A háttérről
Február óta írok blogot. Azért kezdtem, mert úgy gondoltam, szükség van arra, hogy kicsit kötetlenebb, szabadabb stílusban írjak a parlamenti munkáról. És nemcsak arról. Élményekről, fontos közéleti kérdésekről, néha magánéleti örömökről is.
Úgy gondoltam jó az, ha az általában unalmas sajtóközlemények, műfajilag behatárolt parlamenti felszólalások, nyilatkozatok mellett, a honlapomon megjelenő blogban is elmondom a véleményem egy-egy kérdésről. Előbb-utóbb ez elvárás lesz a szerbiai politikai életben is. Akkor meg már jobb minél előbb kezdeni.
Februárban nem tudtam, hogy én vagyok az első szerbiai politikus, aki blogot ír. Utóbb kiderült, hogy azóta se teszik ezt sokkal többen. Legalábbis az országos politikában nem. Az LDP képviselőit lehetne említeni. Vagy az Egyesült Királyság nagykövetét, Stephen Wordsworth-ot, akinek blogbejegyzései angolul és szerbül is megjelennek. Tudtommal mi ketten vagyunk azok, akik 2 nyelven blogolnak. Én azért fordítom le a bejegyzéseket szerbre is, mert úgy érzem, van rá igény. A szerbek közül is sokan becsülik világos álláspontunkat Vajdasággal, az Unióval, a NATO-val kapcsolatban.
Regionális összehasonlításban valamennyivel több politikus blogger van. Gyurcsány Ferenc, Navracsics Tibor (hogy mindkét felet említsem), Molnár Csaba miniszter Magyarországon. Kelemen Hunor, az RMDSZ képviselője és köztársasági elnökjelöltje Romániában.
A felsorolt kollégák bejegyzéseit követem is. Érdekes összehasonlítani őket. Vannak politikai beszéd-szerűek és szabadabbak, kötetlenebbek közöttük. Talán ez a legnehezebb: olvasmányosan és tömören írni bonyolult politikai kérdésekről. Nem is mindig sikerül. Nekem se, meg másoknak se.
Február óta (az augusztusi teljes uborkaszezont leszámítva) minden héten írtam egy bejegyzést. Nem mindig volt egyszerű rávennem magam. Nem vagyok az a klasszikus írótípus. Kicsit macera is néha. De az én esetemben is igaznak bizonyult az a valamely írónk által hangoztatott mondat, hogy nem azért ír, mert sokat tud a világról, hanem, azért hogy írás közben minél többet megtudjon róla.
Így egy idő után meg azt vettem észre, hogy a blogírás (mégha néha nyűg is) segíti a parlamenti munkámat. Pl. még júliusban írtam Szerbia NATO-csatlakozásának elengedhetetlenségéről. Ebben minden érvet összefoglaltam. Most októberben, amikor a Parlament a védelmi törvénycsomagot tárgyalta, csak annyi dolgom volt, hogy a jó két hónappal ezelőtt a blogban leírtakat elmondjam a képviselőházi felszólalásomban is. Felkészülésre nem is volt szükség.
Ez a 31. bejegyzés. Az első 30 után talán jó ez a kis összefoglaló a blogírás hátteréről. A héten úgyis a NATO-kérdés a legaktuálisabb. Arról meg már írtam. A jövő héten új téma. És új blog.
