Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából elmondott beszéde
Tisztelt Főkonzulasszony! Tisztelt Vajdasági Magyarok!
Esterházy János felvidéki magyar vértanú politikus a következőképpen fogalmazott 1939-ben, idézem: “Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait és amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága.”.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ükszüleink, dédszüleink, nagyszüleink, szüleink mindannyian hősök, mindannyian olyan emberek, akik példát mutattak nekünk magyarságból, nemzethűségből, mert ha ez másképp lenne és másképp lett volna, akkor mi most nem állnánk és nem ülnénk itt, legalábbis nem a magyar nemzet részeként.
1920. június 4-én az ország elveszítette területének 72 százalékát, lakosságának kétharmadát, és több mint 3 millió magyar ébred fel határon túli magyarként. A külhoni magyarság 106 évvel későbbi létezése a történelmi bizonyítéka annak, hogy a Trianonban kifundált nemzetgyilkossági kísérlet a magyarok esetében kudarcot vallott, hiszen itt vagyunk és magyarként vagyunk itt, erős közösségként vagyunk itt. A nemzeti összetartozás napján éppen ezért a legerősebb üzenet a megmaradás. A külhoni magyarság megmaradása pedig közösségi teljesítmény, nem egyéni, hanem közösségi. A mai vajdasági magyar ember - mi mindannyian, a mindent túlélők leszármazottjai vagyunk. Ma az összetartozást és a tönkretehetetlenséget ünnepeljük. 2012 óta itt, a királyhalmi Jézus Szentséges Szíve plébániatemplom kertjében, de ebben az évben még 18 vajdasági magyar településen ünnepeljük a megmaradásunkat és azt, hogy a mindent túlélők leszármazottjai vagyunk.
Miért vagyunk a mindent túlélők leszármazottjai? Gondoljunk csak bele, hogy mi volt a helyzet itthon száz évvel ezelőtt. 1918 és 1924 között összesen 44.903 magyar hagyta el a szerb, horvát, szlovén királyságot. 44903 magyar mindösszesen hat esztendő alatt. 1922 nyaráig a délvidéki magyarság helyzete feltételes állampolgári állapot volt, ami azt jelenti, hogy a teljes jogbizonytalanság állapotában éltek eleink. A magyar optimális birtokosok földjeik 71%-át a jugoszláv állampolgárságot felvett magyar birtokosok a földterületei közel 39 százalékát veszítették el egyik napról a másikra, természetesen jogszerűtlenül. Az 1920-as évek elejére a régi magyar és addig működő iskolahálózatot felszámolták. Trianontól 1941-ig az történt, hogy a középiskolai 71 addig működő osztályból mindösszesen kettő maradt magyar osztály – egy Zentán és egy Szabadkán. A négyezer általános iskolai magyar tagozatból pedig mindösszesen 250 maradt. A közösség ott maradt életképes, ahol nem engedte szétesni intézményeit, és ahol összefogott.
Tisztelt Közösség! Váradi Imre, a magyar párt országos elnöke, egyetlen magyar szenátor 1935-ben így fogalmazott, idézem: “Mi a teendő? Az együtt maradás!” Váradiék öröksége egy politikai ösztön, tartsuk meg egymást, mert csak így lesz jövőnk közösségként. A megmaradás első feltétele tehát azóta is az önszerveződés és az összetartás. A vajdasági magyar közösséget az tartotta meg, hogy a legrosszabb körülmények között sem adta fel önmagát, nem adta meg magát, nem adta fel. Legrosszabb körülményből pedig adatott bőven az elmúlt 106 esztendőben, ugyanis gondoljuk csak végig; címszavakban: a királyi Jugoszláviában tapasztalt jogsértések után következtek 1944-ben a magyarellenes vérengzések, majd a kommunista vagyonelkobzás, a miloševići diktatúra, a kényszersorozások, a háborúk, a hiperinfláció, a bombázások időszaka, és mindent túlélt ez a közösség - a mi közösségünk.
Közben pedig autonómiát épített. 1999-ben létrejött az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács, 2002-ben pedig az alkotmányos és törvényes felhatalmazásokkal, hatáskörökkel rendelkező, azóta is működő és a magyar nemzeti közösség tagjai által szabadon megválasztott Magyar Nemzeti Tanács. Intézményeket alapított a közösség ezekben a nehéz időkben és tartott fenn, parlamenti szereplő volt és maradt. Hát így teltek az elmúlt évtizedek, tisztelt hölgyeim és Uraim!
És mi van ma? Pásztor István 2013-ban a következőképpen fogalmazott, idézem: “A vajdasági magyar közösség nemzetalakító erő.”. Így volt ez 2013-ban, így van azóta és így van ma is, így lesz a jövőben is. Az Európa Kollégium 2015-ben nyitotta meg kapuit Újvidéken, és több mint 1500 hallgatónak volt a lakhelye. Csak az idei tanévben, felsőoktatási ösztöndíjban több, mint 300 új ösztöndíjas részesült. A Prosperitati programjai közel hetvenezer vajdasági magyar ember közvetlen kezdeményezetti mivoltját jelentette. Az elmúlt 16 év kiemelkedő volt, mert a Fidesz nemzetpolitikája először eredményezett egyidejűleg közjogi, intézményi és gazdasági felemelkedést a határon túli magyar nemzetrészek esetében, de a vajdasági nemzetrész története azt is bizonyítja, hogy a közösség már 2010 előtt is képes volt saját, a közösséget megtartó intézményeket létrehozni és működtetni. Gondoljunk csak a 2005-ben létrehozott Médiaházra, a 2005-ben létrehozott Vajdasági Magyar Művelődési Intézetre, a 2003-ban létrehozott tehetséggondozó gimnáziumainkra, a zentai Bolyaira és a szabadkai Kosztolányira, vagy az 1994-ben létrehozott szabadkai Kosztolányi Színházra.
A szerbiai parlament 2013-ban a Kárpát-medencében egyedülálló módon határozatban ítélte el az 1944-45-ös magyarellenes cselekményeket, 2014-ben a szerbiai kormány hatályon kívül helyezte azokat a rendeleteket, amelyek háborús bűnösként a kollektív bűnösség elve alapján bélyegezték meg 70 esztendőn át a mi közösségünket, 2024-ben pedig ismételten a mostani köztársasági elnökök főt hajtottak az ártatlan áldozatok emléke előtt.
A teljes beszédemet elolvashatja: https://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/dr-pasztor-balint-vmsz-elnokenek-nemzeti-osszetartozas-napja-alkalmabol-elmondott
