Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából elmondott beszéde
Tisztelt Vajdasági Magyar Közösség!
Megemlékezés és ünnep is egyben a mai nap. Emlékezünk a szétszabdaltságra, de ünnepeljük az összetartozást. A határvonal forradás, a gyógyult seb nyoma a bőrön. Ez az emléknap azonban nem csupán a veszteségre való visszaemlékezés, hanem a jövőre irányuló felelősségvállalás is. Magyarország területének 72%-át, lakosságának kétharmadát veszítette el, és gazdasági, infrastrukturális katasztrófát is okozott a trianoni békediktátum. Június 4-e azóta gyásznap. Érthetetlen, igazságtalan és jóvátehetetlen döntés volt, az akkoriban alakulgató nemzetközi közjog kicsúfolása. De itt vagyunk és közösség vagyunk. Az egyetlen nemzet vagyunk, amelyet 105 esztendővel később is saját maga veszi körül.
A 90. évfordulón Magyarország Országgyűlése Kövér László és Semjén Zsolt kezdeményezésére törvényt alkotott a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről, és a trianoni békediktátum 90. évfordulója óta ez a nap nemcsak gyásznap, hanem ünnepnap is, nemzeti összetartozásunknak ünnepe. 2012 óta almafa áll itt, a királyhalmi Jézus Szentséges Szíve plébániatemplom kertjében. Emlékezünk ma és ünneplünk. Azt ünnepeljük, hogy összetartozunk, és ezekben a napokban a kárpátaljai magyar testvéreinken kívül a parajdiakra gondolunk nagyon sokat. Ezt jelenti az összetartozás, ezt jelenti a felelősségvállalás és néhány nappal ezelőtt ezért beszéltem Kelemen Hunor elnök úrral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével, és kínáltam föl a vajdasági magyar közösség nevében minden segítséget a parajdiaknak. Itt vagyunk, mert közösséget építünk. Klebelsberg Kuno, aki Trianon után rövid ideig belügy, majd kilenc éven át vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, a következőket mondta 1924-ben, idézem: „Az olyan nemzet, amelyek sorában a negatív emberek többségre jutnak, veszve van.” Klebelsberg üzenete 1924-ből a magyar ifjúsághoz egy fontos kérdést feszeget, melynek lényege, hogy tudjuk-e építeni ezt a közösséget. Lehet, hogy ismerősek ezek a gondolatok, lehet, hogy aktuálisabbak, mint bármikor korábban, de ez mindösszesen négy évvel a trianoni békediktátumot követően hangzott el egy rádióbeszédben. Mit mondott Klebelsberg Kuno? A negatív ember logikája, és idézném: „Milyen a negatív ember? Többnyire azt jósolgatja, hogy nem lesz az egészből semmi, amivel még azokat is elcsüggesztheti, akiknek az alkotó munkához hajlamuk és kedvük van. A negatív ember irigy. Mások hibáit nagyítja, kiszínezi, az iparkodókat leszólja, a bizakodókat kigúnyolja, másokat fölényes hangon bírál, és eközben ki is adja az erejét, nem marad már benne energia a hasznos cselekvésre.” Itt az idézet vége. Klebelsberg Kuno miniszter úr szavai ezek 1924-ből, amikor még nem voltak közösségi hálók, nem voltak negatív kommentelők, vagy a károgók más módon fejezték ki véleményüket, akadályozva azokat, akik alkotni és közösséget építeni próbáltak már akkor is. A negatív embereket a közöny, az irigység, a cinizmus és a kishitűség vezérelte és vezéreli ma is, ami veszélyt jelent közösségünkre. Azok, akik csak nehézségeket látnak, lekicsinylik, sőt, tagadják az eredményeket. Ezzel próbálják igazolni saját semmittevésüket, vagy a nemzet szétverésére irányuló törekvéseiket. Nem biztatni kell ugyanis másokat arra, hogy elhagyják a szülőföldjüket. Nem arról kell szónokolni ékesszólóan, hogy a mi szülőföldünk élhetetlen, hanem cselekedni kell annak érdekében, hogy a közösségünk tagjai egyénileg és közösségileg itthon tudjanak boldogulni. A negatív ember ugyanis, és ez így volt 1924-ben, és így van 2025-ben is, energiát vesz el a közösségtől.
