Repülő tehenek
A tehenek repülnek, a Föld lapos, Mlađo meg regionalista. Ezek Nenad Čanak szavai. Néhány nappal ezelőtt nyilatkozta ezt az újvidéki Dnevnik napilapnak. Egyetértek vele.
Nem is csoda, hogy az embereknek elege van a politikából, meg a politikusokból. Joggal várnák el ugyanis a hitelességet a közszereplőkkel kapcsolatban. De mindhiába. A politikusok többsége azt gondolja, hogy a polgárok nem emlékeznek már arra, ki mit mondott 2-3 évvel ezelőtt.
Mindezek alapján a politikusok nagy része (és a nagyobb pártok munkáját segítő PR guruk szinte mindegyike) azt gondolja, hogy bármit mondhat, ígérhet. A lényeg, hogy a kijelentés (nem is feltétlenül ígéret) hihetőnek tűnjön. Erre a mai eszközökkel föl lehet építeni egy többtízezer embert megmozgató akciót, kampányt.
Nézzük ennek legújabb példáját. Egy jó héttel ezelőtt Mlađan Dinkić korábbi gazdasági miniszter megérkezett a Parlamentbe és átvette a Szerbia Egyesült Régiói (korábban G17+) frakció vezetését. A Képviselőházban azóta még nem szólalt föl, de ujdonsült képviselőként országjárásba kezdett.
Annak első állomásáként március 15-én (a dátumválasztás biztosan „véletlen”) Zentára látogatott, ahol bejelentette: április 4-én aláírásgyűjtésbe kezdenek az ország decentralizációja érdekében. Szavai szerint, amennyiben sikerül elegendő aláírást összegyűjteniük, a képviselőcsoport vezetőjeként már júniusban indítványt ad be a köztársasági parlementnek a közvagyonról szóló törvény elfogadása érdekében.
Legalább 2 dolgot nem értek. Az egyik az, hogy a Szerbia Egyesült Régiói (lánykori nevén G17+) elnöke miért nem pl. Vladičin Hanban, Vranjeban, Čačakon vagy Loznicán győzködi az embereket a decentralizáció és a regionalizáció előnyeiről. Nem hiszem, hogy Zentán van ember, aki ne látná világosan: az önkormányzati vagyon visszaszolgáltatása elengedhetetlen, a miloševići időkben felépített és azóta is virágzó centralizmus pedig nem szolgálja az ország és még kevésbé az emberek érdekeit.
Ez egyébként a Demokrata Párt ügykezelési módszere is már évek óta. De valóban „jövedelmezőbb” párszáz szimpatizánst elszipkázni mondjuk a VMSZ-től, mint megpróbálni párezer ellenzéki szavazót „megtéríteni”? Emlékezzünk csak vissza, hol tartotta Tadić 2008 januárjában, az elnökválasztás első fordulóját megelőző kampányzárót? Szabadkán.
A másik dolog, amit nem értek, hogy ha már Dinkić ekkora élharcosa a decentralizációnak, akkor gazdasági miniszterként, kormányalelnökként, korábban pénzügyminiszterként miért nem tett annak érdekében, hogy pl. a zentai városháza ne legyen még mindig köztársasági tulajdon, vagy, hogy a Kormány tartsa tiszteletben a Vajdaság pénzelésére vonatkozó alkotmányos garanciát.
Talán azért, mert 2 évvel ezelőtt Dinkić miniszter még azt a nézetet képviselte, hogy a gazdasági világválságra való tekintettel, a vajdaságiaknak szolidárisnak kell lenniük. A szolidaritást pedig akkori nézete szerint úgy kellett volna demonstrálnunk, hogy kipénzeljük a X. közlekedési folyosó Horgos és Újvidék közötti szakaszát, meg bizonyos szociális kiadásokat (egészségügy, oktatás, fizetések stb.). Regionalizáció ám a javából az, amikor az egyébként semmi vagyonnal sem rendelkező tartomány az állam helyett építi a nemzetközi autópályát. De ez még az ingyenrészvénnyel kampányoló Dinkić volt. Később ébredt rá mennyire „jó téma” a decentralizáció.
Valóban ennyire nem számít a hitelesség? Ennyire egyszerű átverni az embereket? Nem hiszem. A tehenek a földön járnak.