Beszámoló a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának 2003. évi tevékenységéről
Államtitkár Úr, Főkonzul Úr, Főosztályvezető Úr, Elnök Úr, Tisztelt Tanácstagok!
„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.”-vallja a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című első önéletrajzi kötetében. Valahogy így van ez a közéletben is, mégha elsőre kierőltetettnek is tűnik a párhuzam a szépirodalom és a politika, az emberi élet és egy testület léte között. Nem az a fontos, hogy a közszereplők miként tekintenek az elvégzett feladatokra, az eredmény-kezdeményekre vagy a megvalósulni látszó célokra, hanem az, hogy a közösség, a bennünket nap, mint nap figyelő emberek elfogadják-e az általunk felvázolt prioritásokat, sajátjuknak érzik-e az általunk képviselt testület céljait, eredményként tartják-e számon azt, amit mi eredményként tartunk számon. Munkánk akkor tekinthető sikeresnek, ha az újságolvasók, rádióhallgatók, tévénézők vagy a velünk az utcán, illetve az Interneten találkozó emberek szívesen emlékeznek vissza az elmúlt évben kifejtett munkánkra.
A mi feladatunk az, hogy legyen mire tartósan visszaemlékezni.
Mindez különösen igaz a Magyar Nemzeti Tanács és annak Intéző Bizottsága esetében. A 2002 decemberében elfogadott intéző bizottsági program bevezető gondolataként egy Széchenyi Istvántól származó gondolat szerepelt, amely a nemzet kulturális és gazdasági felemelkedésének nehézségeire és a felelősségre utal. Azon a decemberi délutánon, Szabadkán, az Intéző Bizottság programjának ismertetésekor összehasonlítván a XIX. század eleji magyarság helyzetét a mi törekvéseinkkel azt mondtam, hogy „ma a vajdasági magyarság van abban a feltétlenül kedvező, ám mérhetetlenül felelősségteljes helyzetben, hogy kitűzheti a célokat és megválogathatja a leghatásosabb eszközöket. Nyolcvan év után először történik az, hogy az itteni magyarság elkészítheti stratégiáját, kidolgozhatja prioritásait az oktatásra, művelődésre, tájékoztatásra, hivatalos nyelvhasználatra, gazdaságra, önkormányzati fejlesztésre vonatkozóan és nem csak elkészítheti azt, hanem reális elvárásokat támaszthat az -akkor még- szövetségi, köztársasági, tartományi, önkormányzati szervek iránt a javaslatok, előterjesztések figyelembevételét és megvalósítását illetően. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló szövetségi törvény ugyanis a nemzeti tanácsok (így a Magyar Nemzeti Tanács) életre hívásával lehetőséget ad a vajdasági magyarságnak arra, hogy a fent említett kérdéskörökben részt vegyen a döntés folyamatában vagy maga döntsön, intézményeket alapítson. Az állami szerveknek ki kell kérniük a Tanács véleményét, valamint hatásköröket ruházhatnak át az MNT-re, párhuzamosan biztosítva az illetékességek gyakorlásához szükséges pénzeszközöket is. A vajdasági magyarság legálisan és legitimen megválasztott Nemzeti Tanácsa révén, ha kellőképpen merészen és bölcsen lép fel, a Kárpát-medencében elsőként, valóban hatékony módon megfogalmazhatja elvárásait, meghatározhatja céljait, kiépítheti és megerősítheti intézményrendszerét.”
Tisztelt Tanácstagok!
Ma Versecen azt kell megvizsgálniuk, hogy a valamivel több, mint egy éve a szabadkai Városházán elmondott, saját magunkkal szemben felállított elvárásoknak az Intéző Bizottság eleget tudott-e tenni a 2003. esztendőben. Ez nem csak azért fontos, mert az MNT Alapszabálya értelmében az IB, munkájáról évente legalább egyszer köteles a Tanácsnak beszámolni. Azért is fontos, mert a Magyar Nemzeti Tanács végrehajtó szerveként az Intéző Bizottság az a fórum, amelyre a Tanács határozatait előkészítvén, azok végrehajtását biztosítván és ellenőrizvén központi szerep hárul.
Az MNT tagjaként vagy tisztségviselőjeként feladatunk az, hogy, a Márquez-idézet szellemében, legyen mire tartósan visszaemlékezni, az én tisztem, pedig ma Versecen az, hogy segítsem a visszaemlékezést.
Az Intéző Bizottság 2002. december 20-án tartotta alakuló ülését, amelyet követően a tavalyi év elején a Tanács által támogatott IB program szellemében felvázoltuk a rövidtávú feladatokat, amelyek elvégzését a 2003. évre terveztük. A most ismertetésre kerülő beszámoló javarészt ezek megvalósításáról, a hosszabbtávú elképzelések életre keltése érdekében kifejtett munkánkról, illetve további alapvető elképzeléseinkről szól, helyenként talán a szokásosnál egy kicsit szubjektívabb, nem csupán a csupasz tények leltárba vételére törekvő megvilágításban.
Az Intéző Bizottság programjának összeállításakor, a célok fölvázolásakor is világos volt már, hogy a testület munkájában központi szerep illeti majd meg a közoktatást. Ez nem csak azért van így, mert a közoktatás kérdésköréhez kapcsolódó tudatos és célirányos viszonyulásban a vajdasági magyarság jelentős próbatételét láttuk, amellyel az tanúbizonyságot tehet szervezőkészségéről és megfontoltságáról, hanem azért is, mert hisszük, hogy az oktatási rendszer minőségessége teszi lehetővé az aktív bekapcsolódást a társadalmi élet folyamataiba. Ma már nem elég itthonmaradásra buzdítani a vajdasági magyar fiatalokat, akarnunk és tudnunk kell biztosítani az itthontanulás alapvető feltételeit is: egyszóval az anyanyelvű és magyar szellemiségű oktatást, a magyar iskolahálózat mozaikkockáit. Miért nem elég már a buzdítás? Azért nem, mert 2002 óta megvannak az eszközeink és jogosítványaink. Másszóval nemcsak az érdekünk, hanem a felelősségünk is az olyan korszerű tantervek kidolgozása, amelyek a magyar szellemiséget és a szülőföldhöz kötődést is biztosítják; a hatékony oktatást elősegítő oktatástechnológia, infrastruktúra biztosítása; az anyanyelvű pedagógusképzés; a teljes körű tankönyvellátás.
A visszaemlékezés legnagyobb állomáshelyeit a közoktatás terén a mögöttünk hagyott évben létrejött önálló intézmények kell, hogy jelentsék. Az Intéző Bizottság megválasztásának napján elkezdődött a programunk megvalósítása, ugyanis a Tanács már a 2002 decemberében elfogadott határozatában kezdeményezte három magyar tannyelvű tehetséggondozó gimnázium megalapítását. A Magyar Nemzeti Tanács és a zentai, valamint a szabadkai önkormányzat kezdeményezésére, pedig áprilisban Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza meg is alapította a zentai Természettudományi-Matematikai Tehetséggondozó Gimnáziumot és Kollégiumot, valamint a szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumot.
