A kapituláció és a megadás nem opció
Összefeszült az ellenzék és a hatalom a köztársasági képviselőház ülésén
Az elmúlt időszakban sok esetben elmaradt az európai intézmények támogatása a Belgrád–Pristina párbeszédben, annak ellenére hogy Belgrád igyekezett eleget tenni a kötelezettségeinek. Szerbia számára viszont fontos az európai út, a stabilitás és a béke megőrzése, hiszen csak így tud az ország a népnek jóllétet teremteni. Az eurointegrációs folyamatok – még ha a teljes jogú tagság a jelen pillanatban oly távolinak is tűnik –, a polgárok érdekeit szolgálják – emelte ki Aleksandar Vučić, államfő a köztársasági képviselőház tegnapi ülésén, amelynek napirendjén a Belgrád–Pristina párbeszéd 2022. szeptember 1-je és 2023. január 15-e közötti időszakról szóló jelentése szerepelt.
A jelentést az államfő ismertette, hiszen ő a főtárgyaló ebben a kérdésben. Elmondta, hogy Oroszország Ukrajna területeinek megszállásával a Belgrád–Pristina párbeszéd egy új fordulatot vett, ugyanis a pristinai ideiglenes intézmények olyan intézkedésekbe kezdtek – többek között a speciális erők által végrehajtott rendőri akciókkal Észak-Koszovó községeiben –, amelyek célja olyan konfliktusok kialakítása volt, amely Szerbiát az unióval és a NATO-val állítja szembe.
Legutóbb decemberben, amikor a koszovói szerbek kivonultak az intézményekből, a barikádok felállításával üzentek a helyiek a Nyugat felé, hogy segítsenek nekik gátat vetni az észak-koszovói szerbek elleni üldöztetésnek. Vučić szerint a Nyugat egy része megértette a történések hátterét, mégis úgy döntött, véget vet az évek óta elhúzódó balkáni konfliktusnak. Új keretek közé helyzeték a tárgyalásokat. Aleksandar Vučić kiemelte, nem írt alá semmit, nem is kérte erre senki, viszont új feltételek közé szorították a Belgrád–Pristina párbeszédet. Mint mondta arról nem beszélhet, hogy a francia–német terveben mi áll pontosan, ám amennyiben ahhoz Szerbia nem tartja magát, akkor az eurointegrációs folyamatait leállítják, és nemcsak hogy leállnak a külföldi direkt beruházások, hanem visszavonják ez eddigi befektetéseket is. Elmondta, a francia–német terv része, hogy Szerbia nem állít akadályt Koszovó nemzetközi szerveibe való felvételnek, a másik fél pedig nem állít akadályt a Szerb Községek Közösségének létrehozásában. Vučić úgy fogalmazott, nem fogja megengedni, hogy Szerbiát szankciókkal sújtsák, kész tárgyalni az albán féllel, mindenről, a nehéz kérdésekről is. Felsorolta az államvezetés előtt álló feladatokat, így a régió stabilitásának és békéjének megőrzését, a Szerb Községek Közösségének létrehozása melletti kitartást. Mint mondta, mindent meg kell tenni, hogy a koszovói szerbek biztonságban legyenek. Elmondta, az oklevelek, személyes dokumentumok, a rendszámtáblák, a tudomány és más területet érintő tárgyalások folytatása mindkét fél érdekét szolgálja. Ugyanakkor Szerbia szeretné megőrizni saját függetlenségét, katonai semlegességét, és folytatni kívánja európai útját. A mintegy egy órás beszéde végén, amikor az ellenzéki képviselők transzparenseket mutattak fel, kihangsúlyozta Szerbia számára a kapituláció és a megadás nem opció.
