Pásztor Bálint: A VMSZ kitartó munkája és állhatatossága konkrét eredményeket hozott
A személyes találkozásokról a kampány során, a haladókkal való együttműködés hozadékáról és a VMSZ kitűzött céljairól nyilatkozott lapunknak dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség – Elnökünkért, Közösségünkért, a Jövőért! köztársasági jelöltlista vezetője és a párt megbízott elnöke. Továbbá elárulta, hogy mely kívánságát teljesítette Orbán Viktor maradéktalanul, valamint kijelentette, hogy Újvidéken lesz ’44/45-ös emlékmű.
A személyes találkozásokat előtérbe helyező választási kampány finisébe érkeztek. Mik az eddigi benyomások és konklúziók?
– Rendezvényeink tömegesek, sokan látják szükségét annak, hogy részt vegyenek ezeken. Az a benyomásom, hogy az emberek érzik a választások tétjét. A kampány kezdete előtt azon reményemről beszéltem, hogy a vajdasági magyar közösség egy emberként felsorakozik a VMSZ mögött, ekképpen segítve bennünket abban, hogy folytassuk az eddigi munkát és olyan választási eredményt érjünk el, amire apám is büszke lenne. Most, a terepen tapasztaltak alapján kijelenthetem, hogy reményem beigazolódott. Az elmúlt években elsősorban Szabadkára összpontosítottam, annak érdekében, hogy megerősödjünk és megóvjuk a várost, illetve annak épített örökségét. Ebben a kampányban viszont olyan településekre is elmentem, ahol már sokszor jártam, ám nem az utóbbi években, például Szilágyira, Ürményházára, Versecre látogattam el. A szórványok szórványába is elmentünk, bejártuk egész Vajdaságot. Az érdeklődéssel kapcsolatos tapasztalat mindenütt ugyanaz, függetlenül attól, hogy szórványról, vagy tömbről van szó. Mindenhol rengeteg konkrét példán lehet szemléltetni, hogy miért fontos az, hogy a VMSZ képében erős magyar érdekképviselet legyen. Természetesen szórványban és tömbben nem ugyanazok a prioritások, ám mindenhol konkrét infrastrukturális beruházásokról beszéltünk és minden településen konkrét, az eddigi munkából eredő példákkal lehet alátámasztani, hogy miért fontos a VMSZ jelenléte Belgrádban és Újvidéken a parlamentekben, valamint a kormányzatokban. Az a személyes tapasztalatom, hogy az emberek értik ezt.
Talán soha nem vett részt annyi magyarországi tisztségviselő a VMSZ kampányában, mint most. Mint jelent ez a párt számára, mi az üzenet?
– Elárulok egy kulisszatitkot. Amikor november 10-én Orbán Viktorral találkoztam, és amellett, hogy megerősítettük a Fidesz és a VMSZ szövetségét, konkrét ügyekről is tárgyaltunk, például a Horgos–Röszke 2 közúti határátkelő nyitvatartásának a meghosszabbításáról, valamint a Szeged–Szabadka vasútvonal utasbarát menetrendjéről, továbbá a Prosperitati Alapítvány új pályázatainak a megjelentetéséről. Ekkor arra is megkértem a miniszterelnököt, hogy néhány, Vajdaságban is ismert és elismert magyarországi politikus segítse kampányunkat, úgy, ahogyan máskor is. A miniszterelnök megkérdezte, hogy kikre gondoltunk, én pedig lediktáltam nagyjából tíz nevet, arra számítva, hogy a tíz emberből majd eljön néhány, akinek egyéb elfoglaltsága megengedi a látogatást. Aznap még haza sem érkeztem Budapestről, már hívott Nagy János államtitkár és tájékoztatott, hogy miniszterelnök úr továbbította a kérést, és mindenki jönni szeretne. Ez természetesen üzenetértékű. Arról tanúskodik, hogy a vajdasági magyar közösség nincsen egyedül és Magyarország kormánya számára fontos, hogy az egyetlen vajdasági magyar politikai erő, a VMSZ, minél sikeresebben vegyen részt a választásokon. Később ugyanezt tapasztaltam a Magyar Állandó Értekezlet plenáris ülésén Budapesten is, ahol miniszterelnök úr nagyon elismerően beszélt Pásztor Istvánról, illetve a választással összefüggésbe hozható kihívásokról szólt. Ekkor minden határon túli magyar párt vezetője felkínálta segítségét, vagyis nemcsak Fidesz–VMSZ összefogásról beszélhetünk, hanem összmagyar, illetve Kárpát-medencei magyar összefogásról. Kelemen Hunor például felajánlotta, hogy aktivistákat küld Erdélyből. A felajánlást értékeltük, ám nem fogadtuk el, hiszen nem lett volna észszerű, hogy az aktivisták 600 kilométert utazzanak, viszont meghívtuk kampányzáró rendezvényünkre, Kelemen Hunor pedig elfogadta a meghívást.