E két új intézmény fontosságát sokan és sokféleképpen méltatták már. Többször elhangzott már, hogy a két első olyan önálló oktatási intézmény létrejöttéről beszélhetünk több mint ötven év után, amelyek oktatási nyelve a magyar. Egyértelmű az, hogy a két gimnázium a magyar értelmiségi utánpótlást hivatott biztosítani és az is, hogy szándékaink szerint versenyképes alternatívát kell, hogy nyújtsanak a magyarországi középiskolai továbbtanulásnak. De amint mondtam, ma már nem elég a politikai kinyilatkozások szintjén az itthontanulásra buzdítani a diákokat. Versenyképes honi oktatási intézményeket kell tudnunk felkínálni, amelyek versenyképessége a megszerezhető tudásszintben és a munkakörülmények milyenségében mérhető. A mi mindannyiunk feladata és felelőssége volt, hogy olyan feltételeket tudjuk biztosítani, amelyek motiválják a legjobb tanárokat és a legtehetségesebb diákokat, mert lehet, hogy politikai értelemben a két gimnázium legfontosabb jelzője a „magyar”, viszont olyan intézményekként, amelyeket intézményépítésünk első lépcsőfokaként tartunk számon csak abban az esetben igazolják hosszú távon létjogosultságukat, ha kárpát-medencei vonatkozásban is túlzás nélkül kimondhatjuk, az „egyik legjobb”. Mindezek szükségessége indokolta azt, hogy a Magyar Nemzeti Tanács szakértői és tisztségviselői révén bekapcsolódott az alapítással kapcsolatos operatív tevékenységbe és komoly szerepet vállalt az első tanév beindítása körüli teendőkben, mint amilyen a diáktoborzás, a leendő tanárállomány felkutatása, a felvételi vizsgákra való fölkészítés szervezése vagy a felvételi tesztek kidolgozóinak biztosítása, lévén, hogy a korábbi években nem folyhatott magyar nyelven fölvételizés a tehetséggondozó gimnáziumokba, mert csak szerb nyelven működtek ilyen intézmények.
A Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma, és a Határon Túli Magyarok Hivatala már az alapítás első pillanataiban fölismerte a két új gimnázium jelentőségét és az azokra háruló feladatokat, így hathatósan támogatták a két új intézmény könyvtárállományának kialakulását, a laboratóriumok felszereltségét, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, pedig mintegy nyolcvanötezer euróval járult hozzá a két iskola informatikai infrastruktúrájának kiépítéséhez, és az idegen nyelvek minden mérce szerinti korszerű és eredményes oktatásához. A szegedi Esély a Stabilitásért Alapítvány mintegy hatvannyolcezer euróval támogatta a szabadkai Kosztolányi Gimnázium épületének átépítését. Az anyaország intézményei, a tartományi Oktatásügyi Titkárság és a helyi önkormányzatok anyagi hozzájárulásával tehát a Magyar Nemzeti Tanács az elmúlt évben megvalósította a vajdasági magyarság egyik „legkifizetődőbb vállalkozását”. A két intézmény patinássá tétele már az ott tanítók feladata.
A közoktatás az a terület, amely esetében az Intéző Bizottság megválasztását követően az MNT-t és elképzeléseit bemutatni hivatott látogatások a leginkább meghatározták a tavalyi évben kifejtett munkánkat. A szerbiai oktatási miniszterrel folytatott megbeszélés értelmében a Magyar Nemzeti Tanács szakértői bekapcsolódhattak az iskolareform dokumentumait kidolgozó köztársasági munkatestületekbe. Ez volt az első jele annak, hogy a szerbiai kormány országos kisebbségi önkormányzatként és egyben partnerként tekint az MNT-re, amely álláspontjai fontosak olyan stratégiai irányvonalak meghatározásánál is, mint amilyen az oktatási reform. Az MNT szakértőinek kiválasztását, az Oktatási Bizottság és az IB döntését természetesen megelőzte a magyar nyelven is oktató intézmények vezetői, valamint oktatási kérdésekkel is foglalkozó szakmai szervezetek véleményének kikérése. Azóta bebizonyosodott, hogy az MNT szerepének elismerése a köztársasági oktatáspolitika irányítói részéről nem esetleges, mert a tavalyi év derekán elfogadott új Oktatási Kerettörvény is helyet biztosít a nemzeti tanácsok képviselőinek egyes köztársasági tanácsadó testületekben. Ez az első köztársasági törvény, amelyben elismerést nyert a nemzeti tanácsok szerepe.
A köztársasági oktatási miniszterrel folytatott megbeszélésnek természetesen nem csak bemutatkozó jelleget tulajdonítottunk, ezért már az első találkozás alkalmával napirendre került a magyar nyelven történő szakoktatás évtizedek óta fennálló legégetőbb gondja, a tankönyvek teljes hiánya. Az Intéző Bizottság programjában a szabad tankönyvválasztásért, valamint a teljes körű tankönyvellátásért szállt síkra, amelyet a vajdasági szerzők által magyar nyelven megírt és a behozatali tankönyvek skálája biztosít. A szakiskolák azonban kivételt jelentenek, mert esetükben a kis tanulólétszám okán illúziónak számít a honi tankönyvírás, így a tankönyvek teljes hiányának csak az anyaországi behozatal jelenthet alternatívát. Knežević miniszter ígéretet tett azon magyarországi szakközépiskolai tankönyvek behozatalának engedélyezésére, amelyek tartalma jelentős mértékben megfelel a szerbiai programnak. Az Intéző Bizottság februárban létrehozta a külföldi tankönyvbehozatallal foglalkozó munkacsoportját, amely a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma segítségének köszönhetően áttekinthetett mintegy négyszáz anyaországi tankönyvet az összes oktatási profilra vonatkozóan és a nem csekély szakmai munkát követően decemberben eljuttatta kérelmét a szerbiai minisztériumba, amelyben kéri nyolcvanhárom szakkönyv behozatalának lehetővé tételét, amelyek hivatalos tankönyvként szerepelhetnének az oktatásban. Ezzel egyidőben az MNT Oktatási Bizottságának indítványára, a magyarországi Apáczai Tankönyvkiadó általános iskolai első osztályos tankönyveinek engedélyezésére vonatkozó kérelmünket is benyújtottuk.
A Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumával egy éve kialakított munkakapcsolat rendszere jól működik mind a stratégiai célkitűzések megvalósítása érdekében, mind a naponta felmerülő oktatási problémák együttes orvoslása ügyében. Ezt a már említett gimnáziumok és a tankönyvbehozatal példája bizonyítja a legszemléletesebben.
