Tágabb körű kisebbségi nyelvhasználat
Pásztor Bálint: A nemzeti tanácsok visszakapnak bizonyos hatásköröket, amelyeket 2014 óta nem gyakorolhattak
A Köztársasági Képviselőház az elmúlt napokban a nemzeti kisebbségek individuális és kollektív jogaival foglalkozik, napirenden szerepel a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény, a nemzetikisebbség-védelmi törvény, az anyakönyvekről szóló törvény, valamint a hivatalos nyelv és írásmód használatáról szóló törvény módosítása is. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti frakcióvezetője felszólalásában rámutatott, hogy néhány módosítás teljesen új megoldásokat kínál, több esetben jogköröket szélesít, más esetekben viszont csupán törvényes előírásokat pontosít. Arról, hogy ezek a törvénymódosítások milyen változásokat hoznak a nemzeti kisebbségek számára, Pásztor Bálinttal beszélgettünk.
Pásztor rámutatott, a legnagyobb figyelmet a parlamentben a kisebbségi képviselők anyanyelven történő felszólalási lehetősége kapta, holott ez nem új jog, hiszen a 2002-ben elfogadott kisebbségvédelmi törvényben már szerepelt ez a jog, de akkor még a szövetségi parlamentre vonatkozott. Mostantól pedig a jogtechnikai összehangolásnak köszönhetően ez már a köztársasági parlamentre fog vonatkozni.
– Bővültek a kisebbségek hivatalos nyelvhasználatának a lehetőségei, ugyanakkor újdonságnak számít, hogy a nemzeti hovatartozást is be lehet majd vezetni az anyakönyvbe.
– Eddig annak a kisebbségnek a nyelve került önkormányzaton belül hivatalos használatba, amelynek a százalékaránya elérte a 15 százalékot az adott önkormányzat területén. Ez a rendelkezés most azzal bővül, hogy nemcsak az egész önkormányzat területén lehet bevezetni hivatalos használatba egy adott kisebbség nyelvét, hanem egy-egy településen, helyi közösségben is. Ez azt jelenti, hogy ha például egy önkormányzat területén nem éri el a 15 százalékot a magyarság aránya, de az önkormányzat területén van egy település, ahol igen, akkor ott hivatalos használatba kerül a magyar nyelv. Ez elsősorban a szórványban fontos.
A nemzeti hovatartozás anyakönyvi bevezetése nincs összefüggésben a százalékaránnyal, és bármilyen nemzeti hovatartozást be lehet jegyeztetni az anyakönyvbe. Ez a részarányos foglalkoztatás szempontjából fontos, mégpedig azért, mert ha a közszférában egy munkahelyre egy magát szerbnek és a mi esetünkben egy magát magyarnak valló személy jelentkezik, egyforma képesítés esetén a kisebbséghez tartozót kell előnyben részesíteni. E jogszabály gyakorlati alkalmazásának alapfeltétele, hogy tudjuk, ki milyen nemzetiségű. A nemzeti hovatartozás anyakönyvbe való bejegyeztetése önkéntes alapon működik, alkotmányos elv ugyanis, hogy senki nem köteles nyilatkozni a nemzeti hovatartozásáról. Azok esetében viszont, akik erről nyilatkozni szeretnének – és én arra buzdítom a magyarságot, hogy tegye meg, mert ebből csak előnye származhat –, az anyakönyvvezető köteles bejegyezni ezt az adatot. A jog megtagadása esetén büntetőrendelkezést is sikerült társítani ehhez a joghoz: az anyakönyvvezető akár 50 ezer dináros bírsággal is büntethető. 2019. január elsejétől az újszülöttek anyakönyveztetése esetében ez magától értetődő jog lesz, de utólag a felnőttek esetében is fel lehet majd tüntetni ezt az adatot.
– A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény kapcsán a felszólalásában kiemelte, a törvény korábbi módosításai nem voltak elfogadhatóak a Vajdasági Magyar Szövetség számára. Ezúttal ez a törvénymódosítás milyen változásokat tartalmaz?
– A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását egy másfél éven át tartó folyamat előzte meg, de egészen 2014-ig kell visszatekintenünk, akkor helyezte ugyanis hatályon kívül ennek a törvénynek bizonyos rendelkezéseit az Alkotmánybíróság. Az elmúlt négy évben azért küzdöttünk, hogy ezek a hatáskörök visszakerüljenek a törvénybe, hiszen a bírósági döntés alapján ezek a hatáskörök pontosítást, átfogalmazást követően visszahelyezhetők. Az elmúlt másfél évben kiderült, hogy sokan vannak olyanok az országban politikai és szakmai körökben, akik nem tudják elfogadni, hogy decentralizációra kerüljön sor a kisebbségi kulturális autonómia megvalósításának formájában. Ennek köszönhetően depolitizálásról és nagyobb ellenőrzésről lehetett hallani a törvény módosítása kapcsán. A korábbi törvénymegfogalmazásokban kisebbségellenes megfogalmazások is voltak. A Magyar Nemzeti Tanács és a VMSZ vezetősége az elmúlt időszakban azon dolgozott, hogy ezek a megfogalmazások kikerüljenek, bizonyos hatáskörök pedig visszakerüljenek a törvénybe. Így magyar szempontból teljes egészében elfogadható lesz a nemzeti tanácsokról szóló törvény, vagyis a túlzott ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések mégsem kapnak helyet, bizonyos hatáskörök viszont visszakerülnek, mint például a kiemelt jelentőségű művelődési és oktatási intézményekre vonatkozó hatáskörök. Ugyanakkor bővültek is ezek, mégpedig azzal, hogy a nemzeti tanácsok javaslatára az állam bizonyos törvényeket lefordít a kisebbség nyelvére, ami a hivatalos nyelvhasználat szempontjából fontos, hiszen azokat a törvényeket bírósági és más eljárásokban lehet majd alkalmazni.
– A VMSZ képviselői milyen jellegű módosítási indítványokat nyújtottak be a napirenden szereplő törvényekre?
– Összesen kilenc módosítási indítványt nyújtott be a VMSZ négy törvényjavaslatra, és mind a kilencet elfogadta a kormány, vagyis azok már most a törvény részét képezik. Sikerült megőrizni a nemzeti tanács eddigi hatásköreit, és a nemzeti tanácsokról szóló törvényre csupán a VMSZ módosítási indítványait fogadták el. Indítványoztuk, hogy amennyiben a művelődés területén egy intézményt több nemzeti tanács is kiemelt jelentőségűvé nyilvánít, akkor minden nemzeti tanács delegálhasson egy-egy embert az intézmény igazgatóbizottságába. Ez azért fontos, mert ha az intézményigazgató a többségi nemzetből kerül ki, abban az esetben is a kisebbség igényével összhangban működhet az intézmény.
MIKLÓS HAJNALKA
