Hetven éve várta a vajdasági magyarság
Lekerült közösségünkről a kollektív bűnösség bélyege
Majdnem hetven évvel a második világháborút követő igazságtalanságok egyikének megtörténte után a Szerbiai Képviselőház a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt javaslata alapján pénteken megszavazta A vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló képviselőházi nyilatkozatot. A Szerb Köztársaság parlamentje a dokumentumban a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztottak.
A parlamenti vitában legerélyesebben az ellenzéki Szerbiai Demokrata Párt képviselői szóltak a dokumentum elfogadása ellen, mivel szerintük az a történelem revízióját eredményezi, és pofon a második világháború szerb, zsidó, roma és egyéb nemzetiségű áldozatainak. A szintén ellenzéki Liberális Demokrata Párt ugyan elismerte a dokumentum meghozatalának fontosságát, valamint a nemzetek közötti megbékélés kulcsszerepét, azt viszont kifogásolta, hogy a nyilatkozatot széles körű társadalmi vita nélkül fogalmazták meg.
A nyilatkozatot 65 köztársasági parlamenti képviselő terjesztette be, a rendkívüli parlamenti ülés összehívását pedig 162 képviselő kérte aláírásával.
Nebojša Stefanović, a Szerbiai Képviselőház elnöke a beterjesztők képviselőjeként elmondta: „Szerbia és a köztársasági parlament egy történelmi igazságtalanságot próbál meg kijavítani.”
Minden egyes gaztettet és háborús bűncselekményt el kell ítélni, hangsúlyozta Stefanović házelnök, majd hozzátette, hogy a nyilatkozat nem a történelem revíziója. A bírósági eljárás nélkül elítélt, bebörtönzött, jogaiktól megfosztott és meggyilkolt emberek rehabilitálása a lényeg – emelte ki Stefanović.
– A múlttal való szembesülés és a nemzetek közötti megbékélés fontos követelmény az európai integráció útján. A regionális megbékélés kulcsfontosságú a múlt örökölt problémáinak megoldása során. Nem egyszerű, de mindenféleképpen megoldandó feladatról van szó. A nyilatkozattal sikerül lerombolni az utolsó akadályt, amely elválasztja egymástól Szerbiát és Magyarországot. A nyilatkozatból az átlagpolgárnak is haszna származik, mind a szerbiai magyar, mind a magyarországi szerb közösségeknek, hiszen a két ország barátságától függ a Magyarország és Szerbia közötti gazdasági együttműködés, valamint a szóban forgó közösségek kisebbségi jogainak megvalósulása. Szerbia a nyilatkozattal bizonyítja, hogy a demokrácia, a fejlődés, az emberi és polgári jogok, valamint a szabadság tiszteletben tartása mellett kötelezte el magát. A nyilatkozat egyértelműen elítéli a civil magyar lakosság ellen 1944/45-ben elkövetett gaztetteket. A képviselőház őszintén elkötelezte magát az ártatlanul megvádolt és meggyilkolt áldozatok rehabilitálása mellett. A bíróságok előtt egyénileg bebizonyított bűnösséget persze nem kérdőjelezzük meg. A nyilatkozat fontos lépés a szerb–magyar megbékélés irányába – fogalmazott Stefanović.
„ELSIETTÉK”
Bojan Đurić, az LDP képviselője üdvözölte a nyilatkozatot, amelynek szerinte már sokkal korábban meg kellett volna születnie. Szerbiának már réges-régen állásfoglalást kellett volna megfogalmaznia az emberi jogok megsértésével kapcsolatban, szögezte le Đurić, hozzátéve, hogy az országnak legalább részben kötelessége kijavítani a második világháborúban elkövetett gaztetteket és igazságtalanságot.
