Szerb szektorban énekelte a magyar himnuszt, de néha Szerbiának szurkol
Pásztor Bálint a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti frakcióvezetője szerint olykor a múlt dicsőséges korszakába visszanyúlva építhetjük a jövőt. A politikussal többek között a helyi magyarság helyzetéről, a határátlépésről, a visegrádi négyekről és Szerbia uniós csatlakozásáról is beszélgettünk a magyar szecessziós építészeti stílus egyik remekművében, a két Lechner Ödön-tanítvány, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte szabadkai városházán. Exkluzív interjú.
Melyik politikus a példaképe?
Egyik sem. Nem vagyok bálványimádó. Akár a múltba visszapillantva, akár a kortársak közül igyekszem mindegyiktől tanulni, de egyiküket sem tartom példaképemnek – fogalmaz lapunknak Pásztor Bálint.
Afféle kentaurjelleggel, kettő vagy akár több politikusból sem lehetne összegyúrni az ön példaképét?
Ilyen elegy sincs. Engem többféle hatás ér. Igyekszem mindenkitől tanulni, sokat mozgok különféle emberek, nem csak politikusok között, de annyira erős hatással két vagy annál valamivel több ember sincs rám, hogy politikusi példaképeimnek tartanám őket.
Melyik válogatottnak szurkol?
Ott voltam 1997-ben Belgrádban, amikor a budapesti 1–7 után 5–0-ra kikaptunk az akkori Jugoszláviától.
A MECCS ELŐTT A SZERB SZEKTORBAN ELÉNEKELTEM A MAGYAR HIMNUSZT.
Hozzá kell tennem a történethez, hogy nem az égő fáklyát a rendőr arcába nyomó „szurkolókról” hírhedt szerb kemény mag, hanem a szelíd szerb szektor tagjai közt voltam, és buzdítottam a magyar csapatot, sajnos szerény sikerrel.
Ugyanakkor a lokálpatriotizmusom határtalan. Teszem azt,
HA SZERB SZÍNEKBEN BIRKÓZNA EGY VAJDASÁGI MAGYAR EGY, A MAGYAR VÁLOGATOTT SZÍNEIBEN BIRKÓZÓ ANYAORSZÁGI MAGYARRAL, AKKOR SZERBIÁNAK SZURKOLNÉK.
Hogy ebből a szurkolói kavalkádból a helyi sajátosságokra is rávilágítsak: a szerbek immár természetesnek tartják, ha egy vajdasági magyar egy Szerbia–Magyarország meccsen Magyarországnak szurkol. Hiszen egy boszniai vagy akár horvátországi szerb nagy valószínűséggel egy Szerbia–Bosznia-Hercegovina vagy Szerbia–Horvátország meccsen Szerbiának drukkol.
Milyen lehetőségeket lát a poszt-Covid-időszakban a Szerbia és Magyarország közötti közúti személyforgalom határátlépési idejének gyorsítására? A koronavírus-járványnak remélhetőleg előbb vagy utóbb vége lesz. Az országhatárokon az olykor hosszú órákig tartó, idegőrlő várakozás hatalmas probléma. Szerintem nem kell önnek ragoznom.
Egyetértünk. Ezt egyetlen vajdasági magyarnak sem kell ragozni.
Meg szerbnek se nagyon.
Így van, szerbnek se nagyon. Sok mindent el lehet mondani e témáról. Az elmúlt években megduplázódott a közúti határátlépők száma, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a végeláthatatlan kocsisorok ennek ellenére nem tűnnek el.
Itt fekszik az Európai Unió és a schengeni övezet kapuja. Fél Európa rajtunk halad keresztül. A Nyugat-Európában dolgozó török, szerb, bolgár, albán, észak-macedón, montenegrói stb. vendégmunkásokhoz ráadásul minden évben júniustól augusztus végéig csatlakoznak a déli tengerekre tartó nyaralók. Hatalmas embertömegről van szó. Ki kell mondani, hogy ugyan a felelősség is nagyobb a magyar fél részéről, hiszen ők őrzik az Európai Unió déli kapuját, és léptetik be az utasokat a Schengen-övezetbe, de keserű tapasztalat, hogy a szerb oldalon szinte mindig rövidebb a sor.
Ön az első vezető beosztású magyar nemzetiségű politikus, aki kimondja, hogy a szerb–magyar határon araszolva napi szinten szakad fel több ezer torokból, hogy: Megint a magyarok totojáznak! És a totojázás szót ki-ki a habitusa, meg a tűző napon, tömött kocsisorokban araszolva töltött órák számával felszorozva helyettesítse be más kifejezéssel.
Azonban úgy teljes a kép, ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem mindig a magyar iratkezelő rendőrök és vámosok miatt torlódnak fel a kocsisorok, hanem olykor a magyarok dolgoznak gyorsan, míg a szerbek lassan.
