A következő nemzedék jövője a mi döntéseinken múlik
Megemlékezés a Vergődő madár emlékműnél – Az egybegyűltek egyperces néma csenddel adóztak az újvidéki tragédia szerencsétlen áldozatainak lelki üdvéért
Szabadka Város önkormányzata és a Kegyeleti Bizottság szervezésében emlékeztek meg ma az 1944/45-ös megtorlások során a városban és környékén ártatlanul kivégzett magyarokról, horvátokról, bunyevácokról, zsidókról, németekről és szerbekről a Zentai úti temető melletti, egykori vesztőhelyen, a Vergődő madár emlékműnél. Az egybegyűltek közösen hajtottak fejet az ártatlan áldozatok emléke előtt, akiknek élete a 80 évvel ezelőtti tragikus események során ért véget.
A megemlékezés kezdetén a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak a tegnapi újvidéki szörnyű tragédia szerencsétlen áldozatainak lelki üdvéért. Ezt követően dr. Némedi Imre magyarul, horvátul, szerbül és németül köszöntötte az egybegyűlteket. Kihangsúlyozta, az áldozatok, akiket az embertelenség elsodort, nem voltak bűnösök, mert nem követtek el vétket. Eltérőek voltak vallásukban, származásukban, de egyvalamiben mind osztoztak, az ártatlanságban.
– Történelmünk sebei még mindig fájnak, de minden évben itt állunk, hogy őrizzük emléküket és emlékeztessük önmagunkat és a jövő nemzedékeit arra, hogy milyen fontos a béke, a tisztelet és az emberség. Nem feledhetjük őket, mert emlékük emlékeztet minket arra, hogy az élet, amit ma élünk, nem magától értetődő. Sokak áldozata révén jutottunk el ide, és felelősségünk, hogy emléküket megőrizzük, és a tanulságukat továbbadjuk. Adózzunk hát tisztelettel előttük, és fogadjuk meg, hogy emlékükre úgy vigyázunk, ahogy ők is vigyáztak volna szeretteikre, ha a sors erre alkalmat adott volna nekik. Őrizzük a békét, és éljünk úgy, hogy soha többé ne történhessen meg hasonló tragédia – hallottuk dr. Némedi Imrétől.
A szavalatok után ökumenikus istentisztelet következett, ahol a jelenlévőkhöz msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye püspöke, Harangozó László református püspök, valamint Dolinszky Áron evangélikus lelkész szólt. Ezután megkondult a lélekharang és elhangzott a siratóének, majd Gyivánovity Dániel, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke mondott beszédet.
– Halottak napja van. Azokra emlékezünk, akik már nincsenek velünk. Vigaszunk az együtt töltött idő maradandó emléke, melyekből mindig meríthetünk. Azért vagyunk itt minden évben, hogy ezen a fájdalmon enyhítsünk, és újra és újra elmondjuk, nincs jó és rossz nemzet, csak jó és rossz emberek vannak. Most azok emléke előtt tisztelgünk, akiket az erőszak ragadott el az önbíráskodás legkegyetlenebb eszközeivel, akiket csak titokban gyászolhattak hozzátartozóik, a veszteség fájdalmát pedig a rettegés tette még elviselhetetlenebbé. Nekik nem emelhettek síremléket, ide virágot hozni sem mertek, sokáig még csak nem is beszélhettek erről a szörnyűségről – hangsúlyozta Gyivánovity Dániel hozzátéve, a 44-es parcella egyik síremlékén a dédapja, Nemes Oszkár neve is szerepel. Kihangsúlyozta, a múltat le kell zárnunk. Nem megmásítani, elferdíteni, hanem feltárni teljes valóságában, tudomásul venni, elnézést kérni, megbocsátani és lezárni.
