Nem volt célunk a kormánybuktatás
Válasz mgr. Zavarkó Sándor 2010. április 14-ei nyílt levelére
PÁSZTOR BÁLINT, SZABADKA – Tisztelt Zavarkó Úr! Ön többek között ezt írta: „ Szerintem az igazság, valóság ismertetése a választópolgárokkal a megoldáshoz vezető legrövidebb út.” Eddig se hallgattunk, többször „ismertettük a valóságot”, most újra megteszem.
Decemberben nem volt célunk a kormánybuktatás. Csupán azt tettük, amit hetekkel korábban bejelentettünk. A VMSZ testületeinek 2009. december 19-én kialakított álláspontjaival összhangban az alkotmány- és Vajdaság-ellenes költségvetési javaslat ellen szavaztunk. Megpróbáltunk megegyezni. Kétszer folytattunk jó hangulatú, de eredménytelen megbeszéléseket a pénzügyminiszter asszonnyal. Konkrét javaslatunk is volt: az, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) privatizációjából Vajdaságnak járó mintegy 15 milliárd dinárt (150 millió eurót) kapja meg a tartomány.
A szerbiai Alkotmány nemcsak azt írja elő, hogy Vajdaságot a szerbiai költségvetés 7%-a illeti meg, hanem azt is, hogy a 7% 3/7-ét nagyberuházásokra kell fordítani. Utakra, iskolák, egészségházak felújítására, vízvezeték építésére... Ez lehetetlenné válik az elfogadott alkotmány- és Vajdaság-ellenes költségvetéssel.
A tartományi költségvetésen ugyanis átfolyik a vajdasági önkormányzatoknak szánt 6,3 milliárd és az oktatásban dolgozók bérére elkülönített mintegy 25 milliárd dinár transzfereszköz. Egyik nap megérkezik a vajdasági költségvetésbe, másnap pedig tovább kell utalni a végfelhasználóknak. Nem létező, „üres” pénz ez. Megvan a rendeltetése. Szerbia más részein is kapnak fizetést a tanárok és az önkormányzatokat is pénzelik a köztársasági költségvetésből.
Ha ezt a több mint 31 milliárdot nem számoljuk (mert nem számolhatjuk), amelyek felhasználásáról nem a vajdasági szervek döntenek, akkor egyértelmű, hogy képtelenség betartani az alkotmányos kötelezettséget. Nincs miből pályázatokat kiírni a gazdáknak, vállalkozóknak. Nincs miből utakat építeni, egészségházakat, iskolákat felújítani...
A számok bennünket igazolnak, mégis egyedül maradtunk. Ha a más pártok színeiben a parlamentben ülő vajdasági képviselők kiálltak volna a módosítási indítványunk és ezáltal Vajdaság érdekei mellett, akkor a kormány kénytelen lett volna módosítani a tartománynak szánt pénz szerkezetén. És akkor lett volna okunk a költségvetésre szavazni.
Így viszont nem maradt más választásunk: elvszerűen a javaslat ellen szavaztunk.
Végezetül álljon itt két költői kérdés: Lehet-e az ország EU integrációját alkotmányellenes költségvetésre alapozni? Vajon azok-e az „árulók”, akik megpróbálták a javaslatot korrigálni mindannyiunk érdekében, vagy azok akik elzárkóztak a megállapodás lehetősége elől és csak az érdekelte őket, hogy „biztosítsák” a hiányzó 2 szavazatot?
2010. április 14.
Ki adta az utasítást?
Nyílt levél Pásztor Bálintnak, a szerb parlamentben a kisebbségi koalíció elnökéhez
ZAVARKÓ SÁNDOR MGR., ÚJVIDÉK. – Elnök Úr! Hagyjunk föl a hallgatással, találgatásokkal, ez nem szolgálhatja a vajdasági magyarság érdekeit. Mondja el, kitől kapta az utasítást mint a koalíció elnöke, hogy a magyar koalíció szavazatai által bejutott képviselők a szerb parlamentben a szerb kormány által benyújtott költségvetési javaslat ellen szavazzanak, és ezzel a szerb kormány megbuktatásának lehetőségét váltották ki.
Bevallom, erre a kérdésre nem kaptam választ, bár nyílt levéllel fordultam (a Magyar Szó által) a választási koalíció elnökeihez. Itt azt is el kell mondanom, hogy időközben a VMDK-ból és a VMDP-ből kiszivárgott az is, hogy ennek a két pártnak a VMSZ nem tette lehetővé a választásoktól a mai napig, hogy részt vegyenek a képviselők állásfoglalásának a meghatározásában.
Tehát egyértelmű, hogy a magyar választási koalíció álláspontját a VMSZ illetékes szerve határozza meg.
Elnök Úr, hiszem, hogy Ön segítségünkre lesz, hogy az eddig hallgató utasítást adó nevét a szavazással kapcsolatban nyilvánosságra hozza, és ezáltal megoldódik a rejtély.
Ha Elnök Úr úgy ítéli meg, hogy az utasítást adó nevének felfedése szűkebb családtagjainak érdekeit veszélyeztetné, hallgatását tudomásul vesszük. Hisz ezt a jogot megadott keretek és körülmények között a törvény is szavatolja. De hiszem, vitathatatlan, hogy a további hallgatás és találgatás csak a kedélyek hevülését okozza. Szerintem az igazság, valóság ismertetése a választópolgárokkal a megoldáshoz vezető legrövidebb út.
Senki sem várhatja el, hogy a vajdasági magyarság vállalja és hosszú távon viselje a megbízhatatlan áruló koalíciós partner szerepét és annak hátrányos megkülönböztetését. Röviden mondva, a kollektív felelősséget. Mindez csak azért, hogy lehetővé tegye egy vagy több személynek, akik önhatalmúan döntöttek, hogy elkerüljék identitásuk felfedését és a felelősség vállalását, és ezzel mindenáron megőrizzék a jól fizetett pozíciójukat a vajdasági magyar politikumban.