Az emlékezés kötelessége örök érvényű

Szabadka város önkormányzatának és a Kegyeleti Bizottság szervezésében harminckettedik alkalommal emlékeztek meg az 1944/45-ös megtorlások során a városban és környékén ártatlanul kivégzett magyarokról, horvátokról, bunyevácokról, zsidókról, németekről és szerbekről a Zentai úti temető melletti, egykori vesztőhelyen, a 44-es parcellán. Ott, ahol a feljegyzések szerint egykor megközelítőleg 2 ezer embert végeztek ki, ma emlékfal áll, továbbá harangláb és a Vergődő madár emlékmű. Tavaly még 1067 azonosított áldozatról szóltak a feljegyzések, az idén már 1125-ről. A legfiatalabb egy bajmoki kislány, akit hatéves korában végeztek ki.

„Halottak napján elhunyt szeretteinkre gondolunk, emlékük ilyenkor megelevenedik, a kegyelet virágaival látogatunk el sírhelyükhöz”– emelte ki alkalmi beszédében dr. Pásztor Bálint, a szabadkai városi-képviselő testület elnöke. Mint hozzátette, ez a nap a magyar közösség számára egyben tragikus évforduló is, ezekben a napokban Bácska-szerte tartanak a szabadkaihoz hasonló megemlékezéseket, habár számos település lakói nem mehetnek virággal és gyertyával a temetőbe szüleik, nagyszüleik, testvéreik és gyermekeik sírjához.

– Az 1944 őszén elkövetett megtorlások áldozataira emlékezünk, a szűkebb és tágabb közösségünket ért kegyetlenségek halottaira, akik életükkel fizettek egy korábbi, ugyanilyen igazságtalan öldöklésért anélkül, hogy esélyük lett volna az igazságra – fogalmazott Pásztor Bálint.

Az ártatlan áldozatokat a bosszú és mellette a legrosszabb emberi tulajdonságokból fakadó cselekedetek ragadták el, ők azok, akiket még elsiratni sem lehetett nyilvánosan – hangsúlyozta alkalmi beszédében Pásztor Bálint, rámutatván: családok vesztek oda, mentek tönkre, települések tizedelődtek meg, a fájdalom, a félelem és a számonkérés helyett a titkolódzás, a tényfeltárás helyett pedig a tagadás évtizedekig tartott.

– Szabadkán csaknem harminc éve törekszünk arra, hogy a történelmi igazságtalanságot az ártatlanul kivégzett áldozatok azonosításával enyhítsük, hogy nevüket az emlékfalra helyezett táblákra véssük, örök emlékeztetőként tragikus halálukra. Ekkora veszteség és ekkora igazságtalanság nem történhet soha többé, de ilyen hosszú ideig tartó tényfeltárás és tagadás sem. A kollektív bűnösségnek, mint fogalomnak a megszüntetése végre megtörtént. A tények feltárása intézményesen zajlik, ahogyan az események nyilvánosságra hozatala is. Mindez állami szinten. Elértük, hogy ez így legyen, mert meggyőződésünk volt, hogy a múlt tisztázása teremti meg azt a jelent, mellyel a biztonságos jövő építhető. Olyan, amelyben minden nemzetnek egyforma lehetőségei vannak, közös céljai, a fejlődést szolgáló kölcsönös érdekei – osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel Pásztor Bálint.

A városi képviselő-testület elnöke köszönetet mondott minden emlékezőnek, de azoknak is, akik az elmúlt csaknem harminc évben a jelenleginél sokkal nagyobb veszélyek közepette tettek meg mindent az emlékhely kialakításának és a mártírokra való emlékezés feltételeinek megteremtése érdekében. Mint kiemelte, minden évben „itt kell lennünk, hogy hangosan, nyilvánosan és együtt mondjuk el: a szörnyűségeket, amelyeket csak ember tud elkövetni ember ellen, mélységesen elítéljük, és nem feledjük”.

Pásztor Bálint szavai szerint a jóvátétel lehetetlen, a veszteség pedig pótolhatatlan. „Nagyon sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy politikai tevékenységünk eredményeként a történelmi igazságtalanságot az ártatlanul kivégzett áldozatok azonosításával enyhítsük, hogy Szerbia és Magyarország államfői közös főhajtással vegyenek részt a vérengzések áldozatainak emlékművénél” – fogalmazott Pásztor Bálint. A továbbiakban Szabadka képviselő-testületének nevében dr. Pásztor Bálint helyezte el a kegyelet virágait, Szabadka polgármesterének nevében pedig Marko Marić polgármesteri tanácsos. Az emlékezés virágait a tartományi képviselőház nevében Pásztor István házelnök és Boris Bajić főtitkárhelyettes helyezte el. Magyarország Belgrádi Nagykövetségének és Szabadkai Főkonzulátusának képviseletében dr. Pintér Attila nagykövet és Csallóközi Eszter főkonzul rótta le kegyeletét az áldozatok emléke előtt. Az Észak-bácskai körzet nevében Bojan Šolarov körzetvezető koszorúzott. A Magyar Nemzeti Tanács nevében mgr. Hajnal Jenő elnök helyezte el az emlékezés virágait, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében pedig Kovács Elvira és Fremond Árpád alelnökök. A Magyar Mozgalom képviseletében Sövény Ferenc elnök koszorúzott. A továbbiakban egyebek mellett a bunyevác és a horvát nemzeti tanácsok, a Horvát Főkonzulátus, majd a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Kunbajai Német Önkormányzat képviselői koszorúztak.

Ezt követően a sajtó képviselőinek nyilatkozó Pásztor István házelnök szintén azoknak a szabadkaiaknak a bátorságát hangsúlyozta, akik annak idején az emlékhely kialakítását szorgalmazták. Mint arra rámutatott, ezeknek az embereknek a bátorsága örök érvényű, mint ahogyan a főhajtás kötelessége is az.

– Azokban az években abban a néhány emberben volt annyi tartás és bátorság, hogy nem törődve a holnappal vagy a kiállás és az igazság kiszabadítására irányuló szándék esetleges következményeivel megtették, amit megtettek. Ez indította el a folyamatot, amelynek eredményeképpen egyik évről a másikra 200 névvel több került fel a falra. Ez eredményezte azt, hogy ez a folyamat gátat tört. Annyi hely volt Vajdaságban, ahol az emberek emléket szerettek volna állítani az ártatlanul kivégzetteknek. A szabadkai példa és cselekedet mindenkinek bátorságot adott, és ma is például szolgál – fejtette ki Pásztor István.

P.E.