„Orbánföld”?
A napokban szépen lassan csordogált a március 30-an elkezdett parlamenti ülés. Úgy saccolom, hogy ma be is fejeződik a 94 napirendi pont megtárgyalása. Könnyű fejszámolással levonható a következtetés, hogy átlagban 3 törvényjavaslatot vitatott meg a Parlament minden nap (a hétvégéket is beleszámítva). Ez azért nem akármilyen teljesítmény.
A szavazónap után, amely a jövő héten lesz, mindösszesen 20 kormány által beterjesztett javaslat várja a parlamenti vitát (ezek 80%-a nemzetközi egyezmény). Soha nem álltunk ilyen jól.
Ezt a tempót az tette lehetővé, hogy mostanában igencsak nyugis a hangulat. Arról beszélgettünk a héten, hogy irígylésreméltóak az ukrajnai kollégák. A tojásdobálás még hagyján, de a füsbomba... Az az igazi demokratikus meggyőzőeszköz.
A kiszámíthatóan csordogáló vita rákényszerítette a parlamenti tudósítókat, hogy az ülésről szóló jelentések mellett vagy helyett más téma után nézzenek. A bulvársajtó az örökzöld témákat melegítette fel (képviselői költségek, örömlányok a parlamentben stb.), míg a komolyabb lapok a külpolitika irányába fordultak.
Elég nagy teret kapott az utóbbi hetekben a Fidesz győzelme és a Jobbik parlamentbe jutása. Nem tartom meglepőnek egyiket sem. Ugyan Európában nem nagyon jellemző egy párt 2/3-os többsége, de azért szép számmal vannak a szerbiaiénál jelentősen nagyobb támogatottságú kormányok az ókontinensen. Törökországban, Montenegróban és Oroszországban is 60%-on felüli mandátumaránnyal rendelkeznek a kormányzó pártok.
A politikai kínálat tarkasága egy demokráciában fontos követelmény. Ebből a szempontból sose jó, ha egy pártnak 2/3-os többsége van. Nem természetes. De attól még a politikai rendszerben nem alakul ki szükségszerűen demokrácia-deficit. Magyarországon az Alkotmány összesen negyvenkilenc esetben köti a parlamenti döntést kétharmados többséghez. A közjogi rendszer alapjait meghatározó törvényeket azért kötötték az alkotmányozók kétharmados parlamenti többséghez, hogy a pártok csak konszenzussal, vagy nagyon erős választási felhatalmazással nyúlhassanak hozzájuk. (Szerbiában mindent megszavazhat 126 képviselő, az alkotmánymódosítást leszámítva).
Orbán Viktor az elsöprő győzelmet követő első sajtótájékoztatóján ironikusan ezt üzente az MSZP-nek: „Bátorság, elvtársak és elvtársnők, ...a demokrácia megmaradt.” Kizárólag az új kormány felelőssége lesz, hogy így legyen. A cseh Lidove Noviny egy cikkben már Orbánföldnek nevezte Magyarországot.
A Jobbikkal semmilyen kapcsolatunk nincs. A vajdasági magyaroknak biztosan nem tesz jót a megerősödésük. A magyarországi választók akaratából viszont ott fognak ülni 47-en a 386 tagú Országgyűlésben. De ez se magyarországi specifikum. Pl. a szociáldemokratákkal alkotott kormánykoalíció tagja már 4 éve a Szlovák Nemzeti Párt (SNS), amelynek elnöke, Jan Slotá szinte hetente tesz magyarellenes megnyilatkozásokat. Legutóbb arról beszélt, hogy a magyarok undorító, szőrös lovakon jöttek a Kárpát-medencébe. Szlovákia mellett Olaszországban és Dániában is van a kormánykoalícióban populista, szélsőjobboldali párt.
Sok minden múlik azon a kérdésen is, amely Szerbiában már évek óta a figyelem központjában van: a választási rendszeren. A magyarországi bonyolult, vegyes választási rendszerben a Fidesz 52%-os támogatottsága végül 68%-os parlamenti képviseletet jelent, míg a Jobbik közel 18%-a a parlamenti mandátumok 12%-át biztosította a pártnak. Lehet hogy nem is olyan igazságtalan a szerbiai részarányos választási rendszer.
Az Anyaországban valószínűleg május 14-én lesz az Országgyűlés alakuló ülése. Fontos, hogy jó kapcsolatunk legyen majd az új kormánnyal. De a vajdasági magyarok helyzetének alakulása szempontjából továbbra se Budapest lesz a legfontosabb város, hanem Belgrád.
