Dr. Pásztor Bálint, március 15-i ünnepi beszéde
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Főkonzul Asszony!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő Közösség!
Legyen béke, szabadság és egyetértés! Aktuálisabb ez, mint bármikor volt az elmúlt 177 évben, mert béke nélkül nincs fejlődés, szabadság nélkül az életnek nincs értelme, egyetértés nélkül pedig nem várhatunk sikert.
1848. március 15-ét ünnepeljük ma is, azt a napot, amely visszaadta a magyar nemzet önbecsülését.
A márciusi ifjak zászlaján az önállóság és a felelős képviselet volt. Kifejezésre juttatta a '48-49-es forradalom és szabadságharc az összefogás erejét, hiszen ahogy akkor is megmutatkozott, és azóta is számos alkalommal, mi magyarok csak önmagunkra számíthatunk és egymásra. Ebből a hagyományból merít a Vajdasági Magyar Szövetség érdekvédelmi tevékenysége immár több mint harminc esztendeje, csakúgy, mint Magyarország Kormányának patrióta kiállása 15 éve. A célok maradtak, önállóság, felelős képviselet, mert a veszélyek állandóak, nem csökkennek és nem is tűnnek el. Március 15-én a Habsburg elnyomás alóli szabadság, a nemzeti önállóság, a polgári átalakulás, a parlamentáris demokrácia eszméje voltak a legfontosabb célkitűzések. Március 15-e vívmánya az áprilisi törvények, amelyek többek között kimondták a jobbágyság felszabadítását, biztosították a sajtószabadságot, megalakulhatott a felelős magyar kormány és a népképviselet.
1848 tanulsága, hogy a nemzeti érdekek érvényesítése kizárólag széles társadalmi összefogással érhető el, a szabadság kivívása egyszeri esemény, de megtartása folyamatos küzdelem. Nem sokkal 1848. március 15-e után, a szabadságharc elbukásakor ez bebizonyosodott, amikor színre lépett a neoabszolutizmus, később pedig a kiegyezés. De ne szaladjunk ennyire előre.
A történelmet viszont ismerni kell, érteni kell, és jól kell érteni. És mindig teljes folyamatában kell szemlélni, nem csak egy-egy mozzanatát kiragadva. Nézzük hát meg, hogyan szólnak hozzánk a hősök. Mit üzennek nekünk a reformkor hősei? Kossuth Lajos 1848. március 3-án, a Parlamentben elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen a későbbi márciusi ifjak követeléseit. Ez egy nagyon konkrét program volt. Nem azt mondta, mindegy mi lesz, csak ne ezek legyenek, nem is transzparenseket tartott képviselőtársai arca előtt, szégyent hozva a nemzetre, hanem alkotmányos átalakulást, belső reformot tűzött ki célul, a korábbi, a magyarságra olyannyira jellemző sérelmi taktika helyett népképviseleti parlamentet, magyar, független felelős nemzeti kormányt, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést irányozott elő ez a nagyon konkrét és akkor nagyon-nagyon korszerű program.
Mit mond még Kossuth Lajos? Idézem: „Nekünk hát ez országgyűlés eredményességét az alkotmányos kifejlődés, a belnyugalom, az érzelmek egybe olvadása s a nép érdekében biztosítanunk kell.” -idézet vége. De azt is mondja Kossuth Lajos, újra idézem: ”Igen gyakran megtörténik, hogy ha az ember kellőleg nem veszi figyelembe a körülményeket, éppen az ellenkező célnak szolgál kezére, és éppen az ellenség nevet azon leginkább.”