Jó úton halad az MNT oktatáspolitikai szerepkörének magyarországi elfogadása is. A Magyar Nemzeti Tanácsnak idővel teljes mértékben át kell vennie a délvidékieket megillető szerepet az OM tanácsadó testületeiben is, mert a felelősséggel feladatok és jogosítványok is kell, hogy járjanak, Vajdaságban pedig az MNT-t illeti a legnagyobb felelősség a magyar nyelvű és szellemiségű oktatás ügyében.
Az IB szakértői dolgozták ki a magyar Oktatási Minisztérium által a Kárpát-medence területén magyarul tanuló középiskolásokra kiterjedő tervezett Ady-ösztöndíj Vajdaságra vonatkozó pályázati rendszerét. Ezzel összefüggésben említést érdemel az IB egyik legfontosabb idei terve a közoktatás területén, ami a következetes, közösségünk érdekeit szolgáló ösztöndíj-politika rendszerének kidolgozása, amely magába foglalná a szülőföldi közép-és felsőoktatási intézményekben tanuló vajdasági magyar hallgatók magyar állami ösztöndíjazását, a posztgraduális képzés feltételrendszerének átalakítását, a szülőföldön nem hallgatható szakok Magyarországon való kiemelt támogatását, a hazatérés hatékonyabb jogi mechanizmusának érvényesítését is.
A tartományi Oktatási és Művelődésügyi Titkársággal kialakított kapcsolat az egyik legszembetűnőbb bizonyítéka az MNT perszonális autonómiát megjelenítő szerepkörének elismerésének. A tartományi Titkárság felkérésére az IB és a Tanács Oktatási Bizottságának szakemberei eddig véleményezték az Újvidéki Tankönyvkiadó által kiadásra szánt öt tankönyvet, valamint a magyar történelemre vonatkozó kiegészítőket, és ami talán még ennél is meghatározóbb, kidolgozták a szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium magyar nyelv és magyar irodalom tanterveit. Most történt meg először, hogy az MNT tevékenységének és tekintélyének köszönhetően a vajdasági magyarság szakértőinek döntő befolyásuk van az iskolai tananyag meghatározására, a magyar szellemiségű oktatás kiteljesedésére. A felkérések nem csak néhány alkalomra szóltak, hanem tényként állapítható meg a tartományi Titkárság és az MNT partneri viszonya. Ezekben a napokban is folyamatban van a második és a hetedik osztályos általános iskolai magyar nyelv tanterv kidolgozása és a minden előlátott tantárgyra vonatkozó program véglegesítése.
Az MNT közoktatás-politikájának kidolgozásában az IB közoktatási kérdésekkel megbízott tagján és a Közoktatási Albizottság tagjain túl (amely felállításának szükségszerűsége már a munka kezdetén bebizonyosodott) több alkalmi bizottság, szakértő vesz részt. Az idei évben még magasabb szintre kell emelni az együttműködést az iskolavezetők, illetve a szakmai szervezetek és az IB oktatási felelősei, szakemberei között, hiszen olyan kérdéseket is napirendre kell tűznünk, mint a tanári továbbképzések rendszere, a magyar tannyelven nyíló új oktatási profilok beindításának támogatása vagy a bekapcsolódás az alakulóban lévő Vajdasági Pedagógiai Intézet munkájába.
A vajdasági magyar oktatás fölöttébb komplex kérdéskörének másik fontos szegmense a felsőoktatás, amelyet kiemelt hely illet meg. A magyar felsőoktatás ügye a vajdasági magyar közösség létérdeke. Mindannyiunk törekvése az, hogy legalább a tartomány lakosságában betöltött arányunkhoz mérten vegyünk részt a felsőoktatásban is. Az Intéző Bizottság programjában ígéretet tettünk arra, hogy a közeljövőben részletes stratégiatervezetet teszünk le a közösség asztalára a vajdasági magyarság megmaradását és felzárkózását érintő összes területre, így a felsőoktatásra vonatkozóan is. Az IB programjában az is szerepel, hogy meg fogjuk vizsgálni és kezdeményezni fogjuk a szabadkai felsőoktatás bővítésének, átszervezésének lehetőségét, elsősorban a műszaki képzésre vonatkozóan, valamint az is, hogy meg kell vizsgálnunk a magyar nyelvű egyetem megalapításának lehetőségét, ennek lehetséges előnyeit, hátrányait.
A kidolgozás feladata természetesen az MNT-t és annak bizottságait illeti meg, azonban elképzeléseink összességét nem nevezhetnénk stratégiának, amennyiben annak kidolgozásában nem vennének részt egyetemi és főiskolai oktatóink, civil szervezeteink, a szakmai szerveződések képviselői. Ezt belátva novemberben Szabadkán a szegedi Esély a Stabilitásért Alapítvány anyagi segítségével megszerveztük a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Konferenciát, amelyen áttekintésre került a vajdasági magyar nyelvű felsőoktatás eddigi gyakorlata, annak fejlesztési lehetőségei, a megoldási koncepciók. Az utóbbi néhány évben készültek már tanulmányok, kidolgozásra kerültek elképzelések, de olyan kétnapos, százötven fős konferencia megrendezésére még nem került sor, amelyre meghívást kapott volna az összes felsőoktatási oktatónk, a régió egyetemeinek vezetői, a felsőoktatással foglalkozó civil szervezetek képviselői és nem utolsósorban a két állam oktatási minisztere. A felsőoktatási konferencia nemcsak a felsőoktatás terén folytatott egyéves munkánk legjelentősebb eseménye volt, hanem összegző jellegénél és konstruktivitásánál fogva a 2003. év legátfogóbb vajdasági magyar rendezvényének is nevezhető. A tanácskozás szekciónkénti összefoglalói és a korábban készült tanulmányok nyújtanak olyan támpontokat, amelyekre alapozható a vajdasági magyar felsőoktatás stratégiája. Ennek elkészítése a következő hónapokban esedékes. Ha elkészül a stratégia a Felsőoktatási Albizottság, az Intéző Bizottság és az MNT plénuma közreműködésével, akkor ennek kell majd érvényt szerezni mind az állami szférában (javaslataink beépítésével a készülő Egyetemi törvénybe), mind, pedig a felsőoktatási intézményekben.
A felsőoktatásról beszélve nem szeretném megkerülni a más államokban szerzett diplomák honosításának kérdéskörét sem. Az MNT márciusban megtartott újvidéki ülésén a Tanács az Intéző Bizottság előterjesztése alapján azzal a kéréssel fordult Szerbia és Montenegró Minisztertanácsához, Szerbia Köztársaság Kormányához, Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsához, valamint a Magyar Köztársaság Kormányához, hogy a két állam teremtse meg az egymás országaiban szerzett oklevelek automatikus honosításának lehetőségét, ugyanis ebben látjuk a megoldást. A legkedvezőbb feltételrendszer megteremtéséig, pedig a Magyar Nemzeti Tanács ugyanebben a határozatában szorgalmazta, hogy „valamennyi döntéshozó tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az oklevél-honosítási kérelmek a lehető legrugalmasabb elbírálásban részesüljenek”. Úgy gondoljuk, hogy az MNT mindent megtett a legkedvezőbb feltételrendszer megteremtése érdekében, de tekintettel arra, hogy az elmúlt évtized során jelentős számú délvidéki fiatal folytatott, illetve folytat jelenleg is tanulmányokat külföldi, elsősorban magyarországi felsőoktatási intézményben és a más államokban szerzett diplomák honosításának fontos kérdése jelenleg nincs egyértelműen rendezve, javaslom, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, soron következő ülésén tűzze újra napirendre a külföldön szerzett oklevelek honosítása rendezésének kérdését.