Tegnap éjjel is így jártam az M5-ös autópályán, Szabadka felé tartva. A magyar oldalon, Röszkén néhány percen belül végeztem, míg a szerben, Horgosnál meglehetősen hosszasan várakoztam. Múltkor egy Szabadkán lakó, ám zömében Szegeden dolgozó informatikus-mérnök srác fakadt ki az autója mellett állva, amikor is állítólag az összeomlott schengeni beléptetőrendszer lefagyása miatt nem lehetett Magyarországra belépni, de még kilépni sem. Mondta, hogy nem igaz, hogy 2021-ben ennek így kell működnie, hisz számtalan fejlett technológiai megoldást lehetne alkalmazni.
Konkrétan mire gondol?
Akár szinte teljesen automatizált, emberi erőforrást csak alig igénylő határbeléptetési rendszer kiépítésére. Számítógépes arcfelismeréssel, mesterséges intelligencia bevetésével a sofőr és utasai is ellenőrizhetővé válnának. Magát a járművet is végig lehetne pásztázni kívül-belül, mint a poggyászt a reptéren. A z Európai Unió tavaly februárban kiadott állásfoglalásában a számítógépes arcfelismerést ugyan fő szabályként egy időre felfüggesztette, de azt alapvető közérdekből engedélyezte. Arról van tudomása, hogy akár szerb, akár magyar, akár közös kormányzati megbízásából készülnek ilyen témájú tanulmányok?
Nincs, de teljesen kizártnak sem tartom, hogy ne készülnének ilyen tanulmányok, hisz az ilyen számítástechnikai szakpolitikai kérdések nem az én asztalom. Én másban látom a megoldást. Olykor a múlt dicsőséges korszakába visszanyúlva építhetjük a jövőt.
Például a kötött vasúti pálya fejlesztésében. Ennek a régiónak az egyik aranykora a XIX. század végi vasútépítéssel futott fel. Jelenleg zajlik a Szeged–Szabadka-vasútvonal helyreállítása, egyben korszerűbbé tétele. A cél, hogy
VONATTAL 40 PERC ALATT MEG LEHESSEN TENNI A SZEGED–SZABADKA TÁVOT,
természetesen mindkét irányba.
A régióban ingázók, de akár a Budapestről Szabadkára vagy onnan még délebbre tartók a már most szinte folyamatosan óránkénti járatsűrűségű Budapest–Szeged vasúti összeköttetésnek köszönhetően vélhetően tömegesen váltanak autóról vonatra. Mindez nem csupán egy környezetkímélőbb közlekedési mód, hanem a közúti határátlépésen a jelenlegi torlódásokat is gyéríti.
Az iratellenőrzés és a vámkezelés a mozgó vonatokon lesz?
Azon dolgozunk, hisz csakis úgy volna értelme. Vajmi keveset érne 40 perc alatt odaérni, ha még fél órát vagy többet az álló szerelvényben kell várakozni. Illetve azt is jó megoldásnak tartanánk, ha a reptérihez hasonló, automatizált beléptetőrendszer lenne az állomásokon. Ugyanis a vonat Szeged és Szabadka között néhány településen megáll.
Mindez azonban szerintem több mint közlekedéskényelmi kérdés. A schengeni határ előreláthatólag még hosszú ideig fenn fog maradni. Azonban rövid, kiszámítható utazási idővel még több szabadkai, a környező falvakban élők, zentai, magyarkanizsai, adai, törökkanizsai, csókai, nagykikindai és e városokat övező falvak lakói, meg a többi, magyar országhatárhoz viszonylag közeli vajdasági számára tágul a tér. E mobilitásnak köszönhetően jóval könnyebben tanulhatnak Magyarországon, vagy vállalhatnak munkát, miközben így ingázva szülőföldjükön is megmaradnak.
Ön nemcsak politikus, hanem jogi egyetemi oktató is. Miért foglalkozik ezzel is?
HOGY 15-20 ÉVEN BELÜL NE TŰNJENEK EL A VAJDASÁGI MAGYAR JOGÁSZOK.
Nagyon sokan Magyarországon folytatják a jogi tanulmányaikat, ráadásul az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara jó ideje elég ellenségesen viszonyul a magyar nemzetiségű hallgatóihoz.
Ez egyféle kimondatlan diszkriminációt jelent a nyelvi akadályok miatt?
Az Újvidéki Egyetemen belül a jogi kar az egyetlen, amely annak ellenére, hogy jogszabályi kötelezettsége van, immár több mint tíz éve visszautasítja azt, hogy magyar nyelven megszervezze a felvételi vizsgát. Pedig jogerős bírósági ítéletek is kötelezik minderre.
Törvényi szintű előírást szeg meg ezzel az újvidéki jogi kar?
Vajdasági tartományit. Ugyanis az Újvidéki Egyetemnek Vajdaság tartomány az alapítója.
Pont egy jogi egyetem követ el ilyen súlyosan diszkriminatív jogsértést?
Így van.
MI, KISEBBSÉGI LÉTBEN HOZZÁSZOKTUNK MÁR AHHOZ, HOGY SZINTE MINDENÉRT MEG KELL KÜZDENÜNK.
