Segítjük, szolgáljuk a magyar közösséget

Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, a jogtudományok doktora, rendkívüli egyetemi tanár, köztársasági parlamenti képviselő, frakcióvezető, komoly, felkészült, megfontolt, feladatorientált, kötelességtudó, a közösségünk iránt elkötelezett reálpolitikus, aki határozottan, sikert sikerre halmozva vezeti a Vajdasági Magyar Szövetséget, a magyar közösséget. A Magyar Szónak adott karácsonyi interjúban értékelte az eltelt eseményekben, cselekedetben, megoldásokban és eredményekben bővelkedő több mint egyéves időszakot.

Több mint egyéves, nagyon nehéz, eseménydús, de sikeres időszak áll a VMSZ mögött. Mit emelne ki, amire a legbüszkébb?

– Elsősorban a csapatmunkát. Mindenki becsületesen elvégezte a ráeső részt. Ha voltak kivételek, amik ritkaságszámba mentek, azokat nyomban korrigáltuk. Hiszen a VMSZ-ben mindenki szolgálatként tekint a feladatra, nem valamiféle privilégiumként. Nagyon sokat kell dolgozni, az emberek között lenni, mert ha ezt nem így tennénk, akkor nem lennének sikeresen megvalósított eredményeink. Folyamatosan az emberek között mozgunk, és így tudjuk, mi az, amit helyre kell tenni, mondjuk a Tornyos–Buránysor vagy a Kispiac–Ludas utat. Így tudjuk a koalíciós szerződésbe is beleírni azt, amit meg kell valósítani, mint ami például néhány nappal ezelőtt megtörtént, a Pancsova–Nagybecskerek vasútvonal felújítását, és a vonat újbóli elindítását, vagy a Tiszaszentmiklós–Hódegyháza útnak a felújítását. Csupán néhány példát emelek ki a tömbből és a szórványból arra vonatkozóan, hogy a VMSZ-ben hogyan politizálunk. Tavaly október végén mindannyian kénytelenek voltunk egy lépéssel feljebb lépni a ranglétrán, ezt nem privilégióként vagy tisztségként kezeli közülünk senki sem, hanem nagyobb felelősségként, oly módon, hogy még többet kell dolgozni. Így próbáltuk az elmúlt több mint egy évben közösen, csapatként pótolni azt az űrt, amit édesapám, Pásztor István elvesztése kiváltott. Nemcsak az én családomban, a VMSZ-ben, hanem az egész vajdasági magyar közösségben. Ebben a szellemben álltunk neki a feladat teljesítésének, és talán ez hozta meg az eredményt a tavaly decemberi meg az idei júniusi választásokon.

Felülmúlhatatlan ahogy a VMSZ önálló pártként meg tudott kapaszkodni, ami óriási sikernek számít a szerb politikai színtéren.

– Elmondhatjuk – akármennyire öndicséretnek tűnik –, hogy két párt mérettette meg magát a választásokon tavaly decemberben, a Szerb Haladó Párt és a VMSZ. Az SZHP listáján a kormánykoalíció összes többi pártja, az ellenzéki oldalon pedig egy megmagyarázhatatlan társulás a szélső jobboldaltól a szélső baloldalig, több mint tíz párt koalíciója. A VMSZ számára fontos az önálló megmérettetés, azért, hogy lemérjük, hogy az emberek számítanak-e ránk, becsülik-e a munkánkat, erőfeszítésünket, és azért is, mert ez ad felhatalmazást, hogy a kormánykoalíció tagjaként később teljes joggal kérhessünk bizonyos ügyekben megoldást. A párt így működik 2007-től, amikor Pásztor István lett az elnök, de gyakorlatilag az elmúlt harminc év legnagyobb részében ezt az elvet követte a most harmincéves VMSZ, amelyből 26 éven át parlamenti párt volt. Ebből a 26 évből mindössze három év volt, amikor nem önállóan indultunk a választásokon. Akkor a DOS színeiben vettünk részt 2000-től 2003-ig, az összes ellenzéki összefogásnak volt a VMSZ a tagjai. Minden más esetben önállóan szereztünk mandátumot.

