A megbékélés őrizendő érték
Áder János és Tomislav Nikolić átvette a Pásztor István-díjat
A Pásztor István Alapítvány a tavaly október 30-án elhunyt Pásztor István emlékére alapított díjat Áder Jánosnak, Magyarország korábbi köztársasági elnökének és Tomislav Nikolićnak, a Szerb Köztársaság korábbi elnökének adományozta. A díjat a Vajdasági Magyar Szövetség néhai elnöke halálának első évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen adták át Szabadkán, a Városháza dísztermében.
A Pásztor István Alapítvány igazgatóbizottságának indoklása értelmében Áder Jánosnak a vajdasági magyar közösség szülőföldön boldogulása érdekében a magyar és a szerb nemzet közötti történelmi megbékélés elérésében, valamint a Magyarország és a Szerb Köztársaság közötti jószomszédi viszonyok kialakításában és partneri kapcsolatokká fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért adományozta a díjat. Tomislav Nikolićnak a szerb és a magyar nemzet közötti történelmi megbékélés elérésében, valamint a Szerb Köztársaság és Magyarország közötti jószomszédi viszonyok kialakításában és partneri kapcsolatokká fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért adományozták a Pásztor István-díjat, kiemelvén, ezen tevékenységével Tomislav Nikolić hozzájárult a Szerbiában élő magyar közösség boldogulásához.
A megemlékezésen Pásztor Ábel, a Pásztor István Alapítvány Igazgatóbizottságának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, személyes hangnemben beszélt egy évvel ezelőtt elhunyt édesapjáról. Elmondta, Pásztor István hihetetlen munkabírású ember volt, a legtöbben a töredékét sem bírnák el annak a tehernek, amit ő nap mint nap a vállán cipelt, nemcsak a sajátját, hanem az egész közösség terhét. Szavai szerint édesapja mindenkitől sokat várt el, de mindenkire csak annyi terhet pakolt, amennyi terhet az a személy szerinte elbírt.
– Amikor tavaly októberben, másfél évvel édesanyánk halála után édesapánkat is elveszítettük, nem csak Bálinttal lettünk árvák, az egész vajdasági magyar közösség árván maradt. Talán emlékeznek, két nappal édesapánk halála után írták ki a választásokat. Ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben összefogtunk és olyan eredményt értünk el, amire édesapám is büszke lett volna. Bálintra is büszke lenne, aki édesapja és mentora elvesztését követően, nem menekülve a feladat elől a közösség és a párt élére állt, azóta is folytatva édesapánk munkáját – fogalmazott Pásztor Ábel.
Kifejtette, szerették volna, hogy Pásztor István neve a mindennapok része maradjon, gondozni szerették volna szellemi hagyatékát és emlékét. Pásztor Ábel rámutatott, e szándék által vezérelve hozták létre a Pásztor István Alapítványt, míg a Pásztor István-díjjal Pásztor István emléke előtt tisztelegnek, aki egész életét a szerb–magyar kapcsolatok ápolásának, a vajdasági magyarság védelmének és jogérvényesítésének, valamint a szülőföldön való boldogulásnak szentelte. A díjat évente egyszer, október 30-án adják át, egy magyarországi és egy szerbiai személynek, akik kiemelkedő tevékenységükkel hozzájárultak a szerb és a magyar nemzet közötti kölcsönös megértés, tisztelet, partnerség és együttműködés erősítéséhez, hangzott el.
A Pásztor István-díj egy, Pásztor István arcképét ábrázoló bronz plakettből és oklevélből áll.
