A vezető székében, de nem az édesapáéban

A politikai hagyaték megőrzéséről, a politikai utódlásról és a párton belüli állítólagos csatározásokról nyilatkozott szerdán lapunknak dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség megbízott elnöke, aki egy nappal Pásztor István halálát követően kapott felhatalmazást a párt Tanácsától. Emellett szó volt a decemberi választásokról, a párt jelmondatáról, a teljesített vállalásokról és az egyelőre megvalósulatlan tervekről.

Elvesztette édesapját, ugyanakkor a VMSZ eddigi alelnökeként a pártelnököt is elvesztette. Most Pásztor István valamikori irodájában ül és először ad interjút ott, ahol korábban ő annyiszor nyilatkozott a médiának. Milyen érzések és gondolatok kavarognak Önben?

– A kettősség, hogy elvesztettem édesapámat és a párt elnökét, illetve a közösség vezetőjét, azt eredményezte, hogy gyakorlatilag el sem kezdhettem meggyászolni az édesapámat, hiszen azonnal megkezdődött a választási kampány. Édesapám október 30-án hunyt el, majd november 1-jén kiírták a választásokat. Az édesapám halálát követő napon kezembe kellett vennem a zászlót, hiszen ha a VMSZ nem határozott volna a megbízott pártelnök személyéről, nem vehetett volna részt a választásokon. Ez emberileg borzasztóan nehéz. Úgy látom, sokan éreznek hasonlóan, megannyi embernek hiányzik és rengetegen döbbentek rá, hogy emberileg és politikusként is mennyire nagyszerű személyiség volt. Mérhetetlenül nehéz az irodájában ülni. Annak érdekében, hogy a VMSZ sikeresen vegyen részt a választásokon, és a vajdasági magyarság ne maradjon hatékony parlamenti képviselet nélkül, át kellett vennem a munkáját. Ugyanakkor a székébe nem ültem bele.

Itt ülünk az irodájában, ám én abban a székben, amelyikben mindig is ültem, amikor a közösség és a párt dolgairól beszélgettünk. Folyamatosan olyan érzésem van, hogy ez nem történt meg, és bármikor beléphet a helyiségbe. Nem csak itt érzem ezt. Kedden, amikor Belgrádban átadtuk a választási listánkat, nagyon nehéz húsz percet éltem át, hiszen korábban ebből az alkalomból mindig velünk volt. Egyébként eredetileg november 3-án kezdtük volna el gyűjteni a támogatói aláírásokat, mivel mindenszentek ünnepén és halottak napján semmiféleképpen nem szerettük volna ilyesmivel háborgatni az embereket. Ezt még vele beszéltük meg, hiszen gyakorlatilag az utolsó napig egyeztettünk a stratégiai kérdésekről, a választási jelöltlistát is ő hagyta jóvá.

Hogy van a párt, hiszen az embernek olyan benyomása van, hogy sokak, mindenekelőtt a párttagság fiatalabb generációjának tagjai számára, szinte apafigura volt?