A napokban egy belgrádi napilapnak úgy nyilatkozott, hogy köztársasági szinten 5 képviselő a cél. Ennyire alacsonyra tették a lécet?
– A helyhiány miatt az újságírók gyakran rövidítenek, ez viszont olykor a tartalom és a mondanivaló rovására megy. Az említett interjú a Večernje Novostiban jelent meg, a címben szerepelt az, hogy 5 mandátum a célunk. Ehhez képes én azt mondtam, hogy legalább 5 parlamenti mandátumot szeretnénk szerezni, hiszen 5 képviselővel lehet önálló frakciót alakítani. Természetesen örülni fogunk annak, ha végül több képviselőnk lesz. Az, hogy hány mandátumot szerez egy-egy politikai tömörülés, a választási rendszer specifikumaiból adódóan több tényezőtől függ, a választásokon résztvevő választási listák számától, de attól is, hogy hány lista nem lépi át a választási küszöböt. Ugyanazzal a választási eredménnyel 5, 6, vagy 7 képviselőt is be lehet juttatni a parlamentbe.
Milyen formában és szinten folytatná a VMSZ a munkát a végrehajtó hatalomban?
– Ezzel a kérdéssel egyelőre nem foglalkoztunk. Most arra összpontosítunk, hogy minden magyar emberhez eljussunk és minden magyar emberrel megértessük a választások jelentőségét. Feltett szándékunk minden magyar embert meggyőzni arról, hogy vegyen részt a választásokon. Minél több szavazatot szerezve szeretnénk megőrizni önálló parlamenti frakciónkat. Ezt követően, mint a korábbiakban is, kidolgozzuk a koalíciós szerződés tervezetét. Ebben a számunkra, azaz a közösség számára fontos célok kapnak majd helyet. A tisztségek, illetve a személyi kérdések a VMSZ számára másodlagosak. A végrehajtó hatalomban való részvétel szintje és aránya sok mindentől függ. Ha a választási eredmény esetleg rosszabb lenne a korábbiaknál, akkor nem lehet annyi államtitkári helyet elvárni, mint eddig.
Miniszteri tisztségben továbbra sem érdekelt a VMSZ?
– Ezzel a kérdéssel sem foglalkoztunk eddig. Azt gondolom, hogy beigazolódott az eddigi prioritás, miszerint az a fontos, hogy minél több minisztériumban jelen legyünk államtitkári szinten, hiszen ekképpen több területen is befolyásolni tudjuk a folyamatokat.
Nem titkolja, hogy a választásokat követően a VMSZ a Szerb Haladó Párttal folytatná a koalíciós együttműködést. Mivel érdemelte ki az említett párt ezt a folytonosságot? Elképzelhetőnek tartja-e, hogy adott esetben, például a választási eredmény okán, más politikai tömörüléssekkel is koalíciós tárgyalásokat folytassanak?
