Megújult tér, erősödő közösség

Pénteken délután Zentán átadták rendeltetésének a Híd Kulturális Alapítvány felújított székházát. Az alapítvány olyan kulturális és közösségi eseményeket, programokat szervez, amelyek egyrészt szórakozást kínálnak, másrészt identitást erősítenek és közösséget építenek. Tevékenységük középpontjában a kultúra sokszínű ápolása áll, a gyermekekkel való foglalkozás, az ifjúsági programok, a felnőtteknek szóló kulturális események, valamint saját színházi előadások létrehozása és tájoltatása. Az alapítvány munkája abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy a kultúra általi nemzetépítés már egészen fiatal korban elkezdődik. A programjaik között színházi foglalkozások, nyári táborok és családi rendezvények sorakoznak. Célkitűzésük, hogy erősítsék a kulturális hidat Magyarország és Délvidék között. A Híd Kulturális Alapítvány nem csak rendezvényeket szervez, hanem közösséget épít, identitást erősít és jövőt formál.

Az épületátadó eseményen köszöntőt mondott dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház vezérigazgatója, Pataki András, a Nemzeti Kulturális Alap Eladó-művészetek Kollégiumának vezetője és Wischer Johann, a Híd Kulturális Alapítvány elnöke.

Az eseményt mások mellett megtisztelte jelenlétével Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Burány Hajnalka, Zenta község polgármestere is.

Az egybegyűlteket Wischer Johann üdvözölte és ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy különleges pillanat részesei lehetnek, hiszen egy épület megnyitása mindig több, mint falak, tetők és ablakok ünnepe, különösen akkor, amikor nem pusztán felújításról beszélünk, hanem egy szellemi tér létrejöttéről.

– A Híd Kulturális Alapítvány székháza nem csupán szín a térképen. Ez a ház gondolatokat, vitákat, kérdéseket, válaszokat, találkozásokat hordoz magában és mindenekelőtt felelősséget. Az alapítvány nevében benne van mindaz, amit képviselni próbálunk. A híd nem fal, nem elválaszt, hanem összeköt. Nem kizár, hanem átvezet. Nem végállomás, hanem átjárás. A kultúra pedig az a közeg, amelyben egy közösség önmagára ismer. Megérti a múltját, eligazodik a jelenben, és ha van bátorsága, akkor képes jövőt tervezni. Számunkra a kultúra nem díszlet, nem luxus, nem ünnepi kellék. A kultúra életfeltétel. A nyelv, az emlékezet, az erkölcs, a szokás és a hit. Az a közös kincs, ami akkor is összeköt bennünket, amikor nem értünk mindenben egyet – fogalmazott az alapítvány elnöke.

A szót dr. Pásztor Bálint vette át és mint kiemelte, új intézményt alapítani és egy új székházat átadni, mindig ünnepnek számít.

– Vannak olyan tagjai a közösségünknek, akik semmi mással nem foglalkoznak, csak azzal, hogy elsirassák ezt a közösséget. Azt hirdetik, hogy már nem létezünk, hogy már kihaltunk, és hogy már nem maradt itthon senki. Ezzel szemben ma Zentán egy aránylag új intézménynek a vadonatúj székházát adtuk át, egy olyan épületben, amelyet a helyiek Barsi-házként ismernek. Sikerült az épületet megmenteni és új tartalommal megtölteni. Mindezek miatt ünnep a mai nap. Hidakat építeni, hidakat avatni mindig azt jelenti, hogy valamit átmentünk az utókor számára. Embereket, értékeket és nemzeteket kötünk össze.

Tesszük ezt abban az évben, amikor nagy erőkkel dübörög a szerb–magyar kulturális évad. Ennek az évadnak a kiemelt eseménye a Híd Kulturális Alapítvány székházának az átadása. Magyarország nemzeti kormánya támogatásának, az itthoni kormányzati szerepvállalásnak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, és a Vajdasági Magyar Szövetségnek köszönhetően a meglévő intézményeinket, nemcsak megőrizzük és működtetjük, hanem újakat is alapítunk. Székházakat nyitunk, amelyekkel kibővítjük a vajdasági és az egyetemes magyar kultúrának a kínálatát, hiszen mi az egyetemes magyar nemzet elidegeníthetetlen részei vagyunk – mondta dr. Pásztor Bálint.

Pataki András beszédében köszönetét fejezte ki Vidnyánszky Attilának, amiért közbenjárt a Híd Kulturális Alapítvány létrejöttéhez és működéséhez. Beszédében visszaemlékezett a Pásztor Istvánnal való közös munkára, és örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy fia, dr. Pásztor Bálint is jelen volt az átadó ünnepségen.

A szót Vidnyánszky Attila vette át, és beszédében rövid múltidézést tartott. Az emlékezetes délvidéki élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel, valamint Wischer Johann munkásságát dicsérte. Felhívta a figyelmet arra, hogy az anyaország összes elszakított területe a kulturális vérkeringés szerves része.

– Ez az indíttatás váltotta ki a Déryné Program létrejöttét, olyan formában, amelyben a legelején nyitottuk, hiszen a külhoni területekről is lehetett jelentkezni. Lehetetlen elmondani, hogy például Kárpátalján milyen a Déryné Program. Egészen döbbenetes megtartó ereje van. Ami Wischer Johannt illeti, régóta ápolok vele barátságot. Egy egyszerű és kedves színészből, egy komoly, a magyarságért és a kultúráért tevékenykedő emberré nőtte ki magát, akiben lehet bízni, és érdemes támogatni. Ennek a bizalomnak az eredménye lett az, hogy a székház létrejött, és természetesen segíteni fogunk abban is, hogy megfelelő tartalommal töltsük fel – mondta Vidnyánszky Attila.

Az ünnepi beszédek után alkalmi műsort láthatott a közönség, majd állófogadással zárult a rendezvény.

HAT