Robin Hood-i regionalizáció

Robin Hood példaképpé vált Szerbiában. Boris Tadić, a Danas napilap hétfői számában azt nyilatkozta, hogy a regionalizáció nem az ország, hanem a „gazdagság” (magyarul inkább: a javak) felosztását jelenti, amely elősegíti az ország fejletlenebb részeinek fejlesztését.

Elveszünk majd tehát a gazdagabb régióktól és odaadjuk a szegényeknek. Robin Hood is így gondolkodott a sherwoodi erdőben. A különbség az, hogy az angol jutalmazó nem csak beszélt, cselekedett is.

A köztársasági elnök azt is nyilatkozta ugyanebben az interjúban, hogy Szerbiában a regionalizációt 2 fázisban fogjuk megvalósítani. Az elsőt 2013-ig, a másodikat 2020-ig. És mit csinálunk addig?!

Közben, (hogy maradjunk az erdőszéli terminológiánál) a G17  csatát nyert a Demokrata Párttal szemben. Az elnöki interjú megjelenésének napján ugyanis a Parlament megkezdte a Mlađan Dinkić minisztériuma által kidolgozott, regionális fejlesztési törvény vitáját. Az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy a belgrádi pártok közül a DP-nek vagy a G17-nek sikerül-e magát nagyobb decentralizáció-pártinak bemutatni.

Amíg a demokraták mindent megtettek annak érdekében, hogy Vajdaság statútumának javaslata ne kerülhessen Belgrádban napirendre, addig a gések előrukkoltak egy jól hangzó, de semmit sem hozó törvényjavaslatattal. A közvélemény tájékozatlanabb része számára meg úgy tűnhet, hogy Dinkićnek köszönhetően elindulunk a regionalizáció útján.

A félrevezetésen kívül más célja nem is lehet ennek a törvényjavaslatnak, amelyet múlt csütrörtökön terjesztett be a szerbiai kormány. 7 statisztikai régió aklakul. A parlamenti vitában is elmondtam, hogy ez a teljesen technikai, semmi újat nem hozó törvény meghozatala előtt a statútumot kellett volna elfogadni, az önkormányzatok és a tartomány vagyonát kellett volna visszaadni és a természetellenes körzethatárokat módosítani.

Persze a fenn fölsorolt lépések megtételéhez politikai bátorság is kell. Ami a DP és a G17 vezetésében sincs meg.

                                        
         
Viszont lesznek statisztikai régiók, amelyek pályázhatnak majd az előcsatlakozási alapoknál. Ez a törvény egyetlen hozadéka. Persze Vajdaság esetében, amely mintegy 10 éve különböző eurorégiók tagja, még ez se jelent újdonságot.

Mindenesetre a regionális fejlesztésről szóló törvény céljai nemesek. A kevésbé fejlett régiók fejlesztése, a negatív demográfiai folyamatok megállítása, a községek közötti és a nemzetközi együttműködés serkentése.      

Csak az a kérdés, hogy a célok megvalósítását valakiktől elvéve vagy a megfelelő gazdasági és politikai légkör biztosításával szeretnék-e elérni. Az elnöki interjúból világossá válik, hogy nem az alkotmány tiszteletben tartását, hanem a sherwoodi módszer alkalmazását tartja Tadić üdvözítőnek. Statútum még nincs, de évek óta hallgatjuk a fejlett északról és a fejletlen délről szóló elemzéseket. Mintha legalábbis az 1860-as évek Amerikájában lennénk. Nyílvánvaló tehát, hogy az „igazságszeretők” Vajdaságtól terveznek elvenni.

Vajon tudják-e, hogy a 7 most létrehozandó statisztikai régió közül melyik a gazdaságilag legfejlettebb? Ott van pl. az országban a foglalkoztatottak 49%-a!!

Nem Vajdaság. Belgrád. Az észak vagy dél?