Egy megmagyarázhatatlan döntés
NOBEL-BÉKEDÍJ
A szerb kormány nem vitatta meg a kérdést, hogy Szerbia külügyi képviselője részt vegyen-e pénteken Oslóban, Norvégia fővárosában a Nobel-békedíj átadásán, közölte tegnap Milivoje Mihajlović, a kormány sajtóirodájának igazgatója. Ugyanezt erősítették meg az államfő kabinetjében is. Vuk Jeremić külügyminiszter szerda este sokadszorra ismét azt nyilatkozta, hogy hosszú mérlegelés után született meg a döntés Szerbia távolmaradásáról. Emlékeztetésképpen: kedden derült ki, hogy tizenkilencedmagával Szerbia külügyi képviselője nem vesz részt a Nobel-békedíj átadásán. A Nobel-békedíj bizottsága az idén Liu Hsziao-po kínai irodalomtörténésznek, esztétának, emberi jogi aktivistának ítélte oda a díjat. A díjazottat tavaly decemberben szülőföldjén államellenes felforgatás vádjával tizenegy év börtönbüntetésre ítélték. A szerb külügy döntéséről, illetve annak lehetséges következményeiről, üzenetéről Pásztor Bálinttal, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselőjével, Fehér Kálmán nyugalmazott diplomatával és Végel László Kossuth-díjas íróval beszélgettünk.
„SZÉGYENTELJES DÖNTÉS”
Pásztor Bálint: Tegnap a képviselőházban kérdést intéztem Vuk Jeremićhez, hogy milyen értékek kötik össze országunkat a másik tizennyolc országgal, amelyek bojkottálják az idei Nobel-békedíj átadását. Ezeknek az országoknak a listáján van példának okáért Irak, Irán, Szaúd-Arábia és Afganisztán. Nem hiszem, hogy van olyan érdek, ami miatt jóban kellene lennünk azzal a 18 országgal, amely nem éppen az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartásáról híres a világban. Szerintem egyetlen érv sem szól amellett, hogy Szerbia képviselője ne jelenjen meg pénteken Oslóban a díjátadáson. Elfogadhatatlan a miniszter magyarázkodása, hogy az ország érdekei miatt marad távol a rendezvényről. A VMSZ-ben nem tudjuk, melyek lehetnének ezek az érdekek. A hivatalos kormányprogram szerint Szerbia elsődleges célja az európai uniós csatlakozás.
Tudjuk, hogy az EU mind a 27 tagországának a képviselője ott lesz a díjátadáson. Az Európai Parlament jelentéstevője, a Délkelet-európai Bizottság elnöke, valamint az Európai Bizottság is csalódottságuknak adtak hangot Szerbia döntése miatt. Ha Jeremić esetleg valamilyen gazdasági érdekekre gondolt, akkor érdemes tudni, hogy a Zimony és Borča közötti híd valóban Kína részvételével épül, pontosabban kínai hitelből. Ezt a hitelt évi 3 százalékos kamattal kell az országnak visszatérítenie, valamint évi 1,75 százalékos kezelési költséget is fizetnie kell. A két ország közötti szerződésben az áll, hogy az elkészült híd ára 255 millió dollár, ennek egy részét bocsátja Kína Szerbia rendelkezésére hitel formájában. Ehhez képest az unióból az elmúlt tíz évben 1,8 milliárd euró vissza nem térítendő segély érkezett az országba, Norvégia pedig az elmúlt tíz évben 140 millió eurónyi vissza nem térítendő támogatást juttatott Szerbiának. Norvégia legutóbb néhány nappal ezelőtt 30 ezer euró támogatást küldött a kraljevói földrengés károsultjainak. A számok és a gazdasági érdekek is arról tanúskodnak, hogy az EU és Norvégia vissza nem térítendő támogatásokkal segíti Szerbiát, a „baráti” Kína pedig nem gondolkodik túl kedvező hitelkonstrukciókban országunkat illetően. A Külügyminisztérium vagy a kormány szégyenteljes döntést hozott a Nobel-békedíj átadása kapcsán. Azt persze nem állítja senki sem, hogy emiatt leáll az ország uniós csatlakozása, ugyanakkor az ország megítélésének az unión és a civilizált világon belül mindez nem tesz jót. Ehhez képest, ha Szerbia képviseltette volna magát, vagy esetleg mégis képviseltetné magát a békedíj átadásán, az szerintem nem befolyásolná negatívan a Kína és Szerbia közötti kapcsolatot.