A nyilatkozat megírásának és beterjesztésének módja, valamint stílusa azonban rossz érzéseket ébreszt az emberben, magyarázta Đurić, aki szerint nem helyénvaló, hogy az ülést egy nappal korábban, csütörtökön hívták össze, és magát a dokumentumot is csak akkor kapták meg a képviselők. Ezzel azt a látszatot keltik, hogy Szerbia így kísérel meg plusz pontokat szerezni az Európai Uniónál és a tagállam Magyarországnál, hogy az Európai Tanács június 28-i ülésén tűzzék ki a tagfelvételi tárgyalások megnyitásának időpontját, véli Đurić, aki szerint előfordulhat, hogy a széles körű társadalmi vita megszervezésének elmaradása, valamint a pontos tények elhallgatása miatt nem történik meg két nemzet közötti megbékélés, sőt, előfordulhat, hogy ismét erőre kapnak a nacionalista érzések.
Slobodan Samardžić, az SZDP frakcióvezetője szintén úgy véli, egy ilyen fontos témát nem lett volna szabad rendkívüli ülésen megvitatni. Ez a beterjesztő megkérdőjelezhető szándékaira utal, hiszi Samardžić, aki szerint egy ilyen módon és ilyen szöveggel elfogadott nyilatkozattal még Magyarországtól sem számíthatunk semmi pozitívumra, mivel átlátják, hogy nem volt őszinte a szándék. Csak az európai integráció miatt teszik, mondta Samardžić, majd a következőképpen fogalmazott: „Ha már akarják az integrációt, ám legyen, de akkor emelt fejjel és gerincesen járják végig az utat. Úgy még az EU is jobban becsülné Szerbiát.”
Borislav Stefanović, a Demokrata Párt frakcióvezetője elégedettségének adott hangot, hogy pártjának kettő benyújtott módosítási indítványából egyet elfogadtak, amelyben az áll, hogy a képviselőház a többi nemzetiség képviselői ellen elkövetett gaztetteket is elítéli. Stefanović szerint a DP módosításával sikerült megmenteni a nyilatkozat lényegét. A DP frakcióvezetője felszólalása során több alkalommal is hangsúlyozta, hogy nem szabad megengedni a történelem revízióját.
Csízik Károly, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselője arról tájékoztatta képviselőtársait, hogy a vajdasági magyarság hosszú ideje várt a napra, amikor egy ilyen nyilatkozat kerül elfogadásra a köztársasági képviselőház elé. A VSZL képviselője egyedül azt nehezményezte, hogy pártja nem vehetett részt a dokumentum kidolgozásában. A VSZL pontosabbá tehette volna a nyilatkozatot – nyomatékosította Csízik.
„MERT EMBEREK VAGYUNK”
A Szerbiai Szocialista Párt nevében Dijana Vukomanović, a párt alelnöke szólt a dokumentumról, mondva: „Szerbia úgy kíván belépni az EU-ba, hogy a tolerancia és a megbékélés áll számára középpontban.”
– Egy olyan nyilatkozat áll előttünk, amely kimondja, hogy országunkban gaztett történt, és amely pontosan meghatározza, hogy a szóban forgó gaztettet hol követték el. Ezeknek a gaztetteknek az ártatlan civil magyar lakosság esett áldozatául. Tanult és humanista elvek mentén nevelkedő képviselőtársaim közül sokan aggodalmukat fejezték ki, hogy mi is történhet egy ilyen szövegű nyilatkozat elfogadása után. Remélem, hogy a dokumentum a béke kultúrájának jegyében egy jelentős lépés lesz annak érdekében, hogy a Szerb Köztársaságban megerősödhessen az igazságosság elve. Más országok példáján láthattuk, hogy sokkal súlyosabb és sokkal nagyobb ceremóniával lebonyolított megbékélésekre is sor került már mind a történelem során, mind a közelmúltban. Szeretném hinni, hogy a Szerbiai Képviselőház képviselői mindannyian büszkék a parlament multietnikus összetételére. Ez a mi gazdagságunk. A nyilatkozat szövegéből visszatükröződik identitásunk és a tény, hogy a magyarok, valamint a többi nemzeti közösség képviselői Szerbia lojális polgárai. Pál pátriárkát szeretném idézni: „Az ember nem választhatja meg a korszakot, amelyben világra jön, és amelyben életét fogja leélni. Az ember nem választhatja meg, hogy milyen nemzetiségű szülőktől születik. Ugyanakkor mindenki saját maga felelős azért, hogy adott korszakban és adott időpontban hogyan viselkedik: emberhez méltóan vagy embertelenül.” A nyilatkozat támogatásával az SZSZP képviselői azt kívánják megerősíteni, hogy emberek, hogy elleneznek minden embertelen cselekedetet és minden, ártatlan ember ellen irányuló gaztettet. A nyilatkozattal nemcsak a magyaroktól kérünk elnézést, hanem saját nemzetünktől is, mivel hiszem, hogy a szerbek többsége békés és igazságszerető ember. Legalábbis ezt állítjuk magunkról. Jó lenne, ha a nyilatkozat támogatásához hasonló cselekedetekkel bizonyítanánk, ez valóban így van. Egyik gaztettre sem lehet azt mondani, hogy nagyobb vagy kisebb, mint a másik. Ahogyan a gaztett sem évül el, úgy a bocsánatkérés sem évülhet el. A szerb nemzet is azt szeretné, ha felmentenének bennünket a kollektív felelősség alól azokért a gaztettekért, amelyeket egyének követtek el – fogalmazott Vukomanović.