A haladó párttal nem első alkalommal kötöttek koalíciós szerződést, ami bizonyára jól működik. Mi ennek a hozadéka?

– A VMSZ 2012 és 2014 között volt legutóbb ellenzékben, amit tudatosan vállaltunk, mert akkor Szerbiában rendszerváltás volt. Tomislav Nikolić győzött az elnökválasztáson, és akkor került hatalomra a Szerb Haladó Párt. Mi úgy gondoltuk, hogy a 90-es évek emléke miatt szeretnénk egy lépést hátralépni és megfigyelni, hogy a haladók és a szocialisták a 90-es éveket követően milyen elveket vallva, hogyan fogják vezetni az országot. Éppen ebben a két évben sikerült megvalósítani a történelmi megbékélés folyamatát, 2013-ban volt a közös államfői főhajtás. Ugyanebben az évben fogadta el a szerbiai parlament az 1944-es magyarellenes atrocitások elítéléséről szóló határozatot, s ez több mint elegendő bizonyítéka volt annak, hogy milyen alapon lehet a SZHP-vel együttműködni a jövőben. Ezért 2014-ben a választásokat követően koalícióra léptünk, s az együttműködésünk azóta is töretlen. Rengeteg pozitívumot hozott magával a konkrét projektumok terén, a két nép, a két ország között fennálló viszonyok és a hangulat szempontjából is. Az ötödik koalíciós szerződést kötöttük meg most. Mindegyik hozzáférhető magyar és szerb nyelven, bárki elolvashatja. Az idén szeptember 13-án megkötött koalíciós szerződésnek már bizonyos elemei megvalósultak. Nem úgy viszonyulunk hozzá, hogy majd egyszer hozzákezdünk, hanem rögtön másnap konkrét lépések történnek, pl. a Bácsgyulafalva és Cserepes közötti út felújítása – ez kezdődött meg néhány nappal a koalíciós szerződés aláírása után.

Említettem a VMSZ 30 éves jubileumi ünnepi akadémiáján, hogy a közösségnek vannak úgynevezett önként felkent siratóasszonyai és férfijai, akik szerint mi a katasztrófa irányába vezetjük a közösséget, s ennek kapcsán elmondtam, hogy 2007 januárjában, amikor Kasza József volt a VMSZ elnöke, mielőtt átadta volna az elnöki tisztséget, a párt 52 510 szavazatot szerzett a választásokon. Akkor legalább hetvenezerrel több magyar élt itt, mint jelenleg. Majd 2022 áprilisában, amikor Pásztor István vezetett bennünket utoljára a választásokon, 60 313 szavazatot szerzett a VMSZ. Tehát az előzőhöz viszonyítva, 15 évvel később, 8000 szavazattal többet, annak ellenére, hogy hetvenezerrel kevesebben voltunk. Pontosan egy évvel ezelőtt, december 17-én pedig az általam vezetett VMSZ 64 747 szavazatot szerzett. Nagyjából 4500-zal többet, mint 2022-ben. Figyelembe véve a demográfiai adatot, a negatív természetes szaporulatot, az elvándorlást, gondolom, ez az eredmény azt bizonyítja, hogy a vajdasági magyar közösségnek a túlnyomó többsége bizalmat szavaz a VMSZ-nek, támogatja a munkánkat. Ez nagyjából olyan eredmény, mintha az SZHP a választásokon csaknem 1,5 millió szavazatot kapna, vagy a FIDESZ 3,5 millió szavazatot szerezne meg Magyarországon.

Feltételezem, hogy minden koalíciós szerződés alkalmával többet és többet építenek bele a szövegbe, mindig egy lépéssel tovább lépnek?

