„Történelmi” találkozó
Kedden délután 4 órakor Belgrád szívében találkozott és beszélgetett egymással Ivica Dačić, Žarko Obradović, Slavica Đukić Dejanović, Dušan Bajatović, Branko Ružić, Petar Škundrić, Pásztor István, Pál Károly, Egeresi Sándor, Maglai Jenő és Pásztor Bálint.
Másképp fogalmazva: a Studentski trg 15. szám alatt jelen volt a Szerbiai Szocialista Párt elnöke (miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter), az SPS elnökhelyettese (oktatási miniszter), a párt alelnöke (a Képviselőház elnök asszonya), a jelenleg 2. legerősebb kormánypárt vajdasági alelnöke (a Srbijagas vezérigazgatója), az SPS végrehajtó bizottságának elnöke (köztársasági parlamenti frakcióvezetője), az energetikai miniszter, valamint a VMSZ 5 tagú delegációja.
Egy jó órát beszélgettünk. Előtte fényképezkedtünk, utána pedig volt egy kis sajtótájékoztató, amiről nem tudok semmit mondani, mert nem vettem rajta részt (rohannom kellett Erzsébetlakra a Magyar Összefogás kampányának egyik állomására).
Hazafelé, este 11 után meg az Interneten elolvastam, hogy „a VMSZ Milošević volt szerb diktátor pártjával kötött szövetséget” (?!).
Persze ilyesmiről szó nem volt. A VMSZ normális kommunikációt szeretne kialakítani minden jelentős szerbiai parlamenti párttal. Ezek sorába tartozik a 4 köztársasági miniszterrel rendelkező Szerbiai Szocialista Párt is. Meg pl. a Mlađan Dinkić vezette új pártszövetség is, amely múlt vasárnapi alakuló közgyűlésén is jelen volt a VMSZ elnöke (ahogy az SPS elnökhelyettese is). Csak annak a ténynek kisebb volt a média-lecsapódása.
A keddi találkozón, amelyen a Szocialista Párt 6 legfontosabb tisztségviselője vett részt, konkrét ügyekről is beszélgettünk. Az adai és zentai rendszámtáblák bevezetésének szükségességéről, az iskolabuszok kérdéséről az oktatásban tervezett ésszerűsítésre adandó válaszként, a magyar rendőrök alkalmazásáról és rendőrfőnökök kinevezéséről, a nemzeti alapú incidensekről...
A mi hibánk is, hogy a találkozót követően a sajtóban kevés teret kaptak a konkrét témák. A VMSZ politikai ellenfeleinek és a szűklátókörű „függetleneknek” pedig nem is volt célja, hogy kiderüljön az amit a politikában (és nemcsak a politikában) mindenki tud: konkrét ügyek intézése lehetetlen anélkül, hogy a felek szóba állnának egymással.
Azt is leírták, hogy mi igyekszük tisztára mosni a szocialistákat. Ha akarnánk se tehetnénk, mert ezen már túl vannak. Boris Tadić 2008. május 19-én (8 nappal a választásokat követően) a B92-nek a következőket nyilatkozta: „az én feladatom az, hogy megteremtsük a nemzeti megbékélést Szerbiában, hogy a kilencvenes évek politikai erői és azok, akik 2000. után irányították az országot összefogjanak a közös célok megvalósítása érdekében.” 1 hónappal később a Képviselőház az SPS alelnökét, Slavica Đukić Dejanovićot választotta meg házelnöknek.
2008. оktóber 18-án pedig a Demokrata Párt és a Szerbiai Szocialista Párt elnökei aláírták a politikai megbékélésről szóló nyilatkozatot. Az se mellékes, hogy Ivica Dačić 2010. április 9-én átvette a legeurópaibb szerbiai politikusnak járó díjat. A kitüntetést, amelyet az EU-csatlakozás folyamatában kifejtett munkáért ítélnek oda és amelyet a korábbi években Zoran Đinđić, Boris Tadić, Dragoljub Mićunović, Desimir Tošić… kapott meg.
Lassan 2 éve, a házelnök megválasztását megelőző parlamenti vitában mondtam ki először: az SPS-szel kapcsolatban se kollektív amnéziára, se kollektív amnesztiára nem hajlandó a VMSZ. Ahogy a vajdasági magyarság se. Ez azóta sincs másképp. A körülmények viszont jelentősen megváltoztak (erről kb 1 éve írtam először). Aki nem akarja, ne vegye észre!