– Ahogyan ezt szerbek és magyarok egymással megtették, példaértékű egész Európában. Ott vagyunk az újvidéki hideg napok áldozatainak emelt emlékmű koszorúzásánál és más településeken is, ahol ártatlanul végeztek ki embereket, akár '41/42-ben, akár '44/45-ben. Az 1942-ben elkövetett vérengzések áldozatai a mi áldozataink is egyaránt. Mert minden igazságtalanságot, önbíráskodást, kegyetlenséget elítélünk. Bárki követte is el. Elértük, hogy megalakult a Magyar–Szerb Akadémiaközi Vegyes Bizottság, amelyet a két ország köztársasági elnökei hoztak létre, négy év után pedig a szerbiai parlament határozatban ítélte el a vajdasági magyar civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokat és a két ország államelnökei közös főhajtáson vettek részt a csúrogi vérengzések áldozatainak akkor felavatott emlékműveinél. Egy évvel később, 2014-ben kormányrendelet helyezte hatályon kívül a kollektív bűnösség terhét, és a szerb kormányfő rótta le itt tiszteletét a 44-es parcellán, a kegyelet virágával. Öt nappal ezelőtt, október 28-án ezt a történelmi főhajtást megismételte és megerősítette a jelenleg hivatalban lévő két államfő, dr. Sulyok Tamás és Aleksandar Vučić. Azután, október 30-án, Pásztor István halálának első évfordulóján, és napra pontosan kilenc évvel a 2014-es kormányrendelet után pedig Pásztor István-díjban részesült Áder János, Magyarország korábbi köztársasági elnöke és Tomislav Nikolić, a Szerb Köztársaság korábbi elnöke, amiért 2013-ban megtették a legfontosabb lépést, amely a magyar-szerb történelmi megbékéléshez vezetett – hallhattuk Gyivánovity Dánieltől, aki kiemelte, az elmúlt években tomboló természeti csapások, járványhelyzet, energia vagy gazdasági válság és ember okozta háborús szörnyűségek közepette látnunk kell, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva.
– Ötven évnek kellett eltelnie, hogy a 44/45-ös eseményekről nyilvánosan, félelem nélkül egyáltalán beszélni lehessen, és még két évtizednek azután, hogy állami szinten is tisztázni lehessen őket. Meg nem történté, nem tehetjük őket, de arra törekedni kötelességünk, hogy meg ne ismétlődhessenek. Ezzel tartozunk az áldozatok emlékének és tartozunk a következő nemzedéknek is, mert jövőjük a mi döntéseinken múlik – zárta gondolatait a szabadkai városi képviselő-testület elnöke, aki elmondta, mélyen megrázta a példátlan és felfoghatatlan tegnapi újvidéki tragédia, és őszinte részvétét fejezte ki az elhunytak hozzátartozóinak.
Az idei megemlékezésen a magyarországi Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének küldöttsége is megjelent, hogy megemlékezzen a 42 bukovinai székely társukról, és együtt rója le kegyeletét az ártatlan áldozatok emléke előtt. Az egybegyűltekhez néhány gondolat erejéig dr. László Eszter, a szövetség elnöke is szólt.
A szabadkai városi képviselő-testület nevében Gyivánovity Dániel helyezte el a kegyelet virágait, majd dr. Pásztor Bálint, köztársasági képviselő, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke koszorúzott. A vajdasági képviselőház koszorúját Juhász Bálint elnök helyezte el, Szabadka város polgármesterének, Stevan Bakić nevében Srđan Samardžić, a polgármester segédje koszorúzott. Az Észak-bácskai körzet képviseletében Biljana Sobot, Magyarország kormánya nevében Pálinkás Gábor, Magyarország belgrádi nagykövetségének első beosztottja és Juhász-Döme Andrea, Magyarország szabadkai főkonzulátusának első beosztott konzulja rótta le kegyeletét az áldozatok emléke előtt. A budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet nevében dr. Gyeney Laura igazgató, a Horvát Köztársaság Szabadkai Főkonzulátusa nevében pedig Zdravko Vincelj koszorúzott, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Fremond Árpád elnök helyezte el a kegyelet virágait, a magyarországi Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége koszorúját dr. László Eszter elnök helyezte el. A Bátaszéki Bukovinai Székelyek nevében Kismődi István elnök rótta le kegyeletét. A VMSZ szabadkai városi szervezetének koszorúját Góli Csilla, Magosi Zsuzsanna és Sövény Rudolf helyezte el. A VMSZ újvidéki szervezete nevében Vicsek Annamária és Bájity Borisz helyezte el az emlékezés virágait. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében Sutus Áron elnök és Dudás Károly tiszteletbeli elnök koszorúzott. A bunyevác, a horvát és a német nemzeti tanácsok, a Kunbajai Német Önkormányzat, a szabadkai Maria Theresiopolis Német Egyesület, a Visegrádi Szent György Lovagrend, és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar képviselői ugyancsak koszorúztak. A Szabadka Város Kegyeleti Bizottsága képviseletében pedig Kudlik Zoltán elnök, Baráth Gábor Gergely alelnök rótta le kegyeletét.
A megemlékezés végén az egybegyűltek gyertyát gyújtottak, hogy kifejezzék tiszteletüket és szeretetüket, amely az emlékekben tovább él.
D.D.
