Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ 30. születésnapja alkalmából megtartott Ünnepi Akadémián elmondott beszéde

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

Tisztelt Miniszter Úr! 

Tisztelt Elnök Urak, Miniszter Urak, Hölgyeim és Uraim!

Mindenre van egy Churchill idézet. Azt mondta Winston Churchill „A siker abból áll, hogy kudarcról kudarcra haladunk lelkesedésünk elvesztése nélkül.” Így is össze lehetne foglalni a Vajdasági Magyar Szövetség elmúlt 30 évét, és Winston Churchill igazán hiteles e mondást illetően, mert azt követően, hogy győzelemre vitte nemzetét a második világháborúban, 1945-ben elveszítette a választásokat, de 1951-ben vaisszatért. Ebből két tanulságot tudunk levonni. Az egyik az, hogy a választópolgárnak nem biztos, hogy elég az, amit mi eredménynek tartunk, akár egy világháború megnyerése az, a másik pedig az, hogy mindig vissza lehet kapaszkodni, ha az ember kitartó, nem veszíti el a lelkesedését, energikus és eleget dolgozik. Így igyekeztünk mi az elmúlt 30 évben eljárni a Vajdasági Magyar Szövetség tagjaként vagy tisztségviselőként. 

1994. június 18-án jött létre a Vajdasági Magyar Szövetség érdekvédelmi szervezetként, civil szervezetként, majd egy évvel később politikai párttá alakult. Csubela Ferenc volt az alapító elnökünk, aki létrehozta ezt a tettre kész érdekvédelmi szervezetet, és az ő elnöksége idején azért kellett küzdenünk, hogy megmaradjunk magyarként, hogy ne hurcolják el a fiatalokat a frontra. Majd jött Kasza József elnöksége, aki vezetése alatt azért kellett küzdenünk, hogy ne bántsanak bennünket azért, mert magyarok vagyunk a szülőföldünkön. Majd két és fél éven át tartó kormányzati pozíciót követően a 2000-es évek elején, amikor a Vajdasági Magyar Szövetségnek eddig először és utoljára volt kormánytagja, jött a kijózanodás és jött az, hogy az eredmények megvalósításához a partnerséget lehet, hogy nem abban kell keresnünk, akiről korábban azt gondoltuk, hogy jó partnerünk lehet, hanem valaki másban. 

Jött Pásztor István elnöksége, aki azért küzdött, és akivel közösen vállvetve azért küzdöttünk, hogy megvalósuljanak a közösség elképzelései. Nem tűntünk el a politikai süllyesztőben 30 év alatt, pedig gondoljunk vissza arra, hogy kik ültek a szerbiai parlamentben 30, 20 vagy akár 15 évvel ezelőtt, hogy mely nagy, halhatatlannak tűnő pártok tűntek el a politikai süllyesztőben, mi pedig még mindig itt vagyunk és szolgáljuk a közösségünket a belgrádi intézményekben, a tartományi intézményekben, sőt az Európai Parlamentben is és Vajdaság-szerte mindenhol. 

Június 18-án, a születésnapunkon önkörben megünnepeltük ezt a jeles évfordulót és bejelentettük, hogy ünnepi akadémiát is szervezünk az év végéig rangos hazai, magyarországi és Kárpát-medencei vendégek részvételével. Ennek jött el a napja ma. Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki elfogadta a meghívásunkat, és hogy ilyen sokan fejezték ki a tiszteletüket a Vajdasági Magyar Szövetség múltja iránt, és ennyien ünnepelnek velünk együtt, ünnepeljük együtt a jelent és a jövőt. Utoljára ilyet 2009. június 13-án szerveztünk Palicson, ez volt a Vajdasági Magyar Szövetség fennállása 15. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi akadémia a palicsi nyári színpadon, és úgy gondoltuk, hogy ehhez hasonló módon meg kell ünnepelni a 30. évfordulót is.

