Örökzöld
A blogban vannak visszatérő témák. Örökzöldek. Pl. a körzethatárok, a közvagyonról szóló nemlétező törvény, Vajdaság 7%-a. Ezek azok a kérdések, amelyeket még nem sikerült megnyugtatóan rendezni. Részeredmények, nyertes csaták vannak, de még nem kerülhetnek le a napirendről.
A menetrend szerinti visszatérő téma a költségvetés. Mindig szorongás fog el novemberben, amikor a köztársasági pénzügyminisztérium az utolsó símításokat kezdi végezni a költségvetés tervezetén. Újra veszekedni kell-e majd azért ami megillet bennünket? Az utóbbi időben pedig nem csak novemberben lehet ebben az érzésben részem, hiszen évközben is legalább egyszer módosul a költségvetés.
Tavaly decemberben elvszerűek voltunk, kitartóak, minden nyomás ellenére, és nem szavaztuk meg az alkotmány –és vajdaságellenes költségvetést. Persze rögtön érkezett a büntető hadoszlop - leváltották az embereinket Szabadkán és Zentán, összeállva a DSS-szel, a VMDP-vel, a Magyar Polgári Szövetséggel, meg akivel csak lehetett - meg az irányított lejárató kampány a belgrádi sajtóban. „Meg akartuk buktatni a kormányt, amikor a szerbiai köztársasági elnök éppen az ország tagfelvételi kérelmét vitte Stockholmba; szövetkeztünk a jobboldali ellenzékkel” és hasonló badarságok.
Azóta nincs lakossági fórum, amelyen ne kellene elmondani, miért nem támogattuk a költségvetést. Persze 2 mondatból megértik az emberek, de a folyamatos negatív propaganda hatására még mindig magyarázkodni kell. Mintha legalábbis nekünk lenne szégyellnivalónk.
Az idén jóval november előtt kezdődik a szorongásos korszak. Még augusztus elején bejelentette a miniszterelnök, hogy október folyamán a képviselőház elé kerül az idei költségvetés módosítása. Rögtön kimondtuk, hogy ezúttal sem fogunk alkotmányellenes költségvetésre szavazni, hanem találjuk meg a megoldást.
A héten a parlamenti felszólalásom is erről szólt. Az ülésen jelen levő pénzügyminiszter asszonytól azt kérdeztem, hogy mikor terjeszti be a kormány a közvagyonról szóló törvény javaslatát, amellyel végre a tartomány és az önkormányzatok 15 év után visszakaphatnák saját vagyonukat. Meg nyilvánosan kértem meg arra, hogy a kormány sziveskedjék ne megfeledkezni a Vajdaság pénzelésére vonatkozó alkotmányos kötelezettségéről. Választ természetesen nem kaptam. De mit is mondhatott volna?!
Az újságírók már pontosan tudják mi jár(na) Vajdaságnak, mit ír erre vonatkozóan az alkotmány. Csak ma és tegnap 4 belgrádi lapnak és a Magyar Szónak nyilatkoztam erről. A pénzügyminiszter meg mellébeszél. Vajdaság eddig mindig megkapta a 7%-ot – mondta hétfőn parlamenti sajtótájékoztatóján. Számtalanszor elmondtuk: az alkotmány nem csak arról rendelkezik, hogy Vajdaságot legalább 7% illeti meg a költségvetésből, hanem arról is, hogy ennek a pénznek 3/7-ét (kb 42%-át) nagyberuházásokra kell költeni. Ha a kormány csak azt nézi, hogy formálisan meglegyen a 7% és ebbe az összegbe beleszámolja pl. a vajdasági pedagógusok bérére elkülönítendő pénzt is (ahogyan eddig mindig tette), akkor befektetésekre nem maradhat az alkotmány által minimálisként előírt összeg. Nem tudom elképzelni, hogy ezt az egyébként tudományok doktora, egyetemi előadó miniszter nem érti.
Az is döbbenetes, hogy úgy tűnik újra nem számíthatunk a Vajdasági Szociáldemokrata Ligára. Nem meglepő, de döbbenetes. Az viszont jó, hogy a B92 honlapján hozzászólók látják, hogy a „vajdasági kérdésekben” ki kicsoda.
Rögtön az új parlamenti szezon elején konfliktusok várhatóak. Nehéz napok. De elvszerűnek kell lenni. Csak az éri meg.