– Így van. Mivel szinte kétévente vannak választások Szerbiában, ezért vannak olyan elemei a szerződésnek, amit mindig átírunk a következőbe, mert még nem valósult meg, vagy csak részben. Folyton újabb kérdésekkel bővítjük, mert a teljességre törekszünk a koalíciós szerződésben, amely egy politikai dokumentum és hivatkozási alap. Ezért tudunk eredményeket elérni, mert a kitűzött célokat a koalíciós szerződésbe foglaljuk, és persze megvalósítjuk. Elmondhatjuk, hogy a szabadkai műszaki főiskoláknak az önállóságát azért tudtuk megóvni már évekre visszamenőleg, mert az része a koalíciós szerződésnek. Meggyőződésem, hogy nemcsak Szabadka, nemcsak a vajdasági magyarok szempontjából, hanem szélesebb körben is a főiskolai olyan oktatási tevékenységet folytat, amely kiemelkedő a régió gazdasága tekintetében.

A VMSZ hidat képez a szerb és a magyar kormányzat között, s ennek a hozadéka épp most csúcsosodott ki ebben az évben?

– A politikában nincs mindig gyors eredmény. Van, hogy tíz vagy még több évet kell dolgozni annak érdekében, hogy az eredmény beérjen. Pásztor István 2009-ben megkezdett erőfeszítése a történelmi megbékélésre lassan vált valóra a szerbiai társadalomban. Az idén, október végén a történelmi megbékélést szimbolizáló eseményt meg tudtuk ismételni. A jelenlegi két köztársasági elnök, Aleksandar Vučić és Sulyok Tamás közösen főt hajtott a csúrogi két emlékhely ártatlan magyar és szerb áldozatai emléke előtt, valamint ülésezett a Szerb–Magyar Stratégiai Együttműködési Tanács Budapesten, és volt egy magyar házelnöki látogatás Belgrádban Sulyok Tamás elnök úr és Kövér László házelnök úr részvételével. Mielőtt hivatalos látogatásra érkeztek volna Belgrádba, először Szabadkán, a VMSZ-be tettek látogatást. Ékes bizonyíték ez arra, hogy miként tekint a magyar politikai elit a VMSZ szerepére. Gondolom, hogy mindenki számára világos, hogy Magyarországnak nincs jobb szomszédja Szerbiánál, és Szerbiának nincs jobb szomszédja Magyarországnál, és hogy Szerbiának nincs nagyobb támogatója, mint Magyarország. Ez a VMSZ nélkül nem így lenne.

Ráadásul Brüsszelben is képviseli a VMSZ Szerbia hangját?

– Szerbia hangját, de elsősorban a vajdasági magyarokét. Magyarországot és Szerbiát is. Ezt bizonyította az előző tíz évben Deli Andor vajdasági származású, fideszes képviselő, az utóbbi fél évben pedig Vicsek Annamária. Szerbiának a brüsszeli állandó képviselete bizonyítéka annak, hogy az elmúlt tizenegy évben egy kicsit másként tekintenek Brüsszelben meg Strassbourgban Szerbiára, mint ahogy korábban.

Ennek már meg is van a hozadéka?

– Igen. Három év kihagyást követően úgy tűnik, hogy tehetünk egy konkrét lépést az Európai Unió irányába. Kiderül majd januárban, februárban, hogy valóban lesz-e fejezetnyitás. A magyar uniós elnökségnek az egyik legnagyobb eredménye az, hogy idáig eljutottunk, hogy egyáltalán létezik esély arra, hogy a jövő év elején ez a konkrét lépés megvalósuljon. A másik eredmény Romániának és Bulgáriának a schengeni övezethez való csatlakozása. Ez egyrészt fontos az erdélyi magyarok miatt, és örülünk neki, másrészt pedig amiatt – amiről a MÁÉRT-on Orbán Viktor miniszterelnök úrral beszéltünk –, hogy Románia schengeni csatlakozása azt eredményezi, hogy az ott szolgálatot teljesítő magyar határvédelmi szervekben dolgozók átcsoportosíthatóak lesznek a szerb–magyar határszakaszra, és ezáltal gyorsulhat a határátlépés.