Újra egy idézet Kossuth Lajostól: „Ki lehetetlenségbe kezd, mutatja, hogy nem képes véghezvinni a lehetőt, s nem fogja fel a valót.” Mindig a realitás talaján kell mozogni, és mindig kizárólag a nemzet érdekét kell figyelembe venni, és annak érdekében kell nap mint nap tevékenykedni. Kossuth Lajos mellett a reformkor egyik legemblematikusabb szereplője Széchenyi István volt. Gróf Széchenyi Istvánnak mély meggyőződése volt, hogy az új Magyarország megteremtése csak békés eszközökkel lehetséges. A törvényhozás révén akarta szabályozni a magyar társadalom megújulási folyamatát, és meggyőződése volt, hogy minden, ami fejlődést jelent, csak az alkotmányos rend keretében valósítható meg. „Szélsőségek soha nem vezetnek célhoz” - vallotta gróf Széchenyi István. De azt is mondta: „Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is.” A Vajdasági Magyar Szövetség ezzel összhangban mindig önállóan méretteti meg magát és felvállalja a közösség érdekeinek képviseletét. Magyarként a szülőföldön boldogulás igénye és célja a minden mást felülíró cél. Ennek érdekében részt veszünk az ország építésében, de megvan a kellő bölcsességünk ahhoz, hogy ezt nem tehetjük önállóan, hanem ehhez mindig szövetségesekre van szükség, és hosszú távon kell terveznünk és gondolkodnunk, mindig kizárólag a magyar közösség érdekében, nem oldalt választva, nem behódolva bárkinek is, önállóan, szövetségeket keresve, a magyar közösség érdekeinek megvalósítása mentén. Ezt teszi a Vajdasági Magyar Szövetség 31. esztendeje.
Mit mondott Deák Ferenc? Idézem: „…a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság.” - a haza bölcse. De azt is mondta, idézem újra: „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.” Ugye nem is olyan egyszerű dolog a politika és a történelem? Ugye sok szempontból kell megvizsgálni a helyzetet, mielőtt döntést hozunk? De mindezeket a személyiségeket, történelmünk nagyjait összekötötte az, hogy a nemzet szolgálatát tartották a legfontosabbnak. És mi is próbáljuk bizonyítani, hogy még ha elsőre lehetetlennek is tűnt sokszor az elmúlt évtizedekben, ha bölcsen és kitartóan küzdünk, akkor elérhetők, megvalósíthatók a vajdasági magyar közösségnek az elképzelései, álmai. Hiszen akárhogy is megtépázott bennünket az elmúlt több mint száz esztendő, még mindig itt van a vajdasági magyarság. Meggyőződésem, hogy itt lesz nagyon sokáig, hiszen van jövőképünk, vannak partnereink, és van egy mindent túlélni képes, túlélni akaró közösségünk - ez a vajdasági magyar közösség.
Jókai bicentenáriumot ünneplünk az idén, Jókainak nemrég februárban volt a 200. születésnapja. Ő a márciusi ifjak egyike volt, a forradalom lelkes támogatója és aktív szereplője, a 12 pont - hiszen volt 12 pont volt, programja az 1848-as forradalomnak - megfogalmazóinak egyike. Éppen ezért a szabadságharc bukása után bujdosni, rejtőzködni kényszerült. A kiegyezést követően azonban, 1867-et követően visszatérhetett a közéletbe, és talán nem mindenki tudja, hogy 35 éven át volt parlamenti képviselő. A magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakjává vált, regényeiben megörökíti a forradalom eszméit és a magyar nép küzdelmét. Az 50 éves írói jubileuma alkalmából viszont 1894. január 6-án József főherceg, Habsburg József főherceg védnöksége alatt alakult meg az ünnepet rendező bizottság Jókai tiszteletére. Jókait ez alkalommal a kitüntetések egész özönével halmozták el. I. Ferenc József király elismerését és jókívánságait a hivatalos lap közölte, ezen kívül pedig többek között az akkori szerb király, Aleksandar Obrenović 1894. február 7-én a Szent Száva Rend nagykeresztjét küldte meg Jókai Mórnak. 1894. április 1-jén, csupán néhány hónappal később, Jókai Mór beszédet mondott Kossuth Lajos temetésén, az uralkodó irányában akkor viselt lojalitása ellenére, hiszen kitartott elvei mellett, de a realitás talaján mozgott. Parlamenti képviselőségének egyik legismertebb mondata az, idézem: „Borzadok az olyan küzdelmektől, ahol többé nem sebeket adnak, de ahol a mindennap a rám hajigált sarat kell magamról letisztogatnom.” Ismerős-e politikustársaim, harcostársaim, ez a Jókai Mórtól származó idézet?
