Nem csak magyarokat soroztak - interjú Pásztor Bálinttal

Megint elárulták a magyarokat

Tegnap lépett életbe Szerbiában a „vagyonvisszaszármaztatásról és köztulajdonról szóló” (restitúciós) törvény, amely kimondja, hogy „a megszálló erők kötelékeiben katonai szolgálatot teljesítők és azok örökösei kizárásra kerülnek a vagyonvisszaszármaztatás folyamatából,” azaz – mások mellett – az 1941 és 45 között besorozott vajdasági magyarok és utódaik sem jutnak kárpótláshoz a háború után államosított magántulajdonuk után. A törvényről és hatásairól Pásztor Bálintot, a VMSZ parlamenti képviselőjét, a Kisebbségi Frakció vezetőjét, a szerbiai parlament Külügyi Bizottságának tagját kérdeztük.

- Hány magyart érint a szerb kormánynak a restitúciós törvénybe beépített kitétele, miszerint a „megszálló erők hadseregiben” szolgált polgárok, és azok felmenői ne kaphassák vissza a vagyonukat? 

- Nem tudok pontos számot mondani. Nem érint minden egyes magyar családot, ugyanakkor érint számos nem-magyar családot is. Akiket érint, azoknak is lehetőségük van egyénileg kérni a rehabilitásukat egy 2005-ben elfogadott törvény értelmében. A fő problémát számunkra a mondat üzenete, a kollektív bűnösség kimondása okozza. Elvi kérdésként tekintünk erre az ügyre.

- Hogyan juthatott eszébe egy mégiscsak demokratikus kormánynak ilyen kitételt szerkesztenie a törvénybe?

 - Elsősorban belpolitikai okai vannak. Az „antifasizmus” olyan téma, amire érzékeny a közvélemény. Évtizedekkel a második világháború után is működik ez a hívószó a szerb politikában. A törvényben lényegében párhuzamot vontak a fasiszták, a háborús bűnösök és az idegen hadseregben szolgált polgárok között. Pedig annyi történt, hogy 1941-től 45-ig a magyar állam gyakorolta a szuverenitást a Vajdaság területén. Akit a Magyar Honvédség besorozott, annak be kellett vonulnia. Nemcsak magyarokat soroztak, hanem minden vajdasági polgárt, horvátokat, szerbeket is. Ami meg a háborús bűnösséget illeti: a besorozottak egyszerű honvédok voltak, maguk is inkább áldozatok, ágyútöltelékek, gyakran egyébként a Vajdaságtól messze teljesítettek szolgálatot. Ha valakinek ismernie kell ezt az érzést, az éppen maga Nenad Čanak, akinek a pártja a leghangosabban érvelt a mi álláspontunk ellen. Čanakot a kilencvenes évek elején besorozták az akkori jugoszláv hadseregbe és a horvátországi frontra hurcolták.

- Érdekes, hogy éppen Čanak pártja, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) és a kormánykoalícióban nem is szereplő belgrádi Liberális Demokrata Párt (LDP) kritizálta a leghangosabban a VMSZ véleményét. Vajon miért?

 - Az LSV álláspontján tulajdonképpen nem vagyunk meglepve. Országos szinten kis pártról van szó, akik választás előtti koalícióban működnek együtt a DS-szel, hiszen másképp nem lenne esélyük bekerülni a Parlamentbe. A vajdasági magyarok szavazataira is hajtó DS nem akart nyíltan konfrontálódni az ügyben, maga elé engedte a politikailag kiszolgáltott LSV-t. Mondjuk az érdekelne, hogy a DS-ben politizáló magyarok – sokan vannak ilyenek – vajon mit gondolnak erről a törvényről. A liberális demokrata párt szereplése a vitában már érdekesebb. Furcsa, hogy ebben az ügyben szembe mentek a liberális alapvetésekkel, és az egyéni megítélés helyett a kollektív bűnösség mellett kardoskodtak. A fasizmust hozzák fel, és nem veszik észre, hogy az általuk képviselt nézet, a népek, nemzetek kollektív alapon történő megbélyegzése éppen a fasizmus egyik jellemzője.

- Magyarország hivatalos álláspontja, hogy nem támogatja Szerbia EU tagfelvételi kérelmét, amíg ez a törvény a jelenlegi formájában érvényben van. A magyar kormány erős reakciója hogyan érintette a szerbeket?

 - Az EU tagfelvételi kérelem pozitív elbírálása létfontosságú a DS-vezette kormány számára. Ez volt az az ambiciózus ígéretük a négy évvel ezelőtti kampányban, aminek teljesülésére egyelőre jó esély van – de ha a magyar kormány, amely egyébként eddig a szerb EU-folyamat egyik leglelkesebb támogatója volt, megváltoztatja hozzáállását, akkor az fájhat. Martonyi János szeptemberi belgrádi látogatása után tartott sajtótájékoztatóján nagy hangsúlyt helyezett a magyar álláspont kifejtésére a restitúciós törvénnyel kapcsolatban. A DS határozatlanságát jelzi egyébként, hogy kezdetben együttműködőek voltak. Volt olyan VMSZ-es törvénymódosító javaslat, amit beépítettek a törvénybe, például hogy az államkötvények értékét ne dínárban, hanem euróban tartsuk nyilván. A „megszálló erőkben” szolgálatot teljesítőket és utódaikat kizáró mondat megváltoztatására irányuló javaslatunkat nem fogadták el, de maga a kormány nyújtott be egy módosító javaslatot, ami tartalmában igen hasonló volt a miénkhez, el tudtuk volna fogadni. Csakhogy az utolsó pillanatban visszavonták. Meggyőződésünk, hogy 2011-ben nem létezhet a kollektív bűnösséget tartalmazó jogszabály Szerbiában. A magyar kormány álláspontja egybeesik az európai értékrenddel.

- Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

- Boris Tadic államfő megakadályozhatta volna a törvény hatályba lépését azzal, hogy nem írja alá a törvényt. Aláírta. Nem adjuk fel a küzdelmet, az Alkotmánybírósághoz fordulunk, miközben sajnos jól tudjuk, hogy akár 2-3 év is eltelhet, mire az Alkotmánybíróság érdemben foglalkozni fog az üggyel. Ennek ellenére minden szerbiai jogrend által biztosított lehetőséget ki fogunk használni annak érdekében, hogy a törvény ne tartalmazza a kollektív bűnösség elvét.

- Az utóbbi időkben újra magyarellenes atrocitásokról szolnak a hírek a Vajdaságból. Temerinből már szabályszerű összecsapásokról is hallani. Lehet összefüggés ezek között és a törvény között?

- Megfigyelhető, hogy amikor a VMSZ észrevéteti magát az országos politikában, több atrocitás történik. Ellentétben a néhány évvel korábbi helyzettel, mostanában a rendőrség komolyan veszi ezeket az ügyeket, és gyakran meg is találják a tettest. Az más kérdés, hogy többnyire egyszerű szabálysértési eljárással végződnek az ügyek, a kisebbségek elleni izgatást, gyűlöletkeltést nem tudják bizonyítani a hatóságok. A mostani temerini események egy kicsit mások, ott most a magyarországi 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a szerbiai szélsőjobbosok, az Obraz tagjai keltik a feszültséget. Bíztató, hogy megerősítették a rendőri készültséget.

SZEKERES W. ISTVÁN