Az első
Fergeteg hava. A régi katolikus naptárban: Boldogasszony hava. Ma a legtöbben úgy mondjuk: január. Az első hónapban két fontos ügyről tárgyalt a szerbiai Képviselőház. Ezt a mondatot az elmúlt évek egyikében se lehetett volna leírni. Az Alkotmány értelmében a rendes tavaszi ülésszak ugyanis március elején keződik. A képviselők 1/3-a vagy a Kormány javaslatára ugyan bármikor lehet rendkívüli ülést tartani, de januárban nem túl gyakran volt ilyesmire példa. Konkrétan, az elmúlt 6 évben egyszer sem.
A névadó Janus az ókori Rómában a kapuk és átjárók istene volt. Talán nem véletlen, hogy az egyik januári ülés Koszovóhoz, a másik a mezőgazdasághoz kapcsolódott. Január 12-én tárgyaltuk a legújabb Koszovóügyi határozatot. Az elmúlt évek Koszovó-politikája olyan volt, hogy lecövekeltünk a kapu előtt és rugdostuk. De nem azért, hogy bebocsáttatást nyerjünk, hanem csak úgy. Dühből és dacból.
Az új Kormány megválasztása óta változott az állampolitika. Kezdjük fölfedezni a kilincset. Ugyan magasan van, de ha labujjhegyre állunk, elérhetjük. Már többször írtam arról, hogy Tomislav Nikolić és Ivica Dačić nevéhez olyan mondatok kimondása fűzhető, amilyenek az elmúlt 30 évben nem hagyták el szerb politikus száját. A miniszterelnök például a 12-i ülésen azt mondta, hogy Koszovó fölött Szerbiának gyakorlatilag nincs szuverenitása. Meg, hogy megvalósítható politikára, nem pedig kollektív áldozatvállalásra van szükség. A politikát nem alapozhatjuk mítoszokra és mesékre – mondta.
Mi is ezt mondjuk már nagyon régóta. Meg azt, hogy hagyjuk már a mantrákat! Nehéz a helyzet szerb nemzetpolitikailag. Ha valaki ezt megérti és átérzi, mi magyarok biztosan. De nem lehetünk mi, 7 milliónyian, Szerbia állampolgárai évtizedeken át a mítoszkergetés áldozatai. Mivel a köztársasági elnök és a miniszterelnök is hajlandóságot mutatnak arra, hogy bátran szembenézzenek a realitással, január 13-án hajnali 3/4 1-kor mi is igennel szavaztunk. Hátha mi is hozzásegíthetjük a Kormányt a kilincs lenyomásához.
A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokról szóló törvényjavaslatot tegnap fogadta el a Parlament. Évek óta mondjuk, hogy a támogatáspolitikának kiszámíthatónak kell lennie. Ez azt feltételezi, hogy törvény, nem pedig kormányrendeletek, minisztériumi szabályzatok alapján működik a mezőgazdaság. Még koranyáron üdvözöltük a Kormány törvényalkotási szándékát. A VMSZ programjában is szerepel az erre vonatkozó törvény meghozatala. November 10-én közvitát szervezett a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőcsoportja. Az ott elhangzott javaslatokat benyújtottuk, a vélemények képviseletét felvállaltuk.
A minisztérium által lebonyolított közvita során a következő javaslatainkat fogadták el: a költségvetés legalább 5%-át fordítsák mezőgazdaságra; csak 100 hektárig legyen támogatás; a gazdaságok bejegyzését március 31-ig tegyék lehetővé, ne a decemberi állapotok alapján történjenek a kifizetések; az idős, nyugdíjas termelőket ne zárják ki a támogatási rendszerből... Hatalmas előrelépés az is, hogy az ún. hobbitermelő kategóriája megszűnik. Ennek értelmében, minden termelő jogosult a támogatásra, függetlenül attól, hogy fizeti-e a nyugdíjjárulékot.
A parlamenti vitában újabb módosítási indítványokat nyújtottunk be, amelyekről több körben tárgyaltunk a szakminiszterrel. A következő tartalmúak kerültek elfogadásra: a miniszter forráshiányra hivatkozva ne csökkenthesse a támogatásokat 100 hektár alá, mint ahogy nem is olyan régen Dušan Petrović egyik napról a másikra 30 hektárra korlátozta volna a támogatást. Bővítettük az önkormányzatok és Vajdaság hatásköreit is. Azért nem minden ideális. A jószágfelvásárlásra vonatkozó javaslatunk sajnos nem talált megértésre és az összegeket se sikerült növelni, de úgy érzem kiszámíthatóbbá és minőségesebbé sikerült tennünk az agrárpolitikát.
Nem hőzöngeni kell, hanem azon igyekezni, hogy az embereink számára megfelelő keretet jelentsen az éppen napirenden szereplő törvény. Ezt csináltuk januárban is.