BÁTORSÁG KELLETT A MEGBÉKÉLÉSHEZ
A folytatásban dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szólt a vendégekhez: „Úgy érzem, mintha mindig itt lenne velünk, mintha továbbra is fogná a kezünket, továbbra is segítene bennünket és utat mutatna. Mi más magyarázná azt, hogy egy ekkora tragédia után két alkalommal négy választás ügyében is ilyen sikereket tudtunk elérni!?” Hozzátette, nem marad más hátra, mint folytatni azt, amit Pásztor István célként tűzött ki maga elé, már az elmúlt egy évben is ezt tették. Rámutatott, az elmúlt egy esztendőben folytatták a gazdaságfejlesztési terv megvalósítását, folytatták a vajdasági autonómia építését és folytatták a szerb–magyar megbékélés ügyének a továbbvitelét, hiszen ez utóbbi nem olyasmi, amit egyszer elérnek és később semmit nem kell tenni érte. Szavai szerint ezért volt örvendetes, hogy az, amit Áder János és Tomislav Nikolić 11 évvel ezelőtt elértek, két nappal ezelőtt megismétlődhetett, ezúttal Magyarország és Szerbia aktuális köztársasági elnökeinek közös főhajtása révén. Nem azért ismételték meg a megbékélést, mert azt valaki kétségbe vonta, hanem azért, mert a szövetségeket, a partnerséget és a barátságot időnként meg kell erősíteni, húzta alá Pásztor Bálint.
– Nincs megfelelőbb személy Tomislav Nikolićnál és Áder Jánosnál, aki az első évben elnyerhetné a Pásztor István-díjat. Elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy két nappal ezelőtt volt mit megerősíteni. Ha nem lett volna bátorságuk 11 évvel ezelőtt, akkor a történelmi megbékélés nem jött volna létre. Áder Jánosnak el kellett jönnie Belgrádba, ahol a szerb parlamentben beszédet intézett a képviselőkhöz és bocsánatot kért a hideg napok eseményeiért. Tomislav Nikolićnak, akinek szándékaival kapcsolatban saját választótestületén belül is nagyon komoly fenntartások voltak, el kellett jönnie és letennie a koszorút Áder Jánossal a Megtépázott Krisztus szoborcsoportra. Ugyanígy mindketten elmentek az ártatlan szerb áldozatok emlékhelyére is. Ez a politika erősítette meg a magyarokat és a szerbeket, ennek a politikának az eredményeire hímes tojásként kell vigyáznunk – fogalmazott Pásztor Bálint.
Beszédének folytatásában a VMSZ elnöke egy szimbolikus tényre mutatott rá. 2014. október 30-án az Aleksandar Vučić vezette szerb kormány hatályon kívül helyezte azt az egykori jugoszláv rendeletet, amellyel Csúrog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát háborús bűnösnek nyilvánította. Pásztor István 9 évvel később ugyanazon a napon hunyt el. Ezen szimbolika is megerősíti, hogy utódainak és követőinek az a küldetése, hogy a megbékélést továbbvigyék, nyomatékosította Pásztor Bálint.
A MEGBOCSÁTÁS AZ ERŐ JELE
Ezt követően került sor a díjak átadására. Áder Jánost Juhász Bálint, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke méltatta. „Ha Áder János, nemzetét és hazáját szolgálva 2013. június 26-án a szerb parlament képviselőihez intézett beszédét vennénk csupán figyelembe, amelyben megfogalmazta, hogy az erkölcsös embernek bátorsága van megmondani azt, amit a szíve mélyén helyesnek érez, az elegendő lenne ahhoz, hogy neve örökre beíródjon a magyar és a szerb nép politikai történetébe”.
Hozzátette, ritkák azok a politikai életrajzok, amelyeket egy szóval lehet összefoglalni, ez a hitelesség. Még ritkábbak azok, amelyekben a név mellé a politika hármas lényegét is társítani lehet, morális és politikai hitelesség, és bátorság, hangsúlyozta Juhász Bálint, mondva, Áder János mindezt megszemélyesíti. Történelmi számvetés és elszámolás szükséges ahhoz, hogy a szomszédos, a történelem századain keresztül együtt élő nemzetek között megszűnjön a kölcsönös bizalmatlanság, fogalmazott.
Tomislav Nikolićot Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke méltatta.