A vita során Jahja Fehratović, a Szabadság és Megbékélés Pártja képviselője felhívta a figyelmet, hogy bár Koszovó kérdése elsősorban a szerb és az albán lakosságot érinti a legérzékenyebben, mindannyiunk, az egész régió sorsára kihat, így arra kérte az államfőt, tegyen azért, hogy megőrizze a régió stabilitását és békéjét. Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői csoportjának vezetője is erre mutatott rá, hogy a Koszovó kérdése mindannyiunk életét befolyásolja. Elmondta, a VMSZ mindig az európai út mellett állt ki, ám most felmerült a kérdés, hogy vajon az unió kívánja-e Szerbiát a saját soraiban, hiszen az integrációs folyamatok során Szerbia mindent megtett, amit az EU megkövetelt tőle. Kiemelte, mély csodálattal figyeli a koszovói szerbek kitartását abban a helyzetben, amibe kerültek. Ezt a megjegyzését a többségi párt tapssal üdvözölte. Pásztor Bálint kiemelte, Szerbiának segítenie kell a saját népét, és mint mondta őt személy szerint nem zavarja, hogy évente Szerbia 900 millió euróval segíti a koszovói szerbeket és az sem, hogy támogatást nyújt a szerbségnek bárhol is élnek a világban, hiszen a vajdasági magyarság jelentős támogatást kap Magyarországtól. Ez a támogatás pedig nemcsak a vajdasági magyaroknak kedvez, hanem az ország minden lakosságát érinti. Emlékeztetett a Magyarország és a Szerbia közötti történelmi megbékélésre, amitől kezdve számos infrastrukturális, energetikai és számos más közös projektumot sikerült megvalósítani. Elmondta, ebből a megbékélésből is látszik, hogy nem a szerbekben van a baj, ahogy a magyarokban sem. Felhívta a figyelmet, a világon nincs egy ország, amely lemondana a saját területéről, ha az a saját függetlenségét kiáltaná ki. A trianoni megállapodást hozta fel példaként, amikor Magyarország területének kétharmadát csatolták el más országokhoz. Száz évvel később már más jogszabályok érvényesek és véleménye szerint mindenkinek tiszteletben kellene tartani a nemzetközi jogokat. Kitartásra ösztönözte az államfőt az előtte álló tárgyalásokban.
Ezt követően Aleksandar Vučić megköszönte Pásztor Bálintnak, hogy megértette mindazt amit a Belgrád–Pristina párbeszédben tett az ország, ám mondatait nem tudta befejezni ugyanis a demokratikus ellenzéki képviselők, akik korábban kétségbe vonták a nyugati tervezetet, az EU-tárgyalások új kereteit, arra szólították fel az államfőt, ne tartson semmit titokban, ismertesse a képviselőkkel, milyen ultimátumot állított a Nyugat-Szerbiával szemben, anélkül nem tudnak vitát folytatni Koszovóról. Az ellenzék pedig arra szólította fel az államfőt mondjon nemet a Nyugat követeléseinek, hiszen az Koszovó függetlenségének elismerése felé vezet. Transzparenseket emeltek fel, „Nem a kapitulációnak” jelmondattal, pillanatok alatt elszabadultak az indulatok. Szurkolócsoportok összecsapására hasonlított az ülés, amíg az ellenzék „Árulás”, majd „Koszovó Szerbia szíve” mondatokat skandáltak, a hatalmi képviselők állva tapsoltak Vučić reakcióira. Végül az ellenzéki képviselők az államfő felé indultak meg, de közbeavatkoztak a biztonságiak, a hatalmi párt képviselő pedig falat álltak az államfő előtt. Fizikai összecsapásra is sor került a hatalmi és ellenzéki képviselők között. Hosszú percekig eltartott, mire a képviselők hajlandóak voltak a helyükre ülni, majd egy újabb ellenzéki akció is volt. A munkarendi szabályzat feltartásával vonultak az elnöklő elé és megpróbálták az éppen felszólaló elől is elragadni a mikrofont. A felébresztett indulatok és feszültség a két oldal között a vita során a késő délutáni órákban is tartott.
MH
