Ada
A héten a területrendezési terv volt a központi téma. Legalábbis számunkra. Jó 300 oldalas dokumentumról van szó, amely a következő 10 évre meghatározza az ország fejlesztési prioritásait. Vagy legalábbis így kellene lennie.
Van benne mezőgazdaság, környezetvédelem, infrastruktúra, gazdaságfejlesztés, meg még sok más. Meg 18 évvel ezelőtti körzethatárok. Nem lenne szabad a következő 10 évre vonatkozó fejlesztési elképzeléseket a miloševići körzetekre építeni (amelyeknek semmi közük a gazdasághoz és a fejlesztési politikához), a beterjesztett jogszabály mégis ezt a „logikát” követi. Megint gondolkodhattunk, hogy mitévők legyünk a parlamentben.
Az biztos, hogy nem szavazhatunk meg egy olyan dokumentumot, amelyet teljes egészében átsző a 18 évvel ezelőtt megrajzolt körzethatárok „logikája”. Ráadásul 2020-ig. Sokáig úgy tűnt, hogy módosítási indítvánnyal se tudjuk korrigálni a szöveget, mert többtíz helyen fordul elő a „körzet” szó.
Végül meglett a megoldás. Ha módosul a közigazgatási körzetekről szóló kormányrendelet, azaz „visszaviszik” a Tiszát a saját medrébe, 1 éven belül módosítani kell a területrendezési tervet is. Hozzá kell igazítani az új helyzethez. Ezt javasoltuk. Meglátjuk Oliver Dulić elfogadja-e a javaslatunkat. Szerintem jó esély van rá. Észszerű lenne.
A parlamenti vitában újra el lehetett mondani az összes érvet, ami amellett szól, hogy Magyarkanizsa, Ada és Zenta visszakerüljön az észak-bácskai körzetbe. A Magyar Szó mindezt meg is írta, csak a felsorolásból kimaradt Ada, annak ellenére, hogy említettem a Parlamentben és az interjúban is. Az adai vagy adabarát, meg véemeszellenes hozzászólók meg ay Interneten rámzúdították összes haragjukat. Helyreigazítást kértünk, ami a papírkiadásban meg is jelent, az internetesben meg még mindig várom. Azt hiszem várhatom is. De nem is ez a lényeg. Egyedül az számít, hogy természetesen „nem mondtunk le Adáról”, ahogy ezt a félresikerült interjú kapcsán néhányan megjegyezték.
A területrendési terv témájához tartozik még, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga újra megmutatta igazi, „a választókért és Vajdaságért tántoríthatatlanul küzdő” arcát. A ligás képviselők azt állították, hogy jónéhány módosítási indítványuk lesz, többízben részletesen nyilatkoztak is róluk, mi nyilvánosan elmondtuk, hogy támogatjuk őket, majd kiderült, hogy nincs mit támogatni. Át se adták őket. No comment.
A területrendezés mellett más élményeim is voltak a héten. Két atipikus interjút adtam. Az egyiket az Akter című hetilapnak, ami hétfőn fog megjelenni, állítólag 4 oldalon. Ha valóban így lesz, akkor ez a legterjedelmesebb eddigi újság-nyilatkozatom. A másikat a szabadkai K23 TV-nek, azaz Vladimir Erdeg Medának. A Gurinović étteremben készült és teljesen magánéleti, „a politikus is volt ember-típusú”. A műsor címe (Nešto malo drugačije) is erre utal. Nagyon nehéz műfaj. Kb. 2 hét múlva kiderül hogy sikerült. Mindenesetre érdekes élmény volt. Időutazás.
Kedden másfél óra erejéig eljutottam a könyvkiállításra is. Minden évben igyekszem elmenni. Az idén is frissítőleg hatott rám. A tavalyiról írtam részletesen. Most nem teszem.
