Egy nap a márciusi ifjakkal
Telt ház előtt vetítették a palicsi Vigadóban a Most vagy soha! című nagyszabású magyar történelmi kalandfilmet
Egy héttel a budapesti premier után, Vajdaságban Palicson, a Vigadó épületének nagytermében vetítették először a Most vagy soha! című nagyszabású produkciót. A palicsi díszbemutató a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vándormozi szervezésében jött létre, a vetítés pedig telt ház előtt zajlott. A rendezvényen jelent volt Rákay Philip, a film kreatív producere és forgatókönyvírója is. Az egybegyűlteket dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke köszöntötte:
– Végre egy igazi közösségi mozis élményben lehet részünk Palicson. Ilyen még nem volt, hogy egy héttel a magyarországi bemutatót követően mutathatunk be magyar filmet Vajdaságban. Hatalmas az érdeklődés, ami azt jelenti jól döntöttünk, amikor megkértük Rákay Philipet arra, hogy hozza el a filmet nekünk is Vajdaságba. Arra számítunk, hogy a következő hónapokban újabb helyeken is tartunk vetítéseket, hamarosan pedig tájékoztatást fogunk adni arról, hogy hol és mikor lesz még látható a film a következő időszakban.
Ezt a helyszínt, a palicsi Vigadót, most azért választottuk, mert szimbolikus jelentősége van, 1912-ben adták át, a Zenepavilonnal, a Víztoronnyal, a Női fürdő épületével együtt. Annak a boldog békeidőknek nevezett időszaknak a máig csodált produktuma, amely nem valósulhatott volna meg, ha nincs az 1848-as hősök bátorsága – emelte ki dr. Pásztor Bálint.
– Hiszen következő lépésként, a Bach-korszak rémségeit követően, nem jöhetett volna létre a kiegyezés és nem indulhatott volna el a néhány évtizeden át tartó gazdasági és kulturális prosperitást hozó időszak, amely a mai Szabadkát és Palicsot is olyanná tette, amilyennek szeretjük, amit óvunk és őrizünk, és ezt fogjuk tenni a jövőben is – hangsúlyozta dr. Pásztor Bálint.
A vetítés után Rákay Philippel Agárdi Gábor, a Pannon RTV igazgatóhelyettese beszélgetett:
– A stáb nevében is köszönöm ezt a melegszívű fogadtatást, ezernégyszáz ember készítette a filmet. Öt évvel ezelőtt Szente Vajk barátommal írtuk le a forgatókönyv első mondatait. Azután jött az egyéves Covid-leállás, és tavalyelőtt tudtuk elkezdeni a forgatást, amely akkor talán az egyik legnagyobb magyar filmes vállalkozás volt. A film minden egyes pillanatával valamit üzenni szerettünk volna. Számomra elképesztő az, hogy miután megálmodunk valamit, és öt évig ennyi energiát adtunk bele, az egyszer csak valósággá válik és ott lesz a vásznon. Amikor pedig azt látjuk, hogy minden mondat, minden szó és poén célba ér, érezhető az izgalom, az emelkedettség, akkor azt mondjuk megérte minden átdolgozott, át nem aludt éjszaka – hangsúlyozta Rákay Philip, aki a történelmi kalandfilm fiktív szálaira is kitért.
– Forgatókönyvíróként a legnehezebb feladat talán az volt, hogy megmutassuk egy olyan nap történetét, amit valójában tökéletesen ismerünk, hiszen gyerekkorunk óta minden március 15-ei rendezvényen végighallgatjuk e bizonyos nap különböző stációit, olvasunk róla és kívülről fújjuk a Nemzeti dalt. Ez talán a magyar történelem egyik legjobban dokumentált napja. Petőfi naplójából vagy mások visszaemlékezéseiből is sok mindent tudunk, de amikor leültünk forgatókönyvírókként történelmi mélyfúrásokat végezni a nappal kapcsolatban, még több kéziratot, feljegyzést vettünk a kezünkbe, és olvastunk végig. A karakterek felépítése is úgy zajlott, hogy folyamatosan kutattuk a történetüket, azokét is, akikről szinte sohasem beszélünk. Amikor azonban végigvezettük ennek a napnak a történetét – és ezt bármilyen tiszteletlenség nélkül mondom – úgy találtuk, hogy forgatókönyvírói vagy filmes szempontból nincs benne elég izgalom. Úgy tűnik, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna 1848-ban, hogy néhány huszonéves értelmiségi srác huszonnégy óra alatt kifordítja a világot a négy sarkából. Ha abból indulunk ki, hogy Táncsics egy tulajdonképpen teljesen ártalmatlan politikai pamflet miatt akkor már jó ideje börtönben ült, akkor talán joggal feltételezhetjük, hogy az osztrákok nem nézték ölbe tett kézzel azt, hogy néhány huszonéves ribilliót okoz a városban. Történészekkel beszélgetve arra jutottunk, hogy ekkor már Ignaz von Lederer szervezte a titkos rendőrséget. Igaz, még csak alapjaiban működött, de nyomokban már létezett. Ezért találtuk ki a Farkasch nevű gazembert, aki azt a parancsot kapja, hogy valamiféle szürke zónás eszközökkel tegye félre Petőfiéket. Így behoztuk ezt a fiktív szálat, ami nincs dokumentálva a történelemben, legalábbis nem maradt fenn feljegyzés arról, hogy mesterkedtek volna a fiúk ellen, ezt csak feltételezzük. Elengedtük a fantáziánkat és ezt azért tettük, mert szerettük volna megemelni a márciusi ifjak napjának a történéseit, és egy akciódús kalandfilmet készíteni, ami vonzóbb a mai időkben, mint egy porosabb történelmi film. Ez nem újdonság a filmvilágban, az Egri csillagok Jumurdzsákja sem létezett, mint ahogyan a Gladiátor Maximusa sem, és még sorolhatnánk – hallottuk egyebek közt Rákay Philiptől.
A filmben határon túli, köztük Szabadkához köthető színművészek is játszanak.
L.M.