– Mindig is mondtam, hogy nekem bizonyos szempontból sok testvérem van. Ahogyan én már kisgyermekként – de később is –, úgy a pártban mások is neki, az ő nagy elvárásainak szerettek volna megfelelni. A pártnak jól kell lennie. Azért, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy hatalmas életműve veszélybe kerüljön. Olyan időket élünk, amikor mindenki mindent megkérdőjelez. Nem a mi közösségünkre és nem is a politikára gondolok, bármelyik társadalmi kérdés tekintetében jellemző ez, elsősorban a közösségi hálók okán. Ugyanakkor azt látom, senki nem kérdőjelezi meg azt, hogy az a sok jó, ami az elmúlt több mint egy évtizedben érte a vajdasági magyar közösséget, az ő munkájának az eredménye. Másrészről, ha a VMSZ nem lenne egységes és ebben a nehéz helyzetben nem zárna össze, illetve nem tenné ugyanúgy a dolgát, mintha ő lenne a pártelnök, akkor mindez veszélybe kerülhetne. Egy választási kudarc mindent relatívvá tesz. Ezért nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy december 17-én ne olyan eredményt érjünk el, amire ő büszke lenne. Értékelésem szerint a VMSZ tagsága maradéktalanul érti ezt, de a vajdasági magyar közösség is. Az, hogy néhány óra leforgása alatt 11 355 támogatói aláírást sikerült összegyűjtenünk a szükséges 5 ezer helyett, annyit, mint eddig soha, az ő munkájának az elismerése. Jöttek az emberek, sorba álltak és tevőlegesen szerettek volna hozzájárulni a listaállításhoz. Természetesen az első pár napban voltak mindenféle találgatások. Egyértelműen le kell szögezni, hogy a párt egységes és működik. Azért működik, mert mint azt a testületi üléseken többször is kimondtuk, mindent úgy csinálunk, ahogyan ő csinálná. Erről a közvélemény a kampány során is meggyőződhet majd. Azt is világosan ki kell mondani, hogy a pártnak van megbízott elnöke, engem kért fel a VMSZ Tanácsa arra, hogy vezessem a pártot. Ez azt jelenti, hogy a következő Tisztújító Közgyűlésig a VMSZ megbízott elnöke ugyanazokkal a felhatalmazásokkal rendelkezik, illetve ugyanaz a felelősség terheli, mint a közgyűlés által megválasztott elnököt. Később döntünk a párton belül arról, hogy mikor tartjuk meg a Tisztújító Közgyűlést. Az időponttal kapcsolatban nincsen semmiféle kitétel. Jelenleg mindenekelőtt a választásokon való minél jobb szereplésre kell összpontosítanunk, majd azt követően szinte azonnal megkezdődik a helyi önkormányzati választások kampánya. Akkor, amikor semmiféle kampány nem lesz aktuális, a Tisztújító Közgyűlést is megtartjuk.

Ön is említette Pásztor István hatalmas politikai hagyatékát, ezt Szerbia és Magyarország közjogi méltóságai ugyancsak megtették, amikor szombaton búcsúztatták. Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy kihúzták a legerősebb tartógerendát a magyarok és a szerbek együtt rakott épületéből, míg Aleksandar Vučić abbéli reményének adott hangot, hogy senki nem rombolja le azt, amit ő épített fel. Miként lehet megtartani az említett, és a többi szimbolikus építményt?

– Ezzel kapcsolatban arra is szeretnék rámutatni, hogy önmagáért beszél, hogy kik voltak azok, akik búcsúztatásán beszédet mondtak, illetve mi minden hangzott el a beszédekben. Gondolkodás nélkül elfogadta a felkérést és jött úgy Orbán Viktor és Aleksandar Vučić, mint Kelemen Hunor Kolozsvárról. Ez kormányfők-államfők, illetve politikusok esetében hatalmas dolog, hiszen programjaikat kellett átszervezniük. Most, a választási kampány időszakában, illetve azt követően, politikai hagyatékát azzal tudjuk őrizni és gondozni, hogy az ő elveivel összhangban politizálunk. Folyamatosan az emberek között lenni, becsületesnek lenni, mindenkit meghallgatni, kompromisszumra törekedni, ugyanakkor határozottnak lenni és a végsőkig kitartani a vajdasági magyarság fejlődését szolgáló elvek mellett – ezek voltak az ő princípiumai. Mint az a búcsúztatásán is elhangzott, soha nem a különböző politikai tisztségekre helyezte a hangsúlyt. Ő maga is bármilyen tisztséget betölthetett volna – habár többször elmondta, hogy számára nincsen nagyobb büszkeség, mint a tartományi parlament elnökének lenni. Tavaly, a kormány megválasztását megelőző egyeztetésen is megjegyezte, hogy ha azt mondaná, hogy védelmi miniszter szeretne lenni, akkor minden további nélkül megkapná a tisztséget, de miniszterelnöke, külügyminisztere is lehetett volna ennek az országnak. Számára viszont egy-egy tisztségnél összehasonlíthatatlanul jelentősebbek voltak a közösség számára fontos projektumok, például az, hogy kiszélesítsék a Kispiac–Ludas utat, vagy elkészüljön a Tiszaszentmiklós–Hódegyháza út, a Szerb Haladó Párttal megkötött koalíciós szerződéssel összhangban.