„NEGATÍV KÖVETKEZMÉNY NÉLKÜL”
Fehér Kálmán: Minden díjhoz, legyen az a legkisebb vagy a legnagyobb, bizonyos érdekek fűződnek. Ezek lehetnek politikai, ideológiai, nemzeti, avagy nagyobb csoport érdekei is. Általában nem az a lényeg, hogy ki és mit ért el, hanem az, hogy miért éppen ő kapta a díjat. A közvélemény is tudatában van annak, hogy leggyakrabban a miért a fontos.
Amikor Ahtisaari kapta a Nobel-békedíjat, akkor Kína is szolidaritást vállalt Szerbiával, és bojkottálta az átadást. Legbefolyásosabb oppozíciós pártelnökünk, Tomislav Nikolić a napokban járt Kínában. A szerb államhatalom így hogyan is tehette volna meg, hogy a díjátadáson való részvétel mellett dönt? Itt már kettős érdeket is látok. Gondoljunk csak arra, hogy Kína immár gazdasági és politikai nagyhatalom is. Szerbia egyre több szállal kötődik az országhoz. Azt se felejtsük el, hogy Kína és az EU viszonya nemigazán rendezett. Hasonlót mondhatnánk az EU és Szerbia viszonyáról is. Miután Oroszország legyöngült, Kína országunk számára is egyre befolyásosabb gazdasági és politikai erőt jelent. Személyes tapasztalatom alapján jelentem ki, hogy a kínai diplomácia és politika mindig bőségesen viszonozza az iránta megnyilvánuló legkisebb pozitív gesztust is. Szerbia döntésének semmilyen negatív hozadéka sem lesz. Három napig beszélnek a dologról, majd megfeledkeznek róla. A szerbiai civil szervezetek természetesen háborognak, de néhány nap múlva ők is megnyugszanak.
„ROSSZ ÜZENET EURÓPÁNAK”
Végel László: Mindezt szinte lehetetlen megmagyarázni, értékelni. Szerbia képviselőjének ott kellene lennie pénteken Oslóban. A szerb külügy nem engedhette volna meg magának ezt a lépést. A díjátadás bojkottálásával nagyon rossz üzenetet küldünk Európa és a világ felé. Itt alapelvekről van szó. A Nobel-békedíj idei díjazottja egy emberi jogi aktivista, aki a szólásszabadság sárba tiprása miatt van börtönben. Szerbia most jelképesen a szólásszabadság elnyomását, az emberi jogok eltiprását támogatja.
Persze nem ez az ország valós politikája, de a Nobel-békedíj átadásának bojkottja ezt szimbolizálja. Ezek a döntések nagyon fontosak minden ország életében, és néha áldozatok is szükségesek a helyes döntés meghozatalához. Hiszem, hogy ez a téves döntés meghosszabbíthatja Szerbia várakozását az EU kapuja előtt. Az európai közvélemény ezután nagyon kritikusan tekint országunkra, és ez befolyásolja majd az unió politikusait is. Rossz fény vetődik minden szerbiai polgárra, a kormányra és a Külügyminisztériumra is. Bár hivatalosan az unió felé tartunk, Szerbia most az EU ellen fordult. Nem azt az utat választotta, mint Európa, hanem ellentétes irányba indult. Hiányoznak a szavak a történtek körülírásához. Lealacsonyító, megalázó helyzet állt fel. A szerb kormány mindvégig ambivalens, főleg ami az uniós csatlakozást illeti. Az integrációhoz szükséges legfontosabb törvények még mindig nem készültek el. Ezeket a dolgokat esetleg még meg lehet magyarázni, de azt, hogy távol maradunk a díjátadástól, már nem.
PESEVSZKI EVELYN
