A megmaradás ünnepe - átadták a zombori Szent István király templom felújított orgonáját
Vajdaság legnagyobb és Szerbia második legnagyobb egyházi orgonájának felújítását ünnepelte a vajdasági magyar közösség Zomborban. A restaurációt a Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta mintegy 111 000 euróval. A négy évig tartó munkálatok után az 1926-ban a salzburgi Mauracher orgonaépítő-mester műhelyében készült hangszer újra élettel telt meg.
„Az orgona méltó arra, hogy a hangszerek királyának nevezzék, és a zombori Szent István királytemplom orgonája már száz esztendeje teljesít szolgálatot”— kezdte ünnepi beszédét Nacsa Lőrinc. A magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára úgy fogalmazott, hogy „az orgona végig szolgálta a magyarság egyik legsötétebb, legnehezebb évszázadát. Sokat veszítettünk, de a reménységünk, bizodalmunk a gondviselésben mindig megmaradt. Történhetett ez itt azért is, mert ez a hangszer segített a gondolatokat, imádságokat Istenre irányítani a szentmisék, ünnepségek, esküvők, keresztelők alkalmával. Talán nem túlzás azt mondani, hogy enélkül elődeink és mi sem maradtunk volna meg így”— hangsúlyozta. Hozzátette, hogy ez a hit megtartóerővel bír, és a remények szerint a következő évszázadokban is képes lesz megtartani a magyarságot.
„Kívánom önöknek, amit minden magyar közösségnek is kívánok a világon, hogy állhatatosan maradjunk meg ezen a talapzaton állva”— húzta alá. Rámutatott, hogy „minden működő orgona egy lélegző, eleven hangszer. A magyarság elmúlt tizenhat évét is jól jellemzi ez az elevenség és a levegőhöz jutás”— tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy 2010 előtt másmilyen volt a nemzetpolitika, a kicsinyes és fösvény gondolkodású vezetőség„még a levegőt is sajnálta” a határon túli magyaroktól. „2010-ben ezt is helyreállítottuk, és kimondtuk, minden magyar felelős minden magyarért. Felelősségünk azóta azon mérhető le, hogy a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarság egyaránt fellélegezhetett”— szögezte le.
Nacsa Lőrinc emlékeztetett arra, hogy vannak ma Magyarországon olyanok, akiknek „a magyarok szabadsága beáldozható, sőt még rosszabb, akár meg is vásárolható. Vannak, akiknek annál jobb, minél rosszabb nekünk, magyaroknak. Van olyan vezetőjük, aki papokat fenyeget és hívekkel ordibál. Magyarország Kormányát ma viszont olyan személyek alkotják, akik Szent Istvánnal együtt hisznek a hit, nemzet megtartóerejében. Nekünk fontos, hogy ezt a hitet olyan közegben tudjuk megélni, amelynek méltósága tükrözi az egyház reménységét és hivatását”— hangsúlyozta. Hozzátette, a magyar kormány célja, hogy az idén folytassa a megkezdett munkát, és ebben számít a vajdasági magyarok támogatására is.
Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében rámutatott, hogy a zombori Szent István királytemplom orgonája különleges hangszer. Mégpedig azért, mert „az elmúlt száz esztendőnek a tanúja. Zombor a vajdasági magyar közösség egyik legkiemelkedőbb központja, a zombori magyarság pedig a vajdasági magyarság és az egyetemes magyarság elválaszthatatlan, elidegeníthetetlen része, az a része, amely Vajdaságon belül azok közé tartozik, akik a legtöbbször és a legtöbbet szenvedtek. A trianoni békediktátum után, a II. világháború végén, az azt követő évtizedekben, de a ’90-es évek első felében is a leginkább érezhették a bőrükön a magyarsággal járó kihívásokat” — részletezte.Egyúttal köszönetet mondott a zomboriaknak a kitartásukért és azért, mert megőrizték hitüket, nyelvüket, hagyományaikat és kultúrájukat. „Enélkül a mai orgonaavató egy üres váz lenne. Közösség nélkül, gyülekezet nélkül a templom és a templomhoz tartozó tárgyak nem sokat érnek, legfeljebb a múltnak valamiféle maradványa”— emelte ki.
Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke Zombor lelkéről beszélve kezdte ünnepi gondolatait. Mint mondta, a város lelke „észlelhető a fákkal övezett utcák vonalában, a terek tágasságában, a tornyok emelkedettségében és a park csendjében is, és ennek a kőbe vésett léleknek egyik legfényesebb vonása a templomok nagysága és szépsége. Zombor egyik legdrágább ékköve ez a templom, ahol ma összegyűltünk. A neobarokk kis bazilika, amely több mint hetvenöt éven át épült, és amelyet államalapító Szent István királyunk oltalmába ajánlottak. Aki ide belép, minden alkalommal megérzi a hely különlegességét”—ecsetelte a hely egyediségét az MNT elnöke. Hozzátette, hogy a most felújított hangszer „egy évszázadon át volt tanúja örömnek és bánatnak, ünnepnek és gyásznak egyaránt, hangja kereszteléseket, esküvőket, búcsúkat és csendes imádságokat kísért, túlélte a történelem viharait, magában hordozza a délvidéki magyar közösség küzdelmeit és reményeit”. Emlékeztetett arra, hogy Szent István nemcsak országot teremtett, hanem lelki alapokat is: hitet, rendet és közösséget. „Az orgonahang ennek az örökségnek méltó folytatása. Az orgona éveken át hallgatott, őrzött, várt csendben. Most pedig újra megszólalhat”—hangsúlyozta.
Rámutatott, hogy a Magyar Nemzeti Tanács feladata megőrizni értékeinket, és azokat élő módon továbbadni. „Kulturális autonómiánk alapja közösségünk ereje, intézményeink gazdagsága és egyházunk megtartó szolgálata. Kívánom, hogy legyen ez az orgona a jövőben is a hit hangja, amely összegyűjt és felemel, legyen imádság ünnepnapokon, vigasz a csendes hétköznapokon, öröm esküvőkön és keresztelőkön és remény a búcsú pillanataiban” — zárta szavait a politikus.
Az orgona felújítási munkálatait a topolyai Apró Tibor orgonaépítő vezette. Mint mondta, a zombori orgonának 3180 sípja van. „Tonnában mérve ez a hangszer 10 és 15 tonna közé tehető. Darabszámban nem szoktuk kiszámolni, de körülbelül 15—20 000 aprólékos, picike kis egy darabból áll össze a hangszer”— magyarázta. Hozzátette, a korának megfelelő állapotban volt. „Az elmúlt évtizedek alatt, húsz, harminc, negyven év alatt nem nagyon volt szakember, aki hozzányúlt volna szakszerűen ezekhez a hangszerekhez”— tette hozzá. A felújítás menetéről beszélve kiemelte, hogy a mesterek a helyszínen elemeire szedték a hangszert, portalanították, bedobozolták, elszállították a műhelybe, ahol minden egyes alkatrészt átvizsgáltak, felmérték az állapotát, és eldöntötték, javítható-e, vagy újat kell gyártani, esetleg külföldről kell egyedi alkatrészeket rendelni. A műhelyben felújított hangszert aztán összerakják, kipróbálják, majd újra szétszedik, hogy a rendeltetési helyén ismét összerakják, immár végleg.
Az orgonát Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök szentelte fel és áldotta meg.
Az ünnepségen Vizin Kornél orgonaművész mutatta be a felújított hangszert működés közben. Kiemelte, játszott az orgonán a felújítás előtt is, és most teljesen másként szól. Az ünnepség részeként az orgonaművész Johann Sebastian Bach G-dúr fantáziáját, Louis Vierne-nek, a párizsi Notre-Dame orgonistájának két művét, valamint Percy Fletcher Festival toccatáját adta elő.
MARKOVICS ANNAMÁRIA