NINCSEN UTÓDLÁSI HARC

Sokak szerint szinte magától értetődő volt, hogy Önt bízzák meg a párt vezetésével, egyebek mellett tapasztalatának, népszerűségének és kapcsolati tőkéjének okán. Mindazonáltal olyan vélemények is vannak, hogy a konkrét esetben dinasztikus működésről van szó, ami összeegyeztethetetlen a demokratikus alapelvekkel. Miként vélekedik ezekről az álláspontokról?

– Ő, de én is utaltam már arra, hogy úgy neki, mint nekem, politikai és közösségi értelemben egyaránt kárunk származott az apa-fiú kapcsolatból. Szerintem a szülők és a gyermekek is át tudják érezni, hogy milyen érzés lehet az, amikor valaki nem dicsérheti meg nyilvánosan a saját apját, illetve gyerekét, mert azt sokan ízléstelenségként élnék meg. Én csak 2019-ben lettem a VMSZ alelnöke, hiszen a korábbi tisztújítások alkalmával azt mondtam neki, hogy nem kell nekem alelnöknek lennem, mert tudom, hogy az mindkettőnk számára kellemetlen lenne.   Most bekövetkezett az, ami bekövetkezett. A VMSZ Alapszabálya szerint a következő Tisztújító Közgyűlésig kizárólag a három alelnök egyike lehet a megbízott elnök. A VMSZ Tanácsa egyhangúlag – az 50 tagból 47-en voltak jelen – arra az álláspontra helyezkedett, hogy az én személyem a biztosítéka annak, hogy tovább tudjuk vinni a munkáját. Hiszem, hogy ha nem lennének a nagyon szoros rokoni szálak, akkor nem biztos, hogy bárki megkérdőjelezte volna ezt a döntést. Az elmúlt évek borzasztóan nehezek voltak az apa-fiú szerep miatt. Nem azért, mert véleménykülönbségek voltak közöttük, hiszen nem voltak, hanem azért, mert párton belül néhányan, párton kívül pedig valamennyien, folyamatosan megpróbáltak bennünket egymással szembeállítani. Rengeteg energiánkat felemésztette, hogy ezt belülről, de egymás felé is kezeljük. Mi mindig tudtuk, hogy egymásban maradéktalanul megbízhatunk és megmaradt a normális apa-fiú viszony, még akkor is, ha egymásra nem elsősorban utóbbi aspektusából tekintettük, hiszen neki az élete a vajdasági magyarság és a VMSZ volt, én ebben nőttem fel, így számomra is mindig a munka volt az első.

Időnként és helyenként konkrét neveket is említenek, akikkel az értesülések szerint csatározás alakult ki az utódlás okán, állítólag ilyen személy például Juhász Bálint, a VMSZ vezetősége fiatal generációjának egyik másik meghatározó személyisége. Van párton belüli csatározás?

– A Tanács ülésén elmondtam, hogy mindenkivel együtt tudok működni és mindenkire számítok. Azt is világosan kimondtam, hogy kik azok, akikkel évek hosszú sora óta különösen szorosan együttműködött az elnök, valamint jómagam ugyancsak, és akikkel szinte testvéri viszonyban vagyunk. Ők Juhász Bálint, Fremond Árpád és Kovács Elvira. Ők tartoznak a legbelső körbe. Azt ugyancsak egyértelműsítettem a Tanács ülésén, hogy senkinek nem fogom megengedni, hogy különböző informális módon nagyobb befolyása legyen a döntéshozatalra, mint egyébként a tisztségéből adódóan lehetne. Elképzelhetetlen, hogy akár Juhász Bálint, vagy bárki más és közöttem hatalmi harc alakuljon ki. Mint az eddigiekben mindig, úgy a jövőben is a VMSZ tagsága fogja eldönteni, hogy ki a lesz a párt elnöke, nem pedig valaki kívülről.

Bármikor is tartják meg a Tisztújító Közgyűlést, érdekelt-e abban, hogy megválasztott elnökként vezesse a VMSZ-t?