Okosan megválasztott szövetségesekkel pedig a részsikereknek is tudunk örülni.
Áthidaló megoldásként a Vajdasági Magyar Szövetség a magyar igazságügyi minisztérium támogatásával azt érte el, hogy itt, nálunk, a Vajdaságban ösztöndíjat folyósítsanak elsőéves, magyar nemzetiségű joghallgatóknak. Tizenhét, középiskolai tanulmányaikat magyar nyelven elvégző hallgató kap ösztöndíjat a szerbiai jogi tanulmányaik folytatásához. Közülük tizenketten az újvidéki Gazdasági és Igazságügyi Jogi Kar szabadkai kihelyezett tagozatára fognak járni. Én is ott tanítok, velük mentorrendszer keretében foglalkozhatok.
Konkrétan mit vár Ana Brnabics szerb miniszterelnök önnek tett ígéretétől Szerbia és a visegrádi négyek szorosabb együttműködése kapcsán?
A szerbiai parlamentben május végén tettem fel képviselői kérdéseket miniszterelnök asszonynak. Többek között azt kérdeztem, hogy szándékozik-e Szerbia szorosabb politikai és gazdasági együttműködést kialakítani a V4-ek országával. Ugyanis a V4 egy olyan politikai formáció, amely rengeteg előnyt hozott mind a négy tagállamnak.
Ezek olyan országok, amelyekkel Szerbia külön-külön is kitűnő politikai és gazdasági kapcsolatokat ápol. Szerencsére
A SZERBEK IS AZT MONDJÁK: MAGYARORSZÁGNÁL ÉRZELMILEG KÖZELEBBI SZOMSZÉDJA NINCS SZERBIÁNAK.
Csehországgal elsősorban Zeman köztársasági elnöknek köszönhetően jó az együttműködése Szerbiának, míg Szlovákia részéről feltétlenül meg kell említeni, hogy jelentős számú szlovák kisebbségi él Szerbiában, ráadásul ezen belül pont Vajdaságban. Emellett
SZLOVÁKIA AZON ÁLLAMOK KÖZÉ TARTOZIK, AMELYEK NEM ISMERTÉK EL KOSZOVÓ FÜGGETLENSÉGÉT. A SZERB BELPOLITIKÁBAN MINDEZ MÉG 2021-BEN IS SZEMPONT.
Lengyelországgal is rendkívül baráti Szerbia kapcsolata.
Újabban Szerbia is nagyobb mértékben gondolkodik regionális együttműködésekben, mint korábban. Például egy mini-Schengen nevű együttműködés keretében Szerbia, Észak-Macedónia és Albánia között váltak átjárhatóbbá a határok, és egyéb témákban is szorosabb együttműködésben gondolkodnak. Ez ösztönzött a V4-es kérdésem feltevésére. Orbán Viktor már évekkel ezelőtt felvetette a visegrádiak bővítését, többek között Szerbiával.
Nagyon nehéz ebben a pillanatban megválaszolni, hogy milyen konkrét eredményeket hozna a szorosabb együttműködés Szerbiának. Abból kellene tőkét kovácsolni, hogy Szerbia és a V4-tagállamok között nincs egyetlenegy nyitott, rendezetlen politikai kérdés sem. Elsősorban Magyarország, de a többi visegrádi tagállam is Szerbia uniós csatlakozásának pártolója.
Vagyis akár Szerbia uniós csatlakozását is felgyorsíthatja a V4-hez közeledés?
Igen, de nem ezt tartom a legfontosabbnak. Egy átalakuló világban élünk – ezt sokan így látjuk, sokan viszont nem így észlelik. Amit én tapasztalok, hogy felértékelődnek a regionális együttműködések a hasonló politikai meggyőződésű felek között. Különösen, ha mindez geopolitikailag is indokolt.
Édesapja, Pásztor István, a VMSZ elnöke támogatta vagy inkább lebeszélte volna, hogy hozzá hasonlóan politizálni kezdjen?
Nem próbált egyik irányba sem befolyásolni. Ő 1996–2000 között szövetségi parlamenti képviselő volt. Az nyilván hatott rám, hogy a kilencvenes években ¬– amikor még korántsem volt olyan, mondhatni, idillikus a viszony a többségi szerb nemzet és a kisebbségi magyarság között, mint napjainkban – ő akkor is a vajdasági magyarok jogaiért küzdött. Azonban édesapámtól függetlenül is mondhatnám, hogy
MINDEN KISEBBSÉGI, HA MEGSZÓLAL A KÖZÜGYEKBEN, AKKOR EGYBEN POLITIKUS IS.
Majd Belgrádban voltam joghallgató a kilencvenes évek második felében, a végül Szlobodan Milosevics rendszerét megbuktató ellenzéki tüntetések és a NATO-bombázások alatt is. Akkor pedig minden szerbiai politikussá is vált.
DOBÓ GÉZA