A VMSZ gazdasági sikerei a Prosperitati Alapítványon keresztül az idén átütőek voltak.

– Említettem, hogy a legbüszkébb az egység megőrzésére és a választási eredményre vagyok, de szinte ugyanolyan büszkeséggel tölt el, hogy három év kihagyás után, tavaly novemberben arról tudtunk megállapodni Orbán Viktor miniszterelnök úrral, hogy legyenek újabb pályázati kiírások. S ez az idén megtörtént. Három szerződésaláírási rendezvényre került sor, amelyeket Magyar Levente magyar miniszterelnök helyettes úr jelenlétében tartottunk meg: falusi házak vásárlása, mezőgazdasági termelők fejlesztési elképzelésének megvalósítása és kis vállalkozók fejlesztési elképzelésének megvalósítása témakörben. Az idén 1811 pályázó összesen 20,5 millió euró vissza nem térítendő támogatást nyert el. Ez azt jelenti, hogy Magyarország kormánya szívén viseli a vajdasági magyarság sorsát, és az orosz–ukrán háború által okozott gazdasági nehézségek dacára ekkora támogatásban részesített bennünket.

A politikán és a gazdaságon kívül nagyon odafigyel a művelődési élet és az oktatás fejlesztésére is a VMSZ, ezen a területen is szép sikerről lehet beszámolni.

– Úgy gondolom, hogy a vajdasági magyar közösségnek a megmaradáshoz és a fejlődéshez három dologra van szüksége: gazdasági fejlesztésre, színvonalas oktatásra, hogy a fiatalok otthon maradjanak, itthon járjanak iskolába és egyetemre, valamint hogy mi otthon érezzük magunkat a saját szülőföldünkön. Mindhárom tényező nélkülözhetetlen. Az érvényesüléshez szükségeltetik a jó szerb–magyar kapcsolat, az oktatásra és a kultúrára pedig azért van szükség, hogy a fiatalok versenyképesek tudjanak maradni a saját szülőföldjükön. Éppen ezért indítottam el az idén egy beszélgetéssorozatot az egyetemekkel. Szinte az összes olyan, Vajdaságban működő egyetemnek a vezetésével beszéltem, ahova a vajdasági magyar közösség tagjai nagyobb mértékben kötődnek. Emellett a magyarországi egyetemek vezetésével is folytattam beszélgetést arról, hogyan tudjuk együttműködve itthon tartani a fiatalokat. Ha valaki Magyarországon jár egyetemre, miként tudja a gyakornoki időszakát itthon tölteni. Hogyan tudja megtartani a kapcsolatot szülőföldjével, hogyan sikerül majd visszatérnie, miként lehet honosítani a diplomáját. Ez mind tárgyalási alap volt, de az is nagyon lényeges, hogy minél több magyarországi képzés valósuljon meg itthon, nálunk, tehát ne kelljen elköltözni ahhoz, ha valaki magyarországi diplomát szeretne megszerezni. Ehhez az kell, hogy itthon is megtarthatók legyenek a képzések. Ha pedig nem itt tanulnak a hallgatók, akkor zökkenőmentesen visszatérhessenek. Az a célunk, hogy a tanulmányok elvégzése után itt tudjon mindenki érvényesülni a megszerzett diplomával. Fontos célokat indítottunk a középiskolai diákotthonok megvalósítása terén is. Látjuk azt, hogy sokan azért választanak magyarországi oktatási intézményt a középiskolások közül, mert ott minőségibb a kollégiumi kínálat és az ellátás. Nálunk gond van a kapacitással. Ezen kell változtatni. Az újvidéki Európa Kollégium példáján látjuk, hogy a felsőoktatásban milyen nagymértékben járult hozzá az itthon tanuláshoz. Ezt kívánjuk megvalósítani a középiskolák esetében is. A kultúra területén igyekszünk hozzájárulni a rendezvények szervezéséhez, vendégművészeket meghívni, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy a kultúrában tevékenykedők helyzete javuljon. A kispiaci művelődési ház felújítására az idén májusban került sor. Vajdaság-szerte folyamatosak ezek a törekvéseink. A kultúrában tevékenykedők körében jó hangulatot tapasztalok, és az a visszajelzés, hogy meg tudják valósítani az elképzeléseket. Amikor csak lehet, mi segítjük és szolgáljuk a közösséget.