A tájékoztatás szférájában az Intéző Bizottság évi tevékenységének keretét részint a rövid- illetve középtávú feladatként körvonalazott tennivalók, részint pedig a vajdasági magyar tájékoztatással kapcsolatos időszerű gondok és fejlemények határozták meg.
Az IB munkatervével összhangban még koratavasszal megkezdődtek az előkészületek a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület létrehozatalára. Az IB, illetve az MNT kezdeményezését követő előkészületek után az egyesület májusban megtartotta alakuló ülését. A vajdasági magyar újságírók szakmai és érdekvédelmi szervezetének megalakításával gyakorlatilag megteremtettük a feltételeket arra, hogy számbavegyük milyen káderállománnyal rendelkezik jelenleg a délvidéki magyar média, feltérképezzük milyen irányban kell fejlesztenünk a vajdasági magyar újságíró-, illetve média- szakemberképzést, tömörítsük a vajdasági magyar újságíró-társadalmat az európai színvonalú, de egyidejűleg magyar szellemiségű újságírás eszméje körül, hozzálássunk a vajdasági magyar tájékoztatás rendszerének kidolgozásához.
A VMÚE politikai-és pártbefolyástól független, szigorúan szakmai- érdekvédelmi szervezetként sokat tehet a hivatás tekintélyének és megbecsülésének növeléséért. Az MNT az egyesület megalapításának kezdeményezőjeként az elmúlt fél évben bizonyította, hogy nem kíván a legenyhébb formában sem beleavatkozni a VMÚE munkájába. Ugyanakkor több ízben együttesen léptünk fel az Újvidéki RTV-ben foganatosított restriktív, leépítő jellegű intézkedések ellen.
Az MNT Intéző Bizottsága ugyanis több ízben is reagált a vajdasági magyar elektronikus médiában jelentkező nehézségekre. Tavasszal az Újvidéki RTV-n belül kezdeményezett lineáris leépítéssel egyidejűleg az IB tájékoztatási megbízottja az MNT Tájékoztatási Bizottságával együtt tiltakozó levéllel fordult a köztársaság, a tartomány és az RTV illetékeseihez, követelve a vajdasági magyar nyelvű médiák további leépítésének megakadályozását. Az Újvidéki TV új műsorrácsának elfogadása és a magyar nyelvű műsoridő megnyirbálása után újabb tiltakozás következett, a legerélyesebb fellépésre, pedig a novemberi MNT ülésen került sor, amikor a Tanács az IB kezdeményezésére határozatban ítélte el az Újvidéki Rádióban és Televízióban történteket, és követelte a kisebbségi tájékoztatásban tapasztalt problémák azonnali megoldását.
Az elmúlt év tájékoztatásra vonatkozó tevékenységének legnagyobb eredménye mégis az, hogy a vajdasági magyar szervezetek döntő többségének sokéves törekvésével összhangban lehetőség nyílt a vajdasági magyar nyomtatott sajtó alapítói jogainak megszerzésére. A Tartományi Végrehajtó Tanács ugyanis az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács, majd később az MNT célkitűzésével összhangban javaslatot terjesztett be, amely szerint az új Tájékoztatási törvény alapján a nemzeti tanácsokra ruházná át a jelenleg tartományi alapítású kisebbségi kiadóházak, illetve sajtószervek alapítói jogait, feltéve, ha erre az érintett tanácsok is hajlandóságot mutatnak.
A Tartományi Tájékoztatási Titkárság javaslata a Magyar Nemzeti Tanács számára egyáltalán nem volt meglepő, még kevésbé volt elhamarkodott, ahogyan azt az indítvány kapcsán bizonyos politikai körök értékelték. Ellenkezőleg: a kezdeményezés összhangban áll több éves törekvésünkkel, hogy a vajdasági magyarság - legitim képviseleti szervei által – önállóan dönthessen a tájékoztatással kapcsolatos kérdésekben. Ugyanakkor örömmel tölt el bennünket, hogy a köztársasági Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium decemberi állásfoglalása szerint is „hozzá lehet fogni az alapítói jogoknak a Vajdasági Képviselőházról a nemzeti tanácsokra való átruházásához”.
Az MNT novemberi pozitív válasza után lehetőség nyílik tehát arra, hogy stratégiai érdekeivel összhangban a vajdasági magyarság – legitim képviselő testülete, az MNT révén – végre saját kezébe vegye az anyanyelvű tájékoztatás egy fontos szegmentumának irányítását. Az Intéző Bizottság decemberi ülésén ki is nevezte a Magyar Nemzeti Tanács delegációjának tagjait, akik a Magyar Szó és a Hét Nap Lapkiadó Közvállalatok alapító jogának átvételére vonatkozó tárgyalásokat hivatottak lefolytatni.
Az IB tájékoztatásra vonatkozó tevékenységét összegezve leszögezhető, hogy a kitűzött három cél közül kettőt szinte teljes egészében sikerült megvalósítani. A 2004. évre is jut viszont bőven tennivaló: pontosítanunk kell a vajdasági magyar közszolgálati média alapítói jogainak átvételéből adódó tennivalókat, továbbá, az Újvidéki és a Szabadkai Rádió, az Újvidéki és a Szabadkai Televízió, valamint a független alkotóműhelyek képviselőinek bevonásával ki kell dolgoznunk a vajdasági magyar rádiózás és televíziózás jövőjére vonatkozó tervet. Tekintettel arra, hogy a Vajdasági Magyar Hírügynökség megalakításáról sem mondtunk le- 2004-ben első lépésként fel kell vázolnunk a vajdasági magyar tudósítóhálózat tervét.
A visszaemlékezés következő megállója a művelődés területén kifejtett munka. 2003-ban elsődleges feladatnak tekintettük a kultúrára vonatkozó stratégiai elképzeléseink ismertetését az anyaországi, köztársasági és tartományi illetékes miniszterekkel és munkatársaikkal. E bemutatkozó látogatások alkalmával vázoltuk művelődési életünk helyzetét, de a hangsúlyt a közép és a hosszú távú célkitűzéseinkre és beruházási elképzeléseinkre helyeztük. Áttekintettük az anyaországi támogatásokra vonatkozó elképzeléseinket. Ezek a javaslatok elsősorban művelődési alap-intézményeinkek működési és program-finanszírozását voltak hivatottak biztosítani. A Budapesten és Belgrádban folytatott megbeszélések rávilágítottak arra, hogy az illetékes minisztériumok vezetői elfogadják a Magyar Nemzeti Tanácsot, mint a vajdasági magyar kulturális érdekek legitim képviselőjét.