2009 óta, az elmúlt 15 évben megmérettetések, megpróbáltatások és küzdelmek tarkították a hétköznapjainkat. A 30 évet ünnepeljük, a folytonosságot, de engedjék meg, hogy csupán címszavakban néhányat az elmúlt 15 év eredményei közül, ügyei közül felvillantsak. Arról beszélnék, hogy mi történt az előző ünnepi akadémiánk óta, 2009 júniusa óta. Kronológiai sorrendben haladva 2009 végén, azért, mert kiálltunk a Vajdaság Autonóm Tartomány érdekei mellett, az akkori koalíciós partnereink, akik jelenleg ellenzékben vannak, és nagyon remélem, hogy sokáig ott is fognak maradni, bosszút álltak a Vajdasági Magyar Szövetségen azért, mert kiálltunk az elveink mellett. Zentán és Szabadkán, ott, ahol a legjobban fájt, kizártak bennünket az önkormányzati vezetésből azért, mert védtük ennek az országnak az alkotmányát és védtük az elveinket. 

2011 őszén ugyanennek az akkori kormánykoalíciónak a tagjaként azért küzdöttünk, hogy a magyar közösséget ne zárják ki a restitúció és a rehabilitáció folyamatából, úgy, mint a megszálló erők leszármazottait, és szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az akkor már kormányon levő Orbán Viktor miniszterelnök úr a vétót is meglebegtette Szerbia Európai Uniós tagjelölti státusával kapcsolatban azért, mert az akkori partnereink ilyen magyarellenes és Európa ellenes intézkedést, törvényjavaslatot igyekeztek elfogadni. Akkor ezt sikerült helyrehoznunk, és ugyan döcögősen haladt ez a folyamat, de nem kerültünk kizárásra a vagyonvisszaszármaztatás folyamatából mi, vajdasági magyarok. Majd 2010. február 23-án az történt, hogy Pásztor István Tomislav Nikolićot, Aleksandar Vučićot, Puskás professzort egyébként, és a már megboldogult Gojko Radićot elvitte Budapestre, ahol bemutatta őket Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, aki akkor még nem volt miniszterelnök, de néhány hónappal később már igen újra, és akkor, azon a napon elindult az a folyamat, amelynek mi mindannyian Szerbiában is és Magyarországon is a legnagyobb haszonélvezői vagyunk. Akkor került megágyazásra a jó kapcsolat a Szerb Haladó Párt, a Fidesz és a Vajdasági Magyar Szövetség között. 

2012-ben jött Szerbiában a rendszerváltás, Tomislav Nikolić lett a köztársasági elnök, és komoly vitát követően mi úgy döntöttünk, hogy két évig ellenzékben fogunk lenni Szerbiában. Akkor Ivica Dačić volt a kormányfő, és megnézzük, hogy az új kormánykoalíció nyitott lesz-e a vajdasági magyar közösség elképzeléseivel kapcsolatosan. És akkor mi konstruktív ellenzéki szerepet játszottunk a belgrádi parlamentben, de abban az időszakban értük el a történelmi megbékélést. Abban az időszakban Tomislav Nikolić volt a köztársasági elnök, Ivica Dačić volt a miniszterelnök, Aleksandar Vučić volt az első kormányalelnök, és mint a legerősebb - már akkor pártnak, a legmeghatározóbb személyisége nagyon jelentősen határozta meg a belpolitikának az eseményeit. És akkor 2013-ban létrejött a történelmi megbékélés, a közös csúrogi főhajtás, azt megelőzően a parlamenti deklaráció Belgrádban, Áder elnök úr beszéde, és mindezt, vagy ennek a többségét az idén október 28-án a jelenlegi köztársasági elnökökkel, Aleksandar Vučićtyal és Sulyok Tamással megismételtük, megerősítettük a szövetséget. Majd 2014. október 30-án Aleksandar Vučić kormánya - akkor már ő volt a miniszterelnök - eltörölte, hatályon kívül helyezte azt a két 1945-ben hozott határozatot, amelyekkel kollektív bűnössé nyilvánították a vajdasági magyar közösségnek a tagjait. Akkor került le rólunk a kollektív bűnösségnek a bélyege 70 év után, Aleksandar Vučić kormányának köszönhetően. És hogy a sors vagy a gondviselés milyen játékokat űz velünk, emberekkel, napra pontosan tíz évvel később ezen a napon, október 30-án hunyt el Pásztor István.