A határátkelés meggyorsítása is folytonos téma volt az idén.

– A határátkelés az egyetlen gyenge pontja a szerb–magyar viszonynak, és teljes joggal tehetik fel a kérdést a magyarok és a szerbek is, miért kell időnként 6-8 órát vesztegelni a határátkelőhelyeken. Magyarország kormánya is tisztában van ennek a problémának a súlyával. Orbán Viktor miniszterelnökkel többször egyeztettünk erről, és konkrétumokra is jutottunk az idén. Egy évvel ezelőtt 7 és 19 óra között dolgozott a Horgos2 határátkelő, amit sikerült 0–24 órára módosítani, majd bebizonyosodott, hogy az éjszaka folyamán nem olyan nagy a forgalom, így 5–23 órára változott a nyitvatartás. S miután az ingázók kérték a módosítást, végül 4–23 órára állt be a nyitvatartási idő, eleget téve ezzel az igényeknek. Új határátkelő kiépítéséről folynak a tárgyalások: végéhez közelednek a munkálatok a Horgos1 határátkelő bővítésén az új kamionterminál megépítésével, valamint folynak a tárgyalások a Tompa–Kelebia2 és a Röszek–Horgos3 határátkelőhelyek kialakításáról. Emlékeztetnék, hogy 2009-ben öt közúti határátkelő működött Szerbia és Magyarország között. Nem ilyen nyitvatartási idővel, mint most. Viszont 2024-ben kilenc határátkelőhely van, és újabb kettőnek a megnyitásáról beszélünk. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a VMSZ tud eredményt felmutatni, lehet ránk számítani ebben a kérdésben is.

Mi a helyzet a vasúttal?

– Fontos a Szabadka–Szeged vasútvonal, amely méltó alternatívát jelent a Szegedre való átjutáshoz. Több konkrét eredmény származott ebből a projektumból. Nem lehet csak úgy tekinteni rá mint egy közlekedési lehetőségre, hanem úgy is kell, mint egy műemlékvédelmi sikeres projektumra. Hiszen megújult a palicsi szecessziós vasútállomás, akárcsak a királyhalmi és a horgosi is. Azt követően, ha befejeződik a Belgrád–Budapest vasútvonal felújítása, a teherforgalom visszakerülhet a rendes mederbe, mert most egyelőre szegedi irányba zajlik ez is. Egy év alatt, tavaly november 28-tól az idén november 28-ig 94 ezren utaztak a Szabadka–Szeged vonalon, az év végéig bőven százezer felett lesz ez a szám. Ennek a projektumnak a megvalósulásáért 2,5 évtizedet kellett nagyon kitartóan dolgozni, de végre sikerült. Bízom abban, hogy a közeljövőben elindul a forgalom Belgrád és Szabadka között, ami a szabadkai régiónak rengeteget fog jelenteni. Ez akkor fog megtörténni, amikor a szakemberek úgy ítélik meg, hogy biztonságos a vasútvonal és az azt kísérő összes objektum működtetése. Remélem, hogy nagyjából egy év alatt Magyarországon is befejeződnek a munkálatok és Budapestig is eljuthatunk.

Az újvidéki vasútállomáson történt tragédia kapcsán felmerül a tüntetések kérdése is. Erről mi a véleménye?

