Fidel él!

És nemcsak Havannában. Hanem „ifjú szívekben” is. Szerbiaiakban. 
Érdekes dolog történt ugyanis október elsején Belgrádban, a szerbiai Képviselőház üléstermében. A Szerb Radikális Párt, Tomislav Nikolić vezérhelyettes aláírásával azt javasolta, hogy bővítsék az őszi rendes ülésszak első ülésének napirendjét. Ez még nem is lenne baj, hiszen rendes ülésszak lévén minden képviselő tehet javaslatot a napirend bővítésére. Megtették ezt a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselői is még júniusban.
Mi azt javasoltuk, hogy a parlament tárgyalja meg és fogadja el a Műsorszórási törvény módosítására vonatkozó javaslatunkat, amely lehetővé tenné azt, hogy a kisebbségi nyelveken is sugárzó elektronikus médiumokat emeljék ki a kötelező privatizáció hatálya alól.
A Szerb Radikális Párt pedig azt javasolta, hogy a szerbiai parlament fogadjon el határozatot az Amerikai Egyesült Államok által Kubával szemben foganatosított blokád és elszigetelés elítéléséről. Végig kellett hirtelen gondolnom, vajon a havannai vagy a belgrádi parlament üléstermében ülök-e.
Nikolić írásos indoklása szerint, tekintettel arra, hogy az USA negyvenhét éve gazdasági szankciókkal sújtja a kubai népet, reagálnunk kell. Szerbiának civilizált országként el kell ítélnie Amerikát. Márcsak azért is, írja a vezérhelyettes, mert mi aztán tudjuk,, milyen is a Nyugatnak köszönhetően embargó alatt, elszigeteltségben élni. Mert ugye –teszem hozzá ezt már én- a kilencvenes évek elszigeteltsége és gazdasági nyomora nem a miloševići-šešelji rendszernek volt köszönhető, hanem a Nyugat demokrácia-ellenességének. És Kubát is csak úgy „véletlenül” sújtják embargóval, lassan fél évszázada.
Feltekintettem gondolataimból, és az elnöki székben nem Ricardo Alarcón de Quesada urat, hanem Oliver Dulićot pillantottam meg. Világossá vált, hogy mindez nem a kubai Néphatalmi Nemzeti Gyűlés, hanem a szerbiai Képviselőház ülésén történik.
A parlamenti ügyrend 90. szakasza értelmében a házelnöknek szavazásra kell bocsátania a napirend bővítésére vonatkozó javaslatokat. Ekkor a képviselők még csak arról szavaznak, hogy tűzze-e egyáltalán napirendjére a parlament a javasolt dokumentumot. Ebben az esetben a VMSZ törvénytervezetét, amelynek elfogadása esetén megőriznénk a kisebbségi (nem csak magyar) médiumokat, és a Szerb Radikális Párt Castro-rezsimet védelmező határozattervezetét.
És ekkor következett az újabb meglepetés. A mi tervezetünk vonatkozásában a szabadkai, demokrata párti Dulić (ez sajnos csupán párthovatartozást, nem pedig világnézetet jelöl) nem volt hajlandó lehetőséget adni a napirendre- kerülésének. Szemben a kubai határozattervezettel, amely a harmincnegyedik pontként beépült a szerbiai parlament napirendjébe. Ugyanis arról a házelnök szavaztatott és a Fidelisták többségbe kerültek.
Azóta tudom hogy Fidel Castronak nemcsak Venezuela, Fehéroroszország, Kína vagy Észak-Korea állami vezetői között vannak barátai.
Persze attól még, hogy a Kubai Szocialista Köztársaság elnöke rezsimjének védelmét szolgáló határozat napirendre kerül Belgrádban, nem biztos, hogy azt meg is szavazzák a szerbiai „honatyák”. Legalábbis október 17-ig nem volt biztos.
Aznap ért bennünket az újabb hidegzuhany Fidel-ügyben. Kézhez kaptuk ugyanis a Kuba-határozatra érkezett módosítási indítványt, amit 205 képviselőtársunk látott el kézjegyével. Šešelj, Milošević (vagyis Dačić) pártjának képviselői mellett a Demokrata Párt, a G17 és a Szerbiai Demokrata Párt honatyáinak hatalmas többsége. A módosítási indítvány már nem támadja ugyan az USA-t, de kitartóan védi a kubai rezsimet. A latin-amerikai szigetország mottója szellemében: Patria y Libertad (Haza és Szabadság).
Az hogy a fentebb emlegetett demokratikus blokkhoz tartozó pártok képviselői közül nem mindenki írta alá az eredeti szöveget néhány árnyalattal tompító módosítási indítványt, azt bizonyítja, hogy azért ezekben a pártokban is akad mutatóban néhány igazi demokrata.
Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy a szerbiai parlament néhány napon belül hatalmas többséggel elfogadja a Kuba-határozatot.
Ahogy ahhoz sem, hogy előbb-utóbb Oliver Dulić kénytelen lesz napirendre tűzni a Műsorszórási törvény módosításáról szóló VMSZ-es törvénytervezetet is. Mert ahogy Fidel Castro harcostársa, Che Guevara szerette volt mondani: „Hasta la victoria siempre!”

PÁSZTOR BÁLINT