Elfogadva

Amikor megjelent a nemzeti tanácsi törvény tervezete, több volt benne a kivetnivaló és a sérelmezhető, mint az elfogadható. Mire azonban a parlament elé került, már csak két módosítást kért benne a magyar politikum.

Minden egyébben sikerült megegyezni az elmúlt másfél évben. Nemzeti tanácsi törvény, kisebbségi kerettörvény, nyelvhasználati és anyakönyvekről szóló törvény, bónuszként pedig az állami ügynökségekre vonatkozó jogszabály. Gőzerővel dolgozott a szerbiai parlament kisebbségi kérdésekben. Depolitizáció, átláthatóság, ellenőrizhetőség.

E kulcsszavak és témák köré csoportosult a törvénymódosítási folyamat, pedig a magyar politikum azt szerette volna, hogy a 2014. évi alkotmánybírósági döntés után végre érdemi változás történjen a szövegben, illetve bizonyos hatáskörök egy átfogalmazás után visszakerüljenek a törvénybe — magyarázza Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség politikusa, frakcióvezetője, s emlékeztet rá, hogy ezt a célt a VMSZ és a Szerb Haladó Párt koalíciós szerződése is tartalmazza.

— A folyamat kezdetén a nemzeti tanácsi törvény tervezete teljesen elfogadhatatlan volt. Másfél éve folyamatosan tárgyaltunk sokan, sokat, sokféle összetételben annak érdekében, hogy ezek a szövegek megfeleljenek a vajdasági magyarság igényeinek. Így mire a parlament elé kerül, már csak két módosító indítványt kellett benyújtanunk, minden másban megállapodtunk, és a parlamenti eljárásban ezt a kettőt is megszavazták. A tervezet elfogadhatatlan szövege arra vezethető vissza, hogy az országban nagyon sokan még mindig teljes mértékben negatív véleményt fogalmaznak meg a nemzeti tanácsok működéséről. Ez elsősorban az ellenzékre igaz, továbbá bizonyos szakmai körökre, és sajnos ide kell sorolni némely nemzetközi szervezeteket is.

* Az átpolitizáltságra gondol?

— Igen, arra. Éppen ezért olyan kép alakult ki, hogy a törvénymódosítás célja az, hogy depolitizálják a nemzeti tanácsokat, másrészt pedig, hogy nagyobb mértékben ellenőrizze az állam a tanácsok működését elsősorban, de nem csak a pénzügyekre vonatkozóan. Éppen ezért voltak olyan rendelkezések a tervezetben, hogy az összes jogi aktust szerb fordításban nagyon rövid időn belül el kell juttatni a minisztériumhoz.

* Ennek a bizalmatlanságnak volt alapja?

— Az bonyolítja ezt a folyamatot, hogy amikor a nemzeti tanácsi törvényről vagy bármelyik, a kisebbségi jogérvényesítés szempontjából fontos jogszabályról van szó, akkor mi saját magunkból indulunk ki, emellett tisztában kell lenni azzal, hogy nagyon különböző szervezettségű nemzeti közösségek léteznek, melyek teljesen másként működnek, és egészen eltérő elképzeléseik vannak az autonómiáról, mint nekünk. A törvénytervezet sértőnek talált megfogalmazásai nem a magyarság vagy az MNT miatt kerültek bele a szövegbe. Az egyik rendelkezés arról szólt, hogy kötelező a tanács elnevezését szerb nyelven, cirill írásmóddal megjelölni, emellett lehetséges az alapszabállyal összhangban egy-egy kisebbség nyelvén is feltüntetni. Tudni kell, hogy vannak nemzeti tanácsok, amelyek nem hajlandóak szerb nyelven is használni az elnevezést, másrészt léteznek olyan nemzeti közösségek, amelyek kizárólag szerb nyelven hajlandóak. Amikor arról tárgyaltunk, hogy micsoda dolog az, hogy csak lehetőségként merül fel a nt elnevezésének anyanyelvű feltüntetése, akkor szembesültünk azzal a nehézséggel, hogy vannak olyan tanácsok, amelyek szerb nyelven működnek, és egyszerűen nincs saját nyelvük (például az egyiptomi kisebbségé — a szerző megj.). Számunkra ez a rendelkezés sértő volt, elértük, hogy módosítsák. A folyamat végére sikerült megőrizni az összes hatáskört, bővülésről is beszélhetünk, elsősorban annak köszönhetően, hogy a nemzeti tanácsi törvény módosítása definiálja a kiemelt jelentőségű intézményeket az oktatásra és a kultúrára vonatkozóan. Hiszen az alkotmánybíróság nem azt mondta ki 2014-ben, hogy maguk a kiemelt jelentőségű intézmények az alkotmányellenesek, hanem azt, hogy addig nem tartja alkotmányosnak azt a megoldást, hogy például az irányító testületekbe a tanácsok tagot delegáljanak, amíg nem kerül meghatározásra az a kritériumrendszer, hogy mi alapján lehet kiemelt jelentőségűvé nyilvánítani egy intézményt. A pontosításnak köszönhetően visszakerült a törvénybe, hogy újra az MNT delegálja az iskolaszék három tagját, akárcsak 2014 előtt. Egy kérdés maradt, melyre módosítási indítvánnyal a parlamenti eljárásban reagáltunk, és mivel ezt is elfogadták, kijelenthetem, hogy az összes hatáskört sikerült megőrizni. Ez arra vonatkozott, hogy ha több nt nyilvánít kiemelt jelentőségűvé egy intézményt, akkor nem egy tagot delegál az igazgatóbizottságba közösen a három nt, hanem mindegyik egyet-egyet. Hogy idáig sikerült eljutni, az annak köszönhető, hogy az elmúlt másfél évben a VMSZ, az MNT és a Nyilas Mihály vezette Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, a saját mozgásterét maximálisan kihasználva, el tudta érni, hogy a magyarság számára végül elfogadható legyen a szöveg.

