A huzatról
Több, mint 4 hete nem írtam blogot. Közben lezajlott a választás mindkét fordulója, meg kicsit lecsendesedett minden. Néha jobb elmélázni a dolgokon, mint örömittasan vagy mélabúsan nekiállni „elemezni”. Az ilyen hangulatban született írások mindig használhatatlanok, sosem állják ki az idő próbáját.
A VMSZ önállóan indult a választásokon. 68.323 szavazatot szereztünk köztársasági szinten. 6551 vokssal kevesebbet, mint négy évvel ezelőtt a Magyar Koalíció szineiben. Ez tény. Ahogy az is az, hogy többre számítottunk. Elemezni kell, a hibákat ki kell javítani, de sebnyalogatásra nincs okunk.
A magyar politizálás a Kárpát-medencében válságban van - mondják némelyek. Én nem így látom. Nem mindenhol van abban. Ha figyelembe vesszük, ugyanis a negatív demográfiai trendeket és azt, hogy a többi vajdasági magyar párt összesen néhány ezres szavazóbázissal rendelkezik, akkor azt kell megállapítanunk, hogy nagyjából úgy szerepeltünk mint 4 évvel ezelőtt. Ezzel szemben Szlovákiában parlamenten kívül maradt az MKP, Erdélyben meglátjuk mi lesz ősszel, de a megosztottság miatt hatalmas aggodalommal követjük az eseményeket, Ukrajnában a választókerületek meghatározása miatt szinte esélytelennek tűnik a harc. És még mielőtt valaki azt írná, hogy Vajdaságban is hatalmas a megosztottság, leírnám, hogy a VMSZ annyi köztársasági és tartományi parlamenti mandátum birtokába jutott, amennyi önkormányzati képviselője egész Vajdaságban összesen lesz a többi 4 magyar pártnak. Községi képviselők esetében az arány a következő: 118 : 5 : 3 : 2 : 2.
Na de vissza a köztársasági szintre. A Demokrata Párt által fémjelzett lista 726.906 szavazattal szerzett kevesebbet, mint 4 esztendeje. És még mielőtt valaki felelősségre vonna, hogy a Válaszd a Jobb Életet és Az Európai Szerbiárt lista összetétele nem azonos, mert most önállóan indult a Szerbia Egyesült Régiói (lánykori nevén G17), megállapítom, hogy ha kivonjuk Dinkićék 215.666 szavazatát, akkor is 511.240 voks a veszteség. Több mint fél millió. Több mint 30%. Boris Tadić pedig egészen pontosan 822.515 szavazattal gyűjtött be kevesebbet, mint 4 évvel ezelőtt. 35,6%-kal.
Ezek a tények. Ahogy az is az, hogy ebben a kampányban minden volt. Valóban minden. Ezért is nem írtam az utóbbi 4 hétben. Le kellett ülepednie a mocsoknak.
Vannak, akik azt hangoztatják gyakran, hogy kisebbségi pártokra nincs már szükség. Azok a múlt csökevényei. A választók nem így gondolják, hiszen tegnap megalalkulhatott az önálló VMSZ frakció a szerbiai képviselőházban. A VMSZ-nek önállóan saját jogon (nem koalícióban) még sosem volt 5 parlamenti képviselője. Pedig jó 2 hét múlva ünnepeljük 18. születésnapunkat. De a történelmi VMDK-nak is utoljára 1993-ban lehetett képviselőcsoportja, szintén 5 képviselővel. Az elég régen volt. Még jóval többen voltunk.
Tegnap a parlament és a frakció megalakítása mellett az új köztársasági elnök eskütétele is megtörtént. Szokni kell még, hogy Tomislav Nikolićnak hívják. Gratuláltam neki, mert a gyerekszobával ez is jár. (A hívei meg utána kifütyültek, de ez most nem lényeges.) A kézfogás közben azon gondolkodtam, hogy ha a Demokrata Párt az elmúlt években nem a koalíciós partnerei megfojtásával foglalkozott volna, hanem pl. azzal, hogy a közép-szerbiai emberekkel megértesse, hogy miről szól Tadić politikája, akkor most talán nem lett volna 98.664 érvénytelen szavazólap (Nikolić 70.111-zel nyert), és akkor most nem kellene az új elnök nevét ízlelgetni.
De úgy látom egyébként is, hogy mind Tomo, mind BoTa elégedett. Mindenhova kézenfogva járnak. De hát ők megtehetik, nem kötnek beléjük. Minket meg a „mieink“ vagy azzal vádolnak, hogy titokban Tomóval szövetkeztünk vagy azzal támadnak, hogy miért Tadić kormányát tartjuk egyedül támogathatónak ebben a pillanatban. Jó lenne végre megérteni: annak ellenére, hogy folyamatosan a megsemmisítés ellen kell küzdeni, senkinek sem leszünk a csatlósa. Ugyan az kifizetődőbb lenne, de mi az önálló, értékalapú politizálást tartjuk csak elfogadhatónak. Ennek értelmében fogunk cselekedni a jövőben is.
Tadićnak pedig üzenem: mondja meg, kérem újdonsült barátjának, aki monstanában arról nyilatkozik, hogy olyan házként képzeli el Szerbiát, amelynek 2 ajtaja van - az egyik Oroszországra, a másik az EU-ra nyílik -, hogy a 2 ajtóval rendelkező helyiségek huzatosak. A huzat pedig káros az egészségre!