Predrag Markovićnak, a Szerbia Egyesült Régiói képviselőjének az volt a benyomása, hogy a képviselők közül nem állt készen mindenki üdvözölni a fontos napot, amikor parlament elé került a nyilatkozat. Egy 2004-ben elkezdődött folyamat végét jelenti a dokumentum, amely ugyan nem tartalmaz mindent, amit kellene, ennek ellenére mindenféleképpen támogatandó, hangsúlyozta Marković, majd köszönetet mondott Szili Katalinnak, a Magyar Országgyűlés egykori házelnökének, Józsa Lászlónak, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökének és Kucsera Gézának, Szabadka valamikori polgármesterének, amiért kilenc évvel ezelőtt megkezdték a folyamatot, amely végül a szerb és magyar nemzet közötti megbékélés kiteljesedését segítő nyilatkozat megfogalmazásához vezetett.
Marković végül abbéli reményének adott hangot, hogy a híresztelések ellenére nem kerül veszélybe a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság finanszírozása, és az a jövőben is folytathatja az áldozatok megnevezését.
BÉKE ÉS MEGNYUGVÁS
Pásztor Bálint, a VMSZ frakcióvezetője utolsó felszólalóként azzal a mondattal nyitott, hogy a vajdasági magyarság lassan hetven éve vár erre a napra. Viszont ha azt kérdeznék tőle, hogy a vajdasági magyarok boldogok-e a nyilatkozat megszületése miatt, akkor nemmel válaszolna, hiszen a majdnem hét évszázaddal ezelőtt történtek miatt senki nem lehet elégedett vagy boldog, fogalmazott Pásztor, mondva: „Azt viszont hiszem, hogy a vajdasági magyarokat a megnyugvás, a béke, valamint a hála érzése tölti el. Hiszem, hogy hálásak azért, hogy a Szerbiai Képviselőház napirendjére tűzte ezt a nyilatkozatot.”
– Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett a parlamenti vitában. Az elmondottak nyolcvan százalékával egyetértek. Eljött az idő, hogy a szerbiai parlament megvitassa ezt a témát, és elfogadja a nyilatkozatot. Boldog vagyok, hogy a körülmények úgy hozták: pont akkor lehetek parlamenti képviselő, amikor napirendre kerül ez a nyilatkozat. Köszönetet szeretnék mondani Nebojša Stefanovićnak, amiért elfogadta, hogy a parlamenti vitában ő képviselje a beterjesztőket. Ezzel még nagyobb jelentőséget kapott a téma. Köszönet a Szerb Haladó Pártnak, amiért a VMSZ képviselőivel együtt aláírói a nyilatkozatnak. Köszönet Boris Tadić volt köztársasági elnöknek, amiért hozzájárult a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság megalakításához – emelte ki Pásztor.
