Különleges alkalom
Az elmúlt években az a gyakorlat alakult ki a szerbiai Kormány működésében, hogy a miniszterek csak a saját párttársaik által irányított önkormányzatokba látogatnak el. A belgrádi sajtó cikkezgetett is arról néhány hónappal ezelőtt, hogy az egyik kormánytag az utolsó pillanatban mondta le az egyik dél-szerbiai községbe tervezett látogatását, mert rájött, hogy a polgármester a Szerb Szocialista Párt „embere”. Ez a szerbiai demokratikus valóság.
Ennek ismeretében elmondhatjuk, hogy a magyarkanizsai önkormányzat helyzete meglehetősen előnytelen. Azon ritka önkormányzatok egyikéről van szó ugyanis, amelyeket demokratikus beállítottságú pártok irányítanak, ugyanakkor a Demokrata Párt ellenzékben politizál. A Magyar Koalíció 2008 májusában kivívott elsöprő választási győzelmét követően a községben a köztársasági Kormány tagjai közül csak Ivica Dačić belügyminiszter járt, amikor is az idén januárban átadta az első magyarkanizsai (KA) rendszámtáblát.
Persze egészen másképp működött ez az előző önkormányzati mandátumban, amikor a községnek DS-es polgármestere volt. Voltak olyan miniszterek, akik szinte minden hónapban elmentek Kanizsára. Volt hogy egy kis pénzt vittek, volt hogy igéreteket, vagy még azt se. Úgy demokratikusan.
De ez minden tekintetben a régmúlt. Ma, néhány héten át tartó időpont egyeztetést követően eljött Magyarkanizsára és Martonosra Rasim Ljajić. A köztársasági munkaügyi és szociálpolitikai miniszter többek között találkozott az önkormányzat vezetőivel, a Gerontológiai Központ, a Szociális Központ, meg a Szociális Védelmi Szolgáltató Központ igazgatójával. Valaki azt mondhatná, hogy fölösleges volt felsorolnom, hogy kikkel ült egy asztalhoz a miniszter, hiszen természetes, hogy megbeszéléseket folytatott a községi vezetőkkel, meg a tárcája hatáskörébe tartozó intézmények irányítóival.
A helyzet viszont e tekintetben sem egyszerű. 3 nappal ezelőtt ugyanis a tartományi egészségügyi és szociálpolitikai miniszter úgy töltött el néhány órát Magyarkanizsán és Martonoson, hogy nem kívánt sem az önkormányzat, sem a helyi közösség vezetőivel találkozni. Úgy tűnik a DS-es dr. Csengeri Attila úgy gondolja, hogy nincs miről beszélnie a polgármesterrel, meg a faluelnökkel. Elvégre nem egy pártban van velük. Az a fontos, hogy elcsevegett a közelmúltban Martonosra települt koszovói romák képviselőivel.
Ahogy azt a március 29-i falugyűlésen megígértük, Rasim Ljajić elment Martonosra. De mi fontosabbnak tartottuk, hogy a helyi magyarokkal, szerbekkel és romákkal, meg a falu választott vezetőivel beszélgessen. Hogy közvetlenül tőlük hallja, hogy mitől és miért fél a település lakossága. És megpróbáljunk közösen rendezni ezt a valóban összetett helyzetet.
A miniszter nyitott és segítőkész volt, mint mindig. Egy szociális munkás felvétele és a befogadóközpont létrehozata ügyében telefonon rögtön intézkedett, az alapos körüljárást igénylő kérdésekben pedig folyamatosan egyeztetni fog a község vezetőivel.
A mai, sajnos különlegesnek számító alkalmat remélem újabb konkrét eredményeket hozó miniszteri látogatások követnek mad. Ideje lenne a Demokrata Pártban is végre belátni: azzal, hogy nem vesznek tudomást a nem általuk irányított önkormányzatokról, az adott község teljes lakosságát büntetik. Kik ők, hogy ezt megengedhessék maguknak?