– Számomra mindig is fontos volt, hogy ne „csak” politikus legyek, azaz a politika ne kényszerpálya legyen. Ezért végeztem el a doktori képzést, ezért összpontosítok egyetemi tanári karrieremre is. Bármikor azt mondhatnám, hogy miután életemből 20 évet a politikában töltöttem, elég volt, jöjjön és csinálja valaki más. Ám engem nem így neveltek. Pillanatnyilag nehezen tudom elképzelni, hogy kizárólag egyetemi tanárként dolgozzam, vagy például másfél év múlva, amikor megüresedik az Alkotmánybíróságon egy hely, alkotmányjogászként elmenjek alkotmánybírónak, ezzel teremtve magamnak szép, könnyed életet. Amennyiben a VMSZ-ben úgy gondolják majd, hogy sikeresen tudunk működni ebben a felállásban, akkor ismétlem, engem nem úgy neveltek, hogy elmeneküljek a munka és a felelősség elől. Egyelőre viszont arra összpontosítok, hogy december 17-én olyan választási eredmény szülessen, amire Pásztor István is büszke lenne.

SZISZTEMATIKUS MUNKAVÉGZÉS

Elnökünkért, közösségünkért, a jövőért! – ez a VMSZ köztársasági választási listájának elnevezése, és egyben a párt választási jelmondata. Mit szerettek volna ezzel üzenni?

– Ugyanez lesz a tartományi választáson is a jelmondat. Amint már említettem, a választási jelöltlista az ő jóváhagyása alapján állt össze, ugyanez mondható el a választási programról is. Ahogy telik az idő, egyre büszkébbek lehetünk arra, hogy a VMSZ azon kevés politikai pártok egyike, amelynek van választási programja. Az ő halála miatt egyetlen elemet kellett megváltoztatni, ez a választási lista elnevezése, illetve a jelmondat. Tudjuk, hogy Szerbiában az a szokás, hogy a listák elnevezésében szerepel a pártvezetők neve, viszont halálát követően az ő neve nem szerepelhetett a lista elnevezésében. Sem a párt vezetőségének a többi tagja, sem én nem szerettük volna, hogy akár az én, akár másnak a neve szerepeljen a lista elnevezésében. Ezért van az is, hogy megköszöntük a felkínálást, ám nem delegáltunk senkit a Tartományi Képviselőház elnöki tisztségébe. Láttam az elnökünkért szóval kapcsolatos, rosszindulatú megjegyzéseket, hiszen minden reggel 4 és fél 5 között azzal indul a napom, hogy átnézem a különböző szennyportálok előző napi termését. Világossá szeretném tenni, hogy elnökünk alatt Pásztor Istvánt értjük, és nem valaki mást. A közösségünkért szó adja magát, hiszen ő a közösség érdekében tevékenykedett. A jövőért szóval pedig arra utalunk, hogy a vajdasági magyarok, továbbá Vajdaság, Szerbia és a szerb–magyar kapcsolatok jövőjének érdekében szeretnénk tevékenykedni. A napokban arra kértem a polgárokat, hogy aki tiszteli Pásztor István életművét, az december 17-én szavazzon a VMSZ-re. Erre utal a választási jelmondat is.

Mire helyezték a hangsúlyt a választási programban, ami a párt honlapján is olvasható?

– Ugyanazok az elemek jellemzik a programot, mint az elmúlt 15 évben, például a közbiztonság kérdése és az illegális migráció elleni küzdelem. Még megérte, hogy az, amiről folyamatosan beszélt és tárgyalt, azaz az, hogy az erőszakszervezet teljes apparátusa jelen legyen vidékünkön, valósággá vált. Bebizonyosodott az, amiről ő és mi mindannyian számtalanszor beszéltünk az elmúlt években: rendet lehet itt tenni, csak politikai akarat kell hozzá. Abban bízom, hogy ez tartósan így marad, és akkor a következő választási programban nem ez lesz az első és a legfontosabb elem. Ő még azok a régi vágású politikusok közé tartozott, akik stratégiákban gondolkodtak, és nem elbulvárosodott módon, egy-két mondatban kommunikáltak a polgárokkal. Ebből adódóan például ahhoz is ragaszkodott, hogy az Európai Unió jövőjével és az államok szuverenitásával kapcsolatos gondolatok ugyancsak helyet kapjanak programunkban. Ezen kívül a program az élet minden területére vonatkozóan tartalmazza azokat a kitűzött célokat, amelyeket az elmúlt években is képviseltünk, például a nyugdíjbiztosítási rendszer átalakítását a mezőgazdasági termelők vonatkozásában, a szociális kérdéseket, továbbá az infrastruktúra- és gazdaságfejlesztést, a kisebbségi jogok védelmét, vagy a részarányos foglalkoztatást. Honlapunkon az egyéves hatalmi ciklus eredményeiről szóló beszámolót is elolvashatják a polgárok. Ebből kiderül, hogy Pásztor István idejében a VMSZ mennyire szisztematikusan dolgozott, csupán egy év leforgása alatt is sok mindent sikerült elérni.

