Kihelyezett tagozatok

Alapbíróság, de nem bíróság nélkül marad Óbecse, Topolya és Zenta

Szombaton még úgy tűnt, a hatalmi koalíció képviselői teljesen belebetegedtek abba, hogy esetleg a parlament nem fogadja el az általuk elképzelt formában az igazságügyi törvénycsomagot. Szombaton ugyanis ahelyett, hogy elfáradtak volna munkahelyükre, többen beteget jelentettek, ezért végül nem is volt ülés, amelyen szavazni kellett volna a szóban forgó törvénycsomagról, valamint az év végén érvényüket veszítő régi útlevelek szavatossági idejének meghosszabbításáról.

A honatyák betegeskedésének okát többen abban látták, hogy a Magyar Koalíció négy képviselője kötötte az ebet a karóhoz, és bejelentette, hogy nem vesz részt a szavazásban, amikor az igazságügyi törvénycsomag kerül napirendre, ugyanis korábban elvetették a beterjesztett módosító indítványát. Márpedig a négy MK-s képviselő nélkül nem lett volna meg a parlament döntésképességéhez szükséges 126 fős létszám, hacsak valamelyik ellenzéki képviselő vagy képviselőcsoport hirtelen nem gondolta volna meg magát, és államérdekre hivatkozva kisegítette volna a hatalmi többséget.

Hétfő délig teljes volt a bizonytalanság, hogy mi lesz a törvénycsomag sorsa. Folytak a találgatások, hogy kik ugranak be az MK helyébe. Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy a Liberális Demokrata Párt lesz az. Ennek fényében már nem igazán kétséges, hogy az igazságügyi törvénycsomagot olyan formában fogadják majd el, amilyen formában a Demokrata Pártban megálmodták.

Három a magyaré

De tulajdonképpen mit is követeltek a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselői az elvetett módosító indítványukban? Azt, hogy a vonatkozó törvényjavaslat által előirányzott 34 alapbíróságon felül alakuljon további három, Óbecsén, Topolyán és Zentán. Indoklásuk nagyjából az volt, hogy elengedhetetlenül fontos az alapbíróságok megalakítása azokban a községekben, ahol nagyobb számban élnek nemzeti kisebbségek.

Ez az érv önmagában még meg is állná a helyét, ha nem kérdőjelezné meg és kezdené ki alapjaiban azt a rendszert, amelyet a törvényszöveg megfogalmazói elképzeltek.

Szerbiában ebben a pillanatban 138 községi bíróság működik. Van ilyen természetesen Óbecsén, Topolyán és Zentán is. Az elengedhetetlenül szükséges igazságügyi reform két fontos alappillére viszont éppen e hatalmi ág függetlenségének szavatolása és ésszerűbb kihasználása. Ezt a két célt hivatott szolgálni többek között az önálló kis bírósági egységek felszámolása is. Az Európai Unió normáit követve határozott úgy a kormány, hogy megszünteti a tömérdek községi bíróságot, és mindössze negyedennyi ún. alapbíróságot hoz létre. Értelemszerűen egy-egy alapbíróság hatásköre jóval nagyobb területet és lakosságot ölel fel, mint a megszüntetendő községi bíróságoké.

Az alapbíróságok megalakításának fontosságát a Vajdasági Magyar Szövetség sem vitatta, ám azt már igen, hogy azok székhelyei mennyire lettek racionálisan kijelölve. A VMSZ képviselői szerint ugyanis a törvényjavaslat megszövegezői egyáltalán nem vették figyelembe egyes községek multietnikus jellegét, és az ebből eredő sajátosságokat. Pásztor Bálint, a kisebbségi parlamenti frakcióvezető azzal érvelt, hogy Topolyán, Zentán és Óbecsén immár több mint 150 éve létezik községi bíróság, amit most törvényileg meg kívánnak szüntetni. Ha ez bekövetkezne, Vajdaság térképén egy hatalmas lyuk tátongana Szabadka és Újvidék, illetve Zombor és Nagykikinda között (ezek ugyanis azok a legközelebbi városok, amelyekben lennének alapbíróságok). Szerinte ezzel megnehezülne a magyar nyelv használata a bírósági eljárásokban, pedig az erre való jogot az alkotmány szavatolja. Pásztor ehhez még hozzátette: azt a környezetet, amely nem rendelkezik bírósággal – függetlenül a lakosainak számától – nem lehet városi környezetnek nevezni.