– Szeretek reális lenni, azaz nem szeretem idealizálni a dolgokat. Ezt a haladóknak is kertelés nélkül elmondom. Churchillnek tulajdonítják a mondást, hogy a fokozás miként alkalmazandó a politikában: van az ellenség, a halálos ellenség és a koalíciós partner. Annak ellenére, hogy a viszonyok nem ideálisak – egyébként egyetlen koalíció vonatkozásában sem lehetnek azok –, a Szerb Haladó Párttal létrehozott, immár 9 éve fennálló koalíció olyan előnyökkel járt az ország stabilitása, továbbá a Magyarország és Szerbia közötti viszonyok, illetve a két nemzet kapcsolata, valamint a vajdasági magyarság szempontjából, hogy indokoltnak tartjuk az együttműködés folytatását. Azt, hogy miért nem másokkal, egyetlen példával szeretném szemléltetni, habár többel is lehetne. Addig, amíg a liberális belgrádi ellenzéki pártok – vagy, ahogy ezek szeretik magukat nevezni, az européer ellenzéki belgrádi pártok – a ’44/45-ös áldozatok újvidéki emlékművével kapcsolatban azt állítják, hogy mi a magyar fasisztáknak szeretnénk emlékművet állítani, az SZHP-vel 9 évvel ezelőtt megvalósítottuk a történelmi megbékélést. A haladók előtt hatalmon lévők – egyébként ugyanazok az emberek, akik most a liberális színezetű belgrádi pártokban töltenek be tisztséget – erről hallani sem akartak, mert gyávák voltak hozzá. Ezzel a témával lehet a leghitelesebben szemléltetni, hogy miként viszonyul a vajdasági magyar közösséghez az SZHP és miként az SZHP ellenlábasai.
Újvidéken továbbra sincsen emlékmű…
– Valóban nincsen, ám az SZHP soha nem kérdőjelezte meg az emlékmű létjogosultságát. Rövidtávú terveink egyik prioritása és célja, hogy a jövő évi megemlékezésig megépüljön Újvidéken az ártatlan áldozatok emlékműve. Ennek az emlékműnek állnia kell, ahogyan számos más városban is. Az idén novemberben szintén avattunk ’44/45-ös emlékművet, méghozzá Kúlán. Erre lenne szükség Újvidéken, Óbecsén és számos más településen is, ahol még nincsen ’44/45-ös emlékmű.
Amikor nemrégiben elindult az utasforgalom Szeged és Szabadka között, közösségi oldalán úgy fogalmazott, hogy „merjünk még nagyobbat álmodni”. Mire utalt ezzel a vasútfejlesztés szempontjából?
– Nem feltétlenül a vasútépítésre kell a bejegyzésnek vonatkoznia, hiszen a Szeged–Szabadka vasút a vajdasági magyar kisebbségi politizálás szimbóluma, allegóriája lehet. Ezen a példán le lehet vezetni, hogy miért nélkülözhetetlen a VMSZ a szerbiai politikai színtéren és miért elengedhetetlen a vajdasági magyarság szempontjából az erős VMSZ. Pontosan emlékszem, apám valamikor 1996-ban kezdett el ezzel a projektummal foglalkozni. Lehet azt mondani, hogy közel 30 évig ígérgettünk, ám a valóság az, hogy megfeszíttet munka és egyeztetés-sorozatok előzték meg azt, hogy elindulhasson a vonat. Először el kellett érnünk, hogy a szerbiai vasútfejlesztési stratégia részét képezze a vasútvonal felújítása – korábban azt tervezték, hogy még síneket is felszedik Szeged és Szabadka között. Ezt követően uniós forrásokból