A tartományi művelődésügyi tárca vezetőivel történő találkozásunk alkalmával az MNT tisztségviselői megbeszélést folytattak a magyar kultúrára szánt tartományi pályázatok elbírálási jogának átruházásáról a Magyar Nemzeti Tanácsra. Ez az új hatáskör megszerzése kiemelkedő pillanatnak minősíthető, hiszen felállítottuk kulturális autonómiánk gyakorlati megvalósításának egyik első pillérét, amely gyakorlata a jövőre nézve hivatkozási alappal és politikai súllyal bír kulturális autonómiánk újabb formákkal történő bővítése során. Ehhez az átruházott hatáskörhöz társult a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság kisebbségeket érintő anyagi támogatásának elbírálása is. Annak érdekében, hogy az MNT az új hatásköröknek minél hatékonyabban eleget tudjon tenni a Tanács az IB javaslatára májusban határozatot hozott, amelynek értelmében a Magyar Nemzeti Tanács a Kulturális Bizottságára ruházza át a véleményezési hatáskörébe utalt közművelődési tárgyú pályázatok feldolgozását és a döntési javaslatok előkészítését. Az eddigiekben a Kulturális Bizottság munkáját a pályázatok elbírálásánál öt, a Bizottság által felkért szakértő is segítette. Ezt az új feladatot az illetékes bizottságunk szakmailag felelősségteljesen és körültekintően négy alkalommal el is végezte és a mögöttünk lévő bő egy évben több mint kilenc és fél millió dinár folyósításáról „döntött” a tartományi költségvetésből. Megállapíthatjuk, hogy ugyan, ha egészen pontosan kívánunk fogalmazni, véleményezési és javaslat-előkészítési jogosítványokkal rendelkezett az MNT bizottsága, de eddigi javaslatait az illetékes tartományi titkárságok tudomásul vették és változtatás nélkül magukévá tették.
Az MNT, novemberi ülésén az Intéző Bizottság előterjesztése alapján, a budapesti Illyés Közalapítvány Kuratóriuma felkérésére, javaslatot tett az alapítvány Vajdasági Alkuratóriumának személyi összetételére vonatkozóan. A határozat meghozatalát megelőzően a vajdasági szervezetek jelöléseit a Tanács szakmai bizottságai is véleményezték. A Magyar Nemzeti Tanács által javasolt alkurátorok listáját a budapesti központi kuratórium maradéktalanul támogatta és elfogadta.
Az elmúlt év nyarán, az IB programjával összhangban, az MNT tisztségviselőinek, Kulturális Bizottsága tagjainak és jelentős közszereplőink részvételével megvitattuk a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház létrehozásának szervezési, működtetési és politikai feltételeinek kérdéskörét is. Eme újnak mondható színház-stratégiai elképzelés megvalósításának összes nélkülözhetetlen eleme még nem került kidolgozásra. A 2004. évben ezt a munkát tovább kell folytatnunk, hogy egy megvalósítható elaborátummal rendelkezzünk és alkalmas politikai pozíciónk esetén, azt intézményfejlesztésünk következő lépcsőfokaként megkíséreljük életre hívni.
Az előttünk álló évben a kultúra területén feladataink közé tartozik még az is, hogy lefektessük a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben összpontosuló művelődési archívumunk, adatbázisunk és hagyatékaink feldolgozásának és rendszerezésének alapjait, módszertanát, minden egyes művészeti területre lebontva. Ezzel összefüggésben a művelődési értékeink, az eddiginél hatékonyabb menedzselése érdekében el kell kezdeni az internetes vajdasági magyar honlap kialakítását. Ez részét képezhetné a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által felállítandó kulturális digitális és tudományos adattárnak. Vitán felül áll, hogy a továbbiakban is mindent meg kell tennünk a lokálisan működő művelődési közösségek hálózatának fejlesztése, erősítése és támogatása érdekében.
A hivatalos nyelvhasználatról beszélve óhatatlanul vissza kell nyúlnunk az IB 2002-ben elfogadott programjához, amely kimondja, hogy az MNT egyik fő feladata, hogy a magyar nyelv újból elfoglalja az őt megillető helyet a hivatalos nyelvhasználat területén.
Ennek megvalósítása érdekében munkálkodott az Intéző Bizottság, szorosan együttműködve a Nyelvhasználati Bizottsággal. Munkánk eredményességét nagymértékben segítették a tartományi hatalmi szervek, ugyanis a hivatalos nyelvhasználat egyes kérdéseit rendező határozat meghozatalával jogalapot biztosítottak a vajdasági települések hivatalos magyar neveinek meghatározására. A kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény ugyanis csupán megnyitotta a kaput a vajdasági települések magyar elnevezéseinek hivatalos alkalmazása előtt, amely keretjellegű törvény végrehajtását tovább segítő tartományi jogszabály már elegendő jogalapot biztosított az MNT illetékes szerveinek, mindenekelőtt a Nyelvhasználati Bizottságnak és az Intéző Bizottság nyelvhasználati kérdésekkel megbízott tagjának, arra, hogy nekilássanak ennek a fölöttébb összetett feladatnak, amit Vajdaság újbóli belakásaként is értékelhetünk. A számtalan szakértői bizottsági ülés, felhasznált szakirodalom, szakvélemények és konstruktív viták eredményeként állt össze az a helységnévlista, amelyet végül az MNT plénuma elfogadott.
Ezen a helyen a folyamat főbb állomásait említeném: az MNT márciusi ülésén meghatározásra kerültek azok az irányelvek, amelyek alapján később a Nyelvhasználati Bizottság meghatározta a vajdasági települések magyar elnevezésének javaslatát; megszervezésre került a vajdasági helységnevek hivatalos magyar elnevezései kapcsán tartott közvita a Magyar Szóban; a közvita lezárását követően a Nyelvhasználati Bizottság kidolgozta azt a javaslatot, amelyet azután az MNT plénuma tárgyalt meg és fogadott el néhány módosítás mellett. Az MNT ezen határozatával lezárult az a több, mint féléves folyamat, amely mintegy háromszáz vajdasági település hivatalos magyar elnevezésének meghatározását eredményezte.