A VMSZ soha sem használta fel napi politikai pontszerzés céljából a vajdasági magyarság történelmének egyik legsötétebb korszakát, hallhatták a képviselők Pásztortól, aki hozzátette, hogy csupán kétszer beszélt erről a témáról, a történelmi tényekről. A VMSZ soha sem licitált az áldozatok számával, soha nem tett különbséget az áldozatok között nemzeti hovatartozásuk alapján, hangsúlyozta Pásztor, majd a folytatásban felolvasta a Megszállók és Segítőik Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 1945. január 22-ei határozatát, amellyel a zsablyai járáshoz tartozó Csúrog község magyar nemzetiségű lakosait egytől egyig háborús bűnösnek nyilvánították. Ennek értelmében a magyar nemzetiségű kisbabákat ugyanúgy háborús bűnösnek kiáltották ki, mint a tehetetlen öregeket, mondta a folytatásban Pásztor, hozzátéve: „Azért olvasta fel a dokumentumot, hogy eloszlassa a nyilatkozat szükségszerűségével, igazoltságával kapcsolatos dilemmákat.”
– Minden áldozat fontos, függetlenül nemzeti hovatartozásától. Számtalan egyedi esetről beszélhetnénk. Vajdaságban, Bácskában egyetlen olyan település sincsen, ahol a második világháború után ne estek volna magyarok bírósági ítélet nélkül a megtorlás áldozatul, csupán nemzeti hovatartozásuk miatt. Az igazságtalanságot nem szabad igazságtalansággal kijavítani. Ami az akadémiai vegyes bizottságot illeti, az utóbbi két évben 16 ezer áldozatot sikerült azonosítaniuk, megnevezniük. A bizottság internetes honlapján az áldozatokkal kapcsolatos összes személyes adatot megtalálhatjuk. Ha egyetlen adatbázis keretében két év alatt 16 ezer ártatlan áldozatot sikerült nyilvántartásba venni, akkor senki nem állíthatja, hogy kitalációkról van szó. Hamis az állítás, hogy a nyilatkozat elfogadása után Csúrog csupán a magyar szenvedés települése lesz. Csúrogon a magyar áldozatok emlékére a szerb állam pénzéből épül emlékmű, a település központjában pedig magyar költségvetési pénzekből újítják fel a szerb áldozatok emlékházát. Reméljük, hogy a munkálatok mindkét emlékhelyen befejeződnek a napokban, hogy Tomislav Nikolić és Áder János szerb, illetve magyar államfők közösen hajthassanak fejet minden ártatlan áldozat előtt – összegezte Pásztor.
A VMSZ frakcióvezetőjének felszólalása után került sor a szavazásra, amelyen 145 képviselő volt jelen. A DP módosítási indítványával kiegészített nyilatkozatra 128 képviselő igennel szavazott, 10-en nemmel, 7 képviselő pedig nem szavazott.
PÁSZTOR ISTVÁN: ÜNNEPKÉNT ÉLEM MEG A MAI NAPOT
A második világháború utáni magyarellenes atrocitások elítélését Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke nemzetpolitikai szempontból legnagyobb jelentőségű eseménynek nevezte lapunknak adott nyilatkozatában.
– Nekünk, vajdasági magyaroknak rengeteget jelent a nyilatkozat elfogadása. A mai napot ünnepként élem meg, mert egy csaknem hét évtizedes várakozásnak a beteljesedését jelenti, s nemzetpolitikai szempontból nincs semmi más ehhez fogható. A deklaráció annak a megbékélési folyamatnak a része, amelyik meggyőződésünk szerint a következő héten egy kétnapos köztársasági elnöki látogatásban csúcsosodik majd ki. Pontot tesz mindez a közös történelmünk egy fejezetére. Új lehetőséget nyit, új lappal indulhatunk.
Hozzátette, hogy a megbékélés mégis egy folyamat, amelyik nem történhet azonnal meg sem szerdán, sem csütörtökön.
– A szerdai és csütörtöki nap, valamint magának a nyilatkozatnak az elfogadása, valamint mindaz, ami azt követően be fog következni, előbbre visz bennünket, s könnyíti a sebek begyógyulását – fogalmazott Pásztor.
P. E. / v. ár