pénzt szereztünk a megvalósíthatósági tanulmányra, illetve a tervdokumentációra, majd szerbiai és magyarországi költségvetési eszközökből kiépült a vasútvonal. A menetrenddel kapcsolatos elképzelések módosítását is sikerült kieszközölnünk. Orbán Viktorral, valamint Lázár János és Goran Vesić miniszterekkel tárgyaltam arról, hogy napi 5 pár vonat közlekedjen, azaz utasbarát legyen a menetrend. Azzal érveltem, hogy a közel 30 évnyi munka, továbbá a beruházott rengeteg pénz, valamint a polgárok miatt nem szabad megengedni, hogy a vasútvonal ne töltse be alapvető rendeltetését. Szükségszerű volt, hogy kellő számú vonat közlekedjen és elég korán el lehessen jutni, illetve elég későn lehessen visszaindulni egyik városból a másikba. Hiszem, hogy az emberek ismét reális közlekedési alternatívaként fedezik majd fel a vasutat, azok is, akik például Királyhalomról, vagy Hajdújárásról Szabadkára szeretnének eljutni, de az idegenforgalom szempontjából ugyancsak meghatározó ez a vasút. Ezek olyan eredmények, amelyek még a közelmúltban is elképzelhetetlenek voltak. Ehhez a VMSZ kitartó munkájára és állhatatosságára, valamint a mindkét országgal való jó kapcsolataira volt szükség. Ami a vasútfejlesztés folytatását illeti, a következő lépés az, hogy Baja felé folyatódjon ez a vasútvonal.
Az illegális migráció tekintetében leginkább érintett térségekben élő polgárok hosszú távon is fellélegezhetnek? Vannak ezzel kapcsolatban értesülései?
– Igen, vannak. Látom, hogy egyesek mindent megkérdőjeleznek, és azt állítják, hogy csak a választási kampány miatt tűntek el a migránsok. Emlékeztetnék arra, hogy tavaly és 2020-ban ugyancsak volt választási kampány, de azelőtt is, mert sajnos szinte évente valamilyen választást tartanak Szerbiában. Azokban az években viszont nem volt a jelenlegihez hasonló a helyzet. A szerbiai belügyminiszterrel folyamatosan egyeztetek. Az államvezetés feltett szándéka, hogy az október végén megkezdett hatósági akció addig tartson, amíg minden embercsempész rács mögé nem kerül, illetve minden illegális cselekedetet segítő személyt meg nem akadályoznak tevékenysége folytatásában. Ennek tartósan így kell lennie. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ehhez is szükség van a VMSZ-re, illetve arra, hogy a VMSZ erős legyen. Nyolc évünkbe telt, hogy a jelenlegi állapot bekövetkezzen. Nyolc éven át folyamatosan ismételgettük a parlamentben, a médiában és az államvezetés képviselőivel folytatott nem sajtónyilvános egyeztetéseken, hogy a migrációs válságot kezelni kell. A többség 2023 októberében döbbent rá arra, amire mi már 2015 óta rendületlenül figyelmeztetünk.
Utak épülnek, vasútfejlesztés zajlik, van gazdaságfejlesztési program, iskolákat, óvodákat újítanak fel. Az átlagemberek zömét az említettek mellett elsősorban a megélhetés, a jobb életszínvonal témája foglalkoztatja, hiszen ebből a szempontból továbbra sem elégedettek. Mi a VMSZ ezzel kapcsolatos álláspontja és mik a tervei?
