A múlt tisztázása teremt biztonságos jövőt
Bajmokon az Akácfa Emléktemetőben a partizán megtorlások ártatlan áldozataira emlékeztek
A Bajmokon, az akácfa tövében kialakított emléktemetőben tegnap, halottak napján emlékeztek meg az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett bajmoki és környékbeli lakosokról. A hetvenhat évvel ezelőtt történteket a sajtó képviselőinek Szakács József elevenítette fel, akinek az édesapja nyugszik az emléktemetőben.
– 1944. november 2-a estéjén, amikor Bajmokon összeszedték a lakosságot, édesapám nem volt otthon. Tavankúton tartózkodott. A partizánok, akik kijöttek érte, meghagyták, hogy ha hazajön, feltétlenül jelentkezzen náluk, mert ha nem, akkor az egész családot kiirtják. A húgommal állapotos anyám, a tíz évvel idősebb bátyám és én voltunk otthon. Édesapám reggel jött be a faluba, és jelentkezni akart a partizánoknál. Azt hitte, hogy az új rendszer okmányokat cserél, ezért kell megjelennie. Tanyáról jött gyalogosan, így koszos lett a csizmája. Bement az egyik fogadóba, hogy letisztítsa a csizmáját. A fogadóban figyelmeztették, hogy ne jelentkezzen, rossz vége lesz annak, mert az este összeszedték a falubelieket. Édesapám viszont úgy gondolta, mivel nem tett semmi rosszat, és kötelező volt jelentkezni, elmegy. Élete legrosszabb döntését hozta meg. Voltak a faluban néhányan, akik a felhívás ellenére nem jelentek meg a partizánoknál, hanem néhány napig rejtőzködtek. Ők túlélték 1944 őszét – mesélte a hozzátartozó.
Szakács József azt is elmondta, hogy családját számos retorzió érte a családfő kivégzése után. Az egyik esetet így elevenítette fel:
– Bátyám Belgrádba akart egyetemre menni. Taníttatására viszont nem volt pénzünk. Ezért a községhez fordultunk ösztöndíjért. Bajmok ugyanis akkoriban még községnek számított. Az ösztöndíjbizottság elnöke azonban azt mondta édesanyámnak, hogy háborús bűnösöknek nem jár ösztöndíj – mesélte Szakács József.
A megemlékezés kezdetén Jámbor Viktor, az egyik áldozat hozzátartozója megkondította a harangot, majd az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt. A folytatásban dr. Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke mondott beszédet.
– A halottak napja az emlékezés és a meghittség ideje. Vajdaság-szerte azonban ez a tömegsíroknál tartott megemlékezések ideje is, ahol ártatlanul kivégzett szülők, férjek, testvérek, gyermekek ezrei fekszenek. Őket sokáig, nagyon sokáig nyilvánosan nem gyászolhatta senki, mert hozzátartozóik bánatát elnyomta a rettegés. Az 1944 őszén elkövetett vérengzések célja az uralkodó ideológiával nem azonosan gondolkodók és a bűnösnek nyilvánított népek büntetése volt, családok kiirtásával, egész települések megtizedelésével. Olyan mértéket öltött a bosszú, hogy annak következményei örökre nyomot hagytak az emlékezetünkben – mondta a városi képviselő-testület elnöke.
Pásztor Bálint rámutatott arra, hogy 2009-ben szerb–magyar akadémiai vegyes bizottság alakult az események feltárására, négy évvel később a szerbiai parlament határozatban ítélte el a vajdasági magyar civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokat, 2014-ben pedig egy kormányrendelet helyezte hatályon a kollektív bűnösség elvét. Végül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a múlt tisztázása teremt olyan jelent, amellyel biztonságos jövő építhető.
A beszédek elhangzása után Paskó Csaba kelebiai római katolikus plébános és Csányi Erzsébet pacséri református lelkész közreműködésével ökumenikus istentiszteletet tartottak. Végezetül megkoszorúzták az Akácfát. Az áldozatok hozzátartozói nevében Szakács József, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa nevében dr. Kaizinger Tibor első beosztott konzul, Szabadka Város önkormányzata nevében Pásztor Bálint, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Paskó Csaba, a végrehajtó bizottság tagja, a Bunyevác Nemzeti Tanács nevében pedig Branko Pokornić, a végrehajtó bizottság elnöke koszorúzott. A folytatásban a Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai és bajmoki helyi szervezeteinek, a Magyar Mozgalomnak, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének, a kunbajai német önkormányzatnak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek és a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központnak a képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait.
PASZ