Itt volt Ferenc József császár és magyar király, aki a forradalom leverését követően ránk küldte Haynaut, majd a Bach-korszakot minden rettenetével. Uralkodóként a zsarnokságot teljesítette, testesítette meg, és a következő idézetet neki tulajdonítjuk, idézem Ferenc József császárt: „A legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben, sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”
Ez vonatkozott a későbbi aradi vértanúkra, és még nagyon sok más 1848-as hősre. És mi történt két évtizeddel később? A kiegyezés Ferenc József császár a Habsburgok és a magyarság politikai vezetői között. Megalkuvás volt ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim a magyarok részéről? Nem. Ez a realitás talaján mozgó, egyedüli, lehetséges lépéssorozat volt, ami elhozta azt az időszakot az akkori Magyarországnak, amely a boldog békeidőként ismert, és amelynek köszönhetően Szabadka is, Újvidék is, Nagybecskerek is, Pancsova is, Zombor is azzá vált, amilyennek szeretjük, amilyennek próbáljuk megóvni, és amire büszkék vagyunk. Ez mind az osztrák-magyar kiegyezésnek volt a következménye, és lehetett volna azt mondani 1867-ben Deák Ferencnek és a többieknek, hogy márpedig azzal, aki azt mondta, hogy a legnagyobb szigorúsággal fog fellépni, és a kiemelkedő mákfejeknek le kell hullaniuk, nincsen kompromisszum. De akkor nem biztos, hogy magyar nemzetről beszélhetnénk politikai értelemben még most is a XXI. században. Tehát a politikában ismerni kell a történelmet, nem szabad semmit elfelejteni a régmúltból, de bizony lehet, hogy fontosabb az, hogy mi történik, mi történt tíz évvel ezelőtt, és ki mit mondott 10 évvel ezelőtt, mint az, hogy ki mit mondott 30 évvel ezelőtt, mert ellenkező esetben magyar kiegyezésre, magyar felemelkedésre és boldog békeidőkre nem került volna sor.
Ahogy 1848-ban, most is a magyar nemzet önállóságáért folyik a küzdelem. Itt is, Magyarországon is, Brüsszelben is. Brüsszelben megalakult az Európai Parlamentben a Patrióták frakciója, akik vagy amely küzd, harcol nap mint nap a magyar érdekekért. Brüsszelben, ahol a kereszténységen, a polgári értékrenden, a nemzeti kultúrán, a hagyományokon alapuló életforma immár megvetendőnek számít a hivatalos brüsszeli álláspont szerint, és éppen ez az, ami a magyar nemzetet évszázadokon át megtartotta és erőssé tette, és amiért a mi képviselőink és a magyar kormány kiáll. Egész történelmünk arról szól, hogy az önállóság, a függetlenség nem önmagától értendő, a birodalmak változnak, de a magyarságnak a kiállása, harciassága, bátorsága, állhatatossága és szívóssága örök. Ki kell tartani a mindennapos küzdelem mellett is, és oda kell figyelni, hogy az érdekeink ne sérüljenek. Hiszen a szuverenitás nem egyszer elért eredmény, hanem azt folyamatosan védeni kell. Most határozott kiállással, bölcs politizálással, szövetségesek meglelésével folyik a küzdelem, hogy ne járjunk úgy, ahogy a hőseink jártak 1849-ben, amikor a már emlegetett Ferenc József császár az orosz cár segítségével tudta kizárólag leverni a magyar szabadságharcot. A haza és a nemzet ügye mindenek felett kell, hogy álljon! Ezt mutatták meg a bátor, lelkes márciusi ifjak és később államférfiak, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, Batthyány Lajos és a többiek. De megmutatta ezt a magyar nép is, amely összefogott a hazáért és a nemzetért, mert akkor is és most is a számunkra megfelelő, az általunk elképzelt jövő csak akkor lehet biztosított, ha mi, magyarok döntünk róla. Ha valaki, akkor ezt mi, vajdasági magyarok megtanultuk az elmúlt évtizedekben. Ez a Vajdasági Magyar Szövetség megalapításának, működésének is a célja, hogy magunk döntsünk a sorsunkról.
