Legyen ingyen a burek!
Az utóbbi napokban azzal foglalkozik a politika iránt érdeklődő közvélemény, hogy vajon 9-10 hónappal Tadić mandátumának lejárta előtt kiírják-e az előrehozott elnökválasztásokat.
Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy amikor valamiről (leggyakrabban gazdasági kérdésekről) el szeretnék terelni a figyelmet, akkor bedobnak a köztudatba egy hatalmasnak tűnő dilemmát. Gumicsontot. Most ez az előrehozott elnökválasztás ügye. Azzal, hogy most úgy tűnik, komolyan gondolják.
De most beletörhet a fogunk. Legalábbis azoké, akik egy normális országban szeretnének élni. Olyanban, amelyben a jog uralma és a jogállamiság nem történelemkönyvekbe vagy tudományos-fantasztikus regényekbe illő fogalmak. Olyanban, amelyben nem lehet önkényesen mandátumokat lerövidíteni, csak azért, mert egy pártnak az felel meg. Olyanban, amelyben a nemzeti érdekre történő hivatkozással nem lehet jogszabályokat nemlétezőnek tekinteni.
Mert mit mond Tadić elnök? Amennyiben a „közvita” folyamán az derül ki, hogy a nemzeti érdek az, hogy az elnökválasztásokat a parlamentiekkel együtt tartsák meg, ő ennek kész alávetni magát. Igazán nagyvonalú.
Hát akkor én is hozzájárulnék a „közvita” sikerességéhez. Néhány dolgot nem értek. Pl. azt, hogy milyen módszerrel fogják a Demokrata Pártban lemérni, hogy a „közvita” során mely álláspont kerekedett felül. Vagy ami még fontosabb: mindenről lehet-e „közvitát” tartani? Ennyi erővel arról is lehetne, hogy fizessünk-e adót vagy, hogy legyen-e ingyenes a burek.
Az előrehozott elnökválasztások mellet állítólag az szól, hogy pénzt takarítanánk meg, mert parlamenti és önkormányzati választások már úgyis lesznek; ellenkező esetben az egész év választási kampánnyal és nem érdemi munkával telne; na és Tadić, ha emellett döntene, „bebizonyítaná“, hogy nem a saját trónjának megőrzése a legfontosabb, mert akár veszíthet is.
Azt hiszem másról van szó. Boris Tadić népszerűségi mutatói jobbak, mint a Demokrata Párté. Úgy kalkulálnak, hogy ha az önkormányzati, a tartományi és a parlamenti választások az elnökválasztások árnyékába kerülnének (ami borítékolható módon így történne), akkor a DS sokkal jobb eredményt érne el az összes szinten.
Nagy bajban lehetnek a demokraták, ha kénytelenek a legerősebbnek tartott ütőkártyájukat elővenni az asztal alól. Ezek szerint a jelöltjeikben és programjukban nem bíznak. Ez a megoldás egyébként alkotmányjogi szempontból azt jelentené, hogy szeretett köztársasági elnökünknek le kellene mondania, ki kellene költöznie az Andrićev venacról, majd újra jelöltetné magát (de ha lemond, akkor minek?). A választások lebonyolításig, illetve az új (vagy a régi) köztársasági elnök beiktatásáig a Parlament elnök asszonya lenne a megbízott köztársasági elnök.
Azt hiszem egy normális országban az intézmények tisztelete és a jog uralma megfizethetetlen értékek. Nem kellene vélt gazdasági érdekekre hivatkozva fölforgatni az ország alkotmányos rendjét. Akkor már inkább járjon alanyi jogon a burek!
