Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének beszéde a bezdáni felújított színházépület átadóján
Tisztelt Bezdániak! Tisztelt Nyugat-bácskaiak!
A 200 évvel ezelőtt született Jókai Mór írja, az És mégis mozog a Föld című regényében: ”Csak azt tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.” Ennek az épületnek az esetében is ez pontosan így van. Én tavaly május 28-án jártam utoljára ebben az épületben, akkor indultak el a munkálatok, ma pedig a gyönyörűen felújított színházépületnek a megnyitó ünnepségét tudjuk megtartani, ami nemcsak egy színházépület, hanem ennek a közösségnek a szimbóluma, ennek a közösségnek a tönkretehetetlenségének, szívósságának, kitartásának, összefogásának, egybekapaszkodásának a szimbóluma, hiszen ez az épület ugyanúgy sok viszontagságon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, mint ahogy a bezdáni, de nyugodtan mondhatom, a nyugat-bácskai közösség is rengeteg megpróbáltatást élt túl az elmúlt évtizedekben. Éppen ezért az, hogy ez a színházépület megújult, nem csak a színházépületről szól, hanem az egész közösségről.
Nem csupán egy épület ez, hanem szimbólum. Annak is a szimbóluma, hogy a nyugat-bácskai magyarság, a bezdáni magyarság nem kesereg, hanem tesz annak érdekében, hogy meg tudjon maradni és ehhez szövetségeseket is tud találni. A Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség és Magyarország Kormánya felkarolta az elképzeléseiket, felkarolta az álmaiknak a megvalósítását. De itt nem arról van szó elsősorban, hogy megvalósult a bezdáni magyar közösségnek az álma, hanem a helyére kerültek a dolgok, hiszen ezt az épületet a bezdáni közösség építette, majd a hetvenes években a bezdáni közösség újította föl, és aztán 2003-ban elrabolták önöktől ezt az épületet, de sikerült visszaszerezni összefogással, szívóssággal, kitartással, és ezért mondom azt, hogy nem egy álom valósult meg, hanem visszakerültek a dolgok a maguk helyére, a bezdáni közösségnek egy gyönyörű színházépülete van, újra egy olyan színházépülete, amely méltó a településen 160 éves múltra visszatekintő színjátszáshoz. Önök egyénileg elkötelezettek magyarságuk mellett, kultúránk mellett, anyanyelvünk mellett, de közösségben is gondolkodnak. Ha ez nem így lenne, akkor az ehhez hasonló ügyek nem sikerrel végződnének.
Bölcs, előretekintő gondolkodásra van szükség ezekben a nehéz időkben is, de nehéz időkből a nyugat-bácskai magyar közösség számára nem volt hiány az elmúlt évtizedekben sem. Ahogy mindent túléltek, most is túl fognak élni, meg fognak erősödni és van ezen a településen is magyar jövő. 153 Prosperitati támogatottat mondhat magáénak ez a település az elmúlt 10 évben, ez 1,2 millió euró támogatást, vissza nem térítendő támogatást jelent. Ezt csak azért mondom, mert nem kizárólag messze földön híres színjátszása van ennek a településnek, nemcsak a kulturális életére lehet büszke, hanem a mezőgazdasági termelőire, vállalkozóira is, amelyek vagy akik itt képzelik el a jövőt, és akik tesznek annak érdekében, hogy megvalósulhassanak az elképzelések. Ahogy az immár 146 éves önkéntes tűzoltó egyesületre is büszkék lehetnek, amely átszövi a településnek a szövetét, és amely azt követően, hogy tavaly megünnepeltük a fennállásának a 145. évfordulóját, Kallós Zoltán-díjban is részesült, és ezt a díjat Budapesten, a Várban adta át, akkor még Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár úr.
Azt kívánom Önöknek, hogy használják egészséggel ezt a színháztermet, legyen a színjátszóknak, az összes szakcsoportnak és a bezdáni közösségnek a bástyája, az a találkozóhely, ahol építik a közösséget, és annyit mondanék még zárszóként végezetül – de hát ezt önök tudják pontosan, hiszen ebből indultak ki az elmúlt évtizedekben is -Kossuth Lajos szavaival, hogy „Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.” Mi nem mondtunk le önmagunkról és nem is fogunk önmagunkról lemondani, ezért van ennek a közösségnek jövője.
Köszönöm szépen, hogy itt lehetek. Köszönöm a figyelmet!