Ahogy Kossuth Lajos március 3-án pontos programot fogalmazott meg az országgyűlésben elmondott, a pozsonyi országgyűlésben elmondott beszédében, ahogy a márciusi ifjak a 12 pontban pontosan definiálták, hogy mit kíván a magyar nemzet, úgy nekünk is pontos programmal kell rendelkeznünk, és nem csak programmal, hanem cselekvési tervvel, és rendelkeztünk is az elmúlt évtizedekben, és rendelkezünk ma is. A történelmi tanulságokból és a józan ész diktálta tényekből kiindulva önállóan törekszünk legitimitásra, majd szövetségeket kötünk. A felelős magyar kormány 2010-ben meghirdetett nemzetegyesítő stratégiája nagyon sokban segített és segít bennünket, és szeretnék köszönetet mondani Panyi Miklós államtitkár úrnak, egyrészt azért, hogy elhozta Magyarország Kormányának üzenetét, másrészt pedig azért, hogy cselekvő résztvevőjeként ennek a nemzetpolitikának évekre visszamenőleg támogat bennünket, és mindig számíthatunk rá.
De szót kell értenünk, szót kell tudnunk értenünk, meg kell próbálnunk szót értenünk a szerbek legitim politikai erejével is, és ahogy az előbb láthattuk a történelmi példából, nem csak az a fontos, hogy ki mit mondott 30 éve, vagy 20 éve, az is fontos, hogy ki mit tett tíz évvel ezelőtt vagy öt évvel ezelőtt. Legyünk méltóak továbbra is 1848 márciusának hőseihez! Az egész nemzet példájukból merít erőt, elsősorban mi, az elszakított nemzetrészek. Ezért vagyunk itt, és leszünk összefogásunknak köszönhetően, a többségi nemzet és a velünk együtt élő többi nemzet értékeinek tiszteletben tartásával. Legyünk méltóak továbbra is minden eddigi eredményhez és a hősök lelkesedéséhez, hitéhez és áldozatához. Mert bizony a vajdasági magyar nemzetrész is komoly áldozatokat mutatott be az 1848. március 15-én kezdődő forradalomban, aradi vértanúk személyében, honvédek személyében, hősök személyében. Ahogy Lányi Géza írja Dicső ünnepünk március 15-e című versében, idézem: „Követelésüket 12 pontba foglalták, Bécstől való függetlenségüket akarták, béke, szabadság, egyetértés, erős kötelék, ezért 13 vértanú adta életét.” Rólunk is emlékezünk ezekben a napokban Vajdaságban, 60 rendezvénnyel. Nagyon sok bátorság, erő, elszántság, hit, bizakodás, határozott jövőkép kell ahhoz, és főleg az összefogás, mint 1848-ban is, hogy meg tudjunk maradni, hogy a kisebbségbe szorítottak küzdelmeit sikerrel meg tudjuk vívni, hogy idegen közegben érvényesülni tudjunk, és hogy talpon tudjunk maradni. A „rabok leszünk vagy szabadok” kisebbségi létben még nagyobb téttel bír, hiszen mindig az a kérdés, minden nap az a kérdés, hogy fennmaradunk vagy elveszünk, és nekünk mindent meg kell annak érdekében tennünk, hogy fennmaradjunk és fejlődjünk. Éppen ezért a Vajdasági Magyar Szövetség a normalitás hangja, és ezért gondolja azt, hogy a politikát vissza kell terelni az intézményekbe. A felelős képviseletben hiszünk és az elszámoltatásban, elszámolással viszont kizárólag a vajdasági magyar közösségnek tartozunk.