Racionalizáció és függetlenség

Mint már említettem, az igazságügyi reform legfontosabb célja e hatalmi ág racionalizációja és függetlenségének szavatolása. Az alapbíróságok létrehozásakor is ezt a két célt tartotta szem előtt a törvénycsomagot előkészítő Igazságügyi Minisztérium.

Snežana Malović tárcavezető azzal érvelt, hogy míg egyes községi bíróságok nem győzik feldolgozni az ügyeket, addig más bíróságokon olyan kevés az ügy, hogy szinte nem is folyik szakmai munka, ezért ez utóbbiak összevonása mellett döntöttek. Másfelől azért tartották fontosnak a községi bíróságok megszüntetését, mert túlságosan erősen össze vannak fonódva a helyi hatalmasságokkal és az ügyvédekkel, ami ellehetetleníti az igazságos ítélkezést. A szakmaiság és a függetlenség csorbul ezáltal. Az alapbíróságok létrehozása viszont azt jelenti majd, hogy a bírókat nem helyben nevezik ki, így a helyi struktúráknak kisebb esélyük lesz a bíróság befolyásolására.

Ha vetünk egy pillantást az előirányzott 34 alapbíróság területi megoszlására, azt láthatjuk, hogy (ezúttal) a törvény megszövegezői valóban igyekeztek racionálisan felmérni a terepet, és nem tűnik úgy, hogy mondjuk Vajdaság vagy a kisebbségek ellen irányuló szándék vezérelte volna őket. Az egyik alapvető kritérium nyilván az lehetett, hogy minden városi rangú településen alakuljon alapbíróság. Ilyenből van 22, valamint Belgrád, ahol két alapbíróság jönne létre. A maradék tíz alapbíróság községi rangú településeken alakulhat meg ugyan, ám ezek mindegyike területileg, a községhez tartozó települések vagy a lakosság száma alapján, vagy mindhárom mutató tekintetében jóval nagyobb, mint Zenta, de – az egyetlen Požega kivételével – Óbecsénél és Topolyánál is számottevőbb. Ha a kormány engedett volna a VMSZ követelésének, semmi sem indokolta volna, hogy mondjuk a Preševo-völgyi albánok hasonló kívánságainak ne tegyenek eleget. De máshol, nemzetiségileg homogén környezetekben is voltak tiltakozások a községi bíróságok megszüntetése miatt.

A demokrata párti többségű kormányzat tehát nem volt hajlandó engedni a VMSZ-nek. Éppen ezért volt már-már színjátékszerűen erőltetett, amikor a DP magyar nemzetiségű parlamenti képviselői a törvénycsomag vitája során – túllicitálván a VMSZ-t – egy olyan módosító indítványt nyújtottak be a törvényjavaslatra, amely nemcsak az említett három község, hanem Ada és Magyarkanizsa számára is alapbíróságot követelt. A fentebb vázolt paraméterek fényében abszolút irreálisnak nevezhető követelésüket pártbeli kollégáik és koalíciós partnereik természetesen elvetették.

Amennyiben a VMSZ követelését mellőzve, módosítás nélkül elfogadják a törvényt – és erre lapzártánkkor nagy esélyt látunk –, a topolyaiaknak, zentaiaknak, óbecseieknek továbbra sem kell majd Szabadkára, illetve Újvidékre utazniuk a jövőben, ha jogi úton kényszerülnek tisztázni ügyes-bajos dolgaikat. Ezek a községek sem maradnak ugyanis bírósági épület és bírók nélkül, csupán annyi történik, hogy ami eddig például Topolyai Községi Bíróság volt, az 2010. január 1-jétől a Szabadkai Alapbíróság topolyai bírósági egysége lesz. Tehát a bíróság neve és a bírók kinevezésének módja változik, de a polgároknak mindebből nem sokat kellene észrevenniük. Vagyis dehogynem: jó esetben azt, hogy ügyük sokkal gyorsabban elrendeződik, és igazságosabban zárul.

PRESSBURGER CSABA