Milyen ezzel szemben a pozitív ember? Újból Klebelsberg Kuno miniszter urat idézem 1924-ből: „A pozitív ember bizakodó és jóakaratú. A pozitív ember szolgálatkész, és amennyire teheti, segít mindenkin, aki igazságos ügyben fárad. A munkában öröme telik, életének fő célja az alkotás. Az olyan nemzet, amelyek sorában a negatív emberek többségre jutnak, veszve van.” Idáig tart az idézet. A mi nemzetrészünk, a vajdasági magyar közösség pozitív tudott maradni mindvégig, pedig az elmúlt 105 esztendőben szembe kellett néznünk a trianoni békediktátummal, a kollektív bűnösség igazságtalan bélyegével, az asszimilációs nyomással, a délszláv háborúk sorával, hiperinflációval, behívókkal, embargóval. Újabb és újabb negatív csapások érték a közösséget az elmúlt 105 évben. A negatív ember csak a veszteséget látja, nemzetrész halált vizionál, a pozitív ember viszont autonómiaépítésbe, iskolaalapításba, templomfelújításba, infrastruktúra építésbe, gazdaságfejlesztésbe kezd, és nap mint nap dolgozik. Az itt maradók túlnyomó többségének döntése nem csak túlélni, hanem közösséget építeni és jövőt biztosítani a szülőföldünkön, Vajdaságban. A Vajdasági Magyar Szövetség pozitív hozzáállása a következőkben foglalható össze: több mint 30 éve küzdeni, felvállalni, képviselni és megpróbálni sikerre vinni. Ha nem sikerül először, akkor másodszor, ha nem sikerül másodszor, akkor harmadszor. Ha nem sikerül az első öt évben, akkor azt követően. Az egyik ilyen siker a történelmi megbékélés. Az autonómiaépítés eredményei mellett ez egy olyan vívmány, amilyennel a többi nemzetrész a mai napon még sajnos nem büszkélkedhet. Mi, a vajdasági magyar közösség, nemcsak hogy elértük 2013-ban a történelmi megbékélést a csúrogi közös főhajtással, a parlament által, a belgrádi parlament által elfogadott, az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokat elítélő parlamenti deklarációnak az elfogadásával, hanem ezt a szövetséget, ezt a történelmi megbékélést 2024 október végén meg is tudtuk ismételni, amikor 11 évvel az előző történelmi megbékélést követően a jelenlegi köztársasági elnökei Magyarországnak és Szerbiának újra főt hajtottak az ártatlan áldozatok emléke előtt az ártatlan magyar és az ártatlan szerb áldozatok emléke előtt is Csúrogon, illetve felavattuk a zsablyai Havas Boldogasszony római katolikus templom felújított épületét. Annak a templomnak az épületét, amely a sajkás vidéki magyarság pusztulásának, de ugyanakkor életbe vetett hitének szimbóluma volt 1944-től mindezidáig. A közösségfejlesztésnek ezen kívül más eredményei, más állomáshelyei is voltak. 10 éves az idén az Európa Kollégium Újvidéken, építjük a Kosztolányi Gimnázium kollégiumát Szabadkán. Működik a Szeged-Szabadka vasút, itt a szomszédságban áll a gyönyörűen felújított királyhalmi vasútállomás épülete. A Prosperitati Alapítványnak köszönhetően több mint 1300 család költözhetett be otthonába és élheti az életét, de 16 ezer sikeres pályázóról beszélhetünk, és mivel ez a program Magyarország Kormánya támogatásának köszönhetően folytatódott és folytatódik a jövőben is, csak a tavalyi esztendőben 1802 sikeres pályázóhoz került kihelyezésre több mint 20 és fél millió euró vissza nem térítendő támogatás. Mindez azt bizonyítja, hogy a nemzetrészünkben, a közösségünkben továbbra is erős a hit, továbbra is erős a bizalom, és továbbra is erős az a szándék, hogy itt a szülőföldünkön éljék az életüket és a hétköznapjaikat.
A Vajdasági Magyar Szövetség politikai értelemben is a pozitív emberek közössége, nem a kifogásoké, nem a károgásé, nem a lemondásé, hanem a megoldásoké. Nem olyanok vagyunk, aki valamiféle hamis messiásként próbálja magát feltüntetni, majd egy-két év után vagy fél év után beleun a közösség képviseletébe és elmegy szakmai babérokra törni, hanem olyanok vagyunk, akik a közösséget nem hagyjuk cserben, és mellette állunk nap mint nap. Mindehhez társul az anyaország pozitív nemzetpolitikája, Orbán Viktor kormányának nemzetpolitikai intézkedései, az állampolgárság kiterjesztése, a támogatási rendszerek, a stratégiai együttműködésnek minden formája. Nem csak jogot, hanem méltóságot is visszaadott ez a nemzetpolitika. Folyamatban van a temerini és a nagykikindai projekt megvalósítása annak érdekében, hogy bizonyítsuk, hogy nem csak a tömbben, hanem a szórványban is van magyar jövő a Vajdaságban. Az összetartozás nemcsak érzelem, hanem kölcsönös felelősség és partnerség is. Klebelsberg miniszter úr szelleme pedig ma is él. A kultúrán, az oktatáson és a közösségen keresztül épül továbbra is az egységes magyar nemzet és annak része, a vajdasági magyar nemzetrész.
Az összetartozás ugyanis, Tisztelt Emlékező és Ünneplő Közösség, nem múlt idő, hanem jelen idejű cselekvés és egyben jövőépítés. Legyen a vajdasági magyar közösség a bizonyítéka annak, hogy a pozitív emberek még mindig többségben vannak, és ezáltal a nemzetnek, így a vajdasági magyar közösségnek is van jövője. Tisztelet a múltnak, tisztelet ükapáinknak, dédapáinknak, nagyapáinknak, szüleinknek, hogy kitartottak 1920-tól a mai napig a mainál sokkal nehezebb körülmények között is. Éppen ezért nem tehetjük meg azt, hogy mi nem tartunk ki. Felelősség illeti a közösséget a jelenben és hit a közös jövőben. Ez a mai nap, ez június 4-e üzenete.
Isten éltesse a vajdasági magyar közösséget!