Ki szeretném emelni, hogy az utóbbi évek során talán egy kérdés sem váltott ki ilyen hatalmas érdeklődésre számot tartó közvitát, mint a hivatalos magyar helységnevek kérdése. Az a néhány nyári hét bebizonyította, hogy mekkora érdeklődés és várakozás kíséri a Magyar Nemzeti Tanács munkáját. A helységnevek meghatározásának kapcsán a legkevesebb munka az Intéző Bizottsághoz fűződik, a legnagyobb érdem, pedig a Nyelvhasználati Bizottságé, amely bizonyságot tett a szakmai bizottságok nélkülözhetetlenségéről az MNT munkájában. Tényként kezelendő, hogy sokan ma is vitatják az elfogadott helységnévlista egyes elemeinek helyénvalóságát. Itt szeretném kiemelni, hogy augusztusi ülésén az Intéző Bizottság is szavazattöbbséggel a Nyelvhasználati Bizottság eredeti javaslatait támogatta, amelytől viszont néhány esetben eltért az MNT plénuma. Mindez azonban nem vonja kétségbe az elfogadott lista hivatalossá válását és azt a tény, hogy 2003 augusztusában, élve a ránk ruházott közhatalmi jogosítványokkal, nevükben is újra birtokba vettük településeinket.
Ugyanezen az augusztusi ülésen a kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény rendelkezéseivel összhangban a Tanács megtette az első lépést annak érdekében, hogy még mintegy tizenöt település esetében hivatalos használatba kerülhessen azok magyar elnevezése. A szóban forgó települések olyan községek egységeit képezik, amelyek egész területén nincs hivatalos használatban a magyar nyelv. Az elkövetkező időszakban e települések hivatalos magyar elnevezésének meghatározása lesz a feladatunk, de célszerű lenne azon települések hagyományos neveinek meghatározása is, amelyek olyan önkormányzatok területén helyezkednek el, amelyekben a magyar nyelv nem hivatalos és a magyarság aránya nem éri el a huszonöt százalékot – ezek kizárólag nyilvános használatban lennének.
Munkánk kezdetétől fogva nyilvánvaló volt az együttműködés szükségessége az MNT és az állami szervek között. A hivatalos nyelvhasználat területén értelemszerűen a legteljesebb együttműködés a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkársággal valósult meg, amelynek egyik csúcspontját a 2003 májusában Szabadkán megrendezett terminológiai szeminárium jelentette. A több mint száz szakember és számos neves előadó részvételével, A magyar nyelv hivatalos használata a közigazgatásban és az igazságügyben címmel megszervezett háromnapos tanácskozás megmutatta, nagy az érdeklődés a magyar jogi terminológia iránt. Az évtizedes jogtipró gyakorlat után először fordult elő, hogy az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban dolgozó szakemberek ilyen jellegű szakmai tanácskozáson találkozhattak, amelynek társszervezője a Magyar Nemzeti Tanács volt.
A nyelvhasználatról szót ejtve fontos kiemelni annak a tájékoztatófüzetnek a megjelentetését, amely elkészülését az IB rövid távú feladatai között határozta meg, és amely az Intéző Bizottság nyelvhasználati kérdésekkel megbízott tagja és bizottsága példás együttműködésének újabb bizonyítéka. A Nyelvhasználati Bizottság tagja által írt, a Magyar Szó mellékleteként megjelent kiadvány közérthető módon mutatja be kisebbségi (nemcsak nyelvi) jogainkat, amely arra hivatott ösztönözni a polgárokat, hogy éljenek törvényadta jogaikkal.
Tisztelt Tanácstagok!
Az MNT tagjaként vagy tisztségviselőjeként a mi mindannyiunk feladata tehát az, hogy, a Márquez-idézet szellemében, legyen mire tartósan visszaemlékezni.
Ezzel a felelősségre figyelmeztető idézettel összhangban mi mindannyian már 2002 decemberében tudatában voltunk annak, hogy a Magyar Nemzeti Tanács és annak Intéző Bizottsága, amennyiben a törvény értelmében, valóban a vajdasági magyarság érdekképviseletének legfőbb szerveként tekint magára, nem korlátozhatja tevékenységét csupán az oktatás, a tájékoztatás, a művelődés, a hivatalos nyelvhasználat területére. Már akkor, az IB programjában hangot adtunk abbéli meggyőződésünknek, hogy ez a hozzáállás felelőtlenség lenne a vajdasági magyarsággal szemben, és szűklátókörűségről tenne tanúbizonyságot. Ennek köszönhető az, hogy az elmúlt év tevékenységét értékelő beszámoló nem érhet véget az oktatás, a tájékoztatás, a művelődés és a hivatalos nyelvhasználat terén kifejtett munka ismertetésével.
A gazdaságra fókuszálván ismételten hangot szeretnék adni meggyőződésemnek, miszerint a Magyar Nemzeti Tanács nem tekinthet székében hátradőlve közömbösen ezekre a problémára, főként akkor nem, ha tehet valamit gazdasági kérdésekben, mégha az nagyon nagyon kevés is.
Az IB 2002. december 6-án előterjesztett programjában az szerepelt, hogy az Intéző Bizottság már az MNT következő ülésére ki fogja dolgozni a Magyar Nemzeti Tanács Alapítványának létrehozatalára vonatkozó javaslatát. Az Alapítvány életre hívását azért tekintettük elengedhetetlennek, mert meggyőződésünk, hogy erős gazdaság nélkül nincs színvonalas oktatás, minden igényt kielégítő művelődés, minőséges tájékoztatás sem. A vajdasági magyarság intézményrendszere kiépítésének, megszervezésének egyik első lépcsője volt tehát a jeles régészünkről és közéleti szereplőnkről elnevezett Szekeres László Alapítvány létrehozatala (a tehetséggondozó gimnáziumok és a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület mellett).
Már a megalapításkor leszögeztük, hogy a Szekeres Alapítvány nem kíván rátenyerelni más, már működő hazai és anyaországi alapítványok munkájára, meggyőződésünk viszont, hogy annak létrejötte közelebb segít bennünket a szinvonalas oktatáshoz, mindent kielégítő művelődéshez, minőséges tájékoztatáshoz. Az Alapítvány céljaiként pedig a májusi MNT ülésen éppen a magyar nemzeti közösség kultúrájának, nyelvének, hagyományainak, vallásának megőrzéséhez, ápolásához és fejlesztéséhez; az oktatási, tudományos, kulturális és művészeti intézmények és egyesületek támogatásához; a magyar nyelvű tájékoztatás; a magyar nyelv hivatalos használatának gyakorlati megvalósításához; a magyar nyelvű kiadói tevékenység; a magyar nemzeti közösség kulturális és történelmi örökségének megőrzéséhez és bemutatásához szükséges anyagi eszközök biztosításában jelöltük meg.
Egyszóval, a Tanács 2003 májusában Zentán, az általa alapított intézmények működéséhez, projektumok kidolgozásához, valamint a hatásköreik gyakorlásához szükséges pénzeszközök összegyűjtése céljából hozta létre a Szekeres László Alapítványt, amely kuratóriuma azóta többízben ülésezett. Jónak mondható az együttműködése más, elsősorban anyaországi alapítványokkal és a megbecsültsége is, ami ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy alig több mint fél éve létezik, biztató kezdetnek tekinthető.
