''Szerbiában nem ért véget a második világháború”

A magyarok és a németek nem jogosultak a kárpótlásra, a csetnikek és az usztasák viszont igen

A magyar közvéleményben nagy felháborodást kiváltó szerb vagyon-visszaszármaztatási törvényről és annak utóhangjairól kérdeztük dr. Varga Lászlót és Pásztor Bálintot, a VMSZ parlamenti képviselőit. Dr. Varga egyebek között arra mutatott rá, hogy a magyarok és a németek nem jogosultak a kárpótlásra, a csetnikek és az usztasák viszont igen. Pásztor Bálint pedig a cseh Beneš-dekrétumok és a most elfogadott szerbiai törvény közötti különbségekre hívta fel a figyelmet.
   
Varga László: - Furcsa helyzetbe került ennek a törvénynek az elfogadásával Szerbia. A jogszabály az EU-tagjelölti státus elnyerésének az egyik feltétele volt. Csakhogy a törvény olyan formában került elfogadásra, amely nem egyeztethető össze az uniós alapértékekkel. Elsősorban azokkal az értékekkel, amelyeket az unió évtizedek óta vall, ez pedig az egyéni felelősség elvének az elfogadása és tiszteletben tartása. Ez egyben a kollektív felelősség visszautasítását is jelenti. Az itteni magyarság kétszeresen is tarthatatlan helyzetbe került az illető törvény elfogadása miatt. A jogszabály először is kollektívan megbélyegzi a vajdasági magyarokat. De nemcsak a magyarokat, hanem a németeket és a bolgárokat is, sőt mindazokat, akik az akkori sorozásoknak eleget tettek. Ráadásul a törvény úgy fogalmaz, hogy a ''megszálló erők” tagjai szorulnak ki a kárpótlásból. A megszállás nemzetközi fogalma kizárólag egy másik állam haderejére értelmezendő. Ez pedig azt jelenti, hogy a Belgrádban, Közép-Szerbiában és a Bánságban a hatalmat gyakorló, a hitleri Németországgal szövetségben álló szerb kormánycsapatok egykori tagjaira a vagyon-visszaszármaztatást kizáró rendelkezés nem érvényes, mert ezek az erők a jog értelmében nem minősülnek külföldi haderőnek. Vagyis a csetnikekre, a Ljotić- és Nedić-féle haderők tagjaira ez nem vonatkoztatható. Hogy a helyzet még abszurdabb legyen, az akkor a Szerémség területét ellenőrzésük alatt tartó usztasákra sem vonatkoztatható, mivel a szerb állam nem ismeri el a második világháborúbeli ún. Független Horvát Állam létezését. Vagyis: ők minden további nélkül visszaigényelhetik az elkobzott vagyont. Időközben az is kiderült, hogy mindez a törvényalkotó világos szándéka volt. Az történt, hogy pontosan a fentiekkel kapcsolatban született módosító indítvány, nevesül, hogy az előbb felsorolt személyek is legyenek kizárva a vagyon-visszaszármaztatásból. Ez a módosító indítvány pedig el lett utasítva. Mindez rossz érzéssel tölt el minket. Joggal hittük azt, hogy az elmúlt két évtized tapasztalatai után nem fog egy ilyen törvény testet ölteni. A másik ezzel összefüggésben felmerülő gond az, hogy az európai értékrend elutasítása miatt Szerbia voltaképpen méltatlanná vált a tagjelölti státusra. Ez főleg azért baj a vajdasági magyarok számára, mert ahhoz, hogy az ország gazdasága fellendüljön, javuljon az életszínvonal, elengedhetetlen az európai uniós tagság. Az azonban mindenképp felemelő érzés, hogy első alkalommal teljes mellszélességgel kiállt a magyar kormány egy határon túli magyar közösségért. Ez nagy segítséget ad a vajdasági magyar közösségnek ahhoz, hogy a törvény káros rendelkezéseit előbb vagy utóbb eltöröljék. Másrészt erősíti is a közösséget abban a törekvésében, hogy az elkeseredettséget, az apátiát és a letargiát inkább a jó értelemben vett tudatos ellenállás váltsa fel; hogy a közösség egy emberként mutassa ki, hogy elutasítja a kollektív bűnösség elvét, illetve azt, hogy olyan bűnöket kérjenek számon rajta, amit el sem követett.
   
Pásztor Bálint: - Két héttel a törvény elfogadása után én először is azt a következtetést vonom le, hogy Szerbiában a második világháború még mindig nem fejeződött be. Még mindig olyan nézetek kerekednek felül mind a parlamentben, mind a nyilvánosságban, amelyek arról tanúskodnak, hogy sokak szerint még mindig olyan világban élünk, amelyben partizánok menetelnek Szerbia utcáin. Sajnálatosnak tartom, hogy a fejlett, nyugati világgal ellentétben - ahova, csak szavakban ugyan, ez az ország igyekszik - itt még mindig nem tudnak lezárult, történelmi tényként tekintetni az akkori időkre. Ugyancsak sajnálatosnak tartom, hogy napi politikai és populista elvektől vezérelve alakították ki a végső álláspontjukat a magukat demokratikusnak mondó pártok. Azt gondolom, hogy 2011-ben eléggé elgondolkodtató, és ha nem lenne vészesen komoly, még megmosolyogtató is volna, hogy például a Vajdasági Szociáldemokrata Liga egyetlen választási kampánya eddig a fasizmus elleni harcra irányult. Ennél többet kellene a választópolgároknak felkínálni. Meggyőződésem, hogy 2011-ben nem lehet Szerbiában olyan törvény hatályban, amelynek akár csak egy mondata is a kollektív bűnösségre vonatkozik. Idő kérdése, hogy ezt a törvényt módosítsák. Akár olyan formában is, hogy az Alkotmánybíróság helyt ad a beadványunknak, és hatályon kívül helyezi az elfogadott törvénynek a vonatkozó szakaszát. Az sem elképzelhetetlen, hogy végül maga a kormány fogja belátni, hogy egy ilyen törvénnyel nem lehet az Európai Unióhoz közelíteni, mivel az európai értékrenddel teljes mértékben összeegyeztethetetlen. Ezúttal szeretném eloszlatni azokat a kételyeket, amelyek a törvénnyel kapcsolatban felmerültek. Nevesül azt, hogy már van olyan uniós tagállam (Csehország és Szlovákia), amelynek jogrendjében benne van a kollektív bűnösséget kimondó jogszabály. A cseh és a szerb jogszabály között az az alapvető különbség, hogy a csehek a hatvan évvel ezelőtti Beneš-dekrétumokat hagyták életben, Szerbiában viszont visszamenőleges hatállyal hoztak törvényt a kollektív bűnösségről. Erre az európai történelemben eddig nem volt példa. A tapasztalat azt mondatja velem, ha a VMSZ-nek a magyar nemzeti közösség érdekében folytatott tevékenysége érzékelhetőbbé válik Belgrádban is, akkor az majd erőszakos cselekményekhez vezethet. A legutóbbi temerini vagy újvidéki sajnálatos esetek is ezt támasztják alá. A VMSZ sosem tett szélsőséges kijelentéseket. Egyetlen nemzetet sem bélyegeztünk meg. Kizárólag legitim, demokratikus eszközökkel szállunk síkra a magyar közösség jogaiért. Ezért is, de a szavakban annyiszor hangoztatott európaiság miatt is bízom benne, hogy az állami szervek feladatuknak megfelelően útját állják majd a magyarellenes hullámnak.

din