Emlékezés a bosszú napjainak az áldozataira
Pásztor Bálint: Úgy kell élnünk és a gyermekeinket nevelnünk, hogy soha többé ne lehessenek tömegsírok
Szabadka város önkormányzatának és a Kegyeleti Bizottság szervezésében hétfőn harmincegyedik alkalommal emlékeztek meg az 1944/45-ös megtorlások során a városban és környékén ártatlanul kivégzett magyarokról, horvátokról, bunyevácokról, zsidókról, németekről és szerbekről a Zentai úti temető melletti egykori vesztőhelyen, a 44-es parcellán. A valamikori tömegsír helyén ma emlékfal áll, továbbá harangláb és a Vergődő madár emlékmű. A feljegyzések szerint az említett időszakban megközelítőleg 2000 embert végeztek ki ezen a helyen, eddig 1067 áldozatot azonosítottak.
Halottak napján csend költözik a lelkekbe, a gondolatokban a mindennapi gondok ellenére is gyakran jelennek meg az elhunyt szerettek – emelte ki alkalmi beszédében dr. Pásztor Bálint (a felvételen), a városi-képviselő testület elnöke. „Azzal vigasztalódunk, hogy örökre velünk vannak abban, amit tőlük tanultunk, a szeretetben, amit tőlük kaptunk” – hallhatták az egybegyűltek. A Vergődő madár emlékműnél azokra emlékeznek, akiket az önbíráskodás legkegyetlenebb eszközeivel ragadtak el, akiket sokáig csak titokban gyászolhattak hozzátartozóik, hangsúlyozta Pásztor Bálint.
– Ezekben a napokban a szabadkaihoz hasonló megemlékezéseket tartunk Vajdaság-szerte. Számos település lakói nem mehetnek virággal és gyertyával a temetőbe szüleik, nagyszüleik, testvéreik sírjához. Mező, gyárgödör, folyópart szeretteik vesztőhelye, ahová sokéves küzdelem árán került szerény fakereszt, vagy kopjafa. Azért vagyunk itt minden évben, hogy enyhítsünk a fájdalmon és elmondjuk: nincsen jó, vagy rossz nemzet, csak jó és rossz emberek vannak. A kollektív bűnösség elve soha nem nyerhet teret semmilyen politikai és társadalmi rendben – fogalmazott alkalmi beszédében Pásztor Bálint.
Pásztor Bálint alkalmi beszédének folytatásában a magyar és a szerb nemzet, illetve a Szerbia és a Magyarország között érdemben 2009-ben kezdődő megbékélési folyamat legfontosabb állomásait elevenítette fel. Ez a folyamat 2014-ben teljesedett ki, amikor a szerb kormány rendelettel helyezte hatályon kívül a kollektív bűnösség terhét, a szerb kormányfő pedig a 44-es parcellán rótta le tiszteletét az áldozatok előtt – emelte ki. „Feladatként vállaltuk fel, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a körülmények feltárásának, és a múlt az igazságon alapuló lezárásának érdekben, azért, hogy személyes érintettként, de közösségként is tovább tudjunk lépni. Úgy kell élnünk, dolgoznunk, politizálnunk és a gyermekeinket nevelnünk, hogy soha többé ne lehessenek tömegsírok.” – húzta alá Pásztor Bálint.
Szabadka város önkormányzatának nevében dr. Pásztor Bálint helyezte el a kegyelet virágait, az emlékezés virágait a tartományi képviselőház nevében Pásztor István házelnök helyezte el. Magyarország Belgrádi Nagykövetségének és Szabadkai Főkonzulátusának képviseletében Csallóközi Eszter főkonzul és Pálinkás Gábor rótta le kegyeletét az áldozatok emléke előtt. Az Észak-bácskai körzet nevében Dragi Vučković körzetvezető koszorúzott, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében mgr. Hajnal Jenő elnök, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében pedig Kovács Elvira és Fremond Árpád alelnökök. A továbbiakban egyebek mellett a Magyar Mozgalom, a bunyevác és a horvát nemzeti tanácsok, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar képviselői koszorúztak.
A 44-es parcellához hasonló helyeken az átlagemberben számos gondolat és érzés kavarog, bűnről, bűnhődésről, megbocsátásról, arról, hogy kiből miért lesz áldozat, vagy ki miért válik elkövetővé. Pásztor Istvánt arról kérdeztük, napjainkban mi a legnagyobb kihívás annak tekintetében, hogy valaki „jó ember” legyen, bármennyire is tág ez a fogalom. Egyetlen politikus, vagy közéleti szereplő sem kerülheti meg ennek a kérdésnek a megfogalmazását – jegyezte meg a tartományi képviselőház és a VMSZ elnöke. Az egyik legfontosabb feladat az emberben lakozó küszöb, illetve fékek felismerése, hiszen ezek lehetetlenítik el, hogy az egyén olyan messze jusson el, amivel értékrendbeli és civilizációs vonatkozásban nem tud elszámolni, sem önmagának, sem a társadalomnak.
– Fontos ez a kérdés, hiszen azt látni, hogy a mai politikában és a közéletben szinte minden megengedettnek tűnik. A másnak a megbántása és megbélyegzése sokak részéről kollektív, vagy egyéni politikai érdekekkel igazolható. Ugyanez a logika köszön vissza a II. világháborút követő magatartásból. Az életszituációk megismétlődhetnek, még ha nem is olyan formában, mint annak idején, ezért fontos ezt a kérdést újból és újból megfogalmazni, és megválaszolni – fejtette ki Pásztor István.
Újvidéken folyamatban van a szellemiségében hasonló emlékhely kialakítása, ám a projektumot tíz nappal ezelőtt a Szerb Radikális Párt részéről heves támadás érte. Minden támadás releváns, emelte ki ezzel kapcsolatos kérdésünkre válaszolva Pásztor István.
– Ugyanakkor ez mások számára generál feladatot, nem számunkra. Nekünk az a dolgunk, hogy ez a régóta várató feladat elvégeztessék, és biztos vagyok abban, hogy erre az elkövetkező egy évben sor is kerül. Emellett számos olyan hely van még, ahol igény van a szimbolikus üzenetet átadó emlékhely kialakítására. Számunkra közösségileg minden ilyen helynek a megjelölése, illetve a méltó megemlékezés körülményeinek a megteremtése egyformán fontos. Például Óbecsén és Szenttamáson is léteznek ezzel kapcsolatos elképzelések, illetve törekvések. Az elképzeléseket a helyiek fogalmazzák meg, míg nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket a megvalósításban – nyilatkozta Pásztor István.
P.E.