– Jogilag szemlélem a világot. Senkitől sem vitatható el az alkotmányos jog, hogy békésen kifejezze véleményét, és akár tüntessen is. Hangsúlyozom, a lényeg a békésen van. Ami most történik mindennek nevezhető, csak békésnek nem. Sajnálom a műemlékvédelem alatt levő újvidéki Városháza megrongálását. A kár egymillió euróra tehető. Nem értem, mi volt a tüntetők szándéka ezzel. Látom, hogy a társadalomban sokan szimpatizálnak és nosztalgiával gondolnak a tüntetésre, a 90-es éveket, a fiatalságukat idézi fel. Egyetemi hallgató voltam Belgrádban, akkor én is részt vettem a tüntetéseken, egészen október 5-ig, de pontosan tudtuk, hogy miért tüntetünk. A nép szuverenitásából adódó legitimitás megléte nélkül gyakorolt hatalmat az akkori hatalom, mert a 2000. szeptember 24-ei választások eredményét megpróbálták elcsalni. Milošević nem ismerte el a választási eredményt. Úgy, ahogy azt korábban 1996-ban is megkísérelték. Azok a tüntetések teljesen legitimek voltak, a népakarat megvédése érdekébe. Most azt látom, hogy a tüntetőknek az a céljuk, ami a latin-amerikai országokban szokott bekövetkezni, meg Afrikában, hogy a legálisan és legitim módon megválasztott hatalmat megdöntsék erőszakos eszközökkel. Gondolom, hogy ezzel nem lehet szimpátiát vállalni annak ellenére sem, hogy nyilván a tüntetéseknek vannak olyan szereplői, akiket a jó szándék vezérel, és azt gondolják, hogy azáltal jó ügyet képviselnek. Az ellenzéki pártoknak hatalmas a felelősségük, a káosz felé próbálják vezetni az országot, hiszen semmiféle alternatívát nem kínálnak fel. Amikor mi a 90-es években tüntettünk, volt programunk, tudtuk mit szeretnénk megvalósítani, mi az, amibe különbözünk azoktól, akik a hatalmat birtokolták. Most pedig a legálisan és legitim módon megválasztott hatalommal szemben nem látom, hogy mik azok az elvek, amelyeket az ellenzéki pártok képviselnek. Vajon milyen politikát valósítanának meg, ha hatalomra kerülnének? Azt láttam, a parlamentben reagáltunk is, hogy azok, akik a tüntetések élén állnak, a parlamentben arról beszélnek, hogy a vajdasági magyarok Újvidéken fasisztáknak akarnak emlékművet állítani, amikor mi a 44-es magyarellenes atrocitások ártatlan áldozatainak és minden ártatlan áldozatnak szeretnénk emlékművet állítani. Én nem tudok közösséget vállalni azokkal, akik több mint 10 évvel a megbékélés után is lefasisztáznak bennünket.

A sorkatonaság bevezetésének kérdése is kötődik a 90-es évekhez. Erről határozott álláspontja van a VMSZ-nek?