– A VMSZ egy reális párt, így soha nem támogatta azt, hogy választási célzattal kerüljenek meghatározásra bizonyos gazdaságpolitikai intézkedések. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az elmúlt időszakban a parlament olyan törvényeket hozott, míg a kormány olyan intézkedéseket foganatosított, melyek az életszínvonal növelését, illetve az állampolgárok bevételeinek a növekedését voltak hivatottak szolgálni. Említést tehetünk egyszeri juttatásokról, de nyugdíjemelés is volt, továbbá növekedett a minimálbér, valamint a közszférában a bérek. Arról se feledkezzünk meg, hogy a VMSZ 15 évig küzdött a vízlecsapolási illeték eltörléséért, ez most megtörtént, továbbá megduplázták a területalapú támogatást a mezőgazdaságban. A felsorolt intézkedéseket mind támogatta a VMSZ. Hiszem, hogy ezek hozzájárultak ahhoz, hogy legalább valamelyest javuljon az életszínvonal, ugyanakkor természetesen ezt sem szeretném idealizálni, mint ahogyan mást sem. Mindazonáltal azt szintén hozzá kell tenni, hogy a VMSZ egy kisebbségi regionális párt, az országok makrogazdasági mutatói és monetáris-, illetve adópolitikája pedig sehol nem egy kisebbségi párttól függnek. Ezen a területen meglehetősen korlátozott a mozgásterünk, viszont az említett intézkedések bizonyítják, hogy mégis van bizonyos szintű ráhatásunk a folyamatokra. Ugyanakkor a vajdasági magyar közösség – akár a mezőgazdasági termelők, akár a vállalatok és a vállalkozók, valamint a turizmusban érdekeltek –, a vajdasági gazdaságfejlesztési tervnek köszönhetően rendelkezik olyan plusz lehetőségekkel, amelyekkel a velünk együtt élők nem. Elég csak elmenni bármelyik, a lakosság nemzeti összetételének szempontjából heterogén vajdasági faluba és megnézni, hogy milyenek a traktoraik a szerbeknek és milyenek a magyaroknak. Ezért fontos, hogy a már gyakran emlegetett, november 10-ei találkozón Orbán Viktorral el tudtam érni, hogy három év kihagyást követően új pályázatok jelenjenek meg, összesen 4 milliárd forint értékben. Ez nem aprópénz, a mostani időkben egy országos költségvetés szempontjából sem. A pályázati kiírások megjelentek, december 5-től már pályázhatnak is a mezőgazdasági kistermelők és a kisvállalkozók. Időközben arról tájékoztatott a magyar Miniszterelnökség, hogy már biztosították a szükséges pénzt, így amikor lezárul a pályázatok beadási határideje, a Prosperitati Alapítvány azonnal elbírálhatja a pályázatokat, majd megkezdődhet a kifizetés. Gazdasági ügyekben ez a maximális mozgástér, amit egy kisebbségi párt elérhet. Szerintem ez egyáltalán nem kevés.
Nemcsak a VMSZ listavezetője és megbízott elnöke, hanem annak eddigi köztársasági parlamenti frakcióvezetője is. Minek kell a következő hatalmi ciklusban a VMSZ tevékenységének középpontjában állnia?
– Erre a kérdésre rendkívül egyszerű válaszolni. Személyes, lassan immár tizenhét éves parlamenti tapasztalatom is azt mutatja, hogy a kisebbségi politizálásban az egyik legfőbb feladat az elért eredmények megvédése. Természetesen lehet újakat álmodni, mindig vannak új projektumok, amelyeket meg kell valósítani, ám mindennek a megvalósulásáért éveket, olykor évtizedeket kell küzdeni. Arra is oda kell figyelni, hogy a kisebbségvédelem terén ne legyen visszalépés, de például a kis létszámú tagozatok ügyében sem. Ezért fontos, hogy a vajdasági magyar közösség képviselői a VMSZ színeiben ott legyenek, ahol a döntések születnek és ezekről az ügyekről napi szinten gondot viseljenek. Mivel jó néhány nagy projektum – mint amilyen a Szeged–Szabadka vasútvonal, vagy a palicsi AquaPark – befejeződött, a Belgrád–Budapest vasúti beruházás pedig a végéhez közeledik, új projektumok megfogalmazásának vonatkozásában teremtődnek meg költségvetési lehetőségek. Ha ezúttal valóban nem egy, vagy másfél évre lehet tervezni – azaz nem lesznek előrehozott választások –, akkor a következő hatalmi ciklusban újabb, az említettekhez hasonló projektumokat tudunk megvalósítani.
PESEVSZKI EVELYN