A köztársasági elnök meglebegtette annak a lehetőségét, hogy a december 17-ei előrehozott választásokat követően négy évig nem tartanak választást. Befolyásolhatná-e a teljes mandátum a hatalmi ciklusokon átívelő, megvalósítatlan kitűzött célokat, mint amilyen például a gazdák nyugdíjbiztosítási járuléka, vagy a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény?

– Az állam és a polgárok szempontjából jó lenne, ha 2027-ig valóban nem lennének előrehozott parlamenti választások. Ez stabilitást eredményezne, továbbá azt, hogy ne kényszerüljünk folyamatosan a nulláról újrakezdeni az ügyek intézését. Az emberek gyakran kérdezik, hogy minek ígérgetjük már 15 éve a nyugdíjbiztosítási járulékkal kapcsolatos módosítást. Én rendre elmondom, hogy mi folyamatosan követeljük ezt, ám amikor nagyjából másfél évente új miniszterek vannak, akkor elölről kell kezdeni a tárgyalást. Nagyjából úgy van ez, mint Az 50 első randi című filmben, amelyben mindennap elölről kell kezdeni, méghozzá a bemutatkozással. Így nehéz előre haladni. Ugyanakkor most például sikerült megoldani a vízlecsapolási illeték kérdését, ezért is tizenéven át kellett nap mint nap tevékenykedni.

„Nem volt beleírva az életünk forgatókönyvébe, mi írtuk bele” – mondta Pásztor István a gazdaságfejlesztési program kapcsán. Ön szerint mit kellene még beleírni a vajdasági magyarság életének forgatókönyvébe?

– A gazdaságfejlesztési programmal kapcsolatban fontosnak tartom, hogy többéves kihagyást követően új pályázatot írtak ki, a falusi házak vásárlásának támogatására. Ezt még ő is megérte. Egyébként most is tárgyalunk arról, hogy esetleg legyenek újabb kiírások. Az, hogy Vajdaságban jelen pillanatban nincsen jóval kevesebb magyar, nagymértékben annak köszönhető, hogy személy szerint ő megálmodta és megíratta a támogatási rendszer alapjául szolgáló tervet, majd elment Orbán Viktorhoz a megvalósításról tárgyalni. Az, hogy mit kellene hosszú távon beleírni a közösség életének forgatókönyvébe, alapos átgondolást igényel. Ez nem az az időszak, amikor nagyobb stratégiákban lehet gondolkodni, hiszen egyik napról a másikra hatalmas teher szakadt ránk. Most a megkezdett projektumok befejezésére kell összpontosítani, példaként említeném a Szeged–Szabadka vasútvonalat –mindkét ország kormányával arról tárgyalunk, hogy amikor megindul a személyszállítás, akkor a menetrend valós alternatívát kínáljon fel –, vagy a Belgrád–Budapest vasútvonalat és a szabadkai Népszínház épületét. Amikor 2007-ben átvette a VMSZ vezetését – a pártnak akkor 46 ezer szavazója volt, úgy, hogy közben összehasonlíthatatlanul többen éltünk itt –, ő emelte először a tevékenység középpontjába a projektalapú politizálást, e mellé tette a gazdaságfejlesztést, szinte nem is tudom, hogy mit lehetne még mindez mellé tenni. Gyakorlatilag mindent felölelt, ami messze túlmutat egy nemzeti kisebbségi párt alapvető feladatain.

PESEVSZKI EVELYN