A káosz ellenére is építkezni

„Ez év egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy a felforrósodott szerbiai belpolitikában közösségként és pártként megőrizzük politikai önállóságunkat” – vallja dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, aki a Magyar Szónak arról is beszélt, hogy ebben a turbulens időszakban sikerült-e mindvégig egységesnek maradnia a VMSZ-nek, de arra is kitért, hogy hogyan lehet hitelesen politizálni egy olyan korban, amikor sokan árulásként értelmezik a kompromisszumot.

 Ha egyetlen mondatban kellene jellemeznie a 2025-ös évet, mi lenne az, és miért? Ön számára mi volt a legnehezebb?

– Eseménydús. Mi általában akkor beszélünk nyugodt évről, amikor nem tartanak választást, mindazonáltal közéleti-politikai szempontból nyugodtnak egyáltalán nem nevezhetjük ezt az évet. A legnehezebb az volt, hogy ebben a felforrósodott és maximálisan turbulens belpolitikában közösségként és pártként megőrizzük politikai önállóságunkat. Hogy látsszon, hogy a VMSZ saját arcéllel rendelkező, önálló politikai pártja a vajdasági magyarságnak, és ne mossanak össze bennünket senkivel. Ugyanakkor rámutassunk arra, hogy mi az, amit mi mindenki máshoz képest másképp csinálunk és képviselünk a politikai színtéren.

A hangulatot és az eseményeket továbbra is nagyban meghatározta az újvidéki vasútállomáson történt tragédia. Az ezt követően kezdődő tiltakozáshullám időszakában következetesen a normalitás helyreállításának fontosságát hangsúlyozta a párt vezetése. Ezt a társadalom egy része a tragédia relativizálásaként élte meg. Hogyan értékeli ezt a visszajelzést?

– Természetesen volt olyan helyzet, amikor érződött, hogy sokan félreértelmezik az üzenetünket. Ennek egyik oka az volt, hogy egyesek nagyon hangosan igyekeztek a VMSZ ellen hangolni a közvéleményt. Noha mi mindvégig azt mondtuk: a normalitás azt jelenti, hogy az alapvető közéleti-politikai kérdéseket az intézményekben, mindenekelőtt a parlamentben kell megvitatni a demokrácia eszközeivel. Ugyanakkor azt is mondtuk, hogy magyar kisebbségi pártként elsődleges kötelességünk saját nemzeti közösségünk érdekeinek képviselete, ez mindent felülír. Ezért nemcsak beszéltünk az oktatás zavartalanságáról, hanem mindent meg is tettünk azért, hogy az általános és a középiskolákban, valamint a felsőoktatásban amennyire csak lehet, működjön az oktatás. Ennek az lett volna az alternatívája, hogy azok, akik azt szerették volna, hogy a gyerekeik iskolába járjanak, Magyarországra vagy valahová máshová íratják őket. Örülök annak, hogy ahogy telt az idő, egyre többen látták be, a VMSZ-nek igaza volt, illetve azt, hogy az ellenzéki, blokádoló, anarcho-liberális oldalon semmiféle konkrét kínálat nem jelent meg. Az szintén rendkívül fontos volt, hogy a közösségünk számára releváns ügyekkel haladjunk. Ebben a hihetetlenül nehéz évben például kidolgoztuk a második gazdaságfejlesztési stratégiát, elindítottuk a Pásztor István Alapítványt, amely immár 135 ezer euró értékben nyújtott támogatást a rászorulóknak, de sikerült befejezni számos jelentős beruházást, ilyen mondjuk a Magyar Szó Sajtó- és Nyomdamúzeum, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület székházának a megvásárlása, a Temerini Iparosok és Vállalkozók Magyar Egyesülete székházának vagy a bezdáni színház épületének a felújítása. Az ugyancsak lényeges volt, hogy amikor a másik oldalról leselkedtek ránk veszélyek, akkor világosan elmondtuk, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket semmilyen körülmény között nem tudnánk támogatni. Az idén gyakorlatilag káoszban, annak közepette folyt az építkezés. Tudjuk, hogy mi zajlott az utcákon és az országban, hogy az ellenzék füstbombákat dobált a parlamentben, megpróbálták az összes állami szervet megbénítani, és még sorolhatnánk. Maradjanak a szerb–magyar viszonyok olyanok, mint amilyenek voltak az utóbbi 11 évben, maradjon a VMSZ a normalitás és a stabilitás megtestesítője, a vajdasági magyarság számára fontos ügyekben pedig előreléphessünk: ez volt számunkra lényeges, meg az, hogy közösségünk kimaradjon ebből az alapvetően szerb–szerb összetűzésből.

 Volt-e olyan pillanat az elmúlt hónapokban, amikor a pártvezetésen belül egyet nem értés alakult ki annak kapcsán, hogy megszólaljanak-e élesebben? Voltak-e eltérő álláspontok?

– Átlagban havonta egyszer ülésezik a VMSZ Elnöksége és Tanácsa. Amikor 2024 novemberében elkezdődtek a tüntetések, majd idén januárban eszkalálódott a helyzet, több, sok órán át tartó ülésünk volt. Nagyjából 60 embernek tettem fel a kérdést, hogy vajon az, amit csinálunk, jó-e, vagy kell-e bármelyik irányban változtatni. Nem azért, mert nekem nem volt álláspontom, hanem mert fontosnak tartottam, hogy mindenki szabadon kifejtse a véleményét. Minden alkalommal egyhangúlag erősítette meg a párt legfőbb döntéshozó testülete, hogy az általunk képviselt irány jó.

 A hatalom mindhárom szintjén való részvétel ebben az időszakban inkább nagyobb felelősséget vagy szűkebb mozgásteret jelentett a párt számára?

– Egyértelműen nagyobb felelősséget. El kellett tudnunk magyarázni a partnereknek, hogy a párt és a közösség politikai önállóságához való ragaszkodás nem azt jelenti, hogy a VMSZ rossz koalíciós partner lenne. Ha mi például nem vonulunk akár koalíciós partnerünk oldalán az utcára, az nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezzük a koalíció fontosságát és eredményeit vagy fennmaradását. Annak ellenére, hogy ellenzéki oldalról nagyon sokan próbáltak konfliktust szítani a Szerb Haladó Párt és a VMSZ között, ellentét nincsen.

PESEVSZKI EVELYN velem készült teljes írását a következő linken olvashatja el: 
https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.344609/A-kaosz-ellenere-is-epitkezni