Nézzük hát, mik voltak az előző március 15-i ünnepség óta a legfontosabb eredmények. Sikeresen vettünk részt az önkormányzati megmérettetésen, a lejtő pályán, Európai parlamenti képviselőnk is lett újra a Fidesz KDNP listájáról, Csúrogon és később Zsablyán a szerb és magyar államfők ismét közösen koszorúztak, megismételtük a történelmi megbékélést 11 évvel később, idén októberben, és felavattuk a zsablyai római katolikus templomot. Tavaly több mint 20 millió euró értékben 1811 támogatott képében folytatódott a Vajdasági Magyar Szövetség gazdaságfejlesztési programjának a megvalósítása, köszönet érte Magyarország Kormányának. A Magyar Szó felújított székházát is átadtuk, és Vackor óvoda is nyílt Újvidéken. A VMSZ 30. születésnapja alkalmából szervezett rendezvény megmutatta, hogy milyen tiszteletnek örvend ennek a pártnak a közössége Belgrádban is és Budapesten is. Átadásra kerültek az első Pásztor István-díjak, a megbékélés jegyében azok kapták, akik ennek a folyamatnak az élén álltak 2013-ban. És felemeltük a hangunkat a sorkatonaság ellen, annak ellenére, hogy a kormánykoalíció részét képezzük, hiszen 1848-ban is azt mondták eleink, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk - ez a 12 pont 10. pontja, merthogy akkor volt program. Most is a nemzet mellett állunk, működik a Parlament, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség újabb 27 tagszervezettel bővült immár 148-ra. 88 szakember írja a gazdaságfejlesztési stratégiánkat. Mezőgazdasági szakpolitikusaink 26 helyszínen beszélgettek ezekben a hetekben a gazdákkal, hiszen mi a közösség mellett állunk. Folyamatban vannak a fejlesztések az oktatásban, az infrastruktúrában. Miért fontos mindez? Azért, mert a 80 huszár című kultikus filmben a következő mondat hangzik el: „Ha lépni akarsz, ne az első lépésre gondolj soha, hanem a tizedikre, mert ha te csak egyet lépsz, az ellenséged is lép egyet.” Ez a hozzáállás vezéreli a Vajdasági Magyar Szövetséget. Mi vagyunk ma a szabadság harcosai, az önállóság fenntartói, annak a gátja, hogy a közösség képviselet, hang nélkül maradjon, hogy idegenek döntsenek, liberális pártok Belgrádból arról, hogy mi a jó a vajdasági magyaroknak. Az egyetlen önálló magyar erő Szerbiában a Vajdasági Magyar Szövetség. El tudunk számolni, és folyamatosan el is számolunk. Kizárólag a vajdasági magyar közösség áll fölöttünk, amelynek többsége megkérdőjelezhetetlen módon továbbra is támogatja a Vajdasági Magyar Szövetséget, mi pedig minden nap annak érdekében fogunk dolgozni, hogy ez így is maradjon. Hiszen sok ember rengeteg munkája van abban nap mint nap, hogy az itteni magyarok oktatási, művelődési, gazdasági élete működjön minden nehézség ellenére.
Többségi normalitás vagy hangos és agresszív kisebbség? Ez a kérdés. Én mindig a normalitásra szavazok. Mindig a független képviseletre szavazok és nem az anarchiára.
Mi egységet, gondoskodást, jogvédelmet, önálló képviseletet kínálunk továbbra is a vajdasági magyar közösségnek, nem csüggedhetünk, hiszen a saját közösségünk álmait sikerre kell vinnünk, ez a feladatunk.
Ahogy a huszárok köszöntik egymást végezetül: Erőt, tisztességet! Erőt, tisztességet!
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