– Igen, hangot is adtunk ennek. Ez is bizonyítja, hogy mit jelent az, hogy a VMSZ önállóan politizál. Az SZHP koalícióban működünk több mint tíz éve, de az nem jelenti, hogy mindenben egyetértünk egymással. Amikor valamiben nem egyezik a véleményünk annak hangot szoktunk adni, ilyen a sorkatonai szolgálat bevezetése. A világ gyorsan változik. Ki gondolta volna 10-15 évvel ezelőtt, hogy Európában háború lesz. Azt hittük, soha többé nem fordul elő, s lám bekövetkezett, éppen ott, ahol nagy számban magyarok is élnek, Kárpátalján. Ez a folyamat különböző európai országokban a sorkatonai szolgálat visszaállításának gondolatát hozta magával, mint Horvátországban is. A VMSZ véleménye, hogy Szerbiában nem jó megoldás a sorkatonai szolgálat visszaállítása, a 90-es évek rossz tapasztalatai miatt. Meggyőződésünk, hogy sajnos a közösség tagjainak elvándorlásához vezetne, és itt nem kizárólag csak a magyar közösségre gondolok. A megoldás a hivatásos hadsereg feltételének a javításában látom. Ha kell, akkor háromszorozzák meg a béreket, hogy legyen elég hivatásos katona. Ha mégis bevezetnék a sorkatonai szolgálatot, akkor tárgyalni kell róla. A tárgyalások október óta folynak, a köztársasági elnökkel, a kormányfővel, a honvédelmi miniszterrel beszéltem, és felvetettem néhány kérdést, például mi lesz a kettős állampolgárokkal. A másik kérdés, lesz-e civil szolgálat lehetősége, mert ez egy alkotmányos kategória ami különböző módon valósítható meg. A harmadik megoldás az úgynevezett skandináv országok példája, ahol alternatív szolgálatra van esély oly módon, hogy pénzzel kiváltható a sorkatonai szolgálat, hogy az érintett a jövedelmének néhány százalékát 10-20 éven át befizeti az országos költségvetésbe. Meglátjuk, mi lesz. Legkorábban jövő szeptemberben kerülhet sor a sorskatonai szolgálat bevezetésére, de ehhez jövő márciusában törvényjavaslatnak kell megérkeznie a parlament elé. Tehát még jó néhány hónap áll a rendelkezésünkre, hogy jelezzük az álláspontunkat, és felkínáljuk a reális alternatívákat.

Mit jelent önnek a Magyar Szó?

– A Magyar Szó a vajdasági közösségnek egy alapintézménye. Ha magáról az újságról beszélünk, akkor egy olyan szellemi termék, amely mindenkinek az életét végigkísérte és végigkíséri. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, és remélem, hogy a többségnek ilyen az álláspontja, hiszen én már gyerekkoromban, általános iskolásként elkezdtem olvasni a Magyar Szót. Eleinte a hétfői Sportvilágot, majd szép lassan haladtam tovább, jött a többi oldal is. A Magyar Szó mindig ott volt a családban az elmúlt évtizedekben. A konkurencia egyre nagyobb, mert vannak közösségi hálók, meg ma már szinte mindenki önmaga számára egy médiát működtet, de azért szögezzük le, ami megjelenik a Magyar Szóban, az a fontos. Amikor valami fontos bejelentenivalóm van a közösségnek, és így jártam el az elmúlt egy évben számos alkalommal, akkor azt általában először a Magyar Szóban tettem.

Köszönöm szépen. Hogyan ünneplik a karácsonyt, milyen a családi hagyomány, szokás önöknél?

– Komoly változásokra került sor az elmúlt időszakban a személyes életemben és a családom életében. Ez több elemből áll össze. Egész a tavalyelőtti évvel bezárólag apám nálunk töltötte mindig a karácsonyt, és ő egy hagyománytisztelő ember volt. Így mindig ő vágta fel az almát annyi részre, ahányan voltuk, és volt fokhagyma, méz az asztalon, minden, ahogyan kell. Tavaly először már nem ünnepelhettünk így. A közéleti szereplőnek a magánélete is közügy. Így nem árulok el egy nagy újdonságot, hogy én elváltam, és újra megházasodtam. Van egy 15 éves fiam. Majd valahogy megszervezzük, hogy mindenki mindenkivel ünnepelhesse a karácsonyi időszakot az idén. Most az ellenzéknek hála, mondom ezt ironikusan, egy kicsit lazább a helyzet, mert elég nehéz működtetni a parlamentet, így kevesebbet ülésezik, mint ahogy az én korábbi parlamenti képviselői életemben volt. Ezúttal karácsony környékén ülésnapra, gondolom, nem kell számítani. Az elmúlt évek során ki tudtuk harcolni azt, hogy december 25-én ne legyen ülés, de december 24-én általában volt, sőt este hat-hét óráig tartott. Én azután érhettem haza. Sok év után először fordul elő, hogy december 24-én Szabadkán lehetek.

VARJÚ MÁRTA