Az ügyrend módosításáról
Reggel 8 óra 20 perc. Kishegyes magasságában az autóúton Belgrád felé. Vajon ma megkezdődik-e az érdemi vita a parlamentben az ügyrend módosításáról. Még kedden kellett volna. De az utóbbi két napban kizárólag meddő „hozzászólások” jellemezték a képviselőház „munkáját”. Volt szó mandátumokról, hágai perről, szamarakról, mankókról és egyéb nyalánkságokról.
Az elmúlt 3 nap gyönyörűen szemléltette: az ügyrend megváltoztatása nélkül a „Tisztelt Ház” csak szánalmas lehet. 225 és 226. A legtöbbet emlegetett számok a parlamentben. Az ellenzéki képviselők a numerológiai bűvkörében élnek.
Persze nem tagadom: az előző ciklusban nekünk is jól jött, hogy az ügyrend fent említett szakaszaira hivatkozva gyakorlatilag bármikor bármiről lehetett beszélni. Többek között a sorozatos felszólalásainknak köszönhető, hogy sikerült leállítatni az önkormányzati alapítású kisebbségi nyelveken is sugárzó rádiók privatizációját.
De mi mindig mértékkel próbáltunk visszaélni az ügyrend adta lehetőségekkel. Nem pedig gúnyt űzve a képviselőházból és a parlamentarizmusból. Vannak ugyanis feltétlen tiszteletet érdemlő értékek.
Az ügyrend módosítása elengedhetetlen. Mintegy százezer oldalnyi jogszabályt kell összhangba hozni az EU szabványaival. A parlament ilyen „munkatempója” mellett ez csak 2414-re sikerülhetne.
Természetesen nem lehet a képviselőház csupán törvénygyár. Fontos a parlament felügyeleti és képviseleti szerepköre is. Nem szabad sterillé tenni a „Tisztelt Házat”. Lehetőséget kell adni a képviselőknek, hogy az arra leghivatottabb helyen beszéljenek a községük, régiójuk, közösségük gondjairól. És hogy megoldást követeljenek.
De mindezt méltósággal kellene tenni. Erre lehetőséget biztosítanak az ügyrend javasolt módosításai.
Mi is a lényeg? Nézzük a jövendőbeli játkszabályokat a 7 tagú Kisebbségi Frakció példáján. Minden napirenden szereplő kérdésről a továbbiakban is 20 percet (frakcióvezető, illetve a képviselőcsoport meghatalmazott tagja) + 8 és fél percet (a frakció többi tagja) beszélhetünk. A benyújtott módosítási indítványokról 15 + ugyancsak 8 és fél percben fejthetjük ki álláspontunkat, valamint módosítási indítványonként plusz 2 perc áll annak benyújtójának rendelkezésére.
Normális esetben tehát törvényjavaslatonként kb 1 óra. A nagyobb pártok esetében persze ez az idő sokal több (pl a radikálisok esetében összesen kb 5 óra). Ennyi idő alatt azért ki lehet fejteni azt, hogy kizárólag az xy párt a megfellebezhetetlen boldogság biztosítója.
Mindehhez jön még lehetőségként a mi javaslatunk (amit a partnereink támogattak) a napirend előtti felszólalások intézményének bevezetésére. Minden kedden és csütörtököm 10 órakor a frakciók képviselői 5-5 percben beszélhetnének a polgárok szempontjából fontos kérdésekről és kérdést intézhetnének a kormánytagokhoz. És ehhez jönnek még a képviselői kérdések számára fenntartott ülésnapok, minden hónap utolsó csütörtökén.
Ezekről a megoldásokról kellene ma végre elkezdeni a vitát. Aki akar, a jövőben is dolgozhat, aki hallgat vagy értelmetlenségeket beszél, az meg biztos tudja miért teszi.
Képviselőnek lenni hatalmas felelősség és megtiszteltetés. Ezzel összhangban kellene viselkedni.