Dr. Pásztor Bálint beszéde a szabadkai zsinagóga orgonaavató hangversenyén
Hölgyeim és Uraim!
Európa talán legszebb zsinagógája Szabadkán van. A szecesszió magyar változatának egyik műremeke a mi városunk építészeti ékköve.
Soha nem tudtam úgy elmenni előtte, hogy ne csodáljam meg, és ne arra gondoljak, milyen szép így is, de milyen szép lehetett eredeti állapotában. Emlékszem egy több mint 15 évvel ezelőtti Budapest Klezmer Band koncertre itt, az akkor még romos épületben.
Mindig azt reméltem, eljön az az idő is, amikor újra régi fényében pompázhat mindannyiunk büszkeségére.
Ahogyan volt ennek a városnak korszaka, amikor ennek és a többi hasonlóan szép és jelentős épület létrehozásának is megvolt az ideje. Ez a korszak városunk történetének két legjobb polgármestere, meghatározó személyisége nevéhez fűződik. Mamuzsity Lázár 18 évig vezette a várost és a zsinagóga építése az ő polgármestersége alatt kezdődött, dr. Bíró Károly pedig 16 évig volt a város élén, és ő volt a polgármester a zsinagóga átadása idején. Ők azok, akikkel a város az új és korszerű irányokat követve szellemi és gazdasági tekintetben is óriási léptekkel fejlődött.
Megrendítő volt először belépni e falak közé a felújítás után. Az embernek eláll a lélegzete. Nem lehet betelni vele. Ez az épület maga a csoda. Szinekbe, formákba, mintákba öltött mestermunka. Tudás, jövőbelátás, életfilozófia és hitvallás. Az ima háza, amely felemeli a lelket, átlényegíti a szellemet és jobbá tesz minket.
A kizárólagosság és a gyűlölet eszméje, majd a múlt század végén a művészetnek álcázott totalitarizmus csupán néhány év alatt hatalmas pusztítást végzett, a károk helyreállítása, az újjáépítés pedig kilátástalannak tűnt.
A szabadkai zsinagóga esetében sokáig nem volt lehetőség, de sajnos fogadókészség sem a felújításra.
Az ember meg nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg.
Mi azok vagyunk, akik a pusztítás okozta károkat minden erőnkkel és minden lehetőséget kihasználva, helyrehozni törekszünk. Szándékunkban megértésre és segítőkre leltünk. Magyarország közel 3 millió euró értékű és a szerbiai különböző hatalmi szintektől folyósított összesen 750.000 eurós támogatásból a zsinagóga immár harmadik éve újra városunk dísze.
Azok vagyunk, akiknek értékrendje szerint az épített és szellemi örökség nagy kincs és dolgunk, hogy féltve őrizzük.
Értékrendünkben a rombolásnak helye nincs, de a hanyagság felett sem hunyunk szemet. Az ugyanis rombolás, csak annak egy lassúbb változata.
Az épített és szellemi örökség tiszteletben tartása, megóvása és a források fellelése a felújításra az, amit tennünk kell; és tennünk illik, hogy új és méltó tartalmakkal töltsük meg.
Szabó Magda szavaival - „Mintha volna valami izgalmasabb a földön, mint helyrehozni azt, ami elromlott, vagy helyükre tenni a széthullott darabokat, hogy megint ép legyen az egész” – most az az öröm és megtiszteltetés ért, hogy éppen én állhatok itt a felújított orgona avatásának ünnepélyes estjén, hogy elmondhassam, ép lett az egész, már az orgona is szól, nyolc évtized enyészet után.
Az orgona felújításával teljes a zsinagóga.
Erőfeszítéseink eredményét ünnepelve, az öröm, a jól végzett munka utáni elégedettség és a gyerekkori kívánság megvalósulásának hitetlenkedéssel vegyes boldogsága tölt el, hogy „helyükre kerültek a széthullott darabok és ismét ép lett az egész”.
Szóljon hát e csodálatos épület építtetői és építői emlékének tiszteletére, a felújítását támogatók és megvalósítók iránti köszönet jeleként, mindannyiunk örömére a felújított orgona, a mindent meghaladó művészet dicsőségére.