Amikor a Szekeres Alapítvány megbecsültségéről beszélek meg kell említenem a Határon Túli Magyarok Hivatalát, amely lehetővé tette egy ilyen új alapítvány számára, hogy mintegy kilencszázezer dinár szétosztásáról dönthessen a két tehetséggondozó gimnáziumunk alkalmazottainak, tanárórán kívüli foglalkozásainak támogatása címén. Ezzel a HTMH nyílvánvalóan hozzájárult a beszámoló elején említett két új oktatási intézmény anyagi értelemben vett versenyképességéhez is.
A magyarországi alapítványok közül kiemelkedő az együttműködés az Új Kézfogás Közalapítvánnyal. A beszámoló elején azt mondtam, hogy az a legfontosabb, hogy a bennünket nap, mint nap figyelő emberek elfogadják-e az általunk felvázolt prioritásokat, sajátjuknak érzik-e az általunk képviselt testület céljait. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy az Új Kézfogás Közalapítvány az idei évben hatvan millió forintot biztosított a vajdasági magyar kis és közepes vállalkozások kölcsön formában történő igen kedvező feltételek melletti támogatására, amelynek lebonyolításával a Szekeres Alapítványt bízta meg vagy arról, hogy ez a budapesti székhelyű alapítvány készséget mutat arra, hogy javaslataink alapján, más formákban is támogassa vállalkozóinkat, biztosak lehetünk abban, hogy a közösség elfogadja és fontosnak tartja ezeket a célkitűzéseket.
Ezáltal talán a Szekeres Alapítvány is hozzájárulhat a magyar nemzeti közösség gazdasági potenciálja fejlesztésének támogatásához, hiszen továbbra is valljuk, hogy nem csak nyelvében, hanem vállalkozói rétegének vastagságában és a munkavállalók anyagi jólétében is él a nemzet. Egyéb pályázatok kiírása, ösztöndíjalap létrehozása csak néhány azon célok közül, amelyeket az Alapítvány az idei évben megpróbál megvalósítani.
Az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács szerepét átvéve a tavalyi év szeptemberében az MNT társszervezésében került sor a Budapesti Nemzetközi Vásár keretében megrendezésre kerülő immár IV. Magyar Világ elnevezésű rendezvényre, amelyen tizenhat vajdasági kiállító vett részt. Vállalkozóink a piackutatás kitűnő alkalmaként, az esetleges magyarországi forgalmazás lehetőségeként és mindenekelőtt a térség más vállalkozóival történő együttműködési kapcsolatok kialakításának esélyeként jellemezték a részvételt és többségük még egyszer bizonyította, hogy van keresnivalója a régió piacán. A kiállítás alkalmat adott a vajdasági magyar kultúra és tájékoztatás, valamint intézményépítési törekvéseink részletes bemutatására is.
Amikor az önkormányzati koordináció szférájáról ejtünk szót, emlékeztetni kell arra, hogy 2002 végén az IB program előterjesztésekor abból indultunk ki, hogy az elfogadott Omnibusz törvény és az Önkormányzatokról szóló törvény hatásköröket utalt vissza a községeknek az oktatásra, művelődésre, egészségügyre és egyéb társadalmi területekre vonatkozóan, valamint hogy az önkormányzatok pénzügyi önállósága is jelentősebb. Ebből következett az a megállapítás, hogy az IB számára kiemelten fontos az észak-vajdasági magyar többségű önkormányzatok koordinálása, azok egységes stratégiájának kidolgozása az oktatásra, művelődésre, egészségügyre, gazdaságra vonatkozóan. Elengedhetetlennek ítéltük az önkormányzatok közös gazdasági fellépését és a szórvány kérdéskörének kezelését.
A tavalyi év februárjában Magyarkanizsán megtartotta alakuló ülését az MNT Önkormányzati Vezetők Fóruma, amely a Tanács magyar nemzeti közösséghez tartozó önkormányzati vezetőkből álló önkormányzati kérdésekkel foglalkozó konzultatív testülete. A községi vezetők februári ülésükön az elkövetkező feladatok végzését a következő szervezési formák között határozták meg: az Önkormányzati Vezetők Fórumának ülései, amelyekre a magyar nemzetiségű községi vezetők kapnak meghívást (polgármesterek, végrehajtó bizottsági elnökök, alpolgármesterek és végrehajtó bizottsági alelnökök); periodikus jellegű vajdasági szintű összejövetelek, amelyekre az Önkormányzati Vezetők Fórumának tagjain kívül meghívást kapnak egyes, a szórványban élő magyarság által megválasztott magyar nemzetiségű községi és települési önkormányzati képviselők.
Továbbra is követendőnek tartjuk azt a munkamódszert, miszerint a Magyar Nemzeti Tanács stratégiai döntéseinek meghozatala előtt, ki kell kérni a helyi vezetők véleményét, ezért a jövőben sokkal hatékonyabb együttműködést fogunk kezdeményezni önkormányzati és helyi közösségi vezetőinkkel. Ezt alátámasztandó, az Intéző Bizottság egy héttel ezelőtt megtartott ülésén, az idei teendőkről beszélve, egyetértés született arról, hogy az IB jövőbeni üléseit Vajdaság különböző településein fogja megtartani, elsősorban azokon, amelyeken a magyarság szórványban él.
Ezek az ülések kitűnő alkalmat nyújtanak majd nemcsak arra, hogy tájékoztathassuk közösségünket az MNT célkitűzéseiről és munkájáról, hanem, ami ennél sokkal fontosabb, arra is, hogy kellő mértékben és mélységben ismerhessük meg, többek között a nyugat-bácskai vagy a szerémségi magyarság gondjait annak érdekében, hogy eszközeinkhez és jogosítványainkhoz mérten mindent megtehessünk annak érdekében, hogy enyhíthessünk azokon.
A beszámoló eddigi felépítése a 2002. december 6-án elfogadott IB program logikáját követte.
Most, a visszaemlékezés utolsó állomásaként egy olyan megállóról kell szót ejteni, amelynek egy évvel ezelőtt nem jósolhattunk hatalmas szerepkört az MNT és az Intéző Bizottság munkájában. Ez az informatika. Annak, pedig, hogy az informatika mégis központi szerephez jutott a Magyar Nemzeti Tanács munkájában nem az az oka, hogy manapság minden testület „életében”, mellesleg nem indokolatlanul, napirendre kerül az informatika. A valós okot a Magyar Köztársaság Informatikai és Hírközlési Minisztériuma elképesztően nyitott hozzáállása szolgáltatja a határon túli magyarság törekvéseivel szemben. Ezt a viszonyulást a tavalyi év elején érzékeltük először, amikor az MNT tisztségviselői az IHM-ben jártak. A budapesti minisztérium és az MNT együttműködésének keretét a júliusban aláírt Együttműködési Megállapodás képezi, amely értelmében a szerződő felek közösen fogják kialakítani és megtervezni a támogatási célú pályázati rendszereket, serkentik az informatika és hírközlés terén működő vállalkozások közötti kapcsolatfelvételt, digitális kulturális adattárat dolgoznak ki, közös kutatásokat és programokat szerveznek, mindent megtesznek a két állam közötti, informatikára és hírközlésre irányuló együttműködés elmélyítése érdekében.