Szerbia volt köztársasági elnöke az ártatlan áldozatok előtti főhajtással megerősítette az igazságot, hogy a jót a rossztól elválasztó határvonalat nem nemzetekben és országokban, hanem az egyének lelkiismeretében kell keresni. Tomislav Nikolićot is a lelkiismerete vezérelte, emelte ki. Rámutatott, a szerb–magyar megbékélés egyedülálló Közép–Európában.
Hozzátette, köszönve Pásztor Istvánnak, továbbá Tomislav Nikolić és Áder János bátorságának, sikerült megváltoztatni a térségben jellemző viszonyok alaptermészetét. Hetven évvel a második világháborút követően megkezdődött a folyamat, amelynek csak győztesei vannak, ezek az utódok, fogalmazott Fremond Árpád. Szavai szerint Tomislav Nikolić támogatta a vajdasági magyarok kettős állampolgárságát, neki köszönhető, hogy Szerbia soha nem akadályozta a könnyített honosítási eljárás folyamatát. A folytatásban a megbékélés a mindennapokban érezhető hozadékáról beszélt, példaként említve, hogy Szerbia soha nem kérdőjelezte meg az oktatási és kulturális intézmények anyaországi támogatását, de a gazdaságfejlesztési program megvalósítását sem, míg Magyarország következetesen támogatja Szerbia európai integrációját.
„Elsősorban szerbeknek és magyaroknak, a túlélőknek, és az ő veszteségeiknek tartoztunk oly sokáig. Az ártatlanoknak, akiket nemzeteinkre hivatkozva mészároltak halomra. Tartoztunk a ki nem mondott igazságokkal, a szerbek igazával, a magyarok igazával. A felszabadító szavak egyszerűek voltak. Fájt. Sajnálom. Bocsánatot kérek. Megbocsátok. Köszönöm” – fogalmazott beszédében Áder János.
Szavai szerint a közös főhajtással 2013-ban megkövették a történtek traumáit hordozó nemzedékeket. Nevén nevezték a bűnt, de örökre kitörölték szótáraikból a kollektív bűnösség fogalmát, kiléptek a bosszúvágy ördögi köréből, meghaladták régi önmagukat. Tudták, a bocsánatkérés és a megbocsátás nem a gyengeség jele, hanem az erőé.
„Nekünk, szerbeknek és magyaroknak, akik itt voltunk, vagyunk és leszünk Európában, nagy szükségünk van az erőnkre és egymásra” – hangsúlyozta Áder János.
Soha nem feledi a napot, amikor a magyar nemzet a lehető legnagyobb elismerésben részesítette, emelte ki köszönőbeszédében Tomislav Nikolić. Elmondta, amikor 2008-ban megalapította a Szerb Haladó Pártot, azt a célkitűzést emelte a prioritások közé, amely korábbi pártjában nem lehetett törekvés tárgya, ez pedig a magyar nemzettől való bocsánatkérés és a megbékélés. Felidézte, hogy amikor Pásztor István meghívta a VMSZ megalapításának 15. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségre és felkérte, hogy mondjon beszédet, a néhai pártelnök előre bocsánatot kért, amiért feltehetőleg ki fogják fütyülni.
„Mondtam neki, hogy politikai múltam megérdemli a nemtetszés e módon történő kifejezését, ugyanakkor nekem az a célom, hogy a magyarok egy nap megtapsoljanak. Még aznap tapssal fogadtak és kísértek ki. Ekkor megértettem, hogy sikerül megvalósítanom céljaim egyikét, és a magyarok békében fognak együtt élni a szerbekkel” – fogalmazott Tomislav Nikolić.
Rámutatott, sokan voltak azok, Magyarországon ugyanúgy, mint Szerbiában, akik bírálták az államelnököket a megbékélés miatt, olyan emberekről van szó, akik képtelenek elengedni a múltat és nem hajlandók a közjót saját érdekeik elé helyezni.
P.E.
