A láncos kutyákról
Ma másról akartam írni. A Parlamentben a sorkatonai szolgálat eltörléséről folyik a vita. Ennek szerettem volna szentelni az eheti blogbejegyzést.
Nagy dolog, hogy a régióban utolsóként, de végre Szerbiában is hivatásossá válik a hadsereg. Olcsóbb is, hatékonyabb is, emberbarátibb is ez a megoldás. Az is örvendetes, hogy aki azt fontosnak tartja, a jövőben is elmehet 3 hónapra sorkatonának (azt javasoltam a vitában, hogy ezeknek a fiataloknak arra a 3 hónapra fizesse be az állam a nyugdíjjárulékot). A tervek szerint 2000 ilyen fiatal és kb 11000 hivatásos alkotja majd január 1-től a Szerbiai Hadsereget.
Persze a képviselőházi vita alkalmat adott arra is, hogy újra aláhúzzuk: Szerbia nem tarthatja fenn katonai semlegességét. Számos biztonságpolitikai, gazdasági és politikai előnye van a NATO tagságnak (erről korábban már írtam). Az EU tagállamainak 80%-a tagja az Észak-atlanti Szövetségnek is. Az összes volt szocialista EU tagállam NATO tag is. Képmutató dolog egyidejűleg EU-pártinak és NATO-ellenesnek lenni.
Ez lett volna a mai blog témája. De reggel, Belgrádba utazva elolvastam a Magyar Szóban a Vajdasági Szociáldemokrata Liga „Nekünk nincsenek tartalék koalíciós partnereink” cím alatt megjelentetett közleményét. A VSZL-közlemény a keddi interjúmra reagált, amelyben többek között elmondtam azt is, hogy csak abban az esetben szavazzuk meg a költségvetés módosítását, ha a mi 4 szavazatunkra feltétlenül szükség van annak elfogadásához, ellenkező esetben a VMSZ nem fog a Vajdasági Szociáldemokrata Ligának asszisztálni a tartomány kirablásában. A jövő évit néhány hét múlva pedig csak akkor, ha összhangban lesz az Alkotmánnyal.
Ez fáj a ligásoknak. Meg is értem. Nehéz lehet a tagságuknak megmagyarázni, hogy miért nem állnak mellénk. Azt írják mai közleményükben, hogy „nekünk (mármint a Ligának) nem érdekünk, hogy megbukjon a kormány és Szerbia megrekedjen az Európa felé vezető úton. Mi többet követelünk annál a szánalmas hét százaléknál, amelyet az alkotmány szavatol”.
Nem átallották leírni, hogy „a VMSZ megtagadja régi barátait a 'haladóbbak' kedvéért”. Nyilván a Nikolić-féle Szerb Haladó Pártra céloztak. Számtalanszor elmondtuk tavaly decemberben is és azóta is: nem volt célunk a Kormány megbuktatása. De ha a Liga mellénk állt volna, akkor a Kormány kénytelen lett volna változtatni alkotmány –és vajdaságellenes költségvetési javaslatán. De ők hallgattak a parlamenti vita során, a szavazónapon meg nyomták a gombot. Decemberben is és most novemberben is. Mikor „követeltek ők utoljára többet a szánalmas hét százaléknál”? Csupán azt szajkózzák már jó ideje, hogy: hát ez van, meg nem akarják megbuktatni a Kormányt. Miért járnak be egyáltalán a Parlamentbe?
A múlt héten háromnegyed órát vitáztam a pénzügyminiszter asszonnyal Vajdaság pénzeléséről, újra követelve a tartományi vagyont és önálló bevételeket szabályozó törvény meghozatalát. Végig a teremben ült Aleksandra Jerkov, a VSZL szóvivője, aki egyben az Európai Szerbiáért (ZES) frakcióvezető-helyettese. Meg se mukkant. Inkább erről írjon közleményt a Liga.
Tegnap megkérdezte tőlem a Képviselőházban egy újságírónő, hogy hogyan kommentálom azokat a Belgrádban elterjedt véleményeket, hogy a VMSZ a politikai zsarolás eszköztárát is bevetve harcol a vajdasági érdekekért. Azt válaszoltam, hogy büszke vagyok erre. Mi más lehetne a Parlamentben a célunk, mint hogy azok érdekeit képviseljük, akik ránk szavaztak? A vajdaságiakét. Szerbnek, magyarnak egyaránt nem érdeke, hogy a köztársaság minden évben legalább 70 millió eurót kivegyen a tartományiak zsebéből. Azért ülünk ott, hogy ezt megpróbáljuk megakadályozni.
Ami meg a Szerb Haladó Pártot illeti, szép, és a lakosság bizonyos köreiben biztosan eredményes dolog is arról beszélni, hogy a VMSZ lepaktált ezzel a párttal. Csak éppen semmi köze a valósághoz. Mi nem vagyunk és nem is leszünk Nikolić láncos kutyája, de (másokkal ellentétben) Tadićé sem. Ez ellenkezne az önbecsülésünkkel.
A ligások meg majd nehogy meglepődjenek. Nem tudom olvasták-e Dragoljub Mićunović nyilatkozatát szeptember 20-án a B92-n, amely „DS može sa SNS” címmel jelent meg. Mi önállóan veszünk majd részt a következő választásokon és olyan kormánykoalíciónak, amelyben ott van a SNS is, nem biztos, hogy tagjai lennénk.
A Ligát viszont (lévén, hogy a Demokrata Párt listáján fogják bevontatni a Parlamentbe) nem hiszem, hogy megkérdezik majd, hogy mit gondolnak a nagykoalícióról. A politikailag nem önálló pártok véleményére csak ritkán adnak. Nem számítanak. Úgyis szorgalmasan nyomják a gombot. Bármi is legyen napirenden.
