Kiharcolt támogatás
A Burlei típusú dohányprémium után szeptember 30-áig kell átadni az igénylést
Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági képviselője örömmel számolt be lapunknak arról, hogy hosszas csatározás után sikerült kiharcolniuk a köztársasági minisztériumnál, hogy a 2008-as évre visszamenőleg a dohánytermelőknek az állam kifizeti a Burlei típusú dohány után járó támogatást. Hosszú története van ennek a mesének, ugyanis még a Koštunica-kormány idején, amikor Slobodan Milosavljević volt a mezőgazdasági miniszter, mindenféle megindoklás nélkül egy olyan döntést hoztak, hogy a nálunk honos három dohányfajtát (Virginia, Oriental és Burlei) két csoportba osztották, és az egyik után megítélték a prémiumot, a másik után pedig nem. Nos, az első csoportba tartozott a Virginia dohány, amelyet jobbára Közép-Szerbiában termesztenek, s ezután vállalta az állam, hogy kifizeti a támogatást, a másik két fajtáért, az Orientálért, amely a preševói albánok körében közkedvelt és a Burleiért, amelyet Vajdaságban a magyarok termesztenek, jobbára Észak-Vajdaságban, Zenta, Csóka és Topolya községben, úgy ítélték meg, hogy nem fizetnek egy fityinget sem. A dohányra vonatkozóan az a szokás, hogy minden évben kormányrendelettel döntenek arról, hogy mennyi támogatást fognak kifizetni. Ezt a 2008-as évre vonatkozó kormányrendeletet olyan módon hozták meg, hogy szinte teljesíthetetlen feltételeket irányoztak elő, például február 22-én született meg a rendelet, hogy február 29-éig jelentsék be az igénylést az érintett termelők, akik ebben az időszakban még azt sem tudhatták, hogy mekkora területen mennyi dohányt fognak termelni.
– Amikor kiderült e sajnálatos kormánydöntés következménye, a dohánytermelők felkéréssel fordultak hozzánk, a VMSZ köztársasági képviselőihez, hogy járjunk közbe az érdekükben, próbáljuk jobb belátásra bírni a mezőgazdasági minisztert, hogy az Oriental és a Burlei dohányfajtákra is hagyja jóvá az állami prémium kifizetését. Több hónapos huzavona következett, a gazdák tüntetéssel próbálkoztak, felvonultak a szerbiai kormány épülete előtt, a minisztériumhoz különböző beadványokat adtak, de ennek ellenére hajthatatlan maradt a mezőgazdasági miniszter, nem teljesítette a gazdák követeléseit. Miután már más megoldás nem mutatkozott, Fremond Árpád képviselőtársammal együtt a miniszterhez folyamodtunk, s próbáltunk nyomást gyakorolni rá, hogy tegyen eleget a követelésnek. Az volt a válasz, hogy sajnálatos technikai hiba következtében született meg a szóban forgó rendelet, s most utólag már nincs jogalap arra, hogy a Burlei és az Oriental típusú dohányra vonatkozóan a termelők benyújthassák a prémiumigényüket. Mi erre azt válaszoltuk, hogy megengedhetetlen az, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek a két említett fajta dohányt termelő gazdák, és megemlítettük azt is, hogy valamilyen csoda folytán épp a magyarokat és az albánokat érinti ez a kérdés. Erre a miniszter azt válaszolta, hogy nincs ebben hátsó szándék, és ő megpróbál mindent megtenni, hogy a hibát orvosolják, de úgy tűnik, nincs jogi alapja annak, hogy 2009-ben egy 2008 elején meghozott rendeletet a 2008-as évre vonatkozóan visszamenőleg felülbíráljanak és módosítsanak. Mi továbbra sem tágítottunk, s szerencsére az lett a végeredmény, hogy a miniszter mégiscsak felülvizsgálta a saját álláspontját, és bebizonyította azt, hogy hosszú évek után akad egy olyan mezőgazdasági minisztere az országnak, aki hajlandó figyelembe venni a gazdák érdekeit is, mert augusztus 27-én megszületett a rendelet, amely szeptember 8-án lép hatályba – hallottuk Pásztor Bálinttól.
Ezek szerint szeptember 8-ától érvényes a rendelet, és szeptember 30-át szabták meg végső határidőként, ameddig a dohánytermesztők átadhatják igényeiket és a szükséges kísérődokumentációt a 2008-as évre vonatkozó dohányprémiumra. Amint a megszabott határidő lejár, a mezőgazdasági minisztérium illetékesei szerint adott ígéret alapján a lehető legrövidebb időn belül elkezdődik a prémiumok kifizetése a gazdák számára.
Az igényelhet dohánytámogatást, aki hektáronként legalább 1800 kilogramm Burlei dohányt termelt, a gazdák szerint, akik ezzel foglalkoznak, ez egy teljesen reális elvárás. A rendelet értelmében négy kategóriába sorolták be a Burlei dohányt minőség szerint. A legjobb minőségű dohányért 60 dinárt fizetnek kilogrammonként, a második csoportba tartozóért 50 dinárt kilogrammonként, a harmadrangú dohányért 45 dinár jár kilogrammonként, az utolsó kategóriába tartozóért pedig 25 dinárt fizetnek kilogrammonként. Ha egy átlagos számítást próbálunk végezni az adott keretek között, akkor a dohánytermelők hektáronként körülbelül 100 ezer dináros támogatásra számíthatnak az államtól. Mindez annak köszönhető, hogy kitartóan harcoltak a dohánytermelő gazdák érdekeiért a mezőgazdasági miniszternél és a kormánynál a VMSZ parlamenti képviselői.
VARJÚ MÁRTA