* Megmarad a teljes intézményrendszerünk?

— Nagyon fontos, hogy sikerült elérnünk azt, hogy ami már kiemelt jelentőségű, az az is maradjon.

* Mi a helyzet a választói névjegyzékkel?

— A feliratkozás továbbra is önkéntes, viszont pontosabb lesz a névjegyzék, mert összekötik az általános választói névjegyzékkel. Aki egyszer feliratkozott a kisebbségi külön választói névjegyzékre, annak újra nem kell. Áttérve egy másik törvényre, az anyakönyvekről szólóra, lehetővé vált a nemzeti hovatartozás bejegyeztetése az anyakönyvbe, s ez azt fogja eredményezni, hogy az állam értesítést is küldhet — egy következő törvénymódosítás után —, hogy akik magukat magyarnak vallják, azok feliratkozhatnak a külön magyar választói névjegyzékre. A részarányos foglalkoztatás szempontjából is fontos, hogy bejegyeztethető lesz a nemzeti hovatartozás. Lényeges, hogy külön büntetőrendelkezést láttunk elő emellé, vagyis ha egy hivatalnok nem hajlandó bejegyezni az állampolgár nemzeti hovatartozását az anyakönyvbe, akkor 50 000 dináros pénzbírsággal sújtható.

* Mikortól lehet élni ezzel a lehetőséggel? Csak az újszülöttek esetében érvényesíthető, vagy bárki nyilatkozhat?

— 2019. január 1-jétől. Az újszülöttek esetében ez automatikusan fog működni, vagyis amikor a kisbabát anyakönyvezik, a hivatalnoknak meg kell kérdeznie, hogy a nemzeti hovatartozás rovatba írjon-e valamit, hiszen nem kötelező nyilatkozni. Mások esetében visszamenőleges hatállyal is belekerülhet az anyakönyvbe. Arra szeretnék mindenkit buzdítani, hogy vallja meg a nemzeti hovatartozását, mert ez a részarányos foglalkoztatás mechanizmusának az alapfeltétele. 

* Mit tesz lehetővé a nyelvhasználati törvény?

— Előirányozza, hogy nemcsak a teljes önkormányzat területén, hanem egy-egy helyi közösség, település esetében is hivatalos használatba kerülhet a nemzeti kisebbségnek a nyelve, ha a közösség részaránya eléri a 15 százalékot.

Ennek köszönhetően szórványterületeken is hivatalos használatba kerülhet a magyar nyelv. Új hatáskör a nemzeti tanácsok szempontjából, hogy a törvények fordítását az ő javaslatukra végzi el a minisztérium. Emellett elfogadták, hogy a parlamentben mindenki az anyanyelvén szólalhat fel.

Erre egyébként korábban is volt lehetőség, szövetségi szinten, az pedig már nagyon régóta nincs, így köztársasági szinten kellett megfogalmazni ezt a jogot. Újdonság azonban, hogy az ellenzék módosító indítványának elfogadása után mindenki élhet ezzel a joggal, nem csak az a kisebbség, amelyiknek a részaránya eléri a 2 százalékot. Felszólalásomban egyébként azt mondtam, addig nem beszélek magyarul a parlamentben, amíg a miniszter nem tanul meg magyarul. Azért szállunk síkra, hogy mindenki éljen a jogaival, viszont a parlamentben ezt azért nem tartom jó megoldásnak, mert kontraproduktív.

A kisebbségi kerettörvénnyel kapcsolatban Pásztor Bálint elmondta még, azért keretjellegű a jogszabály, mert nem részleteiben szabályozza a jogokat.

Példaként kiemelte, hogy a részarányos foglalkoztatás vonatkozásában azért van szükség a kerettörvényre, mert az kimondja, hogy nem számít diszkriminációnak az az intézkedés, amelyet az állam a külön törvényekkel annak érdekében foganatosít, hogy a munkavállalás folyamatában a kisebbségek előnyben részesüljenek, viszont külön törvényekben kell majd előirányozni, hogy az elsőbbségbiztosítás milyen módon történik.

Az állami ügynökségekről szóló törvény módosításával a részarányos foglalkoztatás kiterjed a teljes közszférára, hiszen a tartományi és az önkormányzati hivatalnokokról, valamint a közszolgálatról szóló törvényre korábban már benyújtottak ilyen módosítást, melyet a parlament el is fogadott.

FEHÉR MÁRTA