Bizottsága pályázatot írt ki szélessávú drótnélküli Internet-kapcsolat biztosítására. 2004. áprilisában, első lépésben, Kishegyes Helyi Közössége, Szaján Helyi Közössége, a Csóka Művelődési és Oktatási Központ, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör, valamint a bácskertesi József Attila Általános Iskola által benyújtott pályázatokat részesíthettük pozitív elbírálásban. A gyors Internetes kapcsolat nem csak a pályázaton nyertes intézményekben érhető el, hanem az otthoni használatot is lehetővé teszi.
A szélessávú Internet-elérés biztosítása mellett több vajdasági iskolának, nevezetesen a csantavérinek, a hajdújárásinak, a gunarasinak, az oromhegyesinek, a magyarkanizsainak, a székelykeveinek és az ürményházinak, adományoztunk olyan értékes jogtiszta szoftvercsomagot, amely elősegíti a korszerű oktatás megszervezését. Az Internet –és a szoftverakció meghirdetését megelőzően, az év elején, a több mint száznegyven iskolának kiküldött felmérés alapján kikristályosodott, hogy mely iskolák esetében a legcélszerűbb a támogatás első lépésben történő odaítélése. Ez a felmérés szolgált későbbi fejlesztéseink alapjául is.
Az IHM és az MNT által Kishegyesen júliusban került megrendezésre, mintegy nyolcvan vajdasági magyar középiskolás diák részvételével, az I. vajdasági Neumann Informatikai Tábor. Mint láthatjuk, a tábor megszervezése már nem az első bizonyítéka annak, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium hathatósan támogatja a vajdasági magyarság információs társadalomba történő integrálódását, információs felkészültségének javítását. Külön öröm számunkra, hogy az egész Kárpát-medencében Vajdaságban, az MNT társszervezésében került sor az első határon túli informatikai táborra.
A Magyar Nemzeti Tanács megalakulása óta kiemelten fontos feladatának tekinti azt, hogy lehetőségeihez mérten segítse a közösség tagjainak olyan tudásanyaghoz juttatását, amely nemcsak a vajdasági magyarság megmaradását biztosítja, hanem a modern folyamatokba történő bekapcsolódását is. Ezzel összhangban meggyőződésem, hogy a vajdasági magyar önkormányzati vezetők képzését szolgálni hivatott tanfolyamsorozatunk mellett az idei nyár legkiemelkedőbb hazai rendezvénye a Neumann Informatikai Tábor volt. Kétségtelen, hogy a Neumann Tábor kitűnő alkalmat biztosított az informatikára leginkább fogékony korosztály felkészítésére a mai kor talán legnagyobb kihívására, a válaszkeresésre az informatika alapjain szerveződő társadalom új tipusú problémáinak megoldására.
A tavalyi év végén a Magyar Nemzeti Tanács sikeresen vett részt a Puskás Tivadar Alapítvány Szülőföldön az Információs Társadalomba elnevezésű pályázatán. A közel huszonkilenc millió forintnyi támogatás lehetővé teszi a vajdasági magyarság informatikai infrastruktúrájának további fejlesztését. A pályázat értelmében tizennégy vajdasági településen létesíthetünk eMagyar-pontot. Az eMagyar-pont által telepített irodák általános informatikai szolgáltatásokat végeznek, és Internet hozzáférést biztosítanak a lakosság számára. Az MNT által benyújtott pályázat értelmében jelentős összegek fordíthatók tartalomfejlesztésre, informatikai képzésre, a magyar kultúra digitális megőrzésére, a kisközösségi médiumok fejlesztésére és a szabadkai tehetséggondozó gimnázium nyelvi laborjának szoftverfejlesztésére. Az idei évben folytatnunk kell a vajdasági magyarság információs társadalomba történő bekapcsolódásának elősegítését, elsősorban infrastrukturális befektetések által.
Elnök Úr, Tisztelt Tanácstagok!