Az első találkozások alkalmával tapasztalt nyitottság azonban nem maradt a politikai megnyilatkozások szintjén. Ez tette szükségessé a tavalyi év derekán az Intéző Bizottság informatikai megbízottjának kinevezését is.
Novemberben Nagyváradon a Magyar Köztársaság Informatikai és Hírközlési Minisztériuma kétnapos konferenciát szervezett Magyarság az Információs Társadalomban címmel, amelynek a Magyar Nemzeti Tanács vajdasági társszervezője volt. A két részre bontható rendezvény, a politikai vonatkozásokon túl komoly szakmai és üzleti-gazdasági jelentőséggel is bírt. A stratégiai panel központi részeként a határon túli régiók egy-egy szakembere röviden ismertette az információs társadalomra vonatkozó elképzeléseket és eddigi eredményeket, felvázolta az együttműködési lehetőségeket. Az üzleti panel részeként az informatikában és hírközlésben érdekelt határon túli gazdasági vállalkozásoké volt a főszerep. A vajdasági küldöttséget egyetemi és főiskolai oktatók, informatikai szakemberek, üzletemberek és diákok alkották. A konferencia végén elfogadásra került egy nyilatkozat, amely nemcsak lefektette az informatikai stratégia alapjait, hanem életre hívta a Magyarság az Információs Társadalomban Testületet, amely ennek kidolgozása érdekében fog munkálkodni, és amely Intéző Bizottságában az MNT is képviselteti magát. A tanácskozás folytatására az idei évben az eddigi egyeztetések jelenlegi állása szerint Vajdaságban kerül sor.
A tanácskozás szervezésekor tapasztalt együttműködési készségét az Informatikai és Hírközlési Minisztérium akkor is bizonyította, amikor a tavalyi év végén összesen mintegy huszonhat millió forinttal járult hozzá a Magyar Nemzeti Tanács célkitűzéseinek megvalósításához, nevezetesen a két tehetséggondozó gimnázium és az MNT hivatala informatikai infrastruktúrájának kialakításához, illetve megerősítéséhez vagy a Vajdaság informatikai és telekommunikációs helyzetképéről szóló tanulmányok elkészítéséhez.
Az IHM-mel aláírt megállapodás példaként szolgálhat az MNT és más magyarországi minisztériumok között talán már az idei évben megkötésre kerülő szerződések megszövegezésénel, az elmúlt év együttműködése, pedig igencsak jeles bizonyítéka annak, hogy az anyaország kormányzata egyenrangú partnerként tekint a Magyar Nemzeti Tanácsra.
Államtitkár Úr, Főkonzul Úr, Főosztályvezető Úr, Elnök Úr, Tisztelt Tanácstagok!
Ősi hiba az összegzés összegzésének ismertetése, így ettől eltekintek, de engedjék meg, hogy, nem szándékozván visszaélni az Önök türelmével, elmondjak még néhány gondolatot.
Az Intéző Bizottság tagjai a mögöttünk hagyott esztendőben kísérletet tettek arra, hogy megtalálják az egyensúlyt az intézményépítés és a napi feladatok ellátása között. 2002 végén IB elnökjelöltként ígéretet tettem arra, hogy az Intéző Bizottság, lehetőségeihez mérten, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy merészen és bölcsen lássa el feladatait. A Tanács és még inkább a bennünket nap mint nap figyelő emberek tisztje annak eldöntése, hogy ebben sikeresnek nevezhető-e az IB.
Amint azt a beszámoló elején mondtam, az MNT nem kellően sikeres munkája esetén az Intéző Bizottságot terheli a legnagyobb felelősség. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy az általam felsoroltak nem csupán az IB eredményei. Amennyiben- hogy visszautaljak a beszámoló elejére- a közösség elfogadja az általunk felvázolt prioritásokat, sajátjának érzi az általunk képviselt testület céljait, és ami a legfontosabb, eredményként tartja számon azt, amit mi eredményként tartunk számon, az több száz embernek köszönhető. Az MNT tagjainak, a szakmai bizottságainkban és konzultatív testületünkben szerepet vállalóknak, a Szekeres László Alapítvány kuratóriuma munkájában részt vállalóknak, az ad hoc bizottságainkban részt vevő szakembereknek, kormánytagjainknak és parlamenti képviselőinknek, mert az általam ismertetett beszámoló, túlzás nélkül állíthatom, a vajdasági magyarság -és nem csupán az Intéző Bizottság- teljesítményéről szól.
Ugyanilyen mértékben, amennyiben sikeresnek ítélik meg az elmúlt év munkáját, abban nem kis részük van a hazai, anyaországi és kárpát-medencei minisztériumoknak, intézményeknek, alapítványoknak, szakmai szervezeteknek, a többi szerbiai nemzeti tanácsnak és mindezek vezetőinek, akikben és amelyekben partnerre találhatott a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzataként a Magyar Nemzeti Tanács.
Még a hazai államszövetségi és köztársasági minisztériumokról és azok vezetőiről szólva is igaz mindez, amennyiben bennük az MNT szövetségesre találhatott az elmúlt évben. Még akkor is igaz ez, ha ezúttal is alá kell húznunk azt a tényt, hogy sem az Államszövetség, sem a Szerb Köztársaság nem tett eleget a nemzeti tanácsok pénzelésére vonatkozó kötelezettségének, valamint az MNT által kidolgozott, a nemzeti tanácsok megválasztásáról és hatásköreiről szóló törvénytervezet sem került a szerbiai képviselőház elé.
A fenti megállapítások abból a tényből következnek, hogy létrejöttétől, a Magyar Nemzeti Tanács mozgástere és teljesítési potenciálja egyenes arányban van és lesz közösségünk mindenkori politikai súlyával.
Tisztelt Tanácstagok!
Amennyiben Önök úgy ítélik meg, hogy az Intéző Bizottság által eredményként kezelt tények igazolták az MNT létjogosultságát, nem öncélú az elmúlt év teljesítményét értékelő, hosszúra nyúlt beszámoló sem, amely kétszer terjedelmesebb az IB négy évre elfogadott programjánál.
Az Intéző Bizottság a maga részéről az idei évben is arra fog törekedni, hogy az újságolvasók, rádióhallgatók, tévénézők vagy a velünk az utcán, illetve az Interneten találkozó emberek jövőre még szívesebben emlékezhessenek vissza a Magyar Nemzeti Tanács munkájára.
Versec, 2004. II.14. Pásztor Bálint
a Magyar Nemzeti Tanács
Intéző Bizottságának elnöke