A szerb-magyar viszony példaértékű egész Európában. Ez volt Pásztor István víziója, ezt valósítottuk mi közösen meg Magyarország és Szerbia állam vezetésének köszönhetően, és azoknak a pártoknak köszönhetően, amelyeknek volt bátorsága ahhoz, amit a korábbi koalíciós partnereinktől is kértünk. Csupán azt kértük tőlük, hogy ne tekintsenek bennünket háborús bűnösnek. A Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai Szocialista Pártnak és a többi itt jelenlevő és itt nem jelenlevő koalíciós pártnak és azok vezetésének volt ehhez bátorsága.

Az emberek biztonsága érdekében is sikerült eredményeket elérnünk. Gondoljunk csak az évekig húzódó migrációs válságra vagy a kis értékű lopások értékhatárának csökkentésére, amit elértünk szintén ennek a kormánykoalíciónak a tagjaként, ahogy azt is, hogy immár kettős állampolgárok is lehetnek rendőrök és tűzoltók, mert az előző kormánykoalícióban azt gondolták, hogy a nemzeti bank kormányzója lehet kettős állampolgár, de egy posztoló rendőr vagy egy tűzoltó nem lehet kettős állampolgár, mert az nemzetbiztonsági kockázatokat von maga után. Ezt is ezzel a kormánykoalícióval sikerült megoldanunk tíz évvel ezelőtt.

Mindig résen voltunk a törvényeknél, amikor valamilyen kisebbségi kérdést szabályozó jogszabály volt napirenden, akkor módosítási indítványokat nyújtottunk be. Általában sikerrel jártunk e tekintetben, és ennek köszönhető az, hogy olyan nemzeti tanácsunk van, ami ugyan még huszonegynéhány kisebbségnek van Szerbiában, de Szerbián kívül a nemzeti közösségeknek nincs ilyen nemzeti tanácsa, amelyet közvetlen úton választanak a közösség tagjai, és amely alkotmányos és törvényes felhatalmazásokkal rendelkezik. Tettünk a részarányos foglalkoztatás érdekében is, amelyet szintén szerbiai jogszabályok írnak elő. Az Európa Kollégiumot létrehoztuk Újvidéken, ösztöndíjrendszert működtet a Magyar Nemzeti Tanács. Elértük azt, hogy minden magyar kisdiák magyarul tanuljon, ha azt szeretnénk, öt fővel is nyithatunk osztályt, annak ellenére, hogy a törvényes minimum 15 fő. Az épített örökség védelmében is értünk el eredményeket, gondoljon csak mindenki vissza a saját önkormányzata vonatkozásában erre a témakörre, ahogy az infrastruktúrafejlesztés ügyében is ezt megtehetjük és a vajdasági autonómiáért is küzdünk töretlenül, folyamatosan azokkal szemben, akik időközben eltűntek a politika süllyesztőjében. 

Magyarországon a nemzeti kormánynak köszönhetően létrejött a kettős állampolgárság intézménye, megtízszereződött a határon túli magyarságnak folyósított éves támogatás 2010-től errefelé. Orbán Viktor kormányának köszönhetően létrejött a Prosperitati Alapítvány, és más régiókkal ellentétben Szerbia nem akadályozta a gazdaságfejlesztési terv megvalósítását, hiszen Vučić elnök úr azt mondta, hogy ez Szerbiának is jó, mert szerbiai állampolgárokról van szó, akik itthon fizetnek adót, itthon teremtenek munkahelyeket, itthon járulnak hozzá a gazdaság fellendítéséhez, és azt gondolom, hogy sikerült is mindez, ugyanis az elmúlt 9 évben 473 millió euró vissza nem térítendő támogatás került vajdasági magyar gazdákhoz, családokhoz, vállalkozókhoz, és azt gondolom, hogy ez jelentős mértékben hozzájárult Szerbia gazdasági megerősödéséhez is, legalább ezeken a területeken, ahol mi élünk. 

2009-ben öt közúti határátkelő volt Szerbia és Magyarország között ma kilenc és két újabb fog épülni a jövőben. Átadtuk a Szeged ̶ Szabadka vasútvonalat, amelyen az első évben több mint százezren utaztak, és a perifériáról a központba került Szabadka, Palics és ez a mi vidékünk, és meg fog nyílni a Belgrád Budapest vasútvonal is. 

