Az új hatalom felállása után rendeződhet Vajdaság pénzelésének kérdése?
A Vajdaság pénzeléséről szó törvényt nem lehet elfogadni a köztársasági és a tartományi kormány jó együttműködése nélkül, jelentette ki a Dnevnik újvidéki napilapnak nyilatkozva Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselője. Egyes optimista becslések szerint a jogszabály elfogadása már a jövő évi költségvetés meghozatala előtt megtörténhet, valójában azonban az új szerbiai kormány megalakulásáig nem reális ezzel kapcsolatban becsléseket megfogalmazni, írja a lap.
Maja Kocijančič, az Európai Bizottság szóvivője a múlt héten beszélt arról, hogy mielőbb el kell fogadni a tartomány pénzeléséről szóló törvényt, hiszen ez Szerbia alkotmányos kötelezettsége. Szavai szerint szoros együttműködésre van szükség a köztársasági kormánnyal, amikor a hatalom alacsonyabb szintjein történő törvényvégrehajtásról, és annak finanszírozásáról van szó, írja a Beta.
A költségvetések elfogadásakor és módosításakor szokott leggyakrabban felmerülni a kérdés, hogy valójában mi is illeti meg Vajdaságot. A költségvetési rendszerről szóló törvény értelmében világos, hogyan kellene kiszámítani ezt a hét százalékot, írja a Dnevnik. Pásztor Bálint viszont arra mutatott rá, hogy nem szabályozott, milyen módon illetik meg Vajdaságot a bevételi források.
„Többféle adó létezik, és nincs szabályozva, hogy pontosan melyikből mennyi illeti meg Vajdaságot” – magyarázta a frakcióvezető. Szavai szerint jelenleg azt a gyakorlatot követik, hogy a vajdasági székhelyű vállalatok jövedelemadójából 42 százalék, a tartományban élő polgárok személyi jövedelemadójából pedig 18 százalék illeti meg Vajdaságot.
Szavai szerint problematikus az is, hogy a személyi jövedelemadóból mindössze 18 százalék marad a tartományban, de az szintén, hogy a Vajdaságban működő vállalatok közül soknak hivatalosan Belgrádban van a székhelye. „Tehát az ezektől a vállalatoktól beszedett jövedelemadó sem marad Vajdaságban. Ez az eset áll fenn például a szabadkai tejgyár vagy a Pionir csokoládégyár esetében. Tehát évek óta senki nem tudja megmagyarázni, miért éppen 42 és 18 százalék marad a tartományból e két adófajta esetében” – fejtette ki Pásztor Bálint, s rámutatott, vannak olyan adófajták is, amelyekből egyáltalán nem marad semmi Vajdaság számára, éppen ezért van szükség arra, hogy a pénzelésről szóló törvény szabályozza ezt a területet.
Fontos továbbá, hogy a hatáskörökről szóló törvényt összehangolják a pénzelési törvénnyel, mert Vajdaság az utóbbi egy évtizedben bizonyos hatásköreit éppen pénzhiány miatt nem tudta ellátni, jegyezte meg a képviselő. Ez történt például a közutak egy részének ügyében is, hiszen ugyan hatásköröket kapott a tartomány, de az ezzel járó költségek finanszírozásához szükség forrásokat már nem. „Éppen ezért a VMSZ amellett áll ki, hogy a hatásköri törvény módosítását és a pénzelési törvényt egyszerre kell elfogadni, mert együttesen alkotnak egészet” – hangoztatta Pásztor Bálint.
A Dnevik emlékeztet: Igor Mirović tartományi kormányfő nemrégiben egy nyilatkozatában rámutatott, azért van szüksége Vajdaságnak erre a törvényre, hogy „definiálja a komplex kérdést, hogyan lehet a legjobb módon kitéríteni pályáról mindazokat, akik olyasmiért harcolnak, ami nem Vajdaság lényege, és nem is szabad, hogy az legyen, mégpedig nem lehet egy izolált sziget, amely különálló rendszerben működik, nem megoldódó, hanem felhalmozódó problémákkal”.
Szavai szerint az alkotmány 2006-os elfogadása óta ésszerűtlenül költötték a pénzeket, s így Vajdaságban jelenleg több olyan kórház van, amelyeknek tartozása van, bizonyos gyógyszertárak a bezárás előtt állnak, nemzeti jelentőségű projektumok akadtak meg.
A Vajdaság pénzeléséről szóló törvény kérdése már közel tíz éve folyamatosan napirenden szerepel, különösen a köztársasági és a tartományi költségvetés elfogadásakor, amikor rendszerint heves viták alakulnak ki arról, mennyi pénz is jár valójában Vajdaság költségvetésének, noha a szerbiai alkotmány világosan kimondja: a köztársasági költségvetés legalább hét százaléka. Az alkotmány végrehajtásáról szóló törvény azt is kimondja, hogy 2008 végéig meg kell volna hozni a szóban forgó jogszabályt, ez azonban mind a mai napig nem történt meg, írja a Dnevnik.