Ottlik Géza mondta egyszer, hogy az író nem ismeri jobban az olvasónál a világot. Az író írás közben döbben rá a dolgokra. Ezt a beszéd írása közben megtapasztaltam. A beszámoló elején azt állítottam, hogy meggyőződésem, vannak visszaidézhető emlékeink az elmúlt esztendőből. És valóban vannak. Több is, mint gondoltam. Közös emlékeink, közös impresszióink, mert a tavalyi évi jelentéshez hasonlóan a jelenlegi sem csak az Intéző Bizottság teljesítményéről szól. A vajdasági, anyaországi és kárpát-medencei közszereplők és szervezetek, a szerbiai politikai szintér résztvevőinek teljesítményéről szól, tisztelt tanácstagok.
Még ebből a tárgyilagosnak szánt, de szubjektív hangnemben íródott beszámolóban sem kapott helyet minden eredmény, mulasztás vagy benyomás. Nem mondtam semmit arról, hogy az elmúlt évben az MNT képviselőivel egy asztalhoz ült a Magyar Köztársaság elnöke, Országgyűlésének elnöke, miniszterelnöke vagy a Szerb Köztársaság miniszterelnöke, Képviselőházának elnöke is. Nem mondtam semmit arról sem, hogy tavaly megoldódott a nemzeti tanácsok szerbiai költségvetésből történő pénzelése. Nem kapott teret az a fontos tény, hogy célegyenesbe kezd jutni a Nemzeti tanácsok megválasztásáról és hatásköreiről szóló törvény tervezete. Nem részleteztem azt, hogy a tavalyi ígérethez híven hány szórványtelepülésre látogattunk el, annak érdekében, hogy közvetlenül közösségünk tagjaitól hallhassunk elvárásaikról. Nem említettem azt sem, hogy folynak az előkészületek a Magyar Köztársaság Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumával az MNT-vel aláírandó együttműködési megállapodásra vonatkozóan, amelynek értelmében, annak jegyében, hogy az embereket érdeklő valós problémákkal kell foglalkoznunk délibábkergetés helyett, gazdaképző tanfolyamsorozatok megszervezését tervezzük és talán projektum-finanszírozásra is lehetőség nyílik.
A tavalyi év legfőbb tanulsága az, hogy a nemzeti tanácsok kisebbségi önkormányzatokkénti elfogadottsága tényként kezelendő itthon is, az anyaországban is, a kárpát-medencei és nemzetközi szervezetek részéről is. Az viszont, hogy az MNT a jövőben milyen mértékben tudja megvalósítani célkitűzéseit, elsősorban attól függ, milyen minőségben és milyen rövid idő alatt tudjuk elképzeléseinket papírra vetni és prezentálni. Az előttünk álló év a szakmai koncepciók elkészítésének éve. A siker, a közösség helyzetének előmozdítása, a cselekvőképes szakmai szervezetekkel, szakemberekkel történő gyakorlati együttműködés meglétének függvénye. A korszak, amelyben a politikai jelszavak ismételgetése elegendőnek tekinthető, régen véget ért. A Magyar Nemzeti Tanács sohasem kergetett délibábot, de a szakmai háttér megerősítésének szükségessége egyre nyilvánvalóbb, sohasem eléggé megvalósítható feltétel.
A hagyományt folytatva elmondtam, tisztelt tanácstagok, mire telt és mire nem erőnkből és tudásunkból a mögöttünk álló tizenhárom hónapban. Önöket és a közvéleményt arra kérem, ítéljék meg, visszaemlékezésre méltó volt-e tevékenységünk az elmúlt időszakban. És arra, hogy az idei évben is tegyük a dolgunkat annak érdekében, hogy jövőre is egyszerű legyen az emlékek visszaidézése.
Zenta, 2005. III. 10. Pásztor Bálint
a Magyar Nemzeti Tanács
Intéző Bizottságának elnöke