Külkereskedelem terén Magyarország negyedik-ötödik partnere Szerbiának, míg 2009-ben valahol ott a 17. volt, és azt gondolom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt 30 évben, de különösen az elmúlt 17-18 évben a normalitás hangja volt Szerbiában, Szerbia belpolitikájában. Semmiféle szélsőségesség nem jellemzett bennünket, de a kitartás, a munka jellemezte a Vajdasági Magyar Szövetségnek a tagjait és a tisztségviselőit. Talán ezért emlegetik ezt a mi modellünket Kárpát-medence-szerte vajdasági modellnek, és ahogy Pásztor István fogalmazott, idézem: „A VMSZ élen járt szellemiségben, bátorságban, kitartásban.” 

Ki, ha nem a VMSZ? Ki képviselte volna a vajdasági magyar közösséget az elmúlt 30 évben, ha nem a Vajdasági Magyar Szövetség? És miért lehetünk itt még mindig, és miért jön el ennyi rangos vendég a mi ünnepi akadémiánkra? Talán azért, mert mindig az emberek között jártunk, mindig a földön jártunk, mindig meghallgattuk az embereket, és mindig korrekt partnerek igyekeztünk lenni. Remélem, hogy így is volt, van és lesz. 

Én azt szeretném, ha azok, akik a Vajdasági Magyar Szövetség színeiben politizálnak, azokat az alázat, a közösség szolgálata, a nemzetünk szolgálata, a két ország közötti kapcsolatok előmozdítása jellemezné és fűtené a jövőben is, hiszen ahogy Illyés Gyula vallotta: „Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás…”. És mi vállaltuk mindazoknak a képviseletét, akik vállalták a magyarsághoz tartozást, vagy akik számára szimpatikus volt az, ahogyan mi politizáltunk. Talán ennek köszönhető az, hogy 2007-ben, amikor Kasza József utoljára vezette ezt a pártot választási küzdelemben, akkor 52 ezer szavazatot szereztünk, a sokkal nagyobb számú vajdasági magyar közösség megléte nélkül 2007-ben 52 ezret, 2022 áprilisában, amikor Pásztor István vezetett bennünket utoljára csatába, akkor 60 ezret, és 2023 decemberében, egy évvel ezelőtt, amikor először rám esett ez a feladat, a szó szoros értelmében esett rám, akkor 64 ezret. Önállóan indultunk mindig a választásokon, de partnerséget építve a 30 évből 26 évben parlamenti párt volt Szerbiában, vagy korábban Jugoszláviában a VMSZ. 17 évet töltöttünk kormányon és 13 évet ellenzékben. Azok kedvéért mondom, akik szerint mi mindig kormányon vagyunk, de most remélem, hogy sokáig azon leszünk a jelenlegi partnereinkkel, és az elmúlt három évtized kihívásai közül akár egyetlen is a VMSZ megroppanását és ezáltal a vajdasági magyar közösség megroggyanását okozhatta volna. 

Szeretnék köszönetet mondani az alapító tagoknak, a Vajdasági Magyar Szövetség tagjainak, vezetőinek, a partnereinknek Szerbiában, Magyarországon, a Kárpát-medencében, és hát van dolgunk, feladatunk az elkövetkező évekre, évtizedekre is, hiszen nélkülünk a vajdasági magyar közösség védtelen lenne. Úgy szolgáljuk a nemzetünket, úgy szolgáljuk a közösségünket, hogy közben meggyőződésünk szerint az ország javát is szolgáljuk, a velünk együtt élők javát szolgáljuk szintén, szerbekét is és más kisebbségiekét is és a Kárpát-medencei magyar közösség érdekeit is szolgáljuk. Ha mindig abból indultunk volna ki, hogy mi az esélyes, mi az elérhető, mi a várható, mi a papírforma, akkor már nem itt állnánk, de megfogadtuk Churchill szavait, és kudarcról kudarcra haladva lelkesedésünk elvesztése nélkül küzdöttünk. A párttársaimtól ezt kérem a jövőben is, a vendégeinknek pedig nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltek bennünket a személyes jelenlétükkel. 

Köszönöm